Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

4 Néplap 1991. JANUÁR 24. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Az utasok biztonságáért „pocsékolták** a pénzt „A mi zsebünkből is beleástak egy-két forintot” címmel, e he­lyen tette szóvá január 3-án Kis Pál olvasónk, hogy a szolnoki Széchenyi körúton nemrég fe­jezték be a gázvezeték felújítá­sát, ám a gyógyszertár előtt már másodszor törik fel a betont. Kérdezte: kinek a hibájából és ki a felelős a pénzpocsékolásért? Észrevételére Buday György al­polgármester - hivataluk szak­embereinek információja alap­ján - többek között az alábbiak­ról tájékoztat: A Széchenyi városrészen két külön munkafolyamat volt a gázvezeték rekonstrukciója (az Orosz Gy. úttól az orvosi rende­lőig szakaszon), valamint egy új gázvezeték építése - a Tigáz be­ruházásában és a körvezetékes ellátás érdekében - a Thököly út­tól az orvosi rendelőig. A két vezetékszakasz találkozási pont­ja az orvosi rendelőnél lévő munkaárok volt. E helyen azon­ban nem lehetett időben össze­hangolni a „közös” munkát, mi­vel a gázvezeték építésére - pénz híján - akkor nyílt lehetőség, amikor a másik szakaszon már tartott a rekonstrukció. Ezért döntöttek úgy - a beruházóval és az útkezelővel folytatott egyez­tetés után -, hogy az útpálya vé­delme, a nyitott gödör balesetve­szélye, valamint a buszmegálló zavartalan használata miatt a munkaárkot ideiglenesen hely­reállítják. Néhány hónap múlva, a gázvezeték megépítése után törték fel és kapcsolták össze a két szakaszt. Tehát az említett körülmé­nyek miatt vált szükségessé a „pénzpocsékolás”, azaz 15-20 ezer forint többletkiadással járt, hogy az utasok - a végle­ges helyreállításig is - bizton­ságosan használhassák a busz­megállót. Az egyiket gazdagítják, a másikat elnyomorítják A rengeteg lakásproblémával küszködök közül, - mint aki ezt a gondját saját erőből, havi 8 000 forint fizetésből kívánja megol­dani - kérdezem, hogyan lehetsé­ges? De azt is szeretném tudni, ugyanazon lakásnak miképp le­het három féle értéke? Erre a kö­vetkező példát említem: A 30 éves - IKV által „gondozott”, volt tanácsi lakásokról van szó, amihez az illető valamiféle „is­tenáldás” folytán jutott hozzá, évtizedek alatt lelakta, majd 160 ezerért megveszi, de ha azonnal fizet, 40 százalékát elengedik, ha nem, hitelt kap - 3 százalékos kamatra! Egy hónap múlva eladásra ajánlja az OTP-nek, az fi^et neki 650-700 ezer forintot. A mono­polhelyzetben lévő OTP ajánla­tát kiteszi a kirakatba, lehet pá­lyázni és ha az erre a célra alakí­tott bizottság odaítéli a vásárlási lehetőséget, akkor kb. 900-930 ezer forintért meg lehet venni egy 40 négyzetméteres lakást. E lakás forgalmi értéke valóban a középső érték, de aki hitel nélkül nem tud vásárolni, az csak az OTP által diktált áron juthat la­káshoz - a mindenkori magas ka­mattal. (Hol van ez a 3 százalé­kos előzőhöz?) Ráadásul a leg­magasabb összeget fizetőnek még 2 százalékos illetéket is le kell gombolni az államháztartás­ba, majd kezdheti a 30 éves lakás felújítását - egy életre eladósod- va. Mindez az érvényes jogsza­bályoknak megfelelően történik. Hogy lehetnek ma is érvényben olyan jogszabályok, amelyek az egyik polgárt meggazdagítják, a másikat egy életre elnyomorít­ják? Hogy is értelmezzük az „egyenlő jog, egyenlő köteles­ség és egyenlő teherviselés”-t? Hogyan is szól az új törvény a tisztességes piaci magatartásról? Azok az egyének, akik kis jöve­delmükből próbálják lakásgond­jukat megoldani, (szociálpoliti­kai kedvezmény nélkül) hová forduljanak szociális segélyért? Az együttérzésen, a megértésen túl ki biztosítja nekik a minden­kori munkaerő újratermeléséhez szükséges anyagi fedezetet? Mindezekkel kapcsolatban vá­rom az illetékesek (ha van ilyen az országban) válaszát. Kézér Kinga Szolnok Várható, hogy javítanak a Fényes Adolf utcán „Az utca szinte járhatatlan” című közérdekű bejelentésre, mely Dobos Jánosné aláírásával jelent meg e rovatban - múlt hó 10-én, az alábbi tájékoztatást adom: A szolnoki Fényes Adolf utcát 1984-ben, a garázssor megépítését követően, közös pénzből (garázsszövetkezet, városi tanács és a la­kosság) szilárd útalappal láttuk el azzal, hogy a későbbiek folyamán - a pénzügyi lehetőségek függvényében - kerülhet sor az aszfaltozás­ra. Időközben - a csatornaépítéssel párhuzamosan - gázhálózat-fej­lesztés volt a térségben és ez, valamint a sorházakkal összefüggő, megnövekedett közlekedési forgalom valóban megrongálta az utcát. Mindezek mellett 1989-1990-ben - a kisgyepi körzetben lakók anya­gi hozzájárulásával, stabilizálni tudtuk a Málna, a Nád, a Holló és a Fácán útat, ami jelentős eredménynek számít a térségben található földutak mielőbbi felszámolása terén. A helyszíni szemle alkalmával megállapítottuk, hogy a Fényes Adolf út állapota rossz, azonban járható - noha az is az igazsághoz tartozik, hogy az elmúlt időszakban nem volt csapadékos időjárás. Az ott lakók észrevételét jogosnak tartjuk, és az idei önkormányzati költségvetés ismeretében - előrelát­hatóan februárban fogadják el - szorgalmazzuk az utca karbantartá­sát, a közlekedési feltételek javítását. Honfi Antal mb.osztályvezető Szolnok Város Polgármesteri Hivatala „Tűnődés” egy levél fölött Az „Év eleji tűnődés” című, január 14-i, S.I. aláírással megje­lent olvasói levélre a következő­ket válaszolom. Azt hiszem, a parlamenti „képviselő úr” tisz­tességesen felkészült hozzászó­lására, nem úgy, mint S.I., akit a feltételezett „súgója” félreveze­tett. Az, hogy elkerülte a figyel­mét a technika fejlődése, hogy csukott szemmel járt, magán­ügy. Az viszont nem magánügy, hogy a csuklós busznak megfe­lelő forduló kell, hogy cseppet sem praktikus, ha a laktanyában forog a járatos busz. Igaz, hogy az elöljárók intézkedtek egy kor­szerű beléptető és ellenőrzési rendszer kiépítésére, ám az intéz­mény ezt saját erőből valósította meg. Az sem volt kétséges, hogy az irodaépületre szükség van, hi­szen egy ide települt egység el­helyezését is meg kellett olda­nunk. A rendszerváltásról nekem az jut eszembe, hogy korábban is volt lehetőség a racionális gon­dolkodásra, s többen éltek is ve­le. Igaz, ma ezt veszély nélkül tehetik. A környezet változtatására felhozott példa intézményünknél valóban a gazdaságosság és ha­tékonyság figyelembevételével történt - hozzá téve sok-sok em­ber önkéntes munkáját. Nálunk nem csak egy ember gondolko­dik és cselekszik, hanem az állo­mány többsége, s valamennyien igyekszünk az intézetet jobban működtetni, szebbé varázsolni. Befejezésül annyit: ha a tisz­telt S.I.-nek az oktatással kap­csolatban valami jó elképzelése van - erre az átmeneti időszakra - szívesen vesszük. Tóth István elhelyezési osztályvezető Köszönet a taxisnak Ezúton is szeretnék köszö­netét mondani a Tisza taxihoz tartozó 62-es számú Dácia személygépkocsi vezetőjé­nek (rendszáma: II 56-03), aki január 20-án, kisebb bal­esetet szenvedett fiam kór­házba szállításakor nem fo­gadott el viteldíjat. Emberi magatartása példaadó. Bóka Gábor Szolnok Rékasi serpenyös Szeretjük a konyhakész, ka­kukkfűvel ízesített, úgynevezett rékasi serpenyőst. Csak hát drá­ga. Ezért is örültem az Új Néplap január 15-i számában megjelent „Engedményes baromfiakció!!! - Amíg a készlet tart!!!” hirde­tésnek, melyben 150 helyett 99 forintért kínálták kilóját. Munka után nosza a szolnoki Egyes ABC-be. Január 15-e, 16óra: Be­teszek a kosárba két csomagot, viszem a pénztárhoz, ahol a fia­tal, kedves hölgy közli, hogy a leárazás tegnapra, tehát 14-re volt érvényes. Csomagok vissza a mélyhűtőbe. Otthon újfent né­zem az újságot, 15-re szól. Vissza a boltba, az idő ekkor 17 óra. Mélyhűtő, két csomag be a kosárba. Épp jön a hentes, akitől kérdem, leárazott-e a rékasi ser­penyös? Igen - mondja, de épp elfogyott. Ekkor meglátja kosa­ramban a kettőt, nyel egyet és közli, hogy az ún. tepsis nincs leárazva, csak a zacskós. Kére­tem az üzletvezetőt, de a helyet­tese jön, aki elmagyarázza, hogy tényleg csak a zacskóst árazták le. Mutatom a hirdetést, mire ő: az nem érdekes, de egyébként sincs vész, most érkezett Rékas- ról szállítmány, már pakolják, s perceken belül árusítják a hen­tesnél. A hentesnő közli, hogy ő semmiről nem tud, a hirdetésről sem. Már többen várakozunk, hi­szen mások is olvasták a kedvez­ményt. Újfent az üzletvezetőt kérem, de most egy másik he­lyettes jön, aki kérdezi: Ki mondta azt, hogy perceken belül árulják a serpenyőst? Mondom, hogy ki, mire ő is nyel egyet, majd arról tájékoztat, hogy való­ban érkezett szállítmány Rékas- ról, de serpenyös nem. (Mutatja a szállítólevelet, visszáruzták.) Az idő 17.30: Az Egyes ABC- ből - serpenyös nélkül - ki. Ez történt annak a napnak a délután­ján, amikor a hirdetés megjelent. A tanulságot vonja le, akire tar­tozik... Dr.Nagy Zsolt Szolnok „Legközelebb messze elkerülöm...” A múlt hó 22-én, 18-19 óra között rokonlátogatásból hazafe­lé tartva, Csataszögön betértünk egy üdítőre a Fő út melletti étte­rembe. Sajnos olyan piszkos, maszatos pohárba töltötte a ki­szolgáló, hogy nem tudtuk meg­inni. Kérésemre adott egy másik üveggel, s abból fogyasztottuk el. Ahogy ültünk az asztalnál, ki­sebbik gyermekemmel arra let­tünk figyelmesek, hogy a kony­hából egy kutya sétál ki. Távo­labb tőlünk, egy másik asztalnál ültek az étterem és a konyha dol­gozói, akiknek szóvá tettem: ho­‘ A január 17-én Kunszentmár- tonban tartott Új Néplap-fóru­mon a város polgármestere - egy lakossági kérdésre válaszolva - azt mondta, hogy mi, kunszent­mártoni sebészek (akik 21, illet­ve 17 éve láttuk el itt a sebésze­tet) „letettük a szikét”. (Enyilat­kozata a január 19-i számban je­lent még.) Ezúton közöljük az olvasók­kal és különösen azokkal, akik ismernek bennünket, munkánk­kal elégedettek, hogy nem tettük és nem is akarjuk letenni a szikét. Ezt az is bizonyítja, hogy lakos­sági kérésre- noha messze nem az igé­nyeknek megfelelően - vissza­kaptunk heti két-két órát. gyan engedhetnek be kutyát a konyhába? Azt a választ kaptam - attól a kiszolgáló férfitől, aki a piszkos pohárba töltötte az üdítőt, hogy részeg vagyok. Felháborítónak tartom, hogy a mai viszonyok között, amikor egyre inkább meg kellene be­csülni minden étterembe betérő vendéget, még találkozhatunk ilyen magatartással. Termé­szetesen legközelebb messze el­kerülöm ezt a „vendéglátó” he­lyet. Mihályi Andrásáé A város polgármestere szeret­né velünk „letetetni a szikét” - azonosulva a jogelőd városi ta­nács néhány volt vezetőjének, egyéb tanácsadóinak óhajával. Eredetileg ugyanis bérvitánk volt a már említett jogelőddel, amelyben - hatalmi szóval - mi maradtunk alul. Megkülönböztetett hátrá­nyunkat bizonyítja az a tény, hogy a bérvitában kért összeget a vidékről ide járó sebész meg­kapja. Dr.Gránicz János sebész - körzeti orvos Dr.Török Ferenc sebész - körzeti orvos települési képviselő Hozzászólás cikkeinkhez Nem teszik le a szikét A tárgyalóteremből Megbocsátott, mert a fejszecsapás nem a fejét érte „Nincs az a sok jó, ki el nem tér (fér) piciny helyen”, vagy hogy „sok jó ehetik egy tál­ból”... és ki tudná megmondani, hány közmondás szól még di­csérő hangon a békességről, egyetértésről, vagyis a sok jóról, amely kis helyen is elfér. Szinte soha, vagy csak nagyon ritkán esik szó viszont arról, hogy a tágas helyet is szorítóan kicsire zsugorítja a harag, a torzsalko­dás, a békétlenség. Arról a bé­kétlenségről, amely testvér el­lenségévé teszi a testvért, a tor­zsalkodásról, amitől puskaporos lesz a levegő és megmérgezi a sokáig harmonikusnak hitt együttlétet, vagy a haragról, amely estére baltát ad valakinek a kezébe, hogy az ellen fordítsa, akivel napközben még együtt markolta a szerszámot és akinek kezet nyújtott a jól végzett mun­ka után, Rácz Ágoston Jászladány, Le­hel út 6. szám alatti lakosról el lehetett mondani, hogy kis he­lyen is megfér, de azt is, hogy a tágas is szűk neki. Csendes em­ber volt, amikor... ha nem ivott, de mindenkiben ellenséget lá­tott, amikor az alkohol haragra lobbantotta. Az ártatlan bárány címke azonban már akkor sem járt ki neki, amikor éppen józan volt. Társtettesként elkövetett lopás miatt ugyanis már összeüt­közésbe került a törvénnyel. Rácz a jobbik énjével testvé­rénél, Csikós Károlynál (féltest­vér) dolgozott kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az ilyen al­kalmi munkával havonta 2 ezer forintot keresett, ami akkor is nagyon kevés volt, ha nőtlen em­berről van szó. Nős testvérénél lakott - abban a családi házban, amelynek egyharmada az övé volt. Munka közben soha semmi nézeteltérés nem támadt közöt­tük, hiszen az együttes tennivaló összefogást, közös erőfeszítést követelt. Munka után és otthon azonban megkezdődött a civa- kodás, néha a tettlegességig fa­juló veszekedés. Az asszony mindig a békítgetéssel próbálko­zott, Csikós pedig igyekezett vé­get verni a csatának, „az oko­sabb enged” elv alapján igazat adott kakaskodó testvérének. A végszót azonban mindig az alkohol mondta ki, vagyis a ve­szekedés annyi ideig tartott, amilyen sokat ivott Rácz a vihar kitörése előtt. Azon a napon is, amikor - mert éppen nem dolgo­zott - már reggel korán elkezdett inni, így már a délelőtti órákban elérte a részegségnek azt a fokát, amikor már ki kell mondani az „igazságot”. Szokása szerint haragját ezút­tal is testvérén akarta kitölteni. Csikós azonban, hogy elejét ve­gye a veszekedésnek, kijelentet­te, hogy testvérének mindenben igaza van, aztán bement a szobá­jába. Rácznak sok volt, hogy ve­le még veszekedni se akarnak. Fejszét ragadott és berohant a szobába, hogy szétverje a sérte­gető fejét. A gyilkos szerszám azonban a testvér bal kezefejé- nek kéztőcsontját érte, de több mint két hónapig tartó súlyos sé­rülést okozott. Időközben kide­rült, hogy a testvér megbocsá­tott, merthogy a fejszecsapás nem a fejét érte. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet Rácz Ágos­ton ügyében. Súlyos testi sértés miatt hat hónap börtönbüntetés­re ítélte. A büntetés végrehajtá­sát a bíróság 2 év próbaidőre fel­függesztette. Az ítélet jogerős.- ésal­A Lehel Gyöngye bezárásához nem adták az áldásukat Az Új Néplap január 10-i szá­mának 3. oldalán, - pb - monog­rammal megjelent egy informá­ció, mely a városban közkedvelt étterem bezárásának körülmé­nyeit ismerteti. Sajnálatos mó­don e sorok között szerepelt az is, - feltehetően nem kontrollált hírforrásból eredően -, hogy én, mint a város polgármestere, ál­dásomat adtam a vendéglátóhely megszüntetéséhez. Ezzel kap­csolatban a következőkről tájé­koztatom a közvéleményt. Múlt év decemberében, több mint hatszáz aláírással, lakossá­gi bejelentés érkezett Jászberény Város Polgármesteri Hivatalá­hoz - annak érdekében, hogy akadályozza meg a Lehel Gyön­gye étterem megszüntetését, il­letve személyes nyilatkozatra is kértek. Annak ellenére, hogy tudtam, sem a Hűtőgépgyár és Lehel Gyöngye étterem közötti szerződés, sem a jogi szabály nem teszi lehetővé az önkor­mányzatnak, hivatalának, s ne­kem sem az üggyel való érdemi foglalkozást, a lakossági bead­ványt a képviselő-testülettel is­mertettem. A testület egyetértett azzal, hogy a városnak továbbra is szüksége volna a megszüntetés­re ítélt étteremhez hasonló nívó­jú vendéglátóegységre, de tudo­másul kellett venni azt a körül­ményt, hogy az ügy rendezése a Vendéglátó Vállalatra és a Hűtő­gépgyárra tartozik. A testület amellett foglalt állást: ha a város igényének kielégítésében befo­lyásolni tudjuk a Vendéglátó Vállalatot, úgy megfelelő tár­gyalások után, területbiztosítás­sal elősegítjük a már megszűnő­nek látszó, színvonalas szolgál­tatás pótlását. Tehát a képviselő- testület vagy polgármestere nem áldását adta egy vendéglátóhely megszüntetésére, hanem tudo­másul vette, mert nem tartozik a hatáskörébe. Ez azonban nem je­lentette azt, hogy az ügyet lezárt­nak tekinti, hiszen megtettük a kezdeti lépéseket, keressük a megoldást. Dr.Magyar Levente polgármester Csend, nyugalom a Tiszán. Felvételünk Tiszaörvényen készült (Fotó: N.Zs.) ------------------------------------------------------------­A z oldalt összeállította: Csankó Miklósné I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom