Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
1991. JANUÁR 24. Néplap 5 Miért járnak a szülők iskolába avagy egy virágtartótól az osztályfőnöki intőig Tudjuk, az élet telis-tele van bosszantó-bagatell-buta apróságokkal, hétköznapi piszkos kis semmiségekkel. Leginkább ezekkel telnek napjaink. Ám gyakran megesik, hogy másoknak kedve szottyan egérből elefántot csinálni, s igaz, mi csak tüskébe lépünk, akadnak, akik máris lábunkat vágnák le tőből. Hiába, a kisördög sem alszik. Ingergazdag világunkban előfordul, hogy képtelen viselkedésünkkel egymás agyára megyünk, csak úgy, ok nélkül. Belerúgunk a másikba, mikor csak oda kellene paskolni... Ez a lélegzetvételnyi bevezető talán kellett ahhoz, hogy az alábbi mese érthetőbbé váljon. Ahogy mondani szoktuk: hogy üljön a dolog! ...Az üveghegyen nagyon is innen, felkerekedett egy deák az oskolába - „Mohernek” hívták -, s oda, mint rendesen, meg is érkezett. Teltek-múltak, vánszorogtak a délelőtt percei. Becsengettek, kicsengettek - becsengettek, kicsengettek. Az élet unalmas rendje. S megszokott medrükben is haladtak a dolgok, mígnem a kis „Moher” elhatározta, felkeresi egyik játszótársát, aki szintén ugyanezeket a padokat koptatta. Ment, ment, mendegélt, sűrű, sötét lépcsőfokokon lefelé, míg megérkezett az osztály elé, ahol vélhetően várt rá a társ. Kopp-kopp - mondta az ajtó, majd benyitott rajta hősünk. Hm, az ám, de odabenn tanóra zajlott. A katedrán a falanszter legeslegböl- csebb embere üldögélt, s valamiféle szónoklatot intézett hallgatóságához. „Moher” felismerve a helyzetet elnézést kért a zavarásért, majd ahogy illik, óvatosan rázárta a benn lévőkre az ajtót. Újabb percek teltek-múltak - gondolta, ha már úgyis itt van, csak megváija a fickót. Üldögélt egy radiátor elnevezésű fűtőtesten, s lábát könnyed mozdulattal egy, amolyan átlagos. snassz virágtartó sarkára helyezte. (Óh, jaj, mit teszel „Moher”!) Álig pergett néhány szemcse a homokórán, kilépett az ajtón a nagyon-nagyon bölcs öregember, s elméje elborult attól, amit meglátott. Egy holmi deák, az ő alattvalója üldögélt az ajtó mellett, S LÁBÁT HANYAG ELEGANCIÁVAL EGY ÚN. VIRÁGTARTÓN PIHENTETTE!! Hát persze, hogy jócskán felbosszantotta a látvány - méghogy az ő birodalmában ilyen megtörténjen - s ráförmedt a hetyke legényre, ugyan emelje már le végtagját, s ha jót akar, másnap jelenjen meg ajtaja előtt indexestől, szülőstől. „Moherünk” nem tudva mit tenni, meghajolt parancsolja szeszélye előtt. Igen ám, de „Anothynnek”, nevelőnőjének másnap halaszthatatlan elintéznivalója akadt a kerekerdő túloldalán, s ezért csak harmadnap látogathatott az internátusba. Erre hősünk kellő alázattal fel is hívta dölyfös ura figyelmét, mikor megjelent hóna alatt leckekönyvével. Volt is nagy sírás-rívás odahaza, mikora könyvecskébe felsőbb utasításra bekerült egy huncut kis osztályfőnöki intő, ami bár a deákok előmenetelét nagyon be nem szennyezi, de azért mégiscsak megakad rajta a tekintet. A mese még inkább mesébe illő azáltal, hogy e kacsalábon forgó oktatási intézmény - ahol mindez akár meg is történhetett volna... - egyébként csöppet sem szigoráról híres. A kis „Moher’ ’ el is tűnődött egy délután, miért pont rájárt az az átkozott rúd, s nem a csínytevőkre, akik naponta telefüstölik az árnyékszéket, s mámorító nedűkkel locsolgatják torkukat. Azóta is csak ül, üldögél és töri a fejét, egyre csak töri, de nem érti a kis buta, ugyan, de ugyan miért... Ha erre én rájöttem volna, az én mesém is tovább tartott volna. tézé HÚSZON INNEN — TÍZEN TÚL Leány a talpán! Lantos Krisztit Jászberényben, ha nem is mindegyik, de minden második polgár ismeri. Tesz is róla, hogy így legyen! Bár nem lehet azt mondani, hogy hajlott korú lenne, hajszálai se igen deresednek még füle tövén, máris egyhuszonhe- tedét alkotja a városi önkormányzat nemrég megválasztott képviselő-testületének... Mellesleg majdnem alpolgármester lett belőle. Bizony! Akik ismerik, tudják azt is róla, ehhez a véletlennek vajmi kevés volt a köze. Talpraesett, belevaló „városanya”, aki nyelvet ölt a tekintélyelvűségre, s a megpenészedett, elcsontosodott régmúltra. De nemcsak az ékesszólásban jeleskedik, sőt sokkal inkább a tettek embere. Ennyi erény birtokában nem csoda, ha szinte kortalanná válik az ember, a súlyos tapasztalatok sem húzzák vissza a földre. Két bizottság munkájából is kiveszi a részét: az ifjúsági és sportszékcióban ráadásul a volt aranycsapat kerettagjával, Fenyvesi doktorral ténykedik együtt. Mondanom sem kell, hogy lányunk sikereit narancssárga színekben érte el, pedig éppen csak egy éve, hogy megszállta a Fidesz szentlelke. Azóta - szó szerint is - megszállottja a szervezetnek. Mondja, mindig is szerette a narancsos fiúkat, de az i-re a pontot Orbán Viktor egyik helyi beszéde tette fel, amely nemcsak a füléig, hanem egészen szívéig hatolt. Igaz, másfél órát késett a szónok, s már majdnem el is indult húgával moziba, mikor befutott Vik-. tor, s,könyörtelenül’’ elhódította lelkét. Olyan ez, mint az első szerelem, nem lehet belőle kigyógyulni! - mondja Krisztina. Áztán telt-múlt az idő, egyre inkább lángra lobbant benne egy amazon, s egy idő után már azon vette észre magát, hogy a „szenátorválasztáson” harmadmagával bejutott pártja listáján a legbölcsebbek közt is leg- bölcsebbek közé. S mivel másodikos (akkor még elsős) hallgatója volt a miskolci nehézipari egyetem jogi karának, íziben ki is kellett iratkoznia levelező tagozatra. így is egyazon testben legalább három életet él!... A fennmaradó negyedik, üres perceiben(?) olaszórákat vesz Dönci bácsitól (ő egy helybéli polihisztor, aki Kriszti állítása szerint az óbolgár szótárt hamarabb elkészítette, mint a bolgár nyelvészek...), és spánieljével hancúrozik (aki a Bütyök névre hallgat, és életkora alapján éppen egyidős Mrs. Lantos Fidesz-múltjá- val). S ami kis szabadideje még maradj??), azalatt üldögél szobájában, zenét hallgat (Mozarttól LGT-ig mindent), s arról álmodozik, hogy milyen jó lenne színházba menni. (Mellesleg felvételizett a színművészetire is, kedvenc darabja a Nyomorultak, s imádja a Sarka- di-drámákat is.) Mindezeken túl(???) még gyűjti az antik könyveket, birkózóedzések körül ólálkodik, haverjaival csavarog. ...Ja, és szereti a kék minden árnyalatát. (Ez is bizonyítja, hogy azért mégsem fanatikus pártállására nézve!) Ami mégis összetartja sok-sok életét, az a menthetetlen, ve- leszületett optimizmus, ahogy nekilát a dolgoknak. Hisz a fiatalokban, kortársaiban, biztos benne, hogy hatalmas energiák szunnyadnak nemzedékében. Lelke rajta. - tz - Fotó: M.J. Szép az élet Péntek délután van. Az idő borús, a kedvem derűs. Végre itt a hétvége! Éljen az édes semmittevés! Ahhoz, hogy felhőtlenül élvezhessem a szabadságot, már csak egy szükséges rosszat, a péntek délutáni bevásárlást kell elintéznem. Úgy döntöttem, hogy nem idegesítem fel magam, ha a nagy tülekedésben a gyomromba nyomják a bevásárló kosarat, vagy ha tíz percig kell sorban állnom a pénztárnál. Nem engedem, hogy elvegyék a kedvemet Nagy elszántsággal vetem bele magam a bolt nyüzsgő életebe, majd néhány perc múlva viharverten fizetek.- Vajon miért ütött be többet a gépbe a pénztárosnő? Lényegtelen. A pénz nem boldogít - gondolom magamban, és elhessegetem a kellemetlen érzéseket. Irány haza! Útközben „enyhén’ ’ ittas állapotban dülöngélő fiúk szólítanak meg. Először figyelmesen megszemlélik a nálam lévő szatyrot, majd tapintatosan érdeklődnek, hogy mindenem elköltöttem-e. Megnyugtatom őket, hogy annyi még maradt, amennyiért megihatnak egy sört, és átnyújtom nekik az össz-vagyonomat. Könnyed léptekkel indulok tovább. Milyen felszabadult az ember, ha nincs egy vasa sem! Fantasztikus érzés! Ezek után már fölényes mosollyal nézek a tömött autóbuszon ügyeskedő kis zsebtolvajokra, amikor egy-egy jól fejlett pénztárcától szabadítják meg a jogos tulajdonost. A megállótól már csak néhány lépés hazáig, ezt már baj nélkül megteszem. A sarkon befordulva, hangosan ráköszönök a szomszéd nénire. A kedves, ga- iambŐSZ mamuska fölnéz a kukából, és visszainteget. A feltöri járdái1 átvergődve elérem házunk kitört üvegű ajtaját, és nekivágok a lépcsőknek. A beépített villanyóraszekrényből kinéz egy borostás arc, s durcásan morog valamit az orra alatt. Senki sem szereti, ha az otthona csendjét felverik. Elégedetten csuktam be magam mögött az ajtót. Sikerült! Átvészeltem ezt a hetet is. NJ. Oda tört be, ahol tanították Egyszer volt, hol nem van... Riadt kis veréb benyomását kelti bennem csapzott külsejével R.B. 15 éves, előzetes letartóztatásban lévő legényke, ahogy elém vezetik. Zavartsága igazán fel sem oldódik, bár tekintetét szomorkás-megadóan emeli rám - kapaszkodót kereső, halvány reménysugarat vélek felfedezni benne -, ahányszor csak kurtán-furcsán válaszol kérdéseimre. Igaz hogy első elkövetőként, de egyszerre közel húsz rendbeli betörései, feltöréssel vádolják.- Mondd, szüléidét ismerted?- Nem. Hároméves korom óta állami gondozott vagyok, intézetben neveltek.- Milyenek voltak a nevelőid?- Attól függ. Van aki „kavar”. Rengeteg nevelőm volt már. Nyáron jó volt a tiszavárkonyi táborban a pszichológusnővel.- Hol jártál iskolába?- Először a „zöldbe”, korrekcióba, utána a hetedik végéig a „pirosba”.- Hol tanultál szeptembertől?- A dolgozók iskolájában folytattam a nyolcadikat, mert a barátom is odament.- Ő az akivel a betöréseket csináltad?- Igen.- Hová törtetek be?- A „zöld” iskola büféjébe, bemásztunk a konyha felső ablakán. Aztán nagy ramazurit csi- íia.'lL’I’k a „piros” iskolában. De akkor be voltunk mire.- Az mit jelent?- Ittunk előtte, utána mentünk be.- Miért csináltátok a betöréseket?- Volt úgy, hogy éhesek voltunk, vagy kellett a cigaretta. Nem volt pénzünk.- Nem kaptatok zsebpénzt?- Havi 1IO forintot, de az gyorsan elfogyott. Drága a dohány.- Mi lett az ellopott sok karton cigarettával?- Be vittük az intézetbe hátul, felhúztuk az ablakon, és eldugtuk a szekrénybe. Aztán ezt szívtuk.- Mi lesz veled, mire számítasz?- Túl akarok lenni mindenen. Aztán... E rendhagyó beszélgetést itt befejeztük. Még láttam amint R.B. 15 éves előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú - jól nevelten - hátratett kézzel ballag el őrzőjével. Miért jutott ide? Mi vár rá? Elkerülhetetlen a börtön- büntetése? Később nem gyara- pítja-e „mesterségbeli palléro- zottsággal” a visszaesők táborát? ___________________Cs.J. T INITÜKÖR IIMLLI13ÍOH E heti nyertesünk Csekő Edina Szolnok, Kun B. krt. 3. IV/6, szám alatt lakó tanuló. 1. Dúdoló nyár (Dolly Roll) 2. Szabadság vándor (Demjén Ferenc) 3. Álmodozás (Szandi) 4. Trabant (Exotic) 5. Mennyből az angyal (Napóleon Boulevard) 6. Santa Mária (Weston Família) 7. Azok a txjíuC" szép napok (Beatrice) 8. Nézz rám, tizeuC' (Exotic) 9. Mi vagyunk a rock (Edda) io. Mire gondolsz, katona? (Szikora + R-GO) Megtörténj?) bűnügy(?) sok- sok(?) tanulsággal?) 1. rész Ajánlás: Aki értelemre bukkan az alábbiakban, lóhalálában jelentkezzen! ...Kora tavaszi, gyönyörű munkanap volt. Éppen november 7-re fordult a naptár. Hm.,, mintha ma lenne! Pedig biztosan tudom, tegnap volt. E napon feltűnően korán kelt Tele Ferenc, a vitrai patikus. Lehetett vagy úgy hajnal három múlt öt perccel. Szokásos reggeli ámokfutásából hazatérve langyos fürdőt vett, majd észre egy ajtaja előtt ácsorgó kétes egyént. - Ön Tele patikus? - toppant elé váratlanul egy meglehetősen józan munkásőr (akiről később kiderült, hogy tökrészeg). Patikusunk meglepődést színlelt, majd katarzisa csúcsán ágynak esett. Dolgavégeztével aztán a látogató angolosan odébbállt... Hazafelé hypschographicus görbét írt le. Aznap alacsonyan szálltak a békegalambok! Pár perc múlva vérbefagyva találták saját lakásán Krafthof- femé Kovács Etelkát: Krafthoffer, helyi lump elem (volt) feleségét. Miközben éppen 82. életévébe lépett, hátulról érte az éles tárggyal leadott lövés. A rendőrség gyanúja szerint ekevassal szúrták hátba, minekutána meglátta a háta közepét és az örök világosságot. A helyszínelők mellette találták 4,5 dioptriás viselősszemővegét, s alig használt kovácsoltvas protézisét. (Istenem, hogy szerette pedig kedves tárgyait!)... A kés, amivel férjét szíven szúrta (ha már egyszer úgyis annyira a szívéhez nőtt), szőrén szálán, ujjlenyomatostól eltűnt. Csak napok múlva találtak rá, Etel oszló tetemétől két lépésre, a padlóba fúródva. Az egyik helyszínelőnek szemet szúrt a kés - miután túlságosan közel hajolt hozzá -, s feltűnt neki az is, hogy az éles tárgy és a padlószőnyeg között ott hever a félj is. Élete virágában érte utol a halál, alig múlt 120! Terhelő bizonyítékként megtalálták farzsebében felesége másik - 6,5 dioptriás - olvasószemüvegét, amit már évtizedek óta közösen használtak, valamint egy automata sebváltót, s félig elfogyasztott lekváros kenyeret. Az asszonyt korára és hiányos fogazatára való tekintettel, igaz nem erőszakolták meg, de hogy nyomok mégse maradjanak, a tettes kiitta kávéját. A gyanú - és a téesz birkanyája - rövidesen a szomszédra terelődött, mivel a (gumicsizma) nyomok szemlátomást oda vezettek. Azonban a kerítésnél hirtelen megszakadtak... ahol is a szomszéd fennakadt. Még élt, mikor Meglehetősen Sötét Alajos civil rendőr alezredes hasba kegyelemdöfte egy közepes hatótávolságú, digitális kultivátorelemmel. (Innen kezd az ügynek mezőgazdasági vonatkozása is lenni.) Mielőtt beállt a tetszhalál, még utoljára órájára pillantott: - 33 Celsius-fokot mutatott! Nem csoda, ha arcára fagyott a mosoly... (folvi ~“í*aa?ó'v<5 héten ugyanezen a napon és ugyanitt következő téCSÍ“ Mozimesék Philippe Noice: Halálos nyugalom Igen, jól betűztétek, halálos nyugalom, és nem halálos unalom. Nem bizony! Rendezőnk megemberelte magát előző, csapnivalóan gyenge kreációja, a Vak végzet után, s most tényleg filmmel rukkol elő. A történet maga is újszerű: kiélezett monodráma egy (két) hajó fedélzetén. A „színpad” a végtelen víztükör... felőlünk lehet tenger, vagy akár óceán is. A „parttalanságban” rejlő lehetőségeket az operatőr zseniálisan érvényre is juttatja, nincs olyan kék szín, amellyel ne találkoznánk. ...Ám a hullámok fölött gyanús a szélcsend, valami lóg a levegőben. Mindenki tudja, kezdődik rövidesen a társasjáték. Ehhez a sakkpartihoz azonban csak három bábut sorakoztat fel a rendező, két fehér és egy fekete figurát. Mert az egyik közülük persze, hogy rosszban sántikál, s egy pszicho-fogócskához különben sem árt, ha van kéznél egy ámokfutó! (aki a nyílt tengeren jobb híján fotómo- delleket szeletel fel, merthogy úgyis süllyed a hajója)... De mielőtt a vitorlás Bolygó Hollandivá módosulna, fedélzetén egy kéjgyilkossal, felbukkan a láthatáron egy másik lélekvesztő is - afféle családi bárka - rajta egy valahanyadik emberpárral. Felszedvén az ámyhajó egyetlen (élő) utasát következnek a beígért, kiélezett pillanatok. A rettenthetetlen és elszánt, mi több, elpusztíthatatlan férfi (egy szerelmes férj már csak ilyen) alaposan melléfog már az elején, s ezt a bakiját a film végéig sem sikerül kijavítania,... illetve a legeslegvégén talán. Az igazi küzdelem így a furfangos feleségre hárul. Ám kéjgyilkosunknak sem könnyű túljárni az eszén, rosszcsont kisfiú lehetett gyermekkorában. ... Miután minden idevaló fogást sorra kipróbál rajtunk a rendező, az utolsó pillanatokban majdnem összedönti az őrjítő muzsikából és mesteri képekből remekül megácsolt kártyavárát. De aztán minden jól sül el, illetve elsül... Tehát irány az óceán(?). Tengerre magyar! Ted Kotcheff: Szemenszedett szenzáció Nem is olyan rég történt, hogy ugyanitt megbarátkozhattatok már Mr. Kotcheff egy filmjével, a Hóbortos hétvége cíművel. Állítom, a most feladott újabb lecke sem sokkal lebecsülendőbb, mint volt az az előző. Igazi ínyencfalat! Ezennel ráadásul kevesebbet bíz a véletlenre a „directed by”, mivel Kathleen Tűmért (Rózsák háborúja), Búrt Reynoldsot (Ágyúgolyó futam) és Christopher Reeve-t (Superman) állítja a kamerák túloldalára. Azok pedig hülyék lennének ott álldogálni csak úgy, ehelyett sziporkáznak és brillíroznak. Felváltva. Olyannyira, hogy például Turner Katalinunk tempóját és tehetségét már nem is mindig sikerül követnie, mi több, súrolnia szinkronhangjának. (Az túlzás lenne, hogy nyomába sem léphet a női hang, mert valahol ott liheg mindvégig nyomában.) Azonban ez megbocsátható melléfogás a filmben, s különben is kellő kárpótlást nyújtanak Dunafilmék (lásd: forgalmazók) a dallamos, remek címadással. (Nem is hinnétek, hogy egy szolnoki fiatalembernek, bizonyos Fejes Róbertnak köszönhetjük ezt a fülbemászóan szellemes szójátékot! Erre a varázsigére biztosan elő is tódulnak a polgárok összkomfortjaikból.) Ja, míg el nem felejtem, a film az arról szól, milyen butaságok is megeshetnek, ha két férfi indul harcba ugyanazon riportemő kegyeiért. Ráadásul míg az egyik megkaparintani, addig a másik megtartani igyekszik azokat. Mert a „volt feleség” és a „leendő nej” sajnos ugyanazt a gyönyörű bőrt viseli, abból kibújni pedig nem tud. Vagyis lehet, hogy mégis? Egy mozijegyért cserébe megtudhatja bárki. Történetünk alá a banánlé a tévéstár- sadalom stábhadseregének paródiája. Műhelytitkai láttán körberöhöghetjük aí egész tömegkommunikációs hóbelevan- cot, s mondhatom, tesz is róla a rendező, hogy ezt felszabadultan és kulturáltan megtehessük. Ki ne felejtsem: a szokásos happy end alakulása nagyban függ egy televízió által közvetített kivégzés sikerétől vagy sikertelenségétől, illetve bizonyos politikusok ádáz csatározásának végeredményétől. (Hiába, hülye ez a világ!) ...Szóval, vigyázat, szemenszedett marhaság! Viszont szórakoztató. téesizé Még csak húszéves, de a városháza portása kézit csókolomot köszön neki
