Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
1991. JANUÁR 2. Néplap Kunmadaras, Karcag, Kisújszállás és Kenderes kunsági városokban és községekben jelentős ütemben fejlesztik a lakosság körében a telefonháló- zatot.Képünkön a telefonszerelők a kábeldobról az előre kiásott árokba fektetik a sok érpáros vezetéket Kenderes község szélén. A tízmilliós csaló Lebukott a Császár Most egy olyan lopássorozatról szólunk, melynek zsákmánya akár társadalmi tulajdonnak is számíthatna, hisz egy cég vagyontárgyaként, késztermékeként, illetve alapanyagaként nem tudtak elszámolni több milliós értékű áruval. Az évről évre szaporodó ilyesféle esetek számáról, az okozott kár mértékéről rendszeresen készülnek ugyan statisztikai összesítések, ám ezek legfeljebb csak a töredékét mutatják a valóságnak, aminek magyarázata az lehet, hogy sok esetben nemhogy a tolvaj kilétére nem derül fény, de előfordult már olyan is, hogy a kárvallott cég észre sem vette, hogy meglopták. Vagy ha igen, akkor meg maga is segédkezet nyújtott a különböző hiányok eltüntetéséhez. Mindenesetre a most következő eset akár állatorvosi lova is lehetne ezeknek a nem túl szívderítő jelenségeknek, hisz ebben a történetben úgyszólván a csalástól a bélyegzőhamisításig, a fiktív számlákon át szinte minden megtalálható. A lényeg: valamikor, a nyár elején érkezett egy feljelentés a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságra, a Békési Mozaik Kft.-tői Császár Imre és felesége, szolnoki lakosok ellen - akik a kft. tagjai -, hogy nagyobb mennyiségű összeggel, egészen pontosan 7 millió 486 titr forinttal nem tudnak elszámolni. A szóbanforgó kft. tulajdonképpen elég vegyes tevékenységet folytat, mivel farmerek, cipők, de ugyanakkor gépipari termékek gyártásával és forgalmazásával is foglalkozik. S mivel Császár Imre eredeti foglalkozása szabó- mester, így szinte természetes, hogy ő a kft. keretein belül főleg farmereket készített. Igenám, csakhogy egy idő után föltűnt a békésieknek, hogy Császár vásárolja ugyan nyakra-főre az anyagokat, költi a pénzt, ám ugyanakkor a bevétel meg nem jelenik meg a kft. számláján. Hát emiatt érkezett a feljelentés, ami után elindult a vizsgálat. A szakértők nyolc-tíz kilónyi irathalmazon rágták át magukat, s azok alapján ők is valószínűsítették a bűncselekmény alapos gyanúját. De időközben másra is fény derült. Arra például, hogy Császár Imre hamis bélyegzőre is vásárolt, főleg farmer alapanyagokat, meg különféle késztermékeket. Ugyanis gondolt egy merészet, s az eredeti „Mozaik Kft, Békés, Széchenyi tér 5” feliratú bélyegzőt „kijavíttatta” egy kisiparossal és telephelyként a saját, szolnoki címét tüntette fel, miközben az adószám és a bankszámlaszám a régi maradt... Nos, erre a bélyegzőre két alkalommal vett 55o ezer forintértékben farmer alapanyagokat. S mivel a szóbanforgó stempli nem volt letiltva, így tulajdonképpen akadálytalanul jutott hozzá az áruházakban ezekhez a holmikhoz. Csak akkor kezdődött a baj, amikor megérkeztek a békési központba a számlák, ahonnan visszaírtak, hogy nem fizetnek egy árva fillért sem, mert nekik szolnoki telephelyük nincs is. Közben már Császárt szorongatták a hitelezők, hogy fizessen, de ő mindig azzal ütötte el a dolgot, hogy itt, meg ott járt, nem tartózkodott Magyarországon, de igyekszik gyorsan rendezni adósságait. Ezekre a mesékre annál is inkább szükség volt, hisz akitől csak tudott, kölcsönöket vett fel. S ahogy telt az idő, úgy úszott el ezekkel a pénzekkel, hogy a végén már maga sem tudta, hogy kinek, és mennyivel tartozik. A nála tartott házkutatás során a rendőrök például találtak egy levelet, amelyben a feladó követeli, hogy egymillió forintos tartozását Császár rövid határidőn belül fizesse meg, mert különben baj lesz... Persze, ezzel még nincs vége az ügynek. Mert miközben folyt az eljárás Császár Imre ellen, ő újabb bűncselekményt követett el. Ugyanis ismét „csináltatott” egy hamis bélyegzőt - ez már a Fazon Kft. neve alatt futott -, amelyet hárman, ő, a felesége és Pallai Sándor alakítottak meg 1990júniusában, s erre a bélyegzőre is vásárolt különböző termékeket, másfél-kétmillió forint értékben, a másik két alapító tag tudta nélkül. S amikor mindez a feleség tudomására jutott, nos, akkor az asszony is feljelentette a férjét, akit október elején a rendőrség le is tartóztatott. Arra már csak a további vizsgálatok derítettek fényt, hogy mindezeken kívül még hamis szállítólevelek is terhelik a számláját. Sorozatban állította ki ezeket azért, hogy mentse a menthetőt, s amíg csak lehet, elodázza a fizetést. Hisz a békési kft. ügyvezető igazgatója menet közben már többször is felszólította, hogy számoljon el a kintiévé pénzekkel. Erre föl Császár azt mondta, hogy különböző személyeknek szállított árut, s azok viszont még nem fizettek. Ebből persze egy szó sem volt igaz, de ennek ellenére szemrebbenés nélkül írta meg a hamis szállító- leveleket, természetesen fiktív nevekre, amelyeket aztán el is küldött Karsai Ignácnak, a békési kft. ügyvezető igazgatójának. Most utólag úgy tűnik, hogy ők ketten is összejátszottak, mert Karsai ahelyett, hogy eljuttatta volna a számlákat a szállítólevélen szereplő címekre, nem ezt tette, hanem visszaküldte azokat Császár Imrének. Ezek szerint az ügyvezető igazgató - aki maga is gyanúsított az ügyben - jól tudhatta vagy legalábbis sejthette, hogy a számlákon feltüntetett követelések nem éppen fedik a valóságot. Annyit persze így legalább el lehetett volna érni - ha időközben nem derülnek ki a disznóságok -, hogy az év végi elszámoláskor ez a hiány nem ütközik ki, hanem úgy szerepelt volna, mint kintlévő követelés. Az ilyesféle ügyleteket hívja a köznyelv mérleghamisításnak. Ebből a csalássorozatból a végén már persze Császárné sem maradhatott ki, hisz mint a kft. tagja, maga is aláírt néhány hamis szállítólevelet. Szóval úgy tűnik, hogy alaposan összecsaptak a hullámok az ügyben szereplők feje fölött, és maguk sem tudják, hogy miként kerülhettek ilyen helyzetbe. Ez meglehet, hogy örök rejtély marad, már csak azért is, mert amikor Császár Imrét elővezették a fogdából és próbáltam kérdezgetni erről-arról, ő csak hallgatott. Nem mondott semmit. Az viszont tény, hogy szabómesterként jól elszabta a dolgait. Habár ebben sem vagyok teljesen biztos, mert annak a tízmillió forintnak, amit rövid másfél év alatt elsikkasztott, jelenleg még nyoma sincs. így könnyen előfordulhat, hogy ha nem is az egész összeg, de annak egy töredéke valahol, valamilyen értékes vagyontárgyban megvan. Már csak azért is, mert havi fizetésből aligha lehetne például három autót - ezekből kettő nyugati márkájú - megvenni és fenntartani. N.T. Szűk esztendők korát éljük 1991-et túl kell élni Az elmúlt év tapasztalatai alapján nyugodtan állíthatjuk: jövőre másképpen kell politizálni a gazdaságban, mint azt eddig tettük. Ezt igényli a kiinduló helyzet, amelynek főbb jellemzői a gazdasági válság, a külgazdasági körülmények rosszabbodása, a várhatóan növekvő belső feszültségek. Legfőbb feladatunk most talán a realitások tudomásul vétele. Ez azt is jelenti, hogy várhatóan 1991 lesz a válságos évek leg- súlyosabbika. Jelenti azt, hogy 1991 csak egy év a gazdasági átalakulásjó néhány évéből. Jelenti azt, hogy az infláció jövőre is elkerülhetetlen. Jelenti azt, hogy a munkanélküliség növekedési üteme felgyorsul, mindennapi realitássá válik. Jelenti azt, hogy az ország gazdaságában nagymérvű mozgások mennek végbe, amelyek óhatatlanul is nagy súrlódásokkal járnak együtt. S végül még egy dologra kell a bevezetőben felhívni a figyelmet. Sok, előre nem látható dologra is fel kell készülni. Ez lehet pozitív is, negatív is. E tény az újságíró dolgát sem könnyíti meg, hiszen nagy a tévedés lehetősége. Biztos tipp a munkanélküliség A részletesebb elemzést kezdjük azokkal a tényezőkkel, amikre biztosan lehet számítani. Ilyen a munkanélküliség növekedése. Az elmúlt évben mintegy háromszorosára nőtt, s e tendencia gyorsuló ütemről árulkodik. A KGST-kapcsolatok szétzilálódása, a támogatások csökkenése, a verseny kiéleződése, a privatizáció folytatódása és más tényezők nagymértékű konjunkturális és ezzel párhuzamosan strukturális munkanélküliséget eredményeznek. Az olvasót nem akarom elméletekkel untatni, most mégis fel kell hívni a figyelmet a magyarmunkanélküliség növekedésének ezen sajátosságára, mert más és más a megoldás. A válság miatt növekvő munkanélküliséget sokféle átmeneti eszközzel lehet kezelni - mint amilyen a munkanélküli-segély is. A strukturális munkanélküliség esetében azonban csak az átképzés és a továbbképzés segíthet. Nálunk a helyzet az, hogy a munkanélküliség konjunkturális okok miatt kezdődik, de az így elveszett munkahelyek java része nem termelődik újra. A kérdés az, hogy az átképzés beindulása, az új vállalkozások hogyan viszonyulnak a munkahelyek megszűnéséhez. Várhatóan a jövő évben a „kieső” munkahelyeken foglalkoztatottakat nem tudjuk a szükséges mértékben ellátni sem szakképzettséggel, sem új munkahellyel. Az utolsó gondolat átvezet a következő, stabilan tervezhető gazdasági eseményre. Ez a gazdasági visszaesés folytatódása, illetve jobbik esetben stagnálása. De ez nem feltétlenül jelent rosszat. A növekedés ugyanis nem öncélú, csak akkor van értelme, ha reális célokat hatékonyan lehet megvalósítani. Céljaink még csak volnának, de a jelenlegi gazdasági szerkezetben - a tulajdonit is beleértve - nem szabad, a külső feltételeket illetően nem is lehet gyorsítani. Nagy kérdés, hogy a társadalom és az állam között ebben a kérdésben kialakul-e az optimálishoz szükséges konszenzus. Ez az, amit nem lehet megjósolni. Az infláció szükséges rossz Az infláció várhatóan ä 40 százalék felé közelít. Árviszonyaink rendezetlenségében, gazdaságunk teljesítményszintjében sajnos van még ekkora inflációs „tartalék”. A dolog másik oldala, hogy igazából a kormányzat is rá van kényszerítve az infláció felhasználására a gazdasági feladatok megoldásában. A piaci viszonyok kialakítása önmagában is árváltozásokkal jár - erre már utaltunk. Az adósságtörlesztéshez szükséges belső források megteremtése a jelenlegi helyzetben szintén nem megy másképpen, mint az infláció gerjesztése útján. A lakosság változatlan vagy csökkenő teljesítmények esetén sem fogadja el a bércsökkentést, ha pedig nőnek a bérek, ilyen feltételek mellett a jövedelem elvonásának egy útja marad: az infláció. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a megtakarítások sem növekednek. A látszólag bonyolult összefüggések ellenére bizton állíthatjuk, hogy az inflációval jövőre is együtt kell élni. Várható azonban, hogy ez nem éri el a többi, volt szocialista országban tapasztalható mértékeket. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a magyar gazdaság - minden problémája ellenére - közgazdasági viszonyait tekintve „érettebb”, mint a többi hasonló helyzetű állam. Külgazdasági esélyek Az infláció átvezet bennünket a külgazdasági szférába is. Az összeomló KGST és a konvertibilis elszámolás, beleértve a vámok megjelenését is, ebben a szférában szintén inflációs hatású. A KGST hivatalos megszűnését eddig létező formájában nem nehéz előrejelezni. A konvertibilis elszámolás konkrét gazdasági kihatásait viszont már annál nehezebb. De ez már újabb cikket igényelne. A szakértők másfél milliárd dollárra becsülik az ebből származó veszteségeket. Ez lehet is ekkora, én viszont optimistább vagyok ennél, feltéve, ha vállalataink és a partnerországok vállalatai megkapják a szükséges jogosultságokat. Ugyanis - miként ezt ebben az évben a dollárexport növekedése megmutatta - a vállalatok kényszerítő körülmények között megtalálják a megoldást. A jövő évben nem is lesz más esélyük. A volt szocialista országok pedig minden ellenkező híresztelés ellenére még ma is inkább természetes partnerei egymásnak, mint a nyugati partnerek jelentős része. Ezen az oldalon egyenletes, bár nem túl gyors fellendülést várok. Beleértve a tőkebefektetést, a közös vállalatok alapítását is. Mindennek hosszabb távon lesz jelentősége. Addig azonban még túl kell élni 1991-et! Füle István Az év autója: Renault Clio Hűen az eddigi, több mint két és fél évtizedes hagyományokhoz, az elmúlt év végén ismét összeült a szakújságírókból álló nemzetközi zsűri, hogy megválassza az év autóját. Az idén, csakúgy, mint tavaly, francia győzelem született. Míg akkor a Citroen luxus limuzinja nyerte el a megtisztelő címet, addig a mostani megmérettetésben a Renault új kisautója, a Clio kerekedett felül. Pedig nem kevésbé lebecsülendő típusok szálltak be a küzdelembe, mint a második helyezett Nissan Primera, mely minden eddiginél szigorúbb mércét állított fel a középkategóriában és a „bronzérmes” Opel Calibra, mely a világ legáramvonalasabb szériagyártású autójának hírében áll. De lássuk, mit is tud a francia állami nagyvállalat legfrissebb üdvöskéje? A szemrevaló, kedvező légellenállású három vagy öt ajtós karosszéria mindössze 370 centiméter hosszú, ennek ellenére tekintélyes méretű belső teret rejt. A motorháztető alatt, keresztben elhelyezve négyféle benzinmotor vagy egy dízelmotor kaphat helyet. A legkisebb. 1100 köbcentis erőforrás 49 lóerős, míg a legnagyobb, 1,7 literes motor teljesítménnyé 92 lóerő. Az egyszerű, de szellemesen kialakított utastér variálható, tehát a hátsó ülések lehajtásával a 265 literes szerény csomagtér tovább bővíthető. Az elsőkerék- meghajtású kisautó fogyasztása is egészen rendkívüli, a kereken 60 lóerős, 1,2 literes változat végsebessége 155 kilométer óránként és tartós 90-es tempó mellett 4,6 liter benzin is elég neki 100 kilométer megtételéhez. És még valami, ami viszont bosszantó lehet a hazai autósoknak. A kocsi, mely már Magyar- országon is kapható, 15 féle színben rendelhető meg. L.Z. Az 1991-es esztendő autója, a Renault Clio. Felvételünk a budapesti nemzetközi autókiállításon készült Fotó: K.É. f s I II
