Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / 14. szám
1991. JANUÁR 17. Néplap 7 Az Új Néplap MEZŐTÚRON Egy térség a műtőasztal mellől Dr. Pap Sándor kandidátus, a sebészeti osztály vezető főorvosa jó hfrrel szolgálhat azoknak, akik az egyik legkellemetlenebb betegségben, aranyérbántalomban szenvednek. A gyógyításhoz itt sem kell már a kés, beszerezték azt a praktikus szerkezetet, aminek a segítségével megspórolhatják a korábbi fájdalmas és nem is túl egyszerű műtétet. Természetesen a szike itt sem pihen. A tanár urat éppen a műtőből vártuk ki, így az aktuális kérdés hozzá ekként hangzott:- A kórház vonzáskörzetében milyen „divatos” megbetegedéseket regisztrál a gyógyító ember?- Elsősorban a daganatos megbetegedések száma nőtt meg ijesztően. Míg korábban évente öt-hat ilyen műtétet végeztünk, Csernobil óta szinte hetente válik szükségessé a beavatkozás. Ugyancsak gyenge pontja lett az embernek a hasnyálmirigy, ami az epekővel kombinálva bizony súlyos egészségkárosodást okozhat. Ennek az oka egyértelműen az alkoholfogyasztásban keresendő.- Önnek sok beteg áldja a nevét, éppen azért az eljárásért, ami a kandidatúrájának a témája is volt.- Egy szegedi professzor volt az, aki felhívta a figyelmemet a bélcsonkolásos betegek problémáira. Ők azok, akik az emésztésük végtermékét az oldalukon lévő zacskóban tárolják. Elképzelhető ennek a sanyarú helyzetnek minden komplikációja. Én azt tűztem ki célul, hogy könnyűek a helyzetükön, s mondhatom, munkám sikerrel járt. A különböző praktikus szempontok megtartásával olyannyira beszabályozható az életvitelük, hogy bátran visszatérhetnek a termelőmunkába. Betegeim között van festőművész, aki a nyarat a Fekete-tenger partján tölti családjával, van fontos beosztásban lévő hivatalnok, és ami a sors tragédiája volt: az a professzor, aki inspirált e téma kutatására, maga is ide jutott. Ám éppen az ő példája biztathat mindenkit, hiszen maradéktalanul ellátta a munkáját, és ebben az országgyűlési képviselői ténykedés is benne volt! Téli pihenő az ország egyik legkorszerűbb téglagyárában. A képen látható téglákból februárban négyet fizet - hármat kap. Vigyázat, építkezők, drágul a tégla! A mezőtúri az ország egyik legmodernebb téglagyára. Látszik ez így is, amikor a téli karbantartást végzik a korszerű üzemben. Ám az is látszik, hogy a vásárlók nem tolonganak különösebben a gyár termékeiért, pedig szép csomagolásban kelletik magukat a burkolótéglák az udvaron.- Kik építkeznek mostanában? - kérdezem Tóth István üzemvezetőt.- Mi úgy látjuk, hogy elsősorban a vállalkozók. Az építőipari vállalatok kapacitása visszaesett, de azt nem mondhatni, hogy a magánvállalkozóknak ne lenne pénzük. Más kérdés, hogy az általunk gyártott burkolótéglára valóban nem nagy a kereslet, a falazóblokkokat azonban viszik rendesen.- Egyetlen téglában, gondolom, nagyon sok energia van, s most, hogy emelkedik a gáz, a villany és a többi fűtőanyag ára, nyilván Önök is követik majd ezt a tendenciát.- így kell tennünk: december elején már végrehajtottunk egy 10 százalékos áremelést, ám februárban újabb 20-25 százalékos emelésre kerül sor, amit a költségek növekedése indokol. Hiszen nemcsak az energia drágul, de drágábban mérik a csomagolóanyagot és a raklapot is.- Valamikor én még a 70 filléres téglát ismertem. Ma hol tartanak a téglaárak?- Az a normál, kisméretű tégla, amit Ön ismert, ma 10 forintba kerül, a thermoton tégla pedig negyvenbe. Azért jó hírt is hallottunk. A gyár közelében lévő agyagbánya ötven évre garantálja az alapanyagellátást, és ebből mindössze tíz esztendő telt el. Negyven évig tehát nem lesz nyersanyagproblémája a gyárnak. Problémánk csak nekünk lehet, ha majd az építőanyagok árának kifizetésére kerül a sor. Mi lesz a sorsa a közösnek? A mezőtúri Magyar-Mongol Barátság Termelőszövetkezet kerületeiben a közelmúltban amolyan röpgyűlésféléket tartottak. A téma húsba vágó volt: hogyan tovább, mi legyen a közös gazdaság sorsa? Konrád József téeszelnököt egy tanácskozás végeztével értük el, s mi más lehetett volna kérdésünk, mint az: miként vélekednek a közös gazdaság tagjai a jövőről?- A különböző vitafórumokon kialakult álláspontokat még nem összegeztük, mindenesetre én magam azt tartanám a legszerencsésebbnek, ha nem ugrana szét a termelőszövetkezet. Természetesen a korral szeretnénk haladni, így belső vállalkozásokat javaslunk, ahol számszakilag elkülönülhetnének a gazdálkodóegységek, ám a munkafázisokat nem kellene szétszedni, hiszen szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Természetesen a döntés a tagságé, az én megbízásom is lejárt, márciusban lesz a zárszámadó és tervjóváha»» 4- «»»*»« « ® ,- De igen. Nincs nekünk semmi bajunk a mongolokkal, de ezt a mostani elnevezést akkor is formálisnak és erőltetettnek tartjuk. Közelebb állna az emberekhez egy olyan név, ami utalna a tájra és a tagság kötődésére. A fenti nyilatkozat derűs képet festett, így nem kis meglepetéssel hallottuk az egyik tanyasi gazdától, hogy bizony közel sem egyszerű a föld visszavívása. A nagyszülők tulajdonára pályázó gazda úgy tudja, hogy a földdel együtt rájuk testálják a termelőszövetkezet fennálló adósságát is. Márpedig - így vélekedett a tanyasi ember - amikor tőlük elvették a földet, nem volt azon egy fillér teher sem. Lehet, hogy a fenti rémhír az információ hiányából adódik, ezért kell hát minden tanyát végigházalni, hogy mindenkihez eljusson a híre: mi a módja annak, ha valaki a maga gazdája kíván lenni. Energiahordozó — avagy mire nem viszi rá a szükség az embert ni tüzelő. Még jó, hogy tavasz van a télben, elgondolni is rossz, mi lenne, ha kemény mínuszok csikorognának az ablak alatt. Az oldalt írta és összeállította: Palágyi Béla Fotó: Tárpai Zoltán Kossuth, ha tudta volna A történelmi dokumentumok szerint Kossuth Lajos két ízben is megfordult abban a házban, melyet ma az ő nevével együtt emlegetnek a kórház udvarában. Az épület megszépült, megfiatalodott, ám körötte még mindig gyűrűznek az indulatok hullámai. A közelmúltban Ráday Mihály városvédő műsora borzolta a kedélyeket, és sértett meg embereket, mondjuk meg, nem egészen okkal-joggal. A televíziós műsor rövid tartalmi kivonata a Magyar Nemzet január 7-i számában is napvilágot látott, s ebben többek között ez áll: Cs. Kiss Imrét, a kórház gazdasági vezetőjét belső ellenőrré fokozták le, mivel annak idején kiállt a Kossuth-ház felújítása mellett. Nos, megkérdeztem az érdekeltet, s kiderült, hogy a dolog azért nem ilyen egyszerű. Cs. Kiss Imrének a gazdasági igazgatói beosztáshoz középiskolai érettségije és marxista egyetemi végzettsége volt, majd a közelmúltban KÁLÁSZ-tanfolyamot végzett. Jó tíz évvel ezelőtt írták elő számára a felsőfokú iskolai végzettséget, amit mind a mai napig nem szerzett meg. Hogy korábban nem helyezték alacsonyabb beosztásba, ez éppen azért történt, hogy elejét vegyék annak a kombinációnak, ami végül is napvilágot látott: azért fokozták volna le, mert a Kossuth-ház újjáépítését szorgalmazta. Ma már Cs. Kiss Imre sem állítja, hogy kicsinyes bosszúról lett volna szó az ő esetében. A Televízió Szabadság téri székházától bizony nagyon messze van ez a patinás alföldi város... A tehenek közösen - a közösben. gyó közgyűlés, ott döntés születik a vezetők személyéről, és minden bizonnyal a gazdálkodás további módozatairól is.- Hányán kérték eddig vissza a földjüket, és ha jelentkeznek érte, v isszakaphatj ák-e?- A szövetkezet tízezerötszáz hektárjából harminchét hektárt igényeltek vissza, de felmérésünk szerint 2800 hektárra van igényjogosultság. Ennyit kérhetnének vissza tehát azok, akik az egykori tulajdonjogot igazolni tudják.- Ebben benne van az egyház is, mint egykori földtulajdonos?- A mi gazdaságunkból négyszáz hektárt tesz ki az egyházi földterület, ám hogy ennek mi lesz a sorsa, intézkedést csak a földtörvény hozhat. Ha arra szavaznak az Országházban, hogy vissza kell adni az egyháznak, hát természetesen kihasítjuk.- A névváltoztatáson nem gondolkodtak még? , Német szén, talán tavaszra Uraim, higgyék el nekem, egy deka szenünk sincs. A mezőtúri Tüzép-telep kapujára bátran ki lehetne tenni a „Tiszta udvar - rendes ház” táblát. Ritka takaros telep a városé, az már biztos, nem csúfítják szénhegyek, briketthalmok, lignitkupacok. Felseperve az egész porta, talán ha egy staniclire való szénhulladékot össze tudna szedni az, aki alaposan végigböngészi. A telep funkciójára mindössze a kupacba rakott akácfahalom utal - már hogy itt tüzelőt árulnának. Árulnának, de nincs, mutatja széttárt karokkal a portán székelő felvigyázó, és ezt az állítást erősíti meg később Szalóki András, a Tüzép megyei igazgatója is. Nemcsak Mezőtúr áll ilyen szűkösen a tüzelővel, a megye tizenhárom állami Tüzép-telepéből nyolcon hiába keresik a vásárlók a szenet, nincs egy deka sem - kivéve azt az állami tartalékot, ami fölött a minisztérium diszponál. Szóba hozom, hogy a németektől valamiféle segélyszállítmányt várunk, ám az igazgató ettől sem vár rövid lejáratú csodát. Most folynak az ártárgyalások, úgy hírlik, mázsánként már 1000-1400 forintnál tartanak, de lesz abból február vége is - vagy talán tavasz, ahogy a honi viszonyainkat ismerjük -, amikor megjelenik telepeinken a külho-
