Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. JANUÁR 12 7 Néplap Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban állatkertben néhány szárnyast, teknőst, időnként egy őzet? A já­tékrendszert, a valóban rendezett parkszerű udvart? Ezek mind na­gyon szépek, de csak külsőségek. Látja-e a testület a tantermek fel­szereltségét? Tapasztalja-e a szak­képzett nevelők folyamatos vagy időnkénti hiányát? Érzékeli-e az iskola, mint munkahely demokra­tikus légkörét?” (Új Néplap ’90. XII.27.) Időzített bomba ketyeg Az elégedetlenség, a nyugtalan­ság egyébként kihat az egész köz­ségre. A kiváltó ok - talán elsősor-' ban - az, hogy a község vezetői megbarátkoztak egy veszélyes- hulladék-lerakó telep ottani létesí­tésével. Tanulmányúton néhány lakos kíséretében már voltak is Aszódon. Azzal érvelnek, hogy ilymódon ötvenmillió forint fej­lesztési hozzájáruláshoz jutna a község, s ezáltal városi infrastruk­túrát lehetne kialakítani. Hivat­koznak arra is, hogy a veszély- mentes tárolás azért is jó lenne a községnek, mert a tőszomszédban lévő üzemek hulladékanyagainak tárolása megoldatlan. Mivel a szakmai biztonságról nem kellően tájékozott a lakosság, olyan hírek kaptak lábra, hogy „háromfejű gyermekek fognak születni, ha a tárolót megépítik”. Az SZDSZ helyi szervezete egyér­telmű lemondásra szólítja fel a polgármestert, amikor a sajtó útján úgy fordul hozzá: „Polgármester úr, a falu érdekében nem kellene egy bizonyos levél megírásán gon­dolkodni?” Kecskés Imre rendőr hadnagy, akinek nevéhez több tucat betörés tetteseinek elfogása fűződik, s aki a község alpolgármesteri tisztét társadalmi munkában tölti be, azt mondja a tárolóról:- Sokan kellő ismeretek nélkül, a háttérből beszélnek, a valóságtól eltérő híreket terjesztenek. Nem veszik figyelembe, hogy a falu he­lyeslése nélkül semmi sem történ­het. Ha meglesz a lakosság jóvá­hagyása, akkor kerül sor a hidroló­giai és a talajvizsgálatokra. Ha azok kedvezőek lennének, akkor sem lenne biztos a tároló megépí­tése, mert akkor pályázatot kellene elnyerni. Nem eszik tehát a levest olyan forrón, ahogy főzik. Az indulatok mégis izzanak. Ezért gondolok ar­ra, hogy az újfalusiaknak jogos a félelme a háromfejű gyerektől. Nem a szóbanforgótól, hanem at­tól a szörnytől, melyet napjaink­ban a megalapozatlan gyanú, a bi­zalmatlanság légköre, á szótértés keresésének hiánya testesít meg ebben a faluban. Ezért ideje a falu­gyűlés mielőbbi összehívásának, hogy emberhez méltón, észérvek­kel döntsenek a település dolgai­ról. Olyan kérdőjelek nélküli össze­fogás kellene Rákócziújfalun, mint amilyenről a napokban Orlai Istvánné házának kigyulladásakor tett tanúbizonyságot a lakosság. Senki nem azt nézte, hogy az oltás miatt mit szalaszt el otthon, hanem azt, mit menthet meg. Mi volna, ha nem csak vész esetén lenne ez így? Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt Az iskolások az öregek napközi otthonában tanulják a kézimunka fortélyait nem szigorúbbak, mint eddig. Hi­ába mondják tehát a választópol­gárok, hogy „nem kell annyi min­dennel foglalkozni”. Legalább kétezer olyan jogszabály van, ami jó lenne, ha nem lenne, ha új kerül­ne a helyébe. Ezért érzik az embe­rek azt, hogy igazuk nem érvénye­sülhet. Zöldség helyett konyakot A közelmúltban részben állami, részben saját erőforrásból megle­hetősen nagy összegű segélyt adott ki az önkormányzat. Elké­pedtek, amikor a segély átvételé­nek elismerésekor sok idős ember kereszten tett a neve helyére. Úgy Tehetik, mert „köztes” állapot van. Gyakorlatilag megszűnt az árellenőrzési rendszer, az önkor­mányzat meg nem tudja, mit kezd­jen ezzel, hiszen a saját érdeke is az, hogy támogassa a vállalkozá­sokat. Az irányzat ugyanis äz, hogy a településen jól élők pénzé­ből is fejlesszék a községet. A si­keres vállalkozók még munkahe­lyeket is teremthetnének. S ha már a falu szellemi arcula­tának, életmódjának - termé­szetesen korántsem általánosítha­tó - megváltoztatásáról esik szó, nem lehet mellőzni az iskola sze­repét. A helyi általános iskolának az utóbbi tizenöt évben 513 ezer forint jutott a költségvetésből. Mindenekelőtt Marik Mihály A szolgáltatóhoz dísze a falunak látszik, korábban nem volt sikk az analfabétákat számontartani. E tény mellett más is utal arra, hogy a falu szellemi életét, gondol­kodásmódját meg kellene változ­tatni. Az áfész egyik korábbi jelen­tése szerint például a község lakói által elköltött huszonötmillió fo­rintból ötmillió - tehát minden ötö­dik forint - italra ment. A község­házán szerzett információm sze­rint nem csoda hát, hogy szaporod­nak az italmérések. Előfordul, hogy zöldség és palackozott ital árusítását engedélyező bódéban a lengyel piacon vásárolt konyakot mérik. A kocsmai ár alatti árusítás­sal is élik világukat. igazgató buzgalmának betudható­an, huszonhét vállalat, valamint a szülők és a tanulók kétkezi mun­kájának köszönhetően önerőből közel négy és fél milliós értékkel egészítették ezt ki. Az igazgató meg is kapta a jutalmát: hét év alatt hat fegyelmit. Ráadásul olyan apróbb bosszantások érték, mint az iskolaudvarra nyíló kertkapujá­nak a társadalmi tulajdon védelme ürügyén való behegesztése. Ezzel az intézettel lapunk már többször foglalkozott, de úgy lát­szik, még vissza kell térnünk oda, hiszen ott sincs nyugalom. Kitűnik ez Markó Éva tanárnő írásaiból: „Mit lát a képviselő-testület az is­kola munkájából? Az újrakerített Önálló településsé válásának negyvenedik évfordulóját ünne­pelné az idén Rákócziújfalu - ha egyáltalán gondolnának erre lako­sai. Úgy tűnik azonban, hogy a jubileum helyett egészen más ügyek foglalkoztatják a község közéletét. Meg aztán nem is volt ez a négy évtized veretes emlékű, gyü- mölcsözésben utolérhetetlen. Az ország hajójának imbolygása mel­lett betudható ez annak is, hogy az alapítás a nincstelenek megka­paszkodni akarásának kifejezése volt, s ez máig kihat a jelen boldo­gulására. Amikor ugyanis 1925- 26-ban Rákóczifalvának ezen a határrészén telkeket osztottak, és a települést elnevezték Rákóczifal- va-Újtelepnek, a környék cselédei, kubikosai húzódtak ide. Nagyon kevés kivételtől elte­kintve semmi gazdálkodói tapasz­talatuk nem volt. A negyvenötös földosztás után derült ki, hogy mennyire szükség van arra, meg a jószágállományra, a felszerelésre, hogy önálló életet tudjanak kezde­ni. Nem csoda, hogy jókora föld­terület műveletlenül maradt a kör­nyéken, s a szövetkezés is idejeko­rán csődöt mondott. Ezért csatol­ták a határt a mezőhéki Táncsics Tsz-hez, s annak harmadik-kerüle­tét képezi ma is. A gazdasági önállóság elveszté­mindkét város munkahelyei könnyen megközelíthetők. Szol­nokra például szinte óránként in­dul autóbusz. Az ily módon rendkívül kedve­ző munkalehetőségnek azonban árnyoldalai is vannak. Nevezete­sen az, hogy egyetlen nagyüzem­nek sem érdeke, hogy a hóna alatt lévő kistelepülésen melléküzem- ágat létesítsen, pedig az sokat je­lentene a falu fejlődésében. Ezért a tanácsi intézmények mellett munkahely nemigen akad a telepü­lésen. A mintegy ezerkétszáz munkaképes ember többsége tehát Az új temető ravatalozója. Itt senki sem akar első lenni. se negatívan hatott a letelepedésre és a település fejlődésére is. Rend­kívül kevés mezőgazdasági értel­miségi került például oda. Kiss Já­nos polgármester azt mondja erről:- Itt nem élt olyan magasabb be­osztású gazdasági vezető, akit kü­lönösebben érdekelt volna a tele­pülés fejlődése. Nem lépett az új­falui sárba, mindegy volt számára, hogy van-e itt közvilágítás, vagy nincs. Rákócziújfalu fennmaradását és mostani helyzetét tehát jórészt egészen más dolgok döntötték el. Mindenekelőtt az, hogy rendkívül jó helyen fekszik: a Szolnokot Martfűvel összekötő út mentén, s kénytelen a napi ingázást vállalni, mivel a helyi tanácsnak sosem volt lehetősége munkahelyeket terem­teni. 1986-ig a kistelepülések nem rendelkezhettek fejlesztési tervek­kel, illetve fejlesztési alapokkal. Azóta viszont igen nagy volt a le­építés országszerte. Állami pénze­ket ’86 után ezért nem kaphatott a település. Csak az állami intézmé­nyek fenntartására voltak meg a lehetőségek. Kivételt jelentett a megyei tanács által a temető és a ravatalozó építéséhez nyújtott há­rommillió forintos támogatás. Ed­dig ugyanis még temetője sem volt a településnek. Élénk élet az iskola játszóterén Az új helyzet gyújtópontjai 1990-ben a rendszerváltással új helyzet állt elő Rákócziújfalun is. A választás már az első menetben sikeres volt. Három jelölt közül - több mint hetven százalékos e- lőnnyel - Kiss Jánost választották polgármesterré. Utána viszont egészen más fordulatot vett a köz­hangulat.- Most úgy tűnik - mondja a polgármester -, mintha az emberek megbánták volna, hogy rám sza­vaztak. Felkorbácsolódtak a kedé­lyek. Pillanatnyilag nem lehet tud­ni, hogy a választott vezetők becs­mérlése csak húsz-harminc ember véleményének kifejeződése, vagy szélesebb körű indulatokról van-e szó. Ennek lemérésére a közeljö­vőben megtartandó falugyűlés lesz hivatott. Az esetleges félreér­téseket ott, több száz ember előtt tisztázzuk majd. Azt hiszem, jogos a kérdés Kiss Jánoshoz: ilyen nagyarányú vá­lasztási győzelem után minek tud­ható be a közhangulat pálfordulá- sa?- Az emberek már másként sze­retnének élni, gondolkozni és cse­lekedni - hangzik a válasz -, vi­szont kevés új jogszabály jelent meg, s érvényben vannak még a tizenöt-húsz évvel ezelőtt életbe lépett jogszabályok, melyekbe lépten-nyomon beleütköznek az emberek. Ugyanakkor a választá­sok során a politikai pártok azt ígérték a választópolgároknak, hogy ezután szabadon vállalkoz­hatnak, azt tehetnek, amit akarnak, ha az nem ütközik törvénybe. Igen ám, de az új törvények jórésze még ■> nem jelent meg, ezért néhányan úgy gondolják, hogy saját ügyüket úgy intézik, ahogy akarják, ők döntik el, hogy szabálytalankod- tak-e vagy sem. Ugyanakkor az együttélési szabályok betartásá­hoz intelligencia is szükséges, amivel viszont nincs mindenki egyaránt megáldva. Az, hogy az állampolgárok most már jobban beleszólhatnak a köz­ügyekbe - folytatja a polgármester -, azzal is jár, hogy esetenként olyan döntéseket akarnak hozni, amiket a törvény másként rendez. Ezért mondanak olyanokat, hogy a Parlamentben bohóckodnak, s a község vezetői részesei ennek a bohóckodásnak. Azt is mondják: nem változott semmi, mert még mindig annyian dolgoznak a köz­ségházán, mint korábban a tanács­házán. Nem zavartak el senkit. Mi­nek ott az a sok firkáló ember? Nem gondolnak arra, hogy bizo­nyos dolgokat - például az intéz­mények fenntartására és fejleszté­sére szolgáló huszonötmillió forint felhasználását - dokumentálni kell, hiszen a pénzügyi jogszabá­lyok ugyanolyan szigorúak, ha Rákócziújfalu- ahol a háromfejű gyerektől félnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom