Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
1991. JANUÁR 12. Néplap Hogy mindenkinek megérje Vége lesz-e egyszer? (Folytatás az 1. oldalról)- Mi is vásárlók vagyunk, még ha néhány nagyon elkeseredett vevő minket szid is az áremelések miatt. Nekünk is egyre jobban be kell osztani, s úgy se jut mindenre. És ez még az eleje az áremeléseknek, hiszen a liszt, lisztesáru, cukor, cukorka átárazásával kezdtünk, a hét eleje óta a cigaretta, a csokoládé követte. Egy tízdekás Nestlé 56,50 volt - most 71 forint. Már tudjuk, e hét végén ismét maradunk zárás után, a szesz, a vegyi-háztartási áru miatt. Gazsiné mutat egy háztartási vattát. Negyven forint volt - 65 lesz.- Valakitől azt hallottam, a só előkelő áru lesz, ötvenet beszélnek.- Beszélnek rengeteget persze - mondja Szabó Mariann. - Azon viszont csodálkozom, hogy még árlistánk sincs tejről, tejtermékről, húsról. Pedig hát hangos volt a jövendölés erről is, mióta már. Kint az eladótérben gyönyörű, friss Erzsébet-kenyerek között válogathat a vásárló.- Harminc - mennyi is? Már senki nem tud árakat a vásárlók közül. Minek megjegyezni? Azt azonban minden boltban megjegyzik: egyre több, jól öltözött, nem is akármilyen foglalkozású vevő próbál meg fizetés nélkül elvinni árut. A Hatvanasban a hét szomorú szenzációja a diplomás hölgy, több mint 800 forint értékben lopott. Élelmiszert!-sjFélelem a helyi adóktól A helyi adók tovább növelik a vállalkozók terheit. A Vállalkozók Országos Szövetsége nem általában a helyi adó ellen foglal állást. Ez az adófajta azonban csak úgy töltheti be gazdaságélénkítő szerepét, ha azzal egy időben és azonos mértékben csökkennek a központi adók. Ez pedig most nincs így - mondotta Palotás János, a VOSZ elnöke az MTI munkatársának. Az Ipartestületek Országos Szövetsége tiltakozik a helyi adók ily módon történő bevezetése ellen. Nem érti, szakmailag indokolatlannak tartja új adók kivetését - mondotta Szűcs György, az IPOSZ elnöke. A helyi adók intézményével felborult az 1988. január 1 -jétől bevezetett egységes adórendszer. Akkor a kormányzat azt ígérte: több adóteher már nem nehezedik a lakosságra és a vállalkozókra. Most viszont további háromfajta adóra: a nem lakás célját szolgáló helyiség utáni, az iparűzési és a közműadóra is számíthatnak a kisiparosok. Vállalkoznak az orvosok LEGFONTOSABB A MEGELŐZÉS A Baross út állomás felőli végén új üzletsor épült nemrégiben. Sokan látogatják a kis boltokat, ám kevesebben tudják, hogy a tömbnek befelé, a garázsokra nyíló részén is érdemes körülnézni. Sok más mellett itt található a Bőrtex orvosi rendelője, ahol ezen a héten magánorvosok kezdtek praktizálni. Rögtön az első rendelési napon kerestem meg képviselőjüket, bízva abban, hogy a kezelésre várók kis száma miatt alkalmam nyílik érdeklődni ezen újszerű kezdeményezésről. De csalódtam, már a meghirdetett rendelési idő előtt a kis váróterem csaknem minden széke foglalt volt. Megkérdeztem a betegeket, miért részesítik előnyben a magánrendelést a kórházi, illetve SZTK-beli ellátással szemben. Azt mondták, hogy jobban megbíznak abban az orvosban, akit hivatalosan fizetnek, mint abban, ^gki „hálapénzért” gyógyít. Úgy érzik, ilyen helyen többet foglalkoznak velük, komolyabban veszik őket, nem kell rögtön a műtőkés alá menniük. Személyesebbnek tűnnek ezek a találkozások. Ingyen gyógyítják a „bőrtexeseket” Végül sikerült elérnem, hogy együtt beszélhessek az orvosokkal és a helyiséget biztosító Bőrtex képviselőjével.- Nekünk az volt az elképzelésünk, hogy igyekszünk jól kihasználni a nem kis költségen felépített új orvosi rendelőnket - emlékezett vissza Lits Józsefné, a szövetkezet elnöke -, nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy üresen álljon. Olyan szakrendelést kívántunk megvalósítani, ahol az orvosok ingyen gyógyítják beteg dolgozóinkat. Ennek fejében magánrendelést folytathatnak. Mi az épületet adjuk. Nem fizetünk a vizsgálatokért, őket nem terheli a bérleti díj. Megfelelő szakembereket kerestünk erre a feladatra. Úgy gondoltuk, ahol ennyi a női dolgozó, jó hasznát tudnánk venni egy nőgyógyásznak. Felkértük Krivátsy Gábor főorvos urat, és ő vállalta ezt a munkát. Utána jöttek a többiek, most a nőgyógyászon kívül sebész és bőrgyógyász-kozmeto- lógus áll dolgozóink rendelkezésére. A bérleti díjat nem fizeti a beteg Dr. Kovács László már régóta forgatott hasonló elképzeléseket a fejében: - Egyéve'foglalkozta- tott a gondolat, hogy össze kellene hozni egy kis csoportot, de a helyiség hiánya miatt eddig ez csak ötlet maradt. Olyan bérleti díjakat kellett volna a vizsgálat árába beszámítanunk, mely megfizethetetlen lett volna a betegeink számára. Ilyen helyzetben hozott össze a sors a Bőrtex vezetőivel.- Kiszámoltuk - folytatta az elnöknő -, hogy dolgozóink egy évben átlagosan harminchat napot töltenek betegállományban. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy többségük családanya, és a gyermek betegsége esetén is otthon marad. Ézért is tervezzük még egy gyermekgyógyász bevonását is vállalkozásunkba. Azt reméljük, a Bőrtex alkalmazottait könnyebben rá tudjuk A bőrgyógyászati rendeléseken egyre több a beteg.Fotó:T.Z. venni arra, hogy betegségük kezdeti szakaszában keressék meg az orvosokat. így számíthatunk arra, hogy a gyógyulás ideje megrövidül. Bízunk abban is, hogy a megelőzés játssza majd a legfontosabb szerepet. Nő dolgozóinkat szeretnénk rákszűrésnek alávetni, ezzel is a gyógyítás hatékonyságát javítani. Ésetünk- ben nagy előny, hogy a rendelő helyben van, és a rendelés alkalmazkodik a páciensek munkaidejéhez. Azzal, hogy ők egészségesebbek lesznek, mi is jól járunk. Csökken a táppénzen töltött idő, és kevesebbet kell az előző évi kétmillió forintnál erre fordítani. A felkészülésnél tartanak Kezdeményezésünk legfőbb pozitívumát abban látom, hogy az emberek nagyobb bizalommal fordulnak majd hozzánk. Szeretnénk betölteni a családi orvos szerepét, közvetlen kapcsolatot kívánunk kezeltjeinkkel kialakítani. Az sem elhanyagolható, hogy a betegség lefolyását is jobban figyelemmel tudjuk kísérni ilyen körülmények között. Első rendelésén már túl van dr. Bálint Zsuzsanna bőrgyógyász-köz metológus: - Sokan megkerestek. Leggyakoribb bőr- gyógyászati betegség mostanában az ekcéma. A környezeti ártalmak, az új vegyi anyagok megjelenése hozzájárulhatnak kialakulásához. Egyre többen fordulnak allergiás panaszokkal is orvoshoz. A készletem, felszerelésem most van alakulóban. Ez az időszak alkalmas arra, hogy felmérjem a jelentkező igényeket. A koz- metológiai rendeléshez különböző eszközökre, gépekre, anyagokra is szükség van. Ha ilyen jellegű problémával többen keresnek meg, akkor be kell ezeket szerezni. Gondolok itt az epiláláshoz vagy az arc higiéniáját, szépségét szolgáló kisebb sebészeti beavatkozásokhoz nélkülözhetetlen dolgokra. Nagyon jó, hogy személyes a kapcsolatom a betegekkel. Jobban megnyilatkoznak így, négy- szemközt. Nyilvántartást is vezetünk róluk, ez igen hasznos a gyógyulás követhetősége szempontjából. Van a bürokráciának olyan jellege is, amely sokat elvesz az orvos energiájából. Ilyen például a könyvelés, amelyről negyedévente be kell számolni az adóhatóságnak. Ebben még kezdő vagyok. Azt, hogy anyagilag mennyire éri majd meg a vállalkozás, még nem lehet pontosan tudni. Jelenleg 250 forintot kérek egy vizsgálatért, ezt emelheti a felhasznált anyag költsége. Nem tudom még pontosan, ebből az összegből mennyi lesz az adó, az újabb befektetések költsége, de bízom benne, ahogy a szövetkezetnek és a betegeknek, úgy nekünk Is megéri majd. B.C& Amikor a daruk még a Szovjetunió felé bólogattak. A Ganz Danubius Tiszafüredi Gyárában fortyognak az indulatok. Immár mióta és milyen hőfokon! Okuk van rá az itt dolgozóknak - vagy már nem dolgozóknak -, mivel nem így képzelték sorsukat. A hétszáz ember valamikor biztos egzisztenciáról álmodozott, erre a biztos kenyérre vett fel OTP-kölcsönt a ház építéséhez, a tartós fogyasztási cikkek megvásárlásához, aztán kiderült, hogy termékeikkel nem tudnak megállni a világpiacon. Jelenleg olyan 25 százalékos kihasználtsággal termel a gyár, és ha így haladnak, év végére össze is hozzák a 160-170 milliós veszteséget. Amúgy kinézetre nem hordja magán a katasztrófa jegyeit az ipari létesítmény, az emberek fegyelmezetten bélyegzik kartonjaikat a legkorszerűbb létszámellenőrző készüléken a portánál, a büfé is működik, és az illatok után ítélve az üzemi konyha sem szüntette be szolgáltatását. Csak éppen az egész, úgy, ahogy van... Szomorú, hogy az érdek-képviseleti szervek - így a szakszervezet, a munkástanács - vívja nevéből következő harcát, csak éppen nem is tudják pontosan, ki az ellenfél? December 21 -én összehívtak egy munkásgyűlést, melyen olyan döntést hoztak - kétszáz aláírással nyomatékosítva -, hogy Sárközi Imre igazgató mondjon le. Hajdú József szak- szervezeti titkár úgy véli, ennek a markáns fellépésnek is köszönhető, hogy a direktor létrehozta az érdekegyeztető tanácsot. Na már mostan, ez is van. Csak munka nincs. Ott ülnek tehát egy asztalnál a gazdasági vezetők, mint munkaadók, és a másik oldalon indulatoskodnak a munkavállalók. De vajon mi lehet a téma? A gyár a szovjet piacra épült, ami napjainkra eldugult. Kész, vége, egy darugyárban teszem azt fog- piszkálót vagy cipőtalpat nem lehet gyártani. Óbudán március végén lehúzzák a redőnyt, Tiszafüreden még reménykednek, és harcolnak. Hogy mi van az igazgatóval? Helyét megpályáztatták a HILL Kft.-vel, amely az első nekifutásra tizenöt igazgatójelöltet vonultatott fel. Ebből a helyzet megismerése után maradt egyetlen ember. A HILL Kft. tehát nem teremtett olyan helyzetet, hogy választási lehetőséget biztosítson, ezáltal megszegte a szerződést. Feladat tehát a számára: keressen tovább! Keresett, és fel is kutatott újabb két jelöltet. Őket mérte meg a napokban a vállalat igazgatótanácsa Budapesten. Ezen Sárközi Imre igazgató vett részt, így tőle kérdeztem, hogy lesz-e új igazgató? Remélem, hogy lesz, válaszolta, ö ugyanis belefáradt az egészbe, és becsületből teszi a dolgát, amivel egyébiránt a részvénytársaság közgyűlése bízta meg. Egyébként a megbízatása lejárt, dolga még a mérleg elkészítése, és tőle talán senki nem várja jobban, hogy a közgyűlés februári fórumán döntsenek az új igazgató személyéről. Hogy ki lesz az? Biztos, hogy Istenhez közel álló embernek kell lennie, mert itt már nagy valószínűséggel csak a csoda segíthet. Ha pedig egy földi halandó teszi sínre a füredi hétszáz munkás sorsát, úgy a városban mindenképp kijár neki egy szobor. Alighanem a gyár előtti térségen. Sárközi Imre pedig? Nem kíván elmenni a gyárból: ha tud még valamit tenni munkatársai érdekében, hát megteszi, de semmiképp nem igazgatóként. Persze meg lehet személyesíteni benne minden baj forrását, csak éppen nem lenne igaza azoknak, akik így ítélkeznek felette. Feltehetően van némi része a mostani kilátástalanságban, de hogy csak rajta múlott volna a csőd, ez mindenképp túlzás. Remélhetően rájönnek majd erre azok is, akik ma lángot okádnak rá, ám baj lenne, ha a rosszra fordult gazdasági helyzetért a jövőben is egyetlen embert okolnának. Mondjuk az új igazgatót. Palágyi Béla napló Kezembe került a Bátor című újság, Nyírbátor önkormányzatának lapja. Nagyon érdekes interjút olvastam benne. A férfi, akit megkérdeztek, 1956. októberében a Nemzeti Bizottság elnöke volt Nyírbátorban. Elmondja, hogyan özönlöttek befelé a szovjet csapatok, hogy először november 9-én tartóztatták le, Miskolcra vitték, ahol egy szovjet alezredes hallgatta ki, de ekkor még hazakerült, később a pufajkások házkutatást tartottak nála, óvatosan el akartak dugni egy pisztolyt, hogy mindjárt utána megtalálhassák, szerencsére ő észrevette, pedig az efféle bizonyíték végzetes lehetett volna, börtönbeli társánál például úgynevezett „halállistát” dugtak el és találtak meg, ki is végezték érte. A házkutatás után a nyíregyházi ávóslaktanyá- ban kezdték, kihallgatni, ez este kezdődött, visszavitték a cellába, alig aludt el, felébresztették, kihallgatás, s ez így ment éjszakákon át. A felesége idegileg teljesen tönkrement, az akkor 11 éves kislánya intézte az ügyeket, kilakoltatták őket, megfagyott körülöttük a levegő, senki nem mert érintkezni velük. A tárgyalásig Kistarcsán és Tokölön volt intemálótáborban, besúgókat és megaláztatásokat kellett elviselnie, a „dr.” címet használóknak és a papoknak partvison lógó felmosórongyot kellett vinniük szent énekeket zengve, mint a körmeneteken szokás. Egy alkalommal az internáltak egy részét bevagonírozták, őt is, az utolsó pillanatban szállhatott le arról a vonatról, amely a többieket Ukrajnába vitte, s akkor is csak azért, mert az őr futballbíró volt, és emlékezett rá focista korából. Tokölre ritkán látogathattak hozzátartozók, akkor odaálltak a drótkerítés egyik, az internáltak a másik oldalára, s igyekeztek egymást túlordítani. A börtönben tárgyalás előtt életfogytiglanos közbűntényessel zárták össze éjszakára, hogy az a rémtörténeteivel ébren tartsa, s így fáradt legyen a tárgyalás napján. Maga a tárgyalás már 14 órára befejeződött, de a bíró csak 16 óra után hirdetett ítéletet, a közbeeső időben a nyíregyházi pártbizottsággal konzultált telefonon az ítélet ügyében. Szerencsére csak egy év és hét hónapot kapott. Az interjút adó, ma már idős férfi jó ideje Karcagon él. A rendszerváltozás kezdete óta ott látni a különféle közéleti eseményeken, az önkormányzati üléseken. Aktív. A neve: dr. Nánássy István. Javaslatait, észrevételeit szokta elmondani, nem a meghurcoltatását. Pedig, mint látjuk, az is érdekes lenne. Körmendi Lajos Bár csak az igazgató lenne a hibás! ✓ Arnyékbokszolás Tiszafüreden
