Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-11 / 209. szám
1990. DECEMBER 11. 3 • • Önkormányzati érdekképviseletek szériában (Folytatás az 1. oldalról) lenne, mert ha elfogadjuk, hogy a települési önkormányzatok egy önálló hatalmi ágat jelentenek, akkor a kormánnyal és más szervezetekkel szemben képviselnie kell sajátos érdekeit. Ezeket az érdekeket az említett mennyiségű szervezet nem képes felvállalni. A helyzetről, a megoldás lehetőségeiről az egyik érintettet, König Lászlót, Szolnok polgármesterét kérdeztük meg. Települési érdek mindig létezett A polgármester szerint a legfontosabb, hogy eldöntsük, szükség van-e érdekképviseletre. Régen nem volt ilyen, nem lehetett, bár akkor is voltak települési érdekek, de ezek bújtatottan, nehezen áttekinthető módon érvényesültek. A kérdések jelentős része a pártházakban dőlt el. Ebből adódott például a megyeszékhelyek erőltetett fejlődése, ami sem nekik nem volt jó, sem a többi településnek. Mára csak a gyanakvás maradt meg ebből az időszakból. Az elmúlt rendszer, amelynek utolsó időszaka kevéssé hasonlított korábbi önmagára, 1989 márciusában fogalmazódtak meg a TÖOSZ-on belül azok az új igények, s ennek megfelelő tartalmi változások, amelyek lehetőséget adtak a valódi települési érdekek képviseletére. Az önkormányzati választások időszakában elemi erővel tört fel a társadalom ezen érdekszférája megjelenítésének igénye, az érdekegyeztetés és érdekvédelem fórumainak kialakítása. Többféle megoldás is felmerült. Ezek ma együtt élnek. Létezhetne egy olyan megoldás is, mint az MTA esetében, de kétségkívül tény, hogy amíg az MTA helyett nem lehet más társaságot létrehozni, addig a TOOSZ helyett már igen. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha új önkormányzatok jöttek létre, akkor új szervezetek is kellenek. Ezt mutatja az említett húsz szervezet is. Nem vagyok ellene a pluralizmusnak - mondja a polgármester -, de megfontolandó, hol a határa a sokszínűségnek és a megosztottságnak. Hatékony érdekképviselet végül is csak homogén érdekek esetén képzelhető el, ami azt jelenti, hogy olyan szervezetet célszerű létrehozni, ahol az adottságok mind a nézeteket, a helyzetet, a jogi státust tekintve hasonlóak. Ezért sem szerencsés például a fővárosi kerületek kezdeményezése, miszerint ők a nagyvárosokkal együtt lennének egy szervezetben. Ugyancsak nem lenne szerencsés a városokat a községekkel összekeverni. Lényeges szempont a működtethetőség is. Itt arról van szó, hogy a települési érdekeket képviselni kell. Jogi, közgazdasági, szociológiai felkészültség szükségeltetik, illetve olyan emberek kellenek, akiknek van is idejük az egyes kérdésekben elmélyülni. E nélkül rendkívül demokratikus lehet a szervezet, de működőképtelen lesz. így polgármestereknek a vezetést felvállalni nem szabad. A jelenlegi törvényalkotási ütem mellett hetente két-három napot az egyeztetésekkel kell eltölteni, a többit a felkészüléssel. Félő, a pillanatnyi helyzetben, ha ezt az önkormányzatok nem ismerik fel, akkor olyan szerezeteket hoznak létre, amelyek jogosítványokkal rendelkezkeznek, de semmire nem képesek. Itt a kormánnyal, a parlamenttel kell tárgyalni, de ha a kormány sem tudja eldönteni, kivel lehet hatékony együttműködést kialakítani, akkor maga fog a településeket érintő kérdésekben dönteni. Ez viszont az érdekképviseletek megszűntét fogja eredményezni. Ez pedig senkinek nem jó. Szolnoki kezdeményezés A fentiek alapján is kimondható, hogy először megszerveződnének az azonos településtípusra építkező szervezetek. Ezért is kezdeményezte Szolnok, hogy a megyei jogú városok szervezete jöjjön létre. A remények szerint ez két héten belül megvalósulhat. Szolnok abban is kezdeményező volt, hogy ez a szervezet az alapszabály elfogadásáig is hatalmazza fel a TÖOSZ-t érdekeik képviseletére a kormány és a parlament előtt. Ez utóbbi lépés indokoltságát mutatja, hogy a törvényelőkészítési tárgyalásokon egyedül a TÖOSZ tudott kellő felkészültséggel érvelni. A második lépés éppen az lenne, hogy a típusonkénti szervezetek meghatároznák, mit szeretnének a TÖOSZ-szal csinálni. Ezt a szervezetet kár volna szétverni, munkája egyébként is a benne részt vevők akaratától függ. Kamaraként működve a tagszervezetek megfelelő önállósággal bírhatnak. A Jászság esete A polgármesteri hivatalban járva nem kerülhettük meg a jászságiak által felvetett kérdést, ami az Új Néplap hasábjain is megjelent már. Ha eddig a hatalmi ágak mentén megvalósuló szervezkedésekről volt szó, akkor itt meg kell említeni, hogy itt egyazon hatalmi ágon belüli, tájegységi, esetleg etnikumi alapon történő szerveződésről lehet szó. Történelmileg a Jászság rendelkezik azzal a múlttal, amely az ilyen típusú autonómia irányába mutatott. Úgy gondolom - vélte a polgármester -, hogy most ennek a múltnak a megelevenedéséről van szó. Nem kell azonban elfelejteni, hogy az idő azóta megváltozott. Az önkormányzati törvény egyébként is lehetővé teszi a települések bármiféle együttműködését. Sok olyan feladat, terület létezik, ahol a jászságiak együtt tudnak működni. Szolnok és a Jászság ma nem konkurensei egymásnak. Szolnok természetesnek tekinti, hogy a Jászság lakóinak is nyújtsa mindazon szolgáltatásokat, amelyeket a hasonló módon nem szerveződő Tiszazugnak is nyújt. A települések nemcsak itthon, külföldön is keresik a kapcsolatokat. Ebbe a körbe a testvérvárosi kapcsolatok is beletartoznak. A polgármesteri hivatalban erre a kérdésre úgy tekintenek, hogy ez sok konkrét lehetőséget jelent, de nemcsak a vezetés, hanem az egész város számára. Nagy az érdeklődés Szolnok iránt. Egy svéd város éppen a héten jelentkezett, folyamatban van egy francia és egy olasz településsel a kapcsolat kialakítása. A nyugatiak, beleértve a nemsokára idelátogató reutlingenieket is, segíteni akarnak. Nekünk meg kell tudni fogalmazni, miben kellene ez a segítség. A kapcsolatok bővítésének lehetőségét látom abban is, hogy december 11- 12-én a magyar nagyvárosokat én képviselhetem Brüsszelben, az európai önkormányzatok konferenciáján - fejezte be a beszélgetést König László. Füle István napló Ha csinos, fiatal lány lennék, minden bizonnyal úgy érezném, hogy eljött az én időm. Most, amikor ezerszámra kerülnek utcára az emberek és nő az össznépi rosszkedv, most nekem, mondom, ha csinos, fiatal lány lennék, tálcán kínálnák a jobbnál jobb lehetőségeket. Hirdetési újságunkban például igen nagy a kínálat. íme: „Táncoslányokat keresünk gogo-, illetve showtáncra”. Vagy: „Most induló erotikus masszázsszalonba csinos hölgyeket keresünk, alkalmi munkaként is megoldható, diszkréció biztosított”. Egy másik: „Táncosokat keresünk felvételre peepshowbaés diszkóba”. Továbbá: „Fővárosi, vidéki, külföldi lányok, figyelem! Most nyílik Közép-Európa egyik legreprezentatívabb szexJdubja. Amennyiben szeretnél nívós környezetben nagyon jó körülmények között nagyon sok pénzt keresni erotikműsorban való részvételért, valamint szexmaszszázs végzéséért, úgy jelentkezhetsz”... De ezzel még nincs vége: „Szentendrei peepshow csinos, szexis hölgyeket keres”. „Budai erotikus masszázsszalonba csinos hölgyeket felveszek. Betanítást, lakást biztosítok.” „Maszszázsszalonba felveszünk csinos hölgyeket. Magas fizetés.” Ám ha netán, mint csinos fiatal lánynak, nem fülne a fogam az ajánlott erotikus mókákhoz, még akkor sem lenne baj, hiszen van munka: „Fotózáshoz modelleket keresünk”. Vagy: „Keresek 18-25 évesig kifejezetten csinos lányokat azonnali belépéssel könyvárusításra”... „Belvárosi divatáruüzletbe csinos, fiatal alkalmazottakat keresünk”... „Házvezetőnőt keresek megbízható, jogosítvánnyal rendelkező, független, maximum 25 éves, ápolt hölgy személyében”... Amint az idézetekből látható, korlátlanok a lehetőségeim. Illetve korlátlanok lennének, ha csinos, fiatal lány lennék. Sajna, nem vagyok se fiatal, se csinos, se lány. így, mint munkahellyel egyelőre rendelkező férfi csak egyet tehetek: álmodozhatok arról, milyen lenne szétnézni a lányoknak ajánlott masszázsszalonokban - ha lenne rá pénzem. Álmodozni, mert addig se gondolok a munkanélküliségre. Ugyanis nekem egyetlen hirdetés sem szólt. Körmendi Lajos ‘Keddi jegyzet Kontinensnyi kis hazánk Tegnap reggel félálomban hallom, amint a posta első számú embere „örömteli” híreket bocsát szárnyra a rádió hullámain át. Azt mondja, ők mostan egy 40 százalékos áremelésen gondolkodnak, merthogy az élet egyre drágább mindenütt. A sima levél spéciéi 12 forint lesz - van-e, aki még emlékszik a 60 filléres bélyegre? -, ami 50 százalékos áremelés a mostani 8 forinthoz képest, viszont lesznek alacsonyabb tarifáik is, így csak kiügyeskedik a 40 százalékos átlagot. Ha ehhez hozzáveszem a benzináremelést, a MÁV erősködését, hogy csak megemelik előbbutóbb a vasúti jegy árát is, egyre inkább azt érzem, kontinensnyi lesz a mi 93 ezer négyzetméternyi kis hazánk. Ráadásul alaposan szétszóródtunk ebben a tenyérnyi országban. A háború után ment a nagypapa földje a „közösbe”, az örökösök számára pedig meglengették azt a szédítő perspektívát, amit az ipar nyújt, hiszen a vas és az acél országa leszünk, vagy mifene! Épültek hát a környezetpusztító centrumok, lett a békés Dunapenteléből Sztálinváros, és Leninváros az álmatag Tiszapalkonyából. Tatabánya vagy Ózd öreg falusi magját ma már skanzenként mutogatják, mert körbe tornyosultak a panelsilók a városok peremén, s ha már ott álltak, abba ember kellett lakóként is, meg munkásként is. Jöttek hát Szabolcsból, Sopron környékéről, a Viharsarokból, s miközben jóvátehetetlen kárt szenvedtek a szétszakadó családok, a kor ideológusai elégedetten dörzsölték tenyerüket: végre sorsdöntő csapást mértünk a falusi életbe gyökeredző maradiságra, a tudományos világnézetet hátráltató istenhitre, az unokát megrontó kettős nevelésre! Jön az új kor embere: lába előtt izzón tekergő fémkígyó, kezében döbbenve döngő kalapács. Ma már látjuk, történtek „apró” melléfogások. Gyökértelenek maradtak generációk, s közülük kerülnek ki azok a hajléktalanok, akik a pályaudvarok utazóközönségét riogatják, s akik az ingyenkonyhák törzsközönségét alkotják. Azok alatt, akik eltávolodtak a szülői háztól, napról napra is sodródnak a jégtáblák. Lelki szemeim előtt megjelenik egy kép: homályos tekintetű nagymama áll Beregben a vályogfalú ház ablaka előtt, és az ujjnyira elhúzott függöny mögül szorongó várakozással figyeli az utcai ajtót. Nemrég még megállt a ház előtt a töfögő kis Trabant, és kisorjázott belőle a fia, menye és a két kis unoka. Legutóbb már halottak napjára sem jöttek, mert drága a benzin, ugye, megérti anyuka? A vonatjegy? Hát az sem olcsóbb. Amikor Nellike, a harmadik unoka megszületett, még áthívták Földiékhez a telefonhoz, és a csöppség gőgicsélését hallhatta a vonal másik végéről. Most már telefonálni sem szoktak a gyerekek, mert azt mondják, ez a költség is megemelkedett, s oda kell figyelniük minden fillérre. Leül hát a nagymama a viaszosvászonnal leterített konyhaasztalhoz, és körmöl a szálkás betűivel egy levelet a Dunántúlra, hiszen amíg a levelek jönnekmennek, addig az összetartozásból is jut a számára legalább egy bélyegnyi. Aztán eszébe jut, hogy kiló kenyér áráért kel útra a levél - így hát elteszi magának az irományt a viaszosvászon terítő alá. Áll hát az ujjnyira elhúzott függöny mögött, és tudja, hiába lesi az utcaajtón a belépő postást. Palágyi Béla A termékek zöme valutáris piacra kerül • • Jól rajtolt a Magyar-Német Öntödei Vegyes Vállalat az Aprítógépgyárban A frigy 1992-ben gyümölcsözik igazán Jó rajtot vett a Magyar-Német Öntödei Vegyes Vállalat a Jászberényi Aprítógépgyárban. A világszínvonalú öntödei termékek előállítására öt hónappal ezelőtt írt alá korlátolt felelősségű társasági szerződést az Aprítógépgyár a német PHB Stalhguss MGBH Ingbert céggel. A jászsági vállalat és a német partner vállalkozásának alaptőkéje fele-fele arányban oszlik meg. Az Aprítógépgyár évi 1500 tonna teljesítőképességű acélöntödéjének termékei már nem feleltek meg az egyre igényesebb piaci követelményeknek. A német partner vállalta, hogy a jászsági gyárba erősen kopásálló, nagy krómtartalmú, korrózióvédő öntvények előállításához két év alatt a legkorszerűbb technológiai berendezéseket telepíti. A beruházást megkezdték, amíg azonban a teljes új technológiai rendszer elkészül, a német fél know-how-ja alapján már hozzáláttak a különleges acélöntvények gyártásához. Májustól december elejéig 80 tonna öntvényt szállítottak a német partnernek és az általa biztosított piacokra. A vegyes vállalat termelésének teljes felfutása a beruházás befejezése után 1992-ben várható. A termékek 90 százaléka a valutáris piacra kerül. Agyár termelésének felfelé ívelése máris jól érzékelhető, tavaly még négyszáz-, az idén már nyolcszázmillió forint értékű öntvény kerül a tőkés piacra, 1991-ben pedig az export eléri az egymilliárd forintot. Németországban rendkívül szigorúak a környezetvédelmi előírások. A jászsági acélöntöde új berendezéseit is ennek megfelelően helyezik üzembe. Fényt adnak az asszonyok Tiszapüspökiben a Tiszatáj Tsz ipari ágazata lakásvilágítási eszközöket és telefonközponti számlálókat szerel össze. A számlálók szerelését bérmunkában végzik, és úgy néz ki, hogy ez csaknem egyéves munkát jelent az itt dolgozó asszonyoknak. Fotó: Mészáros
