Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-04 / 203. szám
1990. DECEMBER 4. 3 Néplap Tizenegymillió betoncserép Kecskemétről Öt és fél hónap alatt, 110 millió schillinges beruházással létrejött Kecskeméten az ország harmadik betontetöcserepet gyártó cége, a DUTEP-BRAMAC Kft. A kecskeméti gyárban egy műszakban mindössze ötvenötén dolgoznak, termelésük évente 11 millió betoncserép. Ezt a mennyiséget az igények változása szerint akár a duplájára is növelhetik. MTI-fotó: Karáth Imre A zöldkockásoknál zöld utat kapott a törvénytelenség? Az elnök kiárusította a szövetkezeti tulajdont a tagok alól (Folytatás az 1. oldalról)- Vállalkozóként fuvarszervezéssel és diszpécserszolgálattal állok mától a közületi és magánmegrendelők rendelkezésére. A szövetkezet elnökével kötött megállapodás értelmében a helységbérletről, a telefonhasználatról lemondott a SZÖVTAXI, a CB-rádió használatáért pedig díjat fizetek. A megállapodás szerint diszpécserszolgálattal és menetlevéllel továbbra is én látom el a szövtaxisokat. Mára még lesz kiket, merthogy a tegnap délelőtti ottjártamkor egymásnak adták a kilincset a SZOVTAXI-irodán a munka nélkül lévő gépkocsivezetők. Tehergépkocsi híján ugyanis nehéz fuvarozni, és különben is többen az elnök felmondólevelét hordják - szövetkezeti tagként - a zsebükben.- Sokunk alól eladta az elnök vezetőségi jóváhagyás nélkül a szövetkezet tulajdonát képező gépkocsikat - panaszolta Juhász István. - Az én háromtonnás Roburomat is többek között, pedig havi 35-40 ezer forintot forgalmazhattam volna vele az év végéig. Jelenleg is él ugyanis a megállapodásom a MÁV Épület- és Hídfenntartó Főnökségével. Egyszerűen felszólított az elnök többünket, hogy október 25-26-án adjuk lejárműveinket a szövetkezet műhelyében. A legtöbbről azt sem tudjuk, mi lett a sorsa. Miután egy fuvarozó szövetkezetnél a gépkocsi az alapvető munkaeszköz és az ráadásul közös tulajdon, panaszt tettünk a KISZÖV-nél. Nem is volt benne köszönet, mint Sárközi Miklós gépkocsivezető elmondta, mert egy napot sem késett az elnöki retorzió.- November elsején jártunk hárman a KISZÖV-nél. November 2-án kézhez is kaptuk viszszadátumozva október 31-re a felmondásunkat. Jelenleg én is gépkocsi és munka nélkül vagyok. Nem is akármilyen módon vették ki alólam a járművet. Hét végén a lakásom elől elszállították autómentővel, a tudtomon kívül. Azóta már láttam, egy magánfuvarozó közlekedik vele. A kocsiban maradtak személyes dolgaim: óra, táska, szerszámok, miegymás, nálam van viszont a forgalmi engedély és a kocsikulcsok. Csak tudnám, milyen jogon cserélték le a zárat? Mi több, vajon milyen alapon adott ki a rendőség új forgalmit az eladott járműre? A lakossági szolgáltatást végző, zöld kockás teherautók közül egyetlen egy futott tegnap. A vezetője, Gyenge Sándor is felmondással a zsebében, de fuvaroz twább.- Én kivettem lízingbe a kocsit, nekem azért nem kellett leadni, és azért nem adták el. Nem mindenki tudta vállalni a lízing költséget. Az elnök nekem is azért mondott fel, mert a KISZÖV-nél panaszt tevők egyike voltam. A munkát persze nem hagyom abba, hiszen kocsim is van, és a felmondás az én esetemben még inkább törvénytelen. Vezetőségi tag vagyok ugyanis, tehát a megválasztó tagság hozzájárulása nélkül nem lehet csak úgy lapátra tenni. A KISZÓV javaslatára a szövtaxisok november 15-én közgyűlést hívtak össze. A negyvenkét tagból harmincegyen jelen voltak, az elnök nem. Sőt, mint Gyenge Sándortól megtudtam, Dienes András a közgyűlés határozatát is semmibe vette.- Huszonegyen, tehát a többség határozatot hozott a közgyűlésen arról, hogy azonnal le kell állítani, tagoknak és kívülállóknak egyaránt a gépkocsieladásokat. Nem fogja elhinni, pedig hát adásvételi szerződés bizonyítja az irodában, hogy egy hatéves, egytonnás tehergépkocsit 1250 forintért adott el az elnök. Kívülállónak persze, mert a szövetkezeti tagnak„aki addig fuvarozott vele, 110 ezerért kellett volna lízingelnie. Ez az 1250 forintos gépkocsi havonta 40 ezer forint bevételt hozott. Az adásvételi szerződések tanúsága szerint még a közgyűlési határozatot követően is eladott az elnök öt járművet. Hát mondja, ebben a szövetkezetben zöld utat kaphat minden törvénytelenség? Az elnökkel hiába próbáltam minderről szót váltani. Dienes András - mondták az irodában - magához vette a munkakönyvét, és elvonult szabadságra. Meghagyta, hogy benéz még kivenni a részjegyét. Az irodai dolgozók nem tudják, merre evezett a maga által meglékelt, süllyedő „szövhajótól”. A gépkocsieladásokról viszont majdnem pontos információval tudtak szolgálni az irodisták. Azért majdnem, mert jó néhány jármű hibádzik. Augusztus 31 -i nyilvántartás szerint 81 tehergépkocsija volt a szövetkezetnek. Jelenleg van - a többségük a vendéglátásban elszegődve gyermek- és közétkeztetést kiszolgáló fuvarozást végez - 29 kocsi. Tizenhárom adásvételi és tizenöt lízingszerződés található a szövetkezeti irodában. Hová lett hát huszonnégy szövetkezeti tulajdonú gépkocsi a szövetkezeti tagok alól? Simon Jánostól, a KISZÖV titkárától az alábbi felvilágosítást kaptam telefonon:- Valóban járt nálam három szövtaxis gépkocsivezető. Mint érdekképviseleti szerv, csak azt tudtam nekik tanácsolni, hogy az elnöknek a szövetkezet létét veszélyeztető intézkedéseivel kapcsolatos sérelmeikkel forduljanak a cégbírósághoz. Azt egyébként Dienes András nem teheti meg, hogy fogja a munkakönyvét, és a közgyűlés felmentése nélkül otthagyja a szövetkezetét. A cégbírósági intézkedésekre már csak azért is szükség lesz, mert a törvényességi felügyeletnek kell valakit kinevezni az elnök helyett. Jelenleg ugyanis nincs például a szövetkezetnél aláírásra jogosult felelős személy. Tegnap már hiába kopogtattak az irodában a vendéglátónál fuvarozó taxisok üzemanyagravalóért, nincs, aki pénzt vegyen fel bankból, takarékpénztárból. Hallottam, amint az egyik gépkocsivezető kijelentette: márpedig akkor ő már most leáll, délben nem tudja vinni az ebédet az iskolába. Azt hiszem, lesz dolga bőven SZÖVTAXI-ügyben a cégbíróságnak. Temesközy Ferenc %e,ddi jegyzet__________________________________ Hétköznapi esetek vasárnap Vasárnap reggel van, és én ma szeretném jól érezni magam. Ezért elhatároztam, hogy nem politizálok, nem foglalkozom a mindennapok gondjaival. Igaz, ma is lezajlik néhány komoly pártrendezvény, de ezekre én nem fogok odafigyelni. Megtehetem, mert úgy érzem, a pártok sem figyelnek rám, egyszerű állampolgárra. Nem akarják elnyerni szimpátiámat, nem kémek tőlem soha véleményt. Önmagukkal és egymással foglalkoznak. Most itt az ideje - ha csak egy napra is -, hogy törlesszek valamit, és én is hasonló közömbösséggel viselkedjek velük szemben. Arra gondoltam, hogy politizálás helyett inkább egy találkozót hozok össze a barátommal. Ebben maradtam önmagámmal - akkor hát beszéljük meg az időpontot telefonon! Ő szerencsés ember, neki van telefonja, nekem viszont nincs. De ez nem okozhat gondot, a közelben van néhány telefonfülke. Irány tehát a szolnoki Szabadság tér kettőből a legközelebbi utcai telefon! # * V A ház bejárati előterében rögtön feltűnik a reggeli „aktuális csomag”. Ez most felülről jött. A „csomagokat” mi, lakók lassan kezdjük megszokni. Sőt, már számítunk is rájuk! A szomszédban egy hónapja megnyílt pincesöröző vendégeitől kapjuk őket egyre rendszeresebben. Többnyire késő este, úgy zárás körül történik a „kézbesítés”. Valószínűleg a friss levegő váltja ki az ingerenciákat a kuncsaftokból, és a pincesöröző melletti sötét kapualj kiválóan alkalmas a biológiai szükségletek elvégzésére. De kapunk mást is - hangos kurjongatásokat éjszaka, ajtócsapkodást és hasonlókat. A lakók fegyelmezetten tudomásul veszik az új helyzetet. Igaz, egy szavuk sem lehet. Az IKV még a nyáron korrektül tájékoztatta őket arról, hogy a városi tanács műszaki osztálya engedélyt adott a Tabán Bt.-nek a söröző és étterem működtetésére. Tehát a lakóknak tudniuk kellett, hogy mire számíthatnak. Egyesek akkor megpróbáltak ellenállást szervezni, és megakadályozni a megakadályozhatatlant. Megfellebbezték a döntést valamiféle megmagyarázhatatlan finnyásságból. Ma is büszke vagyok arra, hogy én soha nem hittem az akció sikerében. És nekem lett igazam! A hivatal nem hátrált meg, másodfokon is megerősítette a Tabán Bt. engedélyét. „Indokolatlan a lakók aggodalma, mivel egy rendkívül színvonalas, szolid éttermet kívánnak létesíteni” - írták. A gond ott van, hogy nagyon sokan - ellentétben a sörözővel - alacsony színvonalúak és egyáltalán nem szolidok. Isznak, mint a gödények, és gátlástalanul tömek-zúznak, piszkítanak. Mindennapi kultúránk hihetetlenül alacsony színvonalú. Én ezért sem hiszek életkörülményeink gyors megváltozásában. De hagyjuk! Most nem Éurópába, csak a legközelebbi telefonfülkébe megyek. A megyei, városi bíróság előtt van a legközelebbi telefonfülke - sőt kettő is. Az egyik már az első pillantásra gyanús, mert hiányoznak az ablakai. Nem csalódom: a telefondoboz és a készülék darabokban. A hívatlan „szerelő” erős ember lehetett, még a vastag rögzítőcsavarokat is ki tudta feszíteni. Sebaj, van másik! A szomszédos fülke látszólag sértetlen. A kagylót leemelve derül ki, hogy a látszat csal. Hiányoznak a kagylóbetétek, és a dobozt néhány kettesért itt is összetörték. Igaz, valamivel kíméletesebben intézték el, mint szomszédját. Nem idegeskedem, vasárnap van. Egyébként sem a mentőt vagy a rendőrséget akarom hívni. Valószínű, hogy akkor más érzelmeim támadnának azokkal szemben, akik szétverték a telefonokat. Egy kicsit azért csodálkozom. Hát már a bíróság előtt, Szolnok legforgalmasabb útján is megtörténhet ilyesmi? Már semmi sem szent egyeseknek? Gyerünk tovább, át a túloldalra, a Damjanich uszoda előtt is van egy telefonfülke! Néhány másodperc, és a gyalogátkelőhely lámpája zöldet jelez, tehát szabad az út. A zebra közepén járok - miközben a lámpa nekem jelez zöldet - amikor átsuhan előttem egy Skoda. Pedig ha nekem zöld, akkor neki itt piros a lámpája! Az eseten mégsem lepődöm meg, ilyesmi manapság egyre gyakrabban előfordul. Egyesek simán belehajtanak a pirosba - nem véletlenül, hanem tudatosan. Én az autósiskolában még azt tanultam, hogy a piros szent dolog, a legnagyobb vétség, ha megsértjük. Igen ám, de közben rendszerváltás volt. A piros színt már nem tiszteljük. Ha erre gondolok, teljesen érthető az autósok új szokása. A piros a rossz emlékű múltat jelképezi, amin legjobb mihamarabb túl lenni. Megoldás esetleg: cseréljük meg a lámpa színeit! Adjon a piros szabad utat! $ $ sjs A túloldalon a szomszédommal találkozom. Azt tanácsolja, ne is menjek tovább, a Dami előtti telefonfülke is szét van verve. És máshová se menjek, mert a városban alig van működő utcai telefon. Végül mégis csak sikerült telefonálnom - a szerkesztőségből. Létrejön tehát a találkozó a barátommal, lesz egy gondtalan vasárnapom. Miről fogunk beszélgetni? Félek, hogy politizálunk! B. I. Keletre figyelnek a nyugati autógyárak Míg a volt kommunista országok szabaddá vált polgárai lehetőség szerint nyugati kocsik után néznek, a nagy autógyárak a közép-európai autógyártás üzleti lehetőségeit mérlegelik - figyelt fel a jelenségre a Szabad Európa Rádió. Kelet-Németországban a Berlini Fal leomlása óta egymillió személygépkocsit vásárolt a lakosság - ez négyszerese a korábbi évek átlagának. Nagy részük természetesen a nyugati oldalról származó használt autó. Mindez jól jelzi a volt szocialista országokban tapasztalható kocsiéhséget, és ugyanakkor a behatárolt lehetőségekre is rávilágít. Európa keleti felében háromszor kevesebb kocsija van a lakosságnak, mint a nyugat-európai átlag, és ötször kevesebb, mint Amerikában. Amennyiben csak megkétszereződne a közép- és kelet-európai térségben futó kocsik száma, már az is 28 millió új járművet jelentene. Ez sok milliárd dolláros üzleti lehetőségeket csillant meg a világ nagy autógyártói előtt. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás: bekapcsolódni a térség lerobbant autógyártásába. A General Motors egy pozsonyi autóüzemmel próbál közös vállalkozásra lépni. A németek természetesen elsősorban a saját egykori NDK-s üzemeik felkarolásával próbálkoznak, de azért a Volkswagen például valóságos csatát vív a francia Renault-val a cseh Skoda Művekkel kötendő üzletért. A Ford és a Suzuki magyarországi érdekeltséget épít ki, míg az olasz Fiat mindenfelé próbálkozik, és úgy tűnik, hogy a lengyeleknél és a szovjeteknél van sikere. Persze a nagy üzlet - ha majd létrejön - egyelőre befektetést és idegölő csatározást igényel az éppen csak a piacgazdaság útjára lépett országokban. Hiányoznak a jogi garanciák, az ügyintézés kialakult gyakorlata és mindenekelőtt az infrastruktúra. Az Ideál-Szolnok Kereskedelmi Kft. nyomtatványboltjában a múlt hónapban közel 9 millió forintos rekordforgalmat bonyolítottak le a szokásos 6-7 millióval szemben. Újdonság a boltban a holland színes iron, vízfesték, zsírkréta, valamint a permanent Filc, amivel mindennemű anyagra lehet írni, és megmarad. Fotó: N. Zs.
