Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-23 / 200. (220.) szám

V*VT FLAP KULTURÁLIS PANORÁMÁJA Néplap Felfrissülő hagyományok Ismét reál és humán rendszerben Új első osztályok - új programmal a Verseghy gimnáziumban A végbement társadalmi válto­zások nem múltak el nyomtalanul az iskolák életében sem. Szinte minden intézmény valami újat, va­lami mást szeretne csinálni, mint amit eddig ráerőszakolt az oktatás­­irányítás s a különböző határoza­tok. Még olyan tantestületek is a változtatáson gondolkodnak, amelyek eddig is kitettek magu­kért. így a szolnoki Verseghy Fe­renc Gimnázium is, amely mindig a legjobbak között szerepelt az érettségizők továbbtanulását te­kintve. A tavasszal mégis elteijedt a városban: nyolcosztályos lesz a Verseghy. A hír igaz is volt, meg nem is, a tantestület csupáncsak latolgatta a lehetőséget. Mára vi­szont kétnapos vita után egyértel­művé vált, hogy a Verseghy to­vábbra is négyosztályos gimnázi­um marad, de mégsem olyan, mint amilyen volt A tantestület megszavazta az oktatási profil módosítását, neve­zetesen a régi humán-, illetve reál­képzés felújítását. Az iskola ha­gyományai, híres tanáregyénisé­geinek szelleme is erre ösztönöz. S emellett az érvek között szerepel még az is, hogy az iskola szeretne még jobban eleget tenni feladatai­nak az értelmiségi képzésben. Jól­lehet eddig is az egyes évfolyamok nagy százalékát felvették egyete­mekre, főiskolákra. A profilmódosítás persze nem csupán a régi felújítását jelenti, ha­nem egy mához igazított progra­mot. A helyi önkormányzat jóvá­hagyta a módosítást, s kötelezett­séget is vállalt a megvalósítás fel­tételeinek megteremtésében. Ettől függetlenül az iskola pályázatok­kal is igyekszik bővíteni anyagi forrásait. A közeli napokban a mi­nisztérium dönt majd a program­ról. Előfordulhat persze,- hogy nemleges lesz a válasz, de sokkal nagyobb az esély az „igenre”, hi­szen a minisztérium elvi engedé­lyét már megkapta a tantestület. S ha ez írásban is megérkezik, akkor jövő év szeptemberétől,a meglévő matematika, illetve angol speciális tantervű osztályok mellett egy ter­mészettudományos és egy reál­humán integrált első osztályt is in­dítanak. A természettudományos osztály kiemelt tantárgyai a biológia, a ké­mia (a tanulónak választania kell), a matematika, a fizika, az ábrázoló geometria és az idegen nyelvek. A leendő elsősök az angol, a francia, az orosz és a német nyelv közül választanak kettőt. A reál-humán integrált osztályban a történelem és a matematika a kiemelt tantárgy az idegen nyelvek mellett, de sze­repel majd az órarendben a művé­szettörténet is. Az angol speciális tantervű osztály kivételével min­den tanulócsoportban számítás­­technikát is oktatnak. Amíg a két speciális tantervű osztályba felvételi vizsga után ve­szik fel a diákokat - az „angolos” osztályba magyar nyelvből kell felvételizni -, a másik kettőbe a tanulmányi eredmény alapján jut­hatnak be a leendő elsősök. A pedagógusok abból a tapasz­talatból indultak ki a két új osztály megtervezésekor, hogy egy 14 éves gyerek ugyan még nemigen tudja, mi szeretne lenni, de azt már igen, hogy milyen tantárgyak ér­deklik, s miben eredményes - tehát tud dönteni. Ettől függetlenül, ha mondjuk egy év múlva mégis ki­derül, hogy rosszul választott, kü­lönbözeti vizsgával átmehet másik osztályba. A kiemelt tantárgyakat maga­sabb óraszámban, kisebb létszámú csoportokban tanulják majd a gye­rekek. A heti óraszám ennek elle­nére nem lesz magasabb, hiszen olyan tantárgyak „rovására” ta­nulnak nyelveket, matematikát, stb. a diákok, mint például a tech­nika. A tanárok „férfiasán’ ’ beval­lották, hogy eddig is inkább fizikát tanítottak a technikaórákon. Hi­szen a gimnáziumnak a biztos to­vábbtanulás megalapozása a célja. Az iskolába egyébként január 7- én, délután 5 órára váiják azokat a gyerekeket - s szüleiket is -, akik a nagy múltú, patinás Verseghy Fe­renc Gimnáziumban szeretnének tovább tanulni. A „háztűznézőn” tájékoztatást kapnak az iskoláról, a követelményekről, a lehetősé­gekről, mindazokról, ami segíthet a döntésben. Sokan vannak talán még, akik emlékeznek a régi főreálgimnázi­umra, ez szerepelt a Verseghy homlokzatán, de még inkább ez határozta meg az intézet szelle­mét. Most e régi hagyományok nyomdokain haladva igyekszik „rendet teremteni” az intézmény a megtanulandó ismeretek dzsun­gelében, a reál és humán meghatá­rozón csapásai mentén alakítva ki tevékenységének rendjét; szilár­dan, megbízható ismereteket! - ez a legfőbb elv vezérli. T. G. S2 széchényisek miséjéről Nem maradtok egyedül Zúg az ének száz torokból, kezek lendülnek magasba, kulcsolódnak egybe szorosan, a hatalmas sport­­csarnok szinte beleremeg, de még inkább azok lelke, akik ott szoron­ganak a nézőtéren: diákok, szülők, érdeklődők, élményre szomjasan. Valami különleges áram fut szét a teremben, valami szívet derengető feszültség: igen, a szeretet árama. Amit lelkes diákcsapat gerjeszt, a szolnoki Széchenyi-gimnázium kö­zössége, motorjaként az egyik osz­tály, a bizonyára nevessé váló 4. E., és annak is áldozatkész, tehet­séges tagja, Kovács Kálmán, aki kigondolta és megrendezte a va­rázslatos egészet, a látványos ugyanakkor mégis bensőséges produkciót, mely gyönyörködteti a szemet, de minden szavával a szív­hez beszél. Diákok, fiúk és lányok a megvál­tó születésének ünnepe alkalmából arról tesznek hitet, ami valóban megválthat mindannyiunkat, a sze­rétéiről. Amire nagyobb szüksége aligha lehet másoknak, mint éppen nekik, akik helyüket keresik a vi­lágban, sokszor reménytelennek látva helyzetüket, reménytelennek az elárvult, idegen világban, mely ráadásul alá van aknázva alatto­mosan a gyűlölet aknáival, melyek bármikor szétrobbanthatják még a meglévő közösségeket is. A gimna­zisták Magyar miséje, mely formá­jában, zenéjében érezhetően tá­maszkodik a mostanában kialakult rockos szellemiségű, tömeges de­monstrációra épülő, monumentá­lis hatást kereső és kiváltó, nagy teret átölelő, látványos előadások hagyományaira, egy fiatalember kezében, lelkes támogatóktól kö­rülvéve, Gulyás Istvánban pedig kitűnő táncosra lelve, egyszerre te­remt áhítatot és döbbenetét. Mert ők jelzéses eszközeikkel, nagyvo­nalúan, főleg a mozgással nem a születés örömét, sokkal inkább az emberi küzdelem heroizmusát és fájdalmát, a megváltó keresztrefe­­szíttetésének keservét éneklik meg - így jelenik meg Jézus születése egy mai pásztorfiú álmában. Kere­tes játék tehát ez a Magyar mise, mondhatni szakrális, szent csele­kedet! Mennyit sírunk, hogy az ön­zés elönt mindent, hogy már egy­szerűen nincs tere a közösségi aka­ratnak, s íme, egy osztály csodát képes művelni. Magával tud ra­gadni sokakat, elő tud teremteni súlyos anyagiakat, lepedőket mé­terszámra, hogy beöltözhessenek a szereplők, keresztet ácsólnak szak­meg: ők is a mai fiatalok, ők is tudnak „csápolni", de másfajta mámor lendíti magasba kezüket, hogy tenyereik összecsapódjanak, az alkotás vágya fűti, hajtja őket. A szolnoki széchenyis diákok pél­dásan szép estén „vizsgáztak" je­lesül - emberségből s művészet iránti fogékonyságból. Egyedül vagyok, állj mellém - énekelték. S bennünk a válasz: nem maradtok egyedül - mellétek állunk! VM szerűen, amire felfeszíttethetik a megváltót, és mindehhez technikát, korszerűét szereznek. Hónapokon át dolgoznak lázasan, és lám, meg is születik a csoda: szavukra, hangjukra magasba emelkedtek a szívek. Aki látta e nem kis, de nagy csapatot, boldogan állapíthatja ,,A hangok s lelkek megváltó mestere” Ünnepi hangverseny Kodály Zoltán emlékezetére Szolnokon a városháza díszter­mébe telt házat vonzott az a kon­cert, melyen a város kórusainak színe-java ünnepelte meg a nagy magyar zeneszerző születésének 108. évfordulóját. Kodály Zoltán munkásságáról Várhegyi Attila, Szolnok alpolgár­mestere emlékezett meg, majd a hangverseny szervezői által kivá­lóan elgondolt sorrendben pódi­umra léptek a város magasan kva­lifikált énekkarai, hogy a Mester műveiből .— ., összeállított műsorukkal f ■ megemlékezzenek arról, aki talán legtöbbet tett a magyar kóruskultúráért Elsőként a Szolnoki Járműjavító Férfikara lépett a hangver­senydobogóra; karna­gyuk az ötvenéves kar­mesteri jubileumát ün­neplő Buday Péter. Őket a Bartók Béla Városi Kamarakórus követte Molnár Éva vezényleté­vel, majd a Kodály Zol­tán Általános Iskola énekkara kö­vetkezett; karmesterük Zsákai Ka­talin. A Tiszaparti Gimnázium Kodály Kórusa énekelt ezután dr. Banáné Góhér Edit vezényleté­vel, majd a Szolnoki Kodály Kó­rus zárta a sort; karnagyaik: Buday Péter, Rigó Éva és Vájná Katalin. A koncert befejezéseként a fellépő énekkarok előadásában elhangzott Kodály Zoltán Berzsenyi Dániel versére komponált műve: „A ma­gyarokhoz”, Rigó Éva vezényle­tével. A hangversenyt a maga nemé­ben nagyszerűnek lehet minősíte­ni, elsősorban talán azért, mert ez­úttal az énekkarok mindegyike ön­mérsékletről tett tanúbizonyságot, ezáltal segítve elkerülni a kórus­­rendezvények gyakorta tapasz­talható hibáját: a mértéktelen hosszúságot. Erénye volt továbbá az is, hogy ezúttal minden énekkar Pódiumon a Kodály Kórus önmagát tudta nyújtani: a Járműja­vító kórusa az acélos, büszke fér­fierőt, a Bartók Béla Kamarakórus azelvitathatatlanul professzionista színvonalat, a Kodály Zoltán Álta­lános Iskola énekkara a tünemé­nyesen tiszta gyermekkórushang­zást, a Tiszaparti Gimnázium már­­már hivatásosnak nevezhető le­ánykara azt a hangszínt, amelyről a zeneszerző álmodott talán - s a nagy tudású Szolnoki Kodály Kó­rus a Mester legfontosabb monda­nivalóit hordozó, nagylélegzetű műveinek avatott előadására való képességét. De abban, hogy a hét­fő esti hangverseny osztatlan si­kert aratott, oroszlánrésze volt a kitűnő kóruskamagyoknak - s ezt nem a kötelező udvariasság jegyé­ben állapítja meg e sorok írója. A hangverseny műsorából azok a művek nyerték meg leginkább a zeneszerető közönség tetszését, amelyek valamilyen oknál fogva időszerűek napjainkban. Azok, melyeket hosszú időn át nem volt túlságo­san szerencsés dolog mű­sorra tűzni, vagy azok, me­lyeknek tartalma a zene­szerző szándékától hom­lokegyenest eltérő értel­mezést nyert. És termé­szetesen azok, amelyek a közelgő szép ünnepek: a karácsony és a vízkereszt áhítatos hangulatát idézték meg. Napjaink változó világá­ban mindannyiunk'nak szüksége van szilárd és biztos kapaszkodóra, tájé­kozódási pontra. Ezt jelenti a ma emberének - és nemcsak a dalo­soknak - Kodály Zoltán elévülhe­­tetlenül igaz mondandója. Illyés Gyulának a zeneszerzőhöz írott verséből idézzük: „Karmester, nem csak ezt a kart vezényled, jól tudod, hanem egy népet, a magyart.” A szolnoki énekesek valóban méltóképpen ülték meg ezt a szép születésnapot. Szathmáry Judit Tv-előzetes A nászút bonyodalmai Ezúttal azokról a bonyodalmakról lesz szó, amelyek a film, a Nászút fel­áron megszületését kísérték. Székely István ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy az eredeti helyszínen forgassanak, így a stáb kivonult néhány napra Olasz­országba. Megérkezésükkor azonban eltűnt az itáliai producer. Harminc em­ber állt Rómában egyetlen fillér nélkül. A törvényszékhez utasították volna őket az olaszok, de a magyar forgatócsoport vezetője - ismerve a bíróság hosszadal­mas döntését - cselhez folyamadott: né­mi pénzt ígért az ügyésznek... Estére lett is új producer, aki azonnal beszállt az üzletbe. De még hátravolt a legnehe­zebb: tengeralattjárót kellett szerezni. Székely ugyanis ragaszkodott ahhoz az ötlethez, hogy Kabos a tenger hulláma­iba alászáll, majd kiemelkedik a habok­ból a harci jámű tetején... Végül minden elkészült, a sors azonban - úgy látszik - máskén döntött, mert az a rész, ahol Kabos szilaj tengerészként épp egy tü­zes indulóra zendít, valahogy elveszett, és m i szegényebbek lettünk pár poénnal. meg Gyöngy Pál slágerével. (Kedd, TV 2,22.20) Szenvedélyesen szereti, kutatja Karcagot Fazekas Mihály kapta a Gunda-díjat Bensőséges ünnepség színhelye volt a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum december 20- án. Dr. Fazekas Mihálynak egyko­ri professzora jelenlétében nyújtot­ta át a kuratórium a Gunda Béla Díjat. A Herder-díjas akadémikus 1983-ban tanítványai számára dí­jat alapított, hogy ösztönözze őket, s elismerje munkájukat, segítse őket pályájukon. Eddig fiatalab­bak kapták meg, ez évben azonban az 1934-ben született Fazekas Mi­hály munkáját ismerték el vele a kuratórium tagjai. A díjazott Karcagon született, s egyetemi éveit leszámítva mindig is szülővárosában élt. Huszonhét éven át volt tanára a Mezőgazdasá­gi Technikumnak, s elismert tanári munkája mellett szorgalmasan gyűjtötte Karcag és a Nagykunság múltjának emlékeit, népéletének A könyvespolcra ajánljuk Vers és valóság A maga nemében szinte páratlan - igazi ritkaság - az a kétkötetes Szabó Lőrinc-könyv, amely kará­csonyra látott napvilágot, bizonyá­ra nemcsak a verskedvelők nagy örömére. Páratlan, hogy verseihez egy költő maga adjon magyaráza­tot, eligazítást, prózában kulcsot a poétikai „titkok” megfejtéséhez. A kötet szerkesztője, Kabdebó Ló­ránt, Szabó Lőrinc kitűnő ismerője a következőképp ajánlja az olva­sók figyelmébe a Magvető kiadá­sában most megjelent összegyűj­tött versek és magyarázatok köny­vét. Vers és valóság címmel Szabó Lőrinc élete utolsó éveiben összes versének elmondta keletkezéstör­ténetét. Régi tervét, igényét való­síthatta meg ezzel. Az ismeretlen íródeáknak különböző időpontok­ban, kötetenként diktálta le emlé­kezését. Az ilyen formában a vi­lágirodalomban is egyedülálló vállalkozás egy nagyívű, klasszi­kus magyar költői életművet fog össze. Kiegészíti és összehangolja mindazt az életrajzi és alkotás-lé­lektani információt, amelyet eddig az irodalomkutatók adataiból és a Szabó Lőrinc-életmű publikált do­kumentumaiból (főként naplóiból és leveleiből) megismerhetett a költő pályája iránt érdeklődő olva­só. Az emlékezés az utókor számá­ra készült, mélységesen őszinte önelemzés és életrajzi vallomás. Művekről szól: az alkotás műhely­titkait mutatja be olvasóinak. Alapvető dokumentum: a ma­gán ember és az alkotó kapcsolatá­ról a konkrét művek elemzésén ke­resztül ad magyarázatot. Egyben bevezet a századközép irodalmi életének rejtelmeibe. Szabó Lőrinc Összegyűjtött ver­sednek mostanáig legteljesebb összeállítását tartalmazza a kötet. A költőéletében köteteiben, illető­leg folyóiratokban közreadott köl­temények mellett a család tulajdo­nában, valamint közgyűjtemé­nyekben található összes, teljes versnek tekinthető verskéz- és gépirat szövege szerepel a gyűjte­ményben. Mintegy negyven, ed­dig kötetben soha nem közölt ver­set, valamint négy, a háború óta köteteiből kényszerűen kihagyott költeményt is közread gyűjtemé­nyünk. A versek közlésénél a köl­tő által korrigált utolsó változato­kat vettük figyelembe, vitás ese­tekben megkerestük a költő kéz­iratait, illetőleg nyomdai korrektú­ráit Visszatértünk a költő helyes­írási, név-, ékezési és írásjelhasz­nálatához. Az egyes versek után közöljük a róluk szóló magyarázatokat: egy­szerre veheti kézbe így az olvasó a Szabó Lőrinc-versek lehetőség szerinti legpontosabb szövegét és a költemények leghitelesebb - ma­gától a költőtől származó - magya­rázatát - úja Kabdebó Lóránt. még élő hagyományait. Hatalmas kéziratos munkája van a debreceni Néprajzi Intézet adattárában Kar­cag város táplálkozásáról. Elkészí­tette a város sajtóbibliográfiáját, összegyűjtötte a szétszórt újságok városára vonatkozó cikkeit, foglal­kozott Rómer Flóris és Herman Ottó nagykunsági működésével s az egyház történetével. 1975-ben doktorait, s a Debreceni Akadé­miai Bizottság támogatásával je­lent meg disszertációja „Kunma­daras juhászata” címmel. „A mai folklór Karcagon” című tanul­mánya nemcsak kitűnő adatokat tartalmaz, hanem rendkívüli, Györffy István-i humorral is van megírva. Napjainkban kihasználja a helyi sajtó nyújtotta lehetősége­ket, s cikksorozatokban eleveníti fel a Nagykunság múltját. A Vá­rosszépítő Bizottság titkáraként, s mint a református egyház presbite­re is, számos előadást tart, jó hírű citerazenekarával pedig gyakran vidítja fel az idősebb és ifjabb nemzedéket különböző rendezvé­nyeken. 1986-tól a karcagi múze­um történésze, de az ifjúsággal, mint vérbeli tanár, nem szakította meg a kapcsolatot. A „tanár úr­hoz’ ’ járnak ma is a pályázni szán­dékozók, a Karcag múltjában el­igazodni kívánók, s azok, akik kü­lönböző néprajzi gyűjtőtáborok­ban megismerkedtek vele. Gunda Béla, a díjalapító úgy méltatta Fazekas Mihály munkás­ságát; hogy olyan ember, aki meg­mutatta: egy kisebb térségben ben­ne élve is lehet igazán jelentősét és maradandót alkotni; lehet ember­nek megmaradni, s másokért sokat tenni. Igaz, az elismerés, a hímév inkább elkerüli az ilyen csendesen munkálkodó embereket, de most e díj mégiscsak eljutott hozzá, ah­hoz, aki rég megérdemelte. A jeles tudós ezért is kívánta a díjat Kar­cagon átadni, s nem mint egyébkor szokás, Debrecenben, az általa ala­pított tanszéken. Szabó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom