Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-23 / 200. (220.) szám
1990. DECEMBER 23. Néplap 5 Karácsony előtt Barbie babák találkozója Igazi Barbie babák között- Nem is olyan magasak a házak, az utcákon nincsenek olyan sokan... szóval, New York teljesen más mint a filmeken - meséli a szolnoki Hajdú Katalin. Valóban, a valóság más, mint amilyennek elképzeltük. Azért mégiscsak " élőben" az igazi, és az nagyon sokszor szép. A 15 éves lány nemrég saját két szép szemével figyelhette egy hétig, milyen is az élet az Újvilágban. A Barbie játékbabákat gyártó amerikai Matell Toys kitett magáért. Egy gyermek- és ifjúsági találkozót rendezett a keleti parti metropolisban. Harminc ország negyven gyerekét és anyukáját látták vendégül. A Magyarországot egyedül képviselő Hajdú Kati és két külföldi társa arról írt pályázatában, hogy miként lehetne'jobb a világ. A többi résztvevő rajzban próbálta ugyanezt kifejezni.- Azt hittem, hogy valamilyen egyhetes konferenciára utazom, és a többiek velem egykorúak lesznek - mondja Kati. - Kiderült, hogy 15 évesen én vagyok a "legöregebb", ám egyáltalán nem zavart a köztünk lévő korkülönbség. A híres babákat sok gyermek szereti. Szüleik pedig ha tetszik, ha nem, kénytelenek megismerkedni velük. Ha a filmeken és a reklámokban nagy pelyhekben hull a hó, a karácsonyfán pedig ég a csillagszóró, akkor majdnem bizonyos, hogy hamarosan mosolygós anyukák és apukák nagy, masnis csomagokat adnak át majd kicsinyeiknek. Nem kizárt, hogy bennük Barbie-játékok lapulnak.- Ez a hetes rendezvény nem egy nagy reklámkampány volt?- Igaz, hogy ez volt az első "Barbie csúcstalálkozó", de programjainkba nem keverték nagyon bele a babákat - válaszol. - Én is azt hittem, hogy túlreklámozzák majd őket. Az ott természetes, hogy már november közepétől szerepeltek a televíziós hirdetésekben. Úgy vettem észre, ők már korábban elkezdik a karácsonyi előkészületeket. A november végi hálaadásnapi ünnepségen például emeletmagas mesefigurákkal vonultak fel az utcákon. Nézve percre beosztott programjukat, észreveszem, hogy ezen a napon a Hilton szállodalánc egyik gyöngyszemének a Waldorf Astoriának az úgynevezett Jade termében vacsoráztak. Máskor be kellett érniük a XVI. Lajos terem nyújtotta szerény kényelemmel. A reggeli és vacsora közötti idő sem telt el haszontalanul. Rajzokat készítettek színnészek játéka alapján, meglátogatták többek között az ENSZ szervezeteinél dolgozók gyermekeinek iskoláját és mindannyian írtak egy Barbie bélyegzővel ellátott levelet saját államfőjüknek. A rendező cég felajánlott félmillió dollárt arra a célra, melynek felhasználását a negyven gyetek döntötte el. Azt szavazták meg, hogy a pénzt elküldik egy békeszervezetnek. Még messze volt a karácsony, amikor az utcákon már feldíszítették és kivilágították a fákat. Ugyan hány családnál lesz olyan boldog ott is és itt is a karácsony, mint az a TV-programok mesevilágából árad? Higgyük, hogy a gyertyák melegséget árasztanak és nemcsak az ürességet világítják be. SZ.Z. Eltűnt, mintha soha nem lett volna A bizonyítványáért indult - és a szülők nem látták többé 1966 június végén Hodossy Sándor reggel így búcsúzott a szüleitől: bemegyek a busszal Berénybe, a bizonyítványomért. Meglátják, most is lehet dicsekedni vele, mosolygott a 16 éves, jóvágású, barna fiú apjára, nevelőanyjára, hiszen édesanyja akkor halt meg, amikor ő négyéves volt. Mindezen szomorú tény ellenére nagyon jól megvoltak anyuval, aki édesként szerette, és nem vitás, hogy ez a jól tanuló, másodikos középiskolás volt a kedvenc a családban. A kapuban még búcsút intett, majd felszállt a buszra, és többé senki sem találkozott vele. * * * Bátyja, István aki ekkor már 22. esztendejét taposta, este érkezett haza a munkából. A szülők kisírt szemmel fogadták: jaj, nem jön haza a Sanyi gyerek, pedig úgy vártuk az értesítővel. Eredj fiam, nézd meg, keresd; nem tűnhetett úgy el nyomtalanul, mint a nyári harmat. Rohant, robogott szegény Pista, vonatra szállt, és másnap estig bejárta Pestet, Parádot, Kunhegyest. Azokat a településeket, ahol rokonok éltek. A kérdésre pedig csak nemet mutató fejrázások érkeztek innen is, onnan is. Úgy eltűnt a 16 éves, jókötésű, barna fiú, mintha soha nem lett volna. * * * Könnyeiket törölgetve elmentek a járási rendőrkapitányságra is, és jelentették Hodossy Sándor 16 éves diák eltűnését. Felvették az adatokat, kikérdezgették őket a családi helyzetükről, mindenféléről, majd országos körözést adtak ki. Eltelt egy hét, kettő, hat, nyolc, és augusztus végén egy halvány reménysugár pislákolni kezdett. A társai beszélték, hogy a jó bizonyítványával a kezében elhatározta, nem busszal megy haza, hanem stoppol. A többiek le akarták beszélni, de ő nekieredt az országúinak, és még azt látták, hogy egy óriási, fekete kocsi fékezett mellette, amelybe beszállt. A rendszámot nem ismerték fel, talán Volga lehetett, de az sem biztos. * * * Szeptember 12-én nagyot dobbant a szülők szíve. Egy képeslap érkezett Ausztriából: ne aggódjanak, egy menekülttáborból írok, jól bánnak velem. A mit sem sejtő szülők ezt az ártatlan közleményt bevitték a rendőrkapitányságra, ahol finoman fogalmazva, nem dicsérték meg őket. Sőt, többször felkeresték, faggatták az apát, a nevelőanyát, Istvánt a bátyját, hátha van valami közük a legkisebb testvér eltűnéséhez. Ugyan mi lett volna, amikor őket is szinte letaglózta a borzasztó hír. Még egy lapot hozott a postás, amelyik újra szűkszavú volt, akár az angol paraszt. Csak ennyi állt rajta: Ausztráliába visznek. Fiatok: Sándor. * * * Hónapok mentek, évek jöttek, és hír se jött felőle. Néha pársoros közlemény, megvagyok, élek. Már javában a hetvenes esztendőket mutatta a kalendárium, amikor hosszú, zárt levél érkezett tőle. Ez sok titkot fellebbentett. Ekkor tudták meg, egy mozdony alatt hagyta el az országot. Szeretett volna az USA-ba kerülni, de senki nem vállalt érte kezességet, így maradt Ausztrália. Itt 18 évesen zsoldos lett, és sajnos elvitték Vietnamba is, a háborúba. Három keserves esztendőt húzott le a dzsungelek poklában, amikor fejlövést kapott. Egy álló esztendeig a kórházi ágyat nyomta, mire felgyógyult. Megnősült, magyar lányt vett el, a szülei magyarok voltak. Az anyósa móri, az apósa Nyíregyháza környéki. Végre, 1971-ben ismét családba került. * * * Melboume-ben laktak, ott épített egy házat. Három szép gyereke: egy lány és két fiú született. Egy sörgyárban karbantartó lakatosként kezdte, de mivel szorgalmas ember volt, később saját üzeme lett. Anyósa, apósa 1972-ben hazalátogatott, felkeresték a szüleit is, és elvitték a várva-várt hírt: jól van a fiuk. Jön majd haza nemsokára, dehát hosszú az út, és a pénz is hol erre, hol arra kell, úgyhogy a viszontlátás egy kicsit késik. * * * A szülők remélték, még legalább egyszer találkoznak elveszettnek hitt fiukkal. Naponta lesték a messzeséget, kiálltak a ház végére, mikor tűnik fel a régi, kedves arc. De Sándor valami miatt nem jött. Helyette érkezett a "kaszás" és 1985-ben édesapját, majd esztendő teltével nevelőanyját vitte magával a másik világba. A bátyja viszont kapott tőle egy szomorú lapot, amelyben öccse arról tudósítja: tönkrement a házassága, elhagyta a felesége, vitte magával a gyerekeket, vagyont. Úgyhogy újra kell kezdeni az életét. Pedig mindenképpen haza szeretne jönni, még egyszer találkozni azokkal, akik szerették és akiket ő szeretett. * * * Nem tudom, eljut-e valaha a jászdózsai, kunhegyesi férfihoz az Új Néplap ezen száma. Ki tudja, hiszen óriási a világ, valahol mégis kicsi. Aki esetleg netalántán Melbourne környékén jár, és véletlenül találkozik a negyvenéves Hodossy Sándor nevű férfival, kérem mondja meg neki, hogy még mindig van aki várja. A bátyja Kunhegyesen az Arany János utcában, és három egyszerű sírhant. Kettő Jászdózsán, egy pedig Kunhegyesen, a holtak örökös tanyáján... D.Szabó Miklós Ha valamikor, hát karácsony táján igazán kijár az embernek a csendes meditáció lehetősége. Ha pedig elgondolom, hogy Krisztus urunk születésének ünnepén a megszokottnál is többet tekintgetünk várakozóan a magasba, úgy szinte törvényszerűen kívánkozik e hasábra a következő írás. A dolog egy meghökkentő hipotézis, amiről lehet egy kézlegyintéssel ítélkezni, de lehet rajta gondolkozni is, sőt akár papírral, ceruzával vagy számítógéppel győződni meg hitelességéről. Mindenesetre egy racionális elme megfigyelése egy enyhe borzongáshoz mindenképp elég. Földes Attila Szolnokon, az Abonyi úti lakótelepen él, és azt állítja, hogy a Mars felszínéről immár sok évmillió óta egy eleddig ismeretlen civilizáció üzenete érkezik hozzánk. Ezt a jelzést mindeddig csak ő volt képes "venni".- Mielőtt a szomszédos bolygóra indulnánk, mondjon magáról valamit.- Édesapám az Országházban volt palotaőr Horthy Miklós kormányzó közvetlen környezetében, így amikor 1953-ban érettségiztem, egyetemi felvételre nem is gondolhattam. A Kandó Kálmán Villamos Műszaki Főiskola első végzősei között voltam, így köteleztem el magam a villamossággal. Ez mindenképp egy elvont gondolkodást feltételez, ugyanis aki az elektromossággal foglalkozik, annak számára a munka valódi tárgya örökre láthatatlan marad. Csak hinni lehet, hogy a vezetékben áram van, mégis tényként kell elfogadni a létezését, tehát e szakmabeliek hipotézisek rabjai. Innen már egyenesen következik, hogy amikor a számítástechnika megjelent a tudományos életünkben, a "villamos emberek" közül sokan vonzódtak hozzá, hiszen a komputeren végzett tevékenység ugyancsak élénk képzelőerőt kíván.- Ön számítógépes szakember ma már, és akik ismerik, állítják, hogy fanatikusan szereti a munkáját.- Valóban, ám ezzel vissza is lehet élni. Míg állami vállalatoknál dolgoztam, egyszerűen nem volt szabad kapacitása az agyamnak arra, hogy bármiféle alkotó gondolat megszülessen benne. A nagy felfedezésekhez mindig is kell bizonyos szellemi függetlenség. Soha nem is történik semmiféle lényeges előrehaladás a vállalatoknál, míg az alkotó elmék autonómiáját nem tudják biztosítani. Én jelenleg egy kétszemélyes gmk-nak dolgozom, így van időm olykor a kedvtelésemnek is hódolni.- Mivel kezdődött az elszakadás a napi robottól?- A kétezer éves titok megfejtése címmel egy könyvet írtam, amit kiadó nélkül ki is nyomtattam. Témája a Biblia genesis részének taglalása: miként lehetséges az, hogy Matuzsálem 969 évig, Ádám 930 évig élt, de még sorolhatnék tizenegynéhány nevet, akik valamennyien kilenc - száz év felettiek voltak.- Elnézést, de mintha ezt megfejtették volna: az időszámítás akkoriban a holdév volt, ami holdtöltétől holdtöltéig tartott.- Magyarázat sokféle van: egyik valóban a holdév, de értelmezték ezt más számrendszerekkel is, sőt van olyan nézet, hogy a dolog máig megfejthetetlen. Az én könyvem vallástörténeti alapon indul, a világvallások keletkezését eredeztetem, melyek mind az ősi zsidó valláshoz vezethetők vissza. Megpróbálom kifejteni a Szentháromság keletkezését, ami valamilyen formában valamennyi vallásban megtalálható.- Lassan közelítsünk a Marshoz: mi kell ahhoz, hogy az ember a Földről elemelkedjen?- Először is szögezzük le, sem sci-fit, sem horrort nem olvasok, de távol van az érdeklődésemtől a szélsőséges szexirodalom is, mondhatni az agyamat próbáltam megőrizni a műszaki gondolkodás számára, s ezért nem kívántam bizonyos előítéletekkel "megfertőzni". A prekoncepciók ugyanis egy idő után beépülnek az ember szellemiségébe, s ettől nem képes objektiven ítélni.- Végül is a saját gondolatai révén be tudja-e népesíteni a világmindenséget földönkívüli lényekkel?- Most meg fog lepődni: én nem hiszek az ufókban, sőt semmiféle földönkívüli lényben. Én egyetlen dolgot tudtam konkrétan bebizonyítani, hogy a Marson bizonyos értelmes intelligenciák elhelyeztek egy üzenetet, amit megfejtettem. Intelligensek az üzenők, akárcsak mi itt a Földön, gondolkodásuk hasonló a miénkhez, talán többet is tudnak nálunk, és így indították az üzenetüket, jó százhatvanmillió évvel ezelőtt.- Akkor most nézzük, mit is üzennek a Marsról?- Először is tudni kell, hogy a Mars és a Föld két különböző jellegű bolygó. A Marson nincsenek kéregmozgások, a bolygó felszíne évek százmilliója óta mozdulatlan, míg a Földön kontinensek úszkálnak, emelkednek ki, süllyednek el, vulkánok törnek fel hol itt, hol ott. Mindig másütt, mert a magmakamrákat eltorlaszolja a sodródó kéreg. A Marson tektonikus mozgások sincsenek, ezért ha egy vulkán valahol elindul, úgy annak a krátere akár százmillió évig is ugyanott lesz. Ebbe van bekódolva a Mars üzenete.- Ha a Mars térképére tekintünk, ott valóban viszonylagos rendben találunk négy vulkánt. De hogyan lehet ebből kinézni az információt?- Először valamit az üzenetek természetrajzáról. Mi emberek is küldtünk magunkról tudnivalókat a világmindenségbe, piktogramunk száguld valahol a csillagtérben, ám véleményem szerint ennek a felfogása bárhol is szinte reménytelen. De ha válaszolna is valahonnan egy eddig ismeretlen intelligencia, azzal sem tudnánk mit kezdeni. Ha közismert válasz érkezne, azt mondanánk rá: "mi ebben az üzenet?" Ha pedig számunkra idegen lenne a válasz, úgy mint krikszkrakszot dobnánk félre.- Ezzel szemben a Mars-beli vulkánok?- Kristálytiszta képletek! Akik létrehozták, tisztában voltak vele, hogy hatvanmillió évenként jelenik meg valahol egy értelmes civilizáció, így előbb-utóbb felfogja ezeket a jelzéseket valaki. Az üzenet itt látható bekódolva ebbe a négy kúpba - mondja Földes Attila Fotó: Illyés Csaba • • Üzenet a Marsról? ■- Tehát ezeket a vulkánokat tudatosan indította el valamiféle civilizáció a Mars mélyében?- Miért? Az ember mondjuk tízmillió év múlva nem lenne képes rá? Szerintem az atomenergia segítségével már ma is megoldhatná ezt a leckét.- Mit hordoz tehát ez az üzenet?- Először is a Ludolf-féle-szám értékét közli, méghozzá háromféle módon. Közli kéttizedesre, aztán közöl egy eljárást, aminek segítségével annyi tizedesig tudom kiszámolni, ameddig csak akarom. Közli a négy bolygónak - a Merkúrnak, a Vénusznak, a Földnek és a Marsnak - a Naptól való közepes távolságát, de ezeket ezred pontossággal. Mindez bele van kódolva az itt látható négy kúpba. Ezen kívül közli, hogy a sinus és a tangens szögfüggvényt ismeri, ismeri a differenciál- és integrálszámítást, sőt a sinus és a tangens szögfiiggvényt a mi ismereteinket meghaladóan tudja alkalmazni. Közöl egy olyan eljárást is, aminek segítségével a bolygón a gömbi főkört ki lehet jelölni.- Azért vagyok itt, hogy kételkedjek: ha elgurítok négy billiárdgolyót, és azok úgy állnak meg, ahogy, arra a konstellációra nem lehet később hasonlóan meggyőző trigonometriai ideológiát gyártani?- Nem, nem: a képlet kizárja azt, hogy az üzenetet véletlenszerűnek fogjuk fel. Több biztosíték van benne, mondhatni gondoltak a mi aggályainkra, és azokat előre meg is válaszolták. Annak a valószínűsége pedig, hogy véletlenszerűen helyezkedjen el ugyanígy négy vulkáni kúp, egy az egymilliárdhoz, ami megegyezik az élet keletkezésének a valószínűségével. Minderről egy könyvet írtam "Üzentek az ufók a Marsról?" címmel, valószínűleg a jövő év elején jelenik meg, és abban közlöm a részleteket. NASA-fotók találhatók a könyvben, sőt számítógéppel feldolgoztam a megfejtés menetét, a megértéshez pedig egy középiskolás tananyagnál többet nem kell tudni.- Hát akkor a könyv és annak a megméretése... Azt bátran megjósolhatom, nem kis vihart kavar majd a fenti állítás, és megvédése.- Állok elébe. Mellettem van a matematika egzakt tudománya, és egy kikezdhetetlen képlet, ami a Marsról étkezett. Palágyi Béla
