Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-07 / 180. szám

2 Néplap 1990. NOVEMBER 7. Felülvizsgálják a támogatások rendszerét Az Országgyűlés tegnapi ülésén történt ( Folytatás az 1. oldalról) Befejeződött az ártörvény általá­nos vitája is, s a részletes vitát az­után folytatják, hogy az illetékes bizottságok áttekintik majd a mó­dosító javaslatokat. Rabár Ferenc pénzügyminiszter, a napirend elő­adója kifejtette: az elkövetkezendő években a piacgazdaság kialakítá­sa, illetve az ahhoz szükséges fel­tételrendszer megteremtése kerül hazánk gazdasági törekvéseinek középpontjába. Ennek részeként hajtják végre a tulajdonreformot, az ehhez kapcsolódó privatizációt, a kis- és középvállalatok alapítá­sát. Meghirdetik a versenypoliti­kát, amely a gazdálkodókat a lehe­tő legszélesebb körben és a lehető legrövidebb időn belül verseny­környezetbe kényszeríti. Ez azzal is jár, hogy mind többen kény­szerülnek majd arra: az exportpia­cokon szerezzék meg a fejlődésük­höz szükséges jövedelmeket. A kormány felülvizsgálta a támoga­tások rendszerét, s a lehetőségek határain belül megszünteti mind­azokat a támogatásokat, amelyek torzítják a gazdasági folyamatokat. Hangsúlyozta, hogy más vélemé­nyekkel szemben úgy ítéli meg, hogy a kormány rövid távon képes létrehozni azokat a kereteket, ame­lyek megteremtik a szabad árkép­zés hátterét. A pénzügyminiszter közölte azt is, hogy az állami ármegállapításba tartozó árukör körülbelül 10 száza­lékát teszi ki az összes forgalom­nak. Elsősorban azokra a termé­kekre és szolgáltatásokra terjed ki a hatósági ármegállapítás, ame­lyeknél a termelésben vagy a for­galmazásban monopolszervezetek tevékenykednek. Ilyenek például egyes energiahordozók, a közleke­dési, hírközlési, vízügyi szolgálta­tások. Ugyancsak ide tartoznak a társadalompolitikai szempontból kiemelt termékek, a tej, a gyógy­szer, a lakbér. Az általános vitában felszólalók egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az ármegállapításról szóló törvény megalkotásával újabb fontos lé­pést tesz Magyarország a piaci vi­szonyok kialakítása irányában. Szabó Iván (MDF), a Gazdasági Bizottság elnöke hangsúlyozta: a törvényjavaslat jól illeszkedik a li­berális gazdálkodás kialakítását szolgáló jogszabályok sorába. Egyben javasolta, hogy az ártör­vényt a tisztességtelen piaci maga­tartás szabályaival együtt tárgyal­ják, hiszen a két előterjesztés több ponton is érintkezik. Az interpellációk és a kérdések sorában a legizgalmasabb kétség­telen Fodor Gábor (Fidesz) kérdé­se volt. A képviselő arra kért vá­laszt Boross Péter tárca nélküli mi­nisztertől: van-e jogszabály adta (Folytatás az 1. oldalról) A nyár elején indult pályázat iránt van ugyan érdeklődés, de a konkrét hiteligény meglehetősen kevés, pedig a kölcsön feltételei a jelenlegi pénzügyi viszonyok kö­zepette kedvezőek. Az egyéni vagy társas vállalkozások 300 ezer dollár értékhatárig vehetnek fel hi­telt, amelyet évi 25 százalékos ka­mat mellett, legfeljebbb tíz év alatt kell visszafizetniük. Jelentős könnyítés az is, hogy a törlesztést maximálisan három esztendő tü­relmi idő után elegendő megkez­deni. A hitel futamideje és a türel­mi idő természetesen a pályázat­ban rögzített, várható gazdaságos­lehetőség arra, hogy bármely párt aktivistája az Információs Hivatal járművét vezethesse. A miniszter válaszában elmondta, hogy a hiva­tal főigazgatóját megrovásban ré­szesítette, és hangoztatta: elvárja a gépkocsivezető rendőrségi vizsgá­lattal párhuzamos és azzal arányos fegyelmi büntetését is. A fegyveres erők és testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényerejű rendelet törvényi szintű módosítá­sáról a jövő hétfőn határoz az Or­szággyűlés. Az elnöklő Szűrös Mátyás ugyanis - mind az általá­nos, mind a részletes vitát lezárva - megállapította, hogy a határozat- hozatalhoz három bizottság együt­tes írásos állásfoglalása szükséges, továbbá annak eldöntése: teljes egészében, avagy csak egy részé­ben kétharmados törvényről van-e szó. A plénum új bizottsági tagokat választott meg, majd 17.41-kor sági mutatóktól függ, a világbanki elvárásoknak pedig legalább 6-8 százalékos árbevétel-arányos nye­reség felel meg. Az utóbbi hónapokban komoly zavarokat okoztak azok a politikai célokat szolgáló szervezetek, me­lyek a világbanki kölcsönöknél is kedvezőbb feltételű hiteleket ígér­tek. Részben ennek következmé­nye, hogy míg az Agrobank orszá­gosan mintegy kétmilliárd forint mezőgazdasági kisvállalkozói hi­teligényt prognosztizált, addig me­gyénkben az eddigi, tízmillió fo­rintot meghaladó - kiegészítés és elbírálás alatt lévő - kölcsönigény messze elmarad a várakozásoktól. L. Z. Pénz van, az érdeklődő mégis kevés Szolnokon és Karcagon Tisztújítás az MDF- szervezetekben Sajtótájékoztatót tartottak teg­nap a Magyar Demokrata Fórum szolnoki irodájában. Tóth István megyei elnök az október 31 -én tar­tott városi gyűlésen elhangzottak­ról tájékoztatta a meghívottakat, amikor új vezetőséget választot­tak. A múlt szerdán tartott gyűlés az első volt a helyhatósági válasz­tásokat követően, melyen a tagság megvitatta az eddigi politikai ese­ményeket. A gyűlésre azért került sor, mert a korábbi vezetés kineve­zése a választásokig tartott. Az el­nökség beszámolóját helyben­hagyta a városi tanácskozás. A saj­tótájékoztatón megállapították, hogy a kormánykoalíció pártjának helyi szereplése országos műkö­désük „legyűrűzése”. Vélemé­nyük szerint a kormányellenes saj­tókampány erősen sújtotta a na­gyobb városokban működő MDF- szervezeteket. Az állampolgárok pártokra sza­vaztak - mondta Tóth István -, és nem személyiségekre. Hozzátette, hogy az emberek azt sem vették figyelembe, hogy a Demokrata Fórum képviselői a korábbiakban mit tettek a lakosságért. Az MDF Szolnokon is munkálkodó párt volt, mert a múlt év őszétől kezdve folyamatosan működtette többek között a zöldéségespiacot, rend­szeresek voltak ruhagyűjtési és a legszegényebb rétegek megsegíté­séért szervezett akcióik. Elhangzott, hogy az MDF-nek működőképes önkormányzati programja volt és van, melyhez ha­sonlót más párt nem tudott felmu­tatni. A városi elnökség ezen meg­állapításaival a tagság is egyetér­tett. A városi gyűlés másik fontos eseménye volt a tisztújítás. Az új elnökségnek a korábbi 12 helyett 7 tagja van: Nagy Géza vállalkozó, Gerőcs János vegyipari munkás, dr. Pintér László útépítő mérnök, dr. Gelléri Dezső főorvos, Tóth István népművelő, Kovács Gyula tanár, Juhász István festő szak­munkás. Etikai bizottságot válasz­tottak, melyben hárman vannak, ugyanennyi tagja van a számvizs­gáló bizottságnak is. Az országos gyűlés négy küldöttjének szemé­lyéről is döntöttek. Hétfőn a párt megyei szerveze­ténél megválasztották a vezetőket. Az elnök Tóth István, az új alel- nök Kovács Gyula lett. Elhangzott, hogy a Szolnok vá­rosi önkormányzatban az MDF frakciójának 5 tagja van, hozzájuk csatlakozott a kormánykoalíció egy másik pártjának tagja, egy kis­gazdapárti képviselő is. A frakció vezetője Csala Sándor építészmér­nök. A sajtótájékoztató végén el­mondták, hogy dr. Gergely Mi­hály, az MDF listavezetője más városban kapott munkát, helyette új tagot kooptált a párt. * * * Hétfőn, a késő esti órákban meg­tartotta tisztújító taggyűlését az MDF karcagi szervezete. A lekö­szönő régi elnökség több tagja is a helyi önkormányzat képviselője­ként tevékenykedik tovább. Ezért is, és a demokrácia érvényesülésé­ért is kérték a tagságot új elnökségi jelöltek állítására. Az újonnan vá­lasztott helyi vezetés elnöke Pet­rov István gimnáziumi tanár lett. Petrov István a gondok, felada­tok ismertetésekor kitért arra, hogy az MDF helyi szervezetének még mindig teremgondokkal kell küsz­ködnie. Dr. Oláh Anna beszámolt az MDF országos elnökségének múlt hét szerdai sajtótájékoztatójáról, Lezsák Sándor üzenetéről a helyi MDF-csoportoknak. Ennek lénye­ge: ne vállaljon az MDF alpolgár­mesteri tisztséget ott, ahol az ön- kormányzati testületben kisebb­ségben van. Köztudott, hogy Karcag mind­két alpolgármestere MDF-párti; Körmendi Lajos és dr. Hajdú La­jos. A karcagi csoport azonban sa­játos határhelyzetben van, hiszen a 19 képviselő közül 8 az ő soraiból került ki. Ezért is, és a város iránt érzett felelősségérzetből is vállal­ták e posztokat. E tények ismeretében Lezsák Sándor egyetértett a helyi szerve­zet döntésével, konstruktív ellen­zéki magatartást javasol a két al­polgármesternek, MDF-es képvi­selőtársaiknak úgyszintén. Már csak a partnereknek kell egymásra találniuk Két napig hazánkban tartózko­dott a Német Gyáriparosok Szö­vetségének magas szintű delegá­ciója. Elutazásuk előtt nemzet­közi sajtótájékoztatón fogadta s tájékoztatta az újságírókat Horst Kramp, az elnökség tagja az Át­rium Hyatt Szállóban, a tárgyalá­saik során tapasztaltakról.- Utazásunk úgynevezett tény­feltáró út: Prágában, Pozsonyban és Budapesten arra kerestünk vá­laszt, hogy a német tőke, azaz a német vállalkozók előtt milyen lehetőségek állhatnak a kelet-eu­rópai befektetésekre, és az ille­tékes kormányzatok részéről mi­lyen a fogadókészség. El kell mondanom - folytatta -, hogy önök, magyarok előbbre járnak északi szomszédaiknál a terv- gazdaságról a piacgazdaságra való áttérésben. A továbbiakban megtudhattuk a delegáció tagjaitól, hogy kétna­pos budapesti tartózkodásuk so­rán fogadta őket Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, több miniszterrel és államtitkár­ral találkozhattak, lehetőségük volt arra is, hogy érdemi tárgya­lásokat folytassanak a magyar vállalkozók képviselőivel, illet­ve a nagyvállalatok vezetőivel. A sajtótájékoztatón a Német Gyáriparosok Szövetsége elnök­ségének tagjai elmondták: a tár­gyalások során örvendetes tény­ként állapíthatták meg, hogy ab­szolút professzionális és felké­szült szakemberekkel van dol­guk. Mód látszik a mielőbbi együttműködésre. Persze a delegáció tagjainak felkészültségét dicséri, hogy meglehetősen széles körű isme­retekkel rendelkeztek a magyar gazdaságról. Horst Kramp utalt arra, hogy ismeretei szerint a há­ború előtt 40 százalékos volt a külföldi tőke részaránya a ma­gyar gazdaságban, s ez az utóbbi negyven évben jelentősen visz- szaesett. De a kölcsönösen je­lentkező együttműködési és tár­gyalási készség az elkövetkező időszakban a felfutás lehetőségét rejti magában. Szó esett a sajtótájékoztatón arról, hogy a Német Gyáriparo­sok Szövetségének tagjai szim­patizálnak azzal a gondolattal, amelyet a magyar vezetők meg­fogalmaztak, hogy Magyaror­szág hídszerepet kíván játszani nyugat és kelet gazdasági kap­csolatainak kiépítésében. Áz együttműködés formái között egyik szimpatikus lehetőség a közös fellépés a harmadik, első­sorban a keleti piacon. Az Axel Springer-Budapest Kiadó lapjainak nevében mun­katársunk az iránt érdeklődött, milyen új elképzelésekkel talál­kozott a küldöttség a tárgyalások során, és a feltételek között ma­gyar részről korlátozza-e valami az együttműködést. Kramp úr készséggel szólt ar­ról, hogy számukra meglepő, ér­dekes és fontos információt je­lentett, hogy a tárgyalópartnerek egy része a keleti piacot már nem Szovjetunióként, hanem köztár­saságonként értelmezte. Második kérdésünkre vála­szolva örömmel nyugtázta, hogy a kapcsolatok - úgy tűnik - kor­látlan lehetőségeket ígérnek, most már csak a partnereknek kell egymásra találniuk. A jó együttműködés példája­ként említette egyébként - és ez a korábban említett jó tájékozott­ságra utal - az Axel Springer-Bu­dapest Kiadó létrejöttét is. A tényfeltáró út természetesen szükségszerűen nem járt, és nem is járhatott közvetlen üzleti meg­állapodásokkal, de megteremtet­te az alapját és lehetőségét a mi­nél hamarabbi korrekt, kölcsö­nös előnyökkel járó üzletnek és együttműködésnek. Többpárti kisgazdák Jászberényben Kettő mindig az élre kerül Elült a vihar, elsimultak a hul­lámok a jászberényi kisgazdák­nál, mondta Szigeti István elége­detten a helyhatósági választá­sok után. A pártnak hat képvise­lője ül a képviselő-testületben, amivel elégedettek is lehetnek. Különösen, ha a választási elő­készületek idején zajló belső há­borúskodást is számításba ve­szik. Egyébként talán megköze­líthették volna az MDF-Fidesz frakciót. Nem is csodálkoztak volna azon az eredményen a kisgaz­dák, hiszen a Jászságban mindig is erős bázisa volt a pártnak. A koalíciós időkben, egészen 1948-ig, kisgazda képviselője volt a városnak. Most azonban mégsem tudnak igazán megerő­södni, egymásnak feszülő belső erők osztják meg a szervezetet. Három, aránylag markánsan el­különülő táborra oszlik a párt, és ezek között váltakozva ádáz harc folyik a hegemóniáért. A belső szövetségek felborul­nak, és a kiszorított a központba fut segítségért. Onnan rendet te­remtenek, kizárnak, felfüggesz­tenek, akkor pedig indul egy újabb delegáció az igazát kijárni. Ez megy már május óta. Most azonban úgy látszik, valóban úr­rá lettek a viszályon, legalábbis Szigeti István így látja. Szabó Antal, a párt ügyvivője igazat ad neki. (Nem csoda, hiszen egy tá­borban vannak, mondják az el­lenlábasok.) A májusi tisztújító közgyűlés, ahonnan kivonult a Szabó-Szi­geti csoport, a korábbi elnököt, Molnár Istvánt erősítette meg tisztségében. Helyetesének Ba- thó Pétert választották. A két, egyezségre jutott tábor azonban hamarosan összekülönbözött a Parasztszövetség helyi szerveze­tének megalakítása miatt. Mol­nár és a vele szövetséges, radika- I izmusáról ismert Szegedi Szil­veszter a párton belül egy úgyne­vezett tiszta szervezetet kívánt létrehozni, amelyben nem vesz­nek részt „vitatható múltú” sze­mélyek. A többségben lévő Ba- thóék ezt a pártegység megbon­tásának tekintették, amivel sze­mélyes hatalmi ambícióikat akarták egyesek érvényesíteni. Egyszerűen kirakták a pártiro­dáról korábbi szövetségeseiket, akikkel, Szabóék szerint, tör­vénytelen módon (nyílt szava­zással, határozatképtelenül) el­osztották a funkciókat. A következményekről többfé­le variáció is él, attól függően, hogy ki meséli a történteket. A párt megyei fegyelmi bizottsága kivizsgálást tartott, kizárta Ba- thóékat, visszahelyezte jogaiba Molnár Istvánt. Hamarosan ki­derült azonban, hogy mégsem őt, hanem Szabó Antalt nevezték ki ideiglenes ügyvivőnek. Ezt Molnár István az országos köz­pontban megtámadta, így ismét visszakerült pozíciójába. Hiába lobogtatta azonban otthon a le­velét, mert csakhamar jött fönt­ről egy újabb, miszerint minden érvénytelen. (Bizonyosan má­sok is jártak a központban.) Ekkor már nyakukon volt a helyhatósági választás, a hatalmi dulakodás mellett valószínűleg ez okozhatta a fejetlenséget. Mi­kor az éppen legitim vezetőség leadta a kopogtatócédulák nagy részét, kiderült, hogy a másik tá­bor jogosult arra. A választási bizottságnak ez teljesen mind­egy volt, párton belül azonban nem egészen, hogy melyik „pár­ti” jelölt jut be a testületbe. Csaknem az utolsó órákban így a háttérbe szorult Szegedi-féle Parasztszövetség is állított listát - kétségtelenül gyöngítve ezzel a kisgazdák esélyeit. Mióta Szabó Antalt a megye ügyvivővé nevezte ki (Molnár István szerint a sógora, mégpe­dig úgy ültette a herényi kisgaz­dák nyakába, mint tették azt a kommunisták), azóta a Molnár- Szegedi csoport szorult ki a párt­irodáról. Egyiküket a párt orszá­gos választási gyűlésére be sem engedték. Kisgazda színekben tetszelgő volt kommunisták lök- döstek félre, mondta Szegedi Szilveszter, miközben az MSZP- MSZMP-tagoknak szabad bejá­rásuk volt. Bathó Péter és három társa ugyanakkor várja a felmen­tő ítéletet. Nem is kell talán mondani, hogy Molnár István újból készül az országos központba, ahonnan nemrégen megbízatást kapottá mint elnök, hogy gyűjtse össze az import kukoricát igénylő kis­gazdákat. Igaz, utána egy újabb levélben korrigálták titulusát, de a feladat maradt. Szegedi Szil­veszter ellen pedig bírósági eljá­rás folyik, amit Szigeti István in­dított ellene becsületsértés miatt. Ahogy a per lezárul, egy másik tagtársa is feljelenti hasonló ok­ból, majd egy harmadik. Ez volna hát a béke? Hogy a kisgazdákat mégsem lehet leírni, mutatja a választási eredmé­nyük. Két-három héten belül pe­dig vezetőségválasztó gyűlés lesz, hogy tisztázzák végre, mer­re is halad a jászberényi kisgaz­dák szekere. L. P. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom