Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-07 / 180. szám
1990. NOVEMBER 7. 3 A régóta használaton kívüli csónakház helyén oktatási és kiképzési bázist építtet a megyei rendőr-főkapitányság. Az építkezés első ütemében - jövő nyárig - a főépület készül el a Szotév tervei alapján, a jászapáti Velemi Endre Tsz építési ágazatának kivitelezésében. Fotó: K. É. A mezőgazdasági export lehetőségei Kormányzati körökből származó értesülések szerint a Szovjetunió jelentős mennyiségű magyar élelmiszer megvásárlására hajlandó, és esély van arra is, hogy jövőre - amennyiben a külkereskedelmi tárgyalások eredményre vezetnek - az ideinél nagyobb mennyiségű agrárterméket exportálhatunk, immár dollárelszámolással, keleti szomszédunkhoz. A Mezőgazda- sági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), mint illetékes vezetői az MTI munkatársának elmondták, örömmel fogadna egy ilyen lehetőséget. Ezzel ugyanis jelentősen mérséklődnének a mezőgazdasági üzemek értékesítési gondjai. Nyugati rendőrautók Huszonegy ajánlat érkezett a Belügyminisztérium jármű-korszerűsítési programjára kiírt nemzetközi pályázatra. A világ szinte valamennyi számmottevő autógyára elküldte ajánlatát, így például a Citroen, a Fiat, a Ford, a General Motors, a Hyundai, a Land Rover, a Maruti, a Peugeot, a Volkswagen, a Toyota, a Volvo, a Mercedes, a Renault és a Suzuki. A községek után a téesz is A tagság megszavazta a szétválást Újabb termelőszövetkezet bomlott fel, de ez mégsem olyan volt, mint a többi, hiszen most három téesz szétvált. Az első hangokat a függetlenedésről már akkor lehetett hallani, mikor a települések Nagyiván, Tiszaörs, Tiszaigar szétvállását kezdték rebesgetni. Előre lehetett látni, hogy a települések közösségének megszűnése után a közös téesz is felbomlik. Elsőként Tiszaörs, majd Tiszaigar kezdeményezte a kiválást, majd amikor Nagyiván is csatlakozott ehhez, már csak egy út maradt, a válás. Ennek kimondására a hétfői közgyűlésen került sor, melyet a tiszaörsi gépállomáson rendeztek meg. A fő napirend a szétválás megvitatása volt, majd a tagság felhatalmazta a vezetőségét épületek, ingóságok áruba bocsátására, hogy a sürgető adósságokat rendezhessék. Ezután 4 évre felmenteték munkavégzés alól Tóth Nándort, akit Tiszaigar polgármesterévé választottak, s így a téeszben addig nem dolgozhat. Szalay László téeszelnök vitaindító beszámolójában röviden ismertette a szövetkezet helyzetét. Az aszály ebben az évben hozzávetőleg 35,5 millió forint kárt okozott, de még ennél is súlyosabban érintette a közös téeszt az a szűk látókörű intézkedés, amely országosan 18 milliárd forintot vett ki a téeszek zsebéből, így az övékéből is 18 millió forintot. Ha ez nincs, nyereségesek lehettek volna. Adósságuk nagyobb része felfüggesztett hitelekből áll, kis hányadában pedig 45 százalékos uzsorakamatra kapott bankhitelből. Ennek ellenére a téesz fizetőképességét megőrizte, volt és ezután is lesz a dolgozóknak fizetésük. Az eltelt 15 évet csak címszavakban foglalta össze. Elismerte, hogy mint főmérnök és mint elnök is követett el hibákat, de aki dolgozik, óhatatlanul vét. Egy ekkora üzemnél a kockázat, a kockáztatás a beosztással jár. Röviden érintette anagyiváni Medi- cor-üzemet, melyet a szovjet piacra építettek, és 216 ember kapott benne munkát. Nem a téesz vezetői tehetnek arról, hogy gazdasági és politikai okok miatt nem rendelnek tőlük semmit, és a dolgozók emiatt az utcára kerültek. Annak idején óriási nyomás hatására üzemi konyhát kellett építeni. Mára olyan magasak lettek a költségek, hogy összesen húszán ebédelnek ott. De ez sem a rossz gazdálkodás miatt van. A vágóhíd építése idején megváltoztak a szabályzók, amikor nekikezdtek, még nem tudták, hogy megtiltják a telepen belüli üzemeltetést. Az évek során teljes meliorációt hajtottak végre, utakat, csatornát építettek, és a dolgozók munkakörülményei is jelentősen javultak. Viszont a lehető legrosszabb időpontban van ez a közgyűlés, amikor pillanatnyilag nincsen földtörvény, a mezőgazdaságban nincs tisztességes árrendszer, sem szabad ár, sem hatósági ár nincsen. Az újrakezdéshez szükséges feltételek biztosítása az igazságos vagyonmegosztás előkészítése érdekében mindhárom terület vagyonmegosztó bizottságot alakított. Az épületek természetszerűleg maradnak a helyükön, a gépeket pedig csak az őszi munkálatok befejezése után osztják szét. Elsősorban a területek megmunkálásához szükséges arányban, másodsorban épületek árkülönbözetének kiegyenlítését végzik el ezzel a lépéssel. Osztoznak az állatokon és a terményen is. A cél mindenféleképpen az, hogy mindhárom új téesz tisztességesen tudjon újrakezdeni. A vita során a szétválást senki nem kérdőjelezte meg, ennek felelt meg a szavazás is. A 355 szavazó közül hárman a szétválás ellen, a többiek mellette szavaztak. V. 1.1. Pénz, money,, das Geld Élénkítés vagy pénzügyi szigor? A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében a lakosság fogékony minden reménysugárra. Ez azonban egyre ritkábban áramlik fent- ről lefelé, vagyis a kormányzattól az egyes emberek felé, minthogy a kormány tagjai között sem egyértelmű a helyzet megítélése. Két utat javasol a válságból való kilábalásra a legtöbb megközelítés, bár e kettőtől lényeges hangsúlyokban különböznek az ellenzék elképzelései, de leginkább a független szakértőké. A két megoldási javaslat lényege röviden az, hogy egyrészt szigorú monetáris politikával törekedjünk az egyensúly fenntartására és az adósságállomány csökkentésére. A másik út szerint a gazdaság élénkítésén keresztül a szerkezetváltást szorgalmazzuk. A nagyobb adóbevételek, a nagyobb exportbevételek pedig lehetővé teszik az adósságállomány csökkentését. Ez utóbbi feltehetőleg szimpatikusabb, hiszen egyszerre ígéri a helyzet javulását, az adósságállomány - legalábbis a külső - lefaragásával. Ha ilyen egyszerű lenne a helyzet, akkor persze kevéssé érthető a vita a kormánypárton belül és azon kívül is. Mindkét variációnak sajnos vannak igen súlyos gyengeségei külön-külön és együtt is. A szigorú pénzgazdálkodás ugyanis kétségkívül meglevő előnyei mellett azt eredményezi, hogy visszafogja a gazdaság egészét, beleértem a jól gazdálkodókat is. Lassú az előre- mozdulás, s az egyensúly helyre- állítása állandó forráskihelyezést jelent, ami kiélezi a belső feszültségeket. A második variáció, amit nevezhetünk „előre menekülésnek” is, legfőbb gondja éppen az egyensúlytól való eltérésben ragadható meg. Nehezen kézben tartható ugyanis a folyamat, bármikor kiéleződhetnek az adósság körüli problémák. Mindkét variáció legfőbb problémája viszont az, hogy a magyar gazdaság nem is alkalmas jelenleg arra, hogy normális közgazdasági eszközökkel megítélhető, illetve szabályozható legyen. Tulajdonos kerestetik A tiszta folyamatok akkor érvényesülnek megfelelő hatásfokkal, ha a közeg alkalmas az elérendő céloknak és eszközöknek megfelelő mozgásra. Mind a pénzügyi, mind a gazdaságélénkítő eszközök bevezetésére a vállalatok akkor reagálnak a kívánt hatás szerint, ha maguk is a piac- gazdálkodás törvényei szerint működnek. Erről azonban szó sincs. A piacgazdaság alaptényezője, kiindulópontja ugyanis a megfelelő tulajdonosok léte, akik alkalmasak is, kénytelenek is a piaci módon cselekedni. Az állami tulajdon nem azért rossz hatásfokú, mert állami, hanem azért, mert eddig nem sikerült tényleges tulajdonost találni. Talán nem kell ma már bizonygatni, hogy az állam, mint olyan, nehezen megfogható kategória ebből a szemszögből nézve. A jelenlegi helyzetben a termelési eszközök túlnyomó többségének az állam a „tulajdonosa”, de hogy konkrétan ki az, azt nem lehet tudni. Ennek persze következményei vannak. Megnehezül a külföldi tőke bevonása, az intézkedésekkel nem lehet megcélozni senkit, hogy csak a legfontosabb következtetéseket említsük meg. Privatizáció a megoldás Az olvasó talán már sejti a megoldást is, amit javasolni lehet. Feltehetőleg ez sem csalhatatlan, de logikusnak tetszhet. Ahhoz tehát, hogy a gazdaság el- várt módon reagáljon, mindenekelőtt a tulajdonosi szférában kell rendet tenni. Azaz, a széles értelemben vett privatizációt kell felgyorsítani. A privatizáció teheti aztán alkalmassá arra a gazdaságot, hogy válaszolhassunk arra a .kérdésre is, mi legyen előbb, a pénzügyi szigor vagy az élénkítés. A privatizáció maga is természetszerűleg sok ellentmondással jár. Növelni fogja a vagyoni és jövedelmi különbségeket, ami nem mindenki előtt lesz népszerű. A konszenzust tehát itt sem lehet megspórolni. Minthogy a privatizáció nem öncél, ezért sérti a reprivatizálásban érdekelt rétegek érdekeit is. A privatizáció ugyanis nemcsak egyszerűen a tulajdonos megkeresése, hanem jövedelmek (tőke) bevonása is a gazdaságba. Talán ez a legnagyobb előnye is, hiszen ennek révén úgy lehet élénkíteni a gazdaságot, hogy nem vesszük igénybe a költségvetés eszközeit. Privatizáció nélkül az élénkítésnek éppen az a legnagyobb gondja, hogy a gazdaság úgy nyeli el a költségvetési pénzeket, hogy a visszafizetés feltételei sem teremtődnek meg a legtöbb esetben. A magáncégek élénkülése tehát nemhogy elvonná a költségvetés eszközeit, hanem inkább növeli, éppen az élénkülésből származó adóbevételek révén. Említettük a hátrányokat. További probléma a munkanélküliség fokozódása. Itt azonban hangsúlyozuk kell, hogy ez nem írható a privatizáció számlájára. A munkanélküliség ugyanis az alacsony hatékonyságú gazdasági szerkezettől való megszabadulásért fizetett ár. A privatizáció inkább meggyorsítja a folyamatot, s így hamarabb leszünk túl rajta. Hasonló a helyzet az inflációval is. Eleinte magas lehet, de gyorsabb stabilizálódásra számíthatunk. Füle István Szennyvízcsatorna-hálózatot építenek Szolnokon, a Pletykafaluban. A városrész összegyűjtött szennyvizét a Budapest- Szolnok vasút alatt, a Horog utcán vezetik végig a gerincvezetékhez. Képünkön a Horog utcai csővezeték-fektetés. napló Néhány napja, amióta felavatták, kedvtelve nézegetem Karcag főterén Györfi Sándor kiváló szobrát, amely Németh Gyuláról, az európai rangú és hírű turkológusról készült. Manapság nem sok tudós alakját öntik bronzba, így egy kicsit még talán büszke is lehetek szülővárosomra, hogy íme, nagy fia születésének századik évfordulóján a Kunság fővárosa mégis megörökítette azt az embert, akire a felnövekvő nemzedékek büszkék lehetnek, s akinek tudományos pályafutása, embersége ösztönző példa leend gyermekeink, unokáink előtt - remélem. A szobor tehát áll, töprengve lép előre egy kunsági kapu előtt. A lakosság pedig vizsgázik előtte. Azok is, akik a kaput látva harsányan említik a bitófát, amelyre, mint mondják, tudják, hogy kit húznának fel. Azok is vizsgáznak, akik így vagy úgy, ha csak heccből is, egy kicsit meggyalázzák a szobrot azzal, hogy a koszorút a töprengő tudós háta mögött összefogott kezére akasztják, esetleg csak ormótlan megjegyzéseiket teszik közzé. Igaz, hogy a Karcagi Hírmondóban vagy másfél esztendeje folytatásokban közük a Németh Gyula pály afutását és munkásságát ismertető tanulmányt, ám úgy tűnik, majdnem hiába, az emberek jó részének fogalma sincs, hogy ki volt ez a nagy tudós. Pedig szeretetre méltó, szelíd, jóságos emberként jellemzi mindenki, aki ismerte őt. Voltak érdekes, furcsa szokásai: például hexameterbe szedte azon holmik nevét, amelyeket feltétlenül magával kellett vinnie, mint sokat utazó embernek. Nagyon szerette szülővárosát, Karcagot is. Mégis, centenáriumán valahogy nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy Németh Gyula emléke megérdemelte volna. A meghirdetett tudományos tanácskozás elmaradt, az előadók nem tudtak eljönni Karcagra, hiszen akkor éppen blokádosdit játszottak a fuvarozók. A szobor felavatása sem akkor történt meg ebben a rendkívüli helyzetben, amikor meghirdették, így az eredeti időpontban érkezők hiába várakoztak. És aztán ezek az éretlen lakossági megjegyzések! Csak egy dolog vigasztal: naponta látok gyerekeket a szobor körül, akik átölelik Németh Gyulát. Szeretik. Körmendi Lajos
