Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-03 / 177. szám

1990. NOVEMBER 3. Az Ideál központja helyett négy kicsi kft. És tessék mondani, olcsóbb lesz a kenyér? Samsung-nézőben , Az ázsiai kistigris nem piher Az Ideál Kereskedelmi Vállalat nem tartozott a rosszul jövedelme­ző cégek közé. A szakembereknek alighanem sokat mond az a tény, hogy az elmúlt esztendőben a va- gyonarányos nyereségük 33 száza­lékot tett ki, így semmiképp nem lehet valamiféle pánikhelyzettel magyarázni azt, hogy a vállalat négy kft.-re oszlott.- Mégis, mi volt hát akkor az oka? - kérdeztem Pálmai Lászlót, a vállalat igazgatóját.- A privatizálás gondolata benne van a levegőben, és ez bennünket sem hagyott érintetlenül - kezdte a választ az igazgató. - Nem vártuk meg, amíg a körülmények kény­szerítenek erre a lépésre, mondhat­ni, elébe mentünk az események­nek. Az Ideál 3 milliárdot forgal­mazott évente együtt - most négy kft.-ben próbál ennél többet telje­síteni. Úgy alakítottuk a társasága­inkat, hogy közben nem állunk sor­ban a banknál, nincs a vállalatunk­nak adóssága, egyszóval tiszta lap­pal indulunk az új üzemeltetési for­mában.- Most tehát hogy állnak fel?- A vagyonkezelő központunk megmaradt - tíz fővel, korábban a központban nyolcvanan doboz­tak. Alakult egy kft. Jászberény­ben azzal a szándékkal, hogy az új önkormányzattal tartson szoros kapcsolatot az ellátásban - egyéb­ként ez a követelmény a többi tele­püléseken is. A Jászság központjá­ban több mint félmilliárdos forgal­mat bonyolítanak évente, és ebből az adózott nyereség 9-10 millió fo­rint. Az üzleteik jó állapotban van­nak, hosszú ideig nem kell a felújí­tásukra költeni. A következő köz­pontot Törökszentmiklóson létesí­tettük, hozzájuk a martfűi két üzle­tünk, a kunszentmártoni és mező­túri boltunk tartozik. A forgalom itt is megközelíti a félmilliárdot, és legalább 8 milliós nyereséget kell produkálni. Korlátolt felelősségű társaság létesült Kisújszálláson, amely magába foglalja a karcagi lakberendezési áruházat és a tisza­füredi Sztár áruházat is, termé­szetesen a kisúji Ideál-boltokon kí­vül. Aki ismeri ezeket az üzletein­ket, tudja, hogy a kor színvonalán állnak, egyszóval nem szorulnak toldozásra-foldozásra.- A megyeszékhelyen mi a hely­zet?- A forgalom itt kétmilliárd fo­rintra tervezett, hogy a dolgozók tulajdonosnak érzik magukat, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 15 millió forint értékben vá­sároltak részjegyeket. Ez után az összeg után természetesen osztalé­kot kapnak.- Úgy lenne szép a menyasszony, ha most arról számolna be, hogy a korszerűsítésre az egykori vállala­ti központ is "karcsúsodon".- Természetesen így történt: a nyolcvan fős adminisztrációs köz­pont húsz fővel csökkent, bolti munkát ajánlottunk az egykori iro­dai dolgozók számára, akik ezt nem vállalták, azoktól el kellett kö­szönnünk. Akik viszont életük je­lentős részét nálunk töltötték, szá­mukra megnyugtató körülménye­ket teremtettünk.- Ki lett a "nagyfőnök"?- A vállalati tanács engem bízott meg a vállalat irányításával és a szolnoki kft. vezetésével.- Tehát akkor Ön dirigál saját magának?- Nem, nem: az ellenőrzési funk­ció a központ részéről megszűnt, így a két megbízatás nem összefér­hetetlen. A fizetésemet a vállalat­tól kapom, a kft. irányítását mond­hatni társadalmi munkában látom el, ám abban az esetben, ha nyere­ség keletkezik, részesülök belőle.- Minderre, ami a vállalatnál történt, én vevőként azt mondom: "jó, jó, és tessék mondani, olcsóbb lesz holnaptól a kenyér?"- Tavaly a vállalatunk több mint 30 millió forint engedményt adott a vásárlóknak, az idén máris 20 millió fölött tartunk. Az engedmé­nyeinkre továbbra is számíthatnak a vevők, elvünk az, hogy forogjon az áru minél nagyobb sebességgel, és a sok kis haszon tegye ki árnye­reségünket.- Önöket nem fenyegeti a priva­tizáció? Elképzelhető, hogy egy tő­keerős kereskedő előáll, és kifizeti mondjuk a sportszerüzletük árát. Ebben az esetben lemondanak ró­la?- A vállalatunknál nagyon kevés a tíz fő alatti üzlet, amelyik szóba jöhet a privatizációnál. A hálózat­hoz tartozó boltok - így a Puma, a Levi’s, a Horgász-vadász bolt, a Billerbeck, a Nyomtatványbolt - eleve kiesik. A Gazdászbolt, az II- latszerüzlet, az Ádám jöhet szóba, viszont ennek megvételére itt van­nak a mi dolgozóink. Eddig negy- venketten jelentkeztek, hogy el­adás esetén élni kívánnak az elővá­sárlási jogukkal, és szükség esetén felveszik az egzisztenciális köl­csönt.- Emlékszem, valamikor az Ideál hiánycikkeket szerzett be árucsere­forgalom révén, például a testvér- megyéből, a bulgáriai Kjusztendil- ből. Most e keleti piacokkal mi a helyzet?- Valóban, volt idő, amikor víz­vezetékcsöveket, esőcsatornákat, szögeket, csavarokat szállítottunk onnan illatszerek és mosóporok fe­jében, most viszont nincs mit elad­niuk. Igaz, nem is vagyunk rászo­rulva, mivel nyugat felől eláraszta­nak bennünket készletekkel. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon ész­nél kell lenni a nyugati partnerek­kel való kapcsolatnál, mert közöt­tük sok a kalandor: olyan bóvlikkal házalnak, melyek már náluk lefu­tottak. Sajnos, a tőkésvilág nem pénzzel akar segíteni, hanem áru­kat próbálnak elhelyezni éppen a fent említett minőségben. Magyar kft.-k is járják teherautókkal a bolt­jainkat és kínálkoznak. A jövőben a kft vezetője látja majd kárát, ha beugrik egy-egy meggondolatlan üzletbe. Egyébként "osztódásunk" nagyobb felelősséget jelent a gaz­dálkodásban, ám mindenképp köz­vetlen kapcsolatot tételez fel a vá­sárlókkal. Ebben az esetben pedig nemcsak mi járunk jól. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt a történetet Szász Gerő, a vegyesvállalat termelési igazga­tója mesélte el nekem, amikor a minap Jászfényszarun megke­restem.- Miért pont itt épült fel ez az üzem? - tettem fel neki az első kérdést. A vidékiek még nincsenek elromolva- Az Orionnak - kezdte - a válla­lat elhelyezésével kapcsolatban többféle ötlete volt. Tekintettel a modem technológiára, az első el­képzelés szerint Budapestet aján­lották. A fővárosban persze nehéz területeket szerezni, s az építkezés is elég sokba került volna. Azon egyébként hosszú ideig folyt a vita, hogy valójában hol legyen az üzem. A dél-koreaiak ugyanis azt mondták, hogy ők szeretnék, ha ez az ipar vidékre települne, mert az ottani emberek még nincsenek el­romolva.- Ezt vajon hogyan érthették?- Eleinte mi sem tudtuk, de utána világossá vált, hogy elsősorban a munkafegyelemre gondoltak. Ugye egy-egy budapesti gyárban - tisztelet a kivételnek, mert nyilván általánosságban ez sem igaz, de - vannak megrögzött szokások, és oda egy teljesen új technológiát be­vinni rettenetes dolog. Másik pe­dig az, hogy a fővárosban maga­sabbak a bérek mint vidéken. Vé­gül is így dőlt el, hogy a közös gyárat Jászfényszarun építik fel. Itt eredetileg volt egy kalapgyár, ám amikor az tönkrement, az Orion bekebelezte és ezekben az épüle­tekben készültek a cég fekete-fehér tévéi. Tehát a hely szinte tálcán kínálkozott.- Végül is mikor alakult meg a cég?- A végső szerződések aláírására tavaly nyár végén, úgy július-au­gusztus táján került sor. A cégbíró­ság pedig novemberben jegyezte be a vegyesvállalatot, Samsung- Magyar Részvénytársaság néven.- A két fél milyen arányban és mennyi vagyont hozott ebbe a há­zasságba?-Az Orion 51, a Samsung pedig 49 százalékban részesedik az össz­tőkéből. A dél-koreaiak ennek fe­jében adták a technológiát, a ké­szülékgyártás licencét, és termé­szetesen pénzt is. Körülbelül 6 mil­lió dollárnak megfelelő tőkével in­dult ez a vállalkozás.- Honnan verbuválták az itt dol­gozó csapatot?- Tavaly november végén kezd­tük összeszedni az embereket, részben az Orionból, részben pedig a környező ipari üzemekből. Ak­kortájt indult el a szervezés, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy fölvettünk húsz embert, s az idén január elején velük együtt elutaz­tunk Dél-Koreába. Február végéig voltunk ott. Természetesen itthon a beruházás folyt, ám nem készül­tek el vele, mire hazaértünk. Csak az idén áprilisban vonultak el in­nen az építők, a szerelők. Közben bővítettük a létszámot, s jelenleg nyolcvanan dolgoznak itt. Ebben a számban már mindenki benne van.- Mennyi a gyár jelenlegi kapa citása?- Évente 100 ezer televízió, ami azt jelenti, hogy naponta 400, ha­vonta pedig 8 ezer készülék kerül le a gyártó szalagokról. Persze en­nél idővel többet szeretnénk csi­nálni, annál is inkább, mivel jelen­leg még csak a tervezett fejlesztési elképzeléseinknek az első lépései­nél tartunk. Ez azt jelenti, hogy Dél-Koreából érkeznek a panelek, azokat itt fölszereljük, összefor­rasztjuk, elvégezzük a minőség- ellenőrzést, megtörténik a végső -beállítás és kész. Tulajdonképpen a gyártás utolsó lépcsője valósul meg Jászfényszarun. Ám elképze­léseink szerint 1991 első negyedé­vétől a csomagolóanyagokat és a tévék káváit - vázait - már itthon akarjuk gyártani. A második ne­gyedévben pedig, újabb beruházás után a nyomtatott lapokat - panele­ket - is Magyarországon készítjük. Ez annál is inkább fontos feladat, mert a jelenlegi vámtörvényeink elég furcsák és nem nagyon segítik elő munkánkat. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az előbb emlí­tett és külföldről behozott panelek vámtétele ugyanannyi, mint ha zacskókban kerülnének be az al­katrészek, de a komplett készülé­kek után is hasonló vámot kell fi­zetni. Ezért is törekszünk arra, hogy minél hamarabb belföldön gyárthassuk televízióink minden porcikáját.- Akkor az is előfordulhat, hogy idővel olcsóbbak lesznek a Sam­sung termékei?- Azt hiszem, fordítva történik a dolog, mert a többi cég terméke kerül majd többe. Mi azért sem gondolkodhatunk az árak csök­kentésén, mert szinte naponta vál­toznak a szállítási költségek, s rá­adásul évente háromszor, négyszer leértékelik a forintot. S ezek miatt semmiképpen sem lesznek olcsób­bak ezek a készülékek. Nem a munkás a hibás- Jelenleg hányfajta típust gyár­tanak?- Eddig csak egyféle tévé készült itt, de hamarosan négy új típussal jelenünk meg a piacon. A televízi­ók mellett persze mást is csiná­lunk, hisz készültek itt már video­magnók, rádiók és hifi tornyok is.- Nincsenek gondjaik az értéke­sítéssel?- Lekopogom, eddig még ilyen bajunk nem volt. Pedig az idén augusztusig csak akkor adtunk ki árut, ha a megrendelők előre kifi­zették az érte járó pénzt. Ezt a hely­zetet annyiban módosítottuk, hogy az előzetesen bankilag ellenőrzött cégek kapnak ugyan bizománybán is tőlünk televíziókat, ám az így elvitt készülékek után kamatot ké­rünk tőlük.- Elég meglepő amit mond... Nem félnek attól, hogy a kereske­dők elfordulnak önöktől, már csak azért is, mert ezen a piacon bőven van miből válogatniuk.- Ettől nem tartunk. Ugyanis a mi értékesítési stratégiánk az, hogy igyekszünk a kereskedelmet olyan helyzetbe hozni, hogy érdeke le­gyen tőlünk vásárolni. Ezt úgy ér­jük el, hogy ha minél többet vesz­nek, annál olcsóbban adjuk a ké­szülékeinket. Ám a fogyasztói ár­ban viszont megalkuszunk velük,-pb­Párttitkári szobából pszichiátriai gondozó A "Fehér Házból" fehérköpenyesek háza lett ( Folytatás az 1. oldalról) Körbejáijuk a két emeletet. A bútorok tudniillik hozzátartoznak az épülethez, tehát azok itt marad­tak. Kartonszekrényeket, ágyakat kellett hozni csak, bevezetni a vizet azokba a szobákba, ahol korábban nem volt, villanybojlert szerelni föl és természetesen a szerelések után lefesteni a falrészeket. Ez az átala­kítás körülbelül ötszázezer forintba került. Hozzá kell tenni, hogy az itt dolgozók maguk is rengeteget se­gítettek a pakolásban, rendezke- désben. Itt kapott helyet az üzemegész­ségügyi, a gépjármű-alkalmassági vizsgálat, a repülő orvosi bizottság, a vidéki gyermekgyógyászat, a gyermekkardiológia, a terhestanácsadás, a pszichiátriai gondozó és néhány iroda. Ezek a rendelések korábban szétszórtan: a kórház udvarán, barakképületben voltak, a Temető úti rendelőben, az utókezelőben illetve a rendelőinté­zetben. A volt pártház emeleteinek bér­lete harminc egészségügyi dolgo­zónak és sok-sok betegnek nyújt a megszokottnál kényelmesebb kö­rülményeket. Festmény a falon, ülőgarnitúra, fotel, váza az aszta­lon,faburkolatú falak, veretes csil­lárok, szőnyeg - mindez szokatlan az orvosi rendelőben, a doktornak is, a betegnek is. Vagy mint ahogy a pszichiátriai gondozóban rendelő dr.Muhari Márta elmondta, azt szokták meg, hogy az egész­ségügyben minden kopott. Az új rendelő egyébként a betegek egy részének kifejezetten tetszik. Egyedüli hátránya, hogy nem csen­des, - hiszen az ablakokon szinte akadálytalanul átjön a négyes út forgalmának zaja. A gyermekkardiológián dr. Mé­száros Márta fogad. Fölösleges lu­xusholmik voltak itt, - mutat körbe a rendelőben. A másik szobában például, amelyik most személyzeti helyiség, még ott a kék szőnyeg Egy kártyaasztal állt a szoba közepén. ­A rendelőben meg Kántor Sán­dor kerámiák voltak. Most már csak az üres polcok árulkodnak er­ről. A betegek jól érzik itt magukat, hiszen sokan közülük már régi pá­ciensei a doktornőnek. Korábban a kórház udvarán lévő barakk- épületben volt a rendelés. Oda a vidéki páciensek nehezebben jut­hattak el. A beteg gyerekeket ölük­ben hozták a szülők, és nem mind­egy, hogy az autóbuszpályaudvar mögött ott a rendelő, vagy még egy buszra kell szállni, hogy kijussa­nak a kórházba. A szakrendelések helyét egészen addig szeretnék a volt pártházban biztosítani, míg el nem készül a ■rendelőintézet rekonstrukciója. Ez persze évekbe telik. A legtöbb beteget fogadó rende­lésük a pszichiátriai. Ez a gondozó egyszerűen nem bír már több bete­get ellátni. Párhuzamos rendelést szeretnének indítani. Ennek egyet­len akadálya van; a második pszi­chiáter! állás még betöltetlen. P.É. ♦ Dr. Bondár András rendelőjében. Itt történik a gépjármfialkalmassági vizsgálat mert nem szeretnénk, ha elronta­nák a renoménkat. A márkát ugyanis meg kell fizetni, hisz a Samsung szolgáltatásait nézve a közepestől valamivel magasabb, megbízhatóságában pedig nagyon magas kategóriát képvisel.- Milyen itt a dolgozók bérezé­se?- A környező cégekhez képest a mi embereink átlagosan 30-40 szá­zalékkal jobban keresnek, s amit még megjegyeznék: nálunk nem teljesítménybérezés van, hanem havi fix fizetést kapnak a dolgo­zók. Tehát függetlenül attól, hogy mennyi készülék esik ki a szalag­ról, mindenki hozzájut a béréhez.- Akkor hogyan lehet jobb mun­kára ösztönözni az embereket?- Nézze, ha a művezető nem tud­ja biztosítani a napi 400 darab készárut, nos akkor meg kell ke­resni, hogy annak mi az oka. Vagy a művezetővel, vagy a gyáregy­ségvezetővel, vagy a technológus­sal van a baj, s ezek az emberek nem sokat hibázhatnak. Ugyanis mi azt tartjuk, hogy a munkás azért van, hogy elvégezze a feladatot, a környezete pedig arra való, hogy biztosítsa a feltételeket. Tehát, ha kiesés van, azért nem a dolgozó a hibás. "Ma jobban dolgozunk, mint tegnap"- Mint említette, ön már többször is járt Dél-Koreában, a Samsung gyárban. Mondana a cégről né­hány szót?- A Samsung egy magánvállalat, amelynek 170 ezer alkalmazottja van. Az elektronikai cikkek mel­lett nehézipari gépeket is gyárta­nak. A cég tavalyi éves forgalma 27 milliárd dollár volt, s szerte a világban már harminc gyára tevé­kenykedik. Nem hiába, az ázsiai kistigrisek egyike éppen Dél-Ko- rea, hisz például a Samsung hatá­rozott célja, hogy bekerüljön a vi­lág három legnagyobb elektroni­kai gyártója közé. Erre egyébként minden esélye megvan, ugyanis a tavalyi eredmények alapján jelen­leg a negyedik a rangsorban. Előtte mái1 csak egy amerikai és két japán cég áll.- Van-e olyan dolog, ami kintléte alatt igazán meglepte önt?- Én attól estem hanyatt, hogy mi sokat beszéltünk itthon a szociális vívmányainkról. Persze csak be­széltünk, ott viszont meg is valósí­tották. Hisz például olyan orvosi rendelők vannak a gyárban, hogy azokat még egy budapesti klinika is megirigyelhetné. Ezekre rette­netesen sokat adnak. Náluk nincs szakszervezet, ugyanis a műveze­tő amellett, hogy szervezi a napi munkát, gyóntatóatyja is a keze alatt tevékenykedőknek. Neki ku­tya kötelessége, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy a munkás jó kedvvel végezze feladatát. Ehhez persze az is hoz­zájárul, hogy minden reggel torná­val kezdődik a nap. Utána pedig köszöntik azokat a dolgozókat, akiknek éppen születésnapjuk van. Ám még ezután sem veszik fel a munkát az emberek, hanem 5-10 percre leülnek a tévék elé és meg­nézik, hogy milyen elektronikai újdonságok vannak a világban, vagy mi történt a Samsungnál? És ez így megy minden áldott nap. Majd csak ezek után látnak felada­taikhoz, ám előtte kezet fognak egymással, elhangzik a csatakiál­tás: Ma jobban dolgozunk, mint tegnap! Ezután nekiállnak és óra­mű pontossággal végzik feladatai­kat. Mi két és félszer több idő alatt csinálunk meg 400 tévét, mint ők. Úgyhogy van még mit tanul­nunk tőlük!- Köszönöm a beszélgetést! Nagy Tibor Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom