Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-03 / 177. szám

2 Néplap 1990. NOVEMBER 3. Kormányszóvivői tájékoztató Meg kell szigorítani az állam gazdálkodását Szükséges a nyilvánosság erős kontrollja Mese nincs, felkelni! Reggelre kihordják, estére visszavándorolnak (Folytatás az 1. oldalról) László Balázs - még a kormányülés konkrét napirend­jének ismertetése előtt - elmond­ta azt is, hogy a kabinet tanács­kozásán egy rövid ideig Antall József is részt vett. Hozzátette: a miniszterelnök várhatóan szom­baton a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének budapesti megbeszélésére érke­ző külügyminisztereket is fogad­ja majd. Rátérve a kormányülésen megvitatott témákra elsőként a lakáscélú hitelek kamattámoga­tásainak kérdéséről szólt a szóvi­vő. Mint mondta, a kormány két változatot vizsgált meg a kamat- támogatások rendezéséről, ter­mészetesen abból kiindulva, hogy az Alkotmánybíróság még az év elején alkotmányellenes­nek ítélte a kamatadót. Az első változat szerint az 1988. decem­ber 31-e előtt nyújtott,kamat­mentes, vagy 1-3,5 százalék kö­zötti kamatozású kölcsönök ka­matának mértéke egységesen évi 15 százalékra emelkedne, oly módon, hogy a havi törlesztő­részlet ne haladja meg az 1500 forintot. A másik lehetséges vál­tozat értelmében a hitelek felét elengedné a költségvetés, míg a fennmaradó részre a mindenkori bankhitel kamatai lennének ér­vényesek. Megvitatta a kormány a kon­cessziós törvény tervezetét is, s a vita során egyértelműen megfo­galmazódott, hogy a törvénnyel meg kell szüntetni azt a gazdál­kodási szerkezetet, amely a nem állami gazdálkodó szervezeteket kirekesztette bizonyos tevé­kenységi körökből. így a törvény hatálya alá esnek majd az állam klasszikus gazdasági monopóli­umai, mint a bányászati, ásvány­kitermelő tevékenység, a táv­( Folytatás az 1. oldalról ) Körösi útra költözött, s az épü­let így felszabadult, megkezdő­dött a tanakodás, hogyan hasz­nosíthatná a cég volt székházát. Felmerült egy szálloda létesíté­sének lehetősége, de miután az illetékesek jobban beletekintet­tek a jövőbe s pénztárcájukba, úgy döntöttek, valamiféle közér­dekű, szolgáltató jellegű iroda­házat hívnak itt életre. A felújí­tást követően a burokból egy csillogó-villogó palota bújt elő. A jelentős költségeket felemész­tő "átcsomagolás" kockázatos, merész vállalkozásnak tűnt még akkoriban, kérdéses volt, lesz-e aki beköltözik a falak közé, aki igényt tart a kialakított iroda- és bankhelyiségekre. Azóta már tudják, helyes volt a döntés. Jó közlés vagy a szerencsejátékok. A koncesszió jogi formája a szerződés lesz, amelynek feltéte­le nyilvános pályázat kiírása. A pályázaton hazai és külföldi vál­lalkozók azonos feltételekkel in­dulhatnak majd, s a legkedve­zőbb ajánlatot tevő nyeri el a szerződést. Az elképzelések sze­rint a koncesszió legrövidebb időtartama öt év, a leghosszabb pedig 35 év lenne. A szóvivő tájékoztatójából ki­derült, hogy a kormányülésen foglalkoztak a diák-önkormány- zatok követeléseivel, illetőleg az egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíjának felemelésével. Mivel a diák-önkormányzatok továbbra is kevésnek tartják a 3150 forintos ösztöndíjösszeget, a kormány jóváhagyta a közok­tatási és művelődési miniszter javaslatát, amely szerint a jövő évre tervezett kétlépcsős támo­gatásemelésből előrehoznak erre az évre 10 százalékot. Egyúttal azt is jóváhagyta a kormány, hogy jövőre az első félévben a hallgatói normatív állami támo­gatás összegét 20 százalékkal, a második félévben pedig további 30-százalékkal emeljék. A kormány megvitatta a jövő évi költségvetés, azaz az állam- háztartási törvény - egyelőre még konkrét számadatokat nem tartalmazó - elvi alapjait is. Erről a szóvivői tájékoztatón Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár számolt be részlete­sen az újságíróknak. A jövő évi költségvetés elvi alapjául szol­gáló három törvényjavaslat lé­nyegét összegezve kijelentette: a piacgazdaságra való áttéréshez - a piac és a vállalkozók szabad­sága érdekében - meg kell szigo­rítani az állam gazdálkodását. helyre fektetett be a Kőolajkuta­tó, s jó helyre "rakott fészket" az is, aki idekerült. Apropó, fészek! Az első fecskék közül is a legel­ső a Holiday Tours lett, majd szépen lassan feltöltődtek a he­lyiségek, jöttek sorban: a Gabo­na Kft., az Agroker, Gazdasági Kamara, sokféle kft., s a legfris­sebb "lakónak" számító Posta­bank. Jelenleg telt ház van! En­nek ellenére a "stáb" folyamatos mozgásban van, cserélődnek a bérlők. Szerződések szűnnek meg és új szerződések köttetnek. Az ajtó előtt toporog sok, vidéki érdekeltségre szert tenni kívánó fővárosi vállalat, s külföldi cé­gek érdeklődésére is számítanak előbb-utóbb Szolnokon. Éppen nemrég járt Göteborgban a Vi­lággazdasági Kamara egyik ülé­Hozzátette: az inflációs időszak és a piacgazdaság folyamatos ki­alakítása egyaránt kötöttségeket igényel. Éppen ezért a közpén­zekkel való gazdálkodást a Par­lament és a nyilvánosság erős kontrollja alatt kell folytatni. Ugyanakkor a gazdálkodásért az egyes tárcáknak kell viselniük a felelősséget. Ezzel kapcsolato­san az államtitkár rámutatott: helytelen álláspont lenne a társa­dalomban és a közvéleményben, ha a jóságos tárcák és a gonosz költségvetés ellentétének képze­te alakulna ki. Botos Katalin elmondta: el­képzelhető, hogy a kormányzati szándékok ellenére jelentős lesz a feszültség a fogyasztási cikkek ára és a közszolgálati bérek kö­zött. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az utóbbi időkben tapasz­talható gyors termelőiár-emel- kedést okosabb és szorosabb gazdálkodással mindenképpen vissza lehet fogni. Az államtitkár által ismertetett tervezetek és kormányzati el­képzelések mellett még két ki­sebb horderejű kérdésben szüle­tett döntés a csütörtöki kormány­ülésen. így - mint László Balázs elmondta - módosították az ok­tatási törvény végrehajtására ki­adott minisztertanácsi rendele­tet, s ennek értelmében a szakkö­zépiskolai, a szakmunkásképző iskolai és szakiskolai szakmai oktatás tartalmi kérdései átkerül­tek a munkaügyi tárcához. Mindemellett a kormányülésen áttekintették annak a rehabilitá­ciós bizottságnak a tevékenysé­gét is, amely az elmúlt rend­szerben különböző sérelmeket szenvedetteket anyagilag kárta­lanítja. (MTI) sén Németh Pálné, ahol a nem­zetközi adatbázisba való felvé­telről tárgyalt. Ez már a hosszú távú elképzelésekhez csatlako­zik. S mit kínál a borsos díjszabá­sért a központ? Bérlőinkért va­gyunk - mondja a vezetőnő. - Éjjel-nappali ügyeletet tartunk, teljes biztonsági rendszert üze­meltetünk, tudunk nyújtani kor­szerű telex- és telefax-szolgálta­tást, s kellő számú telefonfővo­nal segíti a központ partnereit. técsi (Folytatás az 1. oldalról) berendezkedtek az éjszakára, néhány férfi még iszogat, három hölgy kötöget, az egyik asztalnál kiadósán szemetelve eszegetnek, némelyek éppen "ágyaznak", ké­szítik a fekhelyet, de sokan már nyugovóra tértek, pedig a tévé­ben is még csak most lehet az esti mese. Amolyan "egzisztenciáli­san a peremre szorult" kinézetű egyént alig látni köztük. Belé­pek. A büdösség szinte leírhatat­lan: a láb- és izzadtságszag, va­lamint az emberi testből szárma­zó egyéb gőzök és gázok tömény keveréke. A cipőm talpa nehezen válik el a kövezettől, itt minden ragad a sörtől, kólától és mit le­het tudni, még mitől... Negyedórával a szokatlan esti mese előtt Drávucz Sándor állo- másfőnök-helyettes, az alkalmi mesemondó-parancsnok beavat a "haditerv" részleteibe:- Egy MÁV-rendelkezés értel­mében november elsejétől le kell zárni a pályaudvarok váróterme­it a vonatmentes időszakra. Vo­natmentes időszak nálunk egy át­lagos hétköznap 1 óra tíz perctől 2 óra 30-ig van, tehát mire kiürí­tenénk, már nyithatnánk is ki. Mi azt tudjuk tenni, hogy 20 órától hajnali 5-ig lezárjuk a váróter­met, a nagy utascsamokban lehet várakozni. Ezt egyrészt azért csi­náljuk, hogy lehessen rendesen kitakarítani és fertőtleníteni rendszeresen a várótermet, amely eddig minden reggelre borzalmasan nézett ki. Másrészt szeretnénk ezeket a nemkívána­tos egyéneket, a csöveseket és a csavargókat kitisztítani innen.- A váróteremben én nemigen láttam csöveseket...- Hát ezek nem nyolcra jönnek ide, hanem éjfél felé húzódnak be ide a hideg elől, ha még kap­nak helyet. De valóban, ők vi­szonylag kevesen vannak, a csa­vargók, vagy nevezzük őket haj­léktalan magyar állampolgárok­nak, szóval ők körülbelül 5-10 százalékát teszik ki az itt dekko- lóknak. Még nagyjából ennyi az utazási szándékkal várakozó. A többi, mintegy 80 százalék kül­földi állampolgár, főleg román és szovjet.- Mit keresnek itt a szovjetek?- Ugyanúgy árulnak, üzletel­nek, amióta szabadabb lett náluk is a határ... Szeretném hangsú­lyozni, hogy az intézkedésünk nevelő célzatú, ha rendszeresen végezzük, leszoktathatjuk őket arról, hogy zavarják a kulturált utazás feltételeit. És megelőző célzatú is, szeretnénk elejét ven­ni annak, hogy ha a budapesti pályaudvarokról kiszorítják azo­kat az embereket, akiknek tulaj­donképpen mindegy, hogy hol nincs fedél a fejük fölött, akkor ezek ne próbálják meg áthelyez­ni ide a székhelyüket. Indulha­tunk is, megbeszéltem a rendő­rökkel, hogy jelenlétükkel bizto­sítsák a cselekvés lehetőségét.- Tart az atrocitástól?- Nem. Remélem, nem lesz... A néhány fős csapat élén az állomásfőnök-helyettes belép a váróterembe, és ébresztőt regél. Mögötte az egyik fiatal rendőr beleszippantva a légtérbe meg­jegyzi, hogy itt még egy nagy levegővel sem lehet végigmenni. Az érintettek nagyobbik része nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy itt most nagytakarítás lesz, bár felvonult a takarítószemély­zet is állig felfegyverkezve sep­rűkkel, kefékkel, rongyokkal, hypós vízzel teli vödrökkel. Drá­vucz Sándor összeszedi minden orosznyelv-tudását, ezen kell a legsűrűbben "mesélnie". A ro­mánok sem értik a dolgot, már megkísért az ördög, hogy beáll- jak tolmácsnak (ebből a nyelvből az állomásfőnök-helyettes - sze­rencséjére - nem vizsgázott), de eszembe jut még idejében, hogy így kiadnám magam, és akkor előttem nem szidnák gátlástala­nul a magyarok istenét, mint ahogy azt hamarosan meg is te­szik, sőt, az is kiderül, hogy tud­nak ők magyarul, csak most va­lamiért nem akarnak tudni. Persze, vannak olyanok is (ezek magyar állampolgárok), akik nagyon is jól értik a helyze­tet. Drávucz úr szerint ők való­színűleg hallották, ríti van az or­szág többi pályaudvarán, és kü­lönben is - mint mondta - "már napokkal ezelőtt beígértük a törzsközönségünknek ezt az in­tézkedést". Az egyik ilyen csa­vargó-társaság nagy káromkodá­sok közepette kivonul az utas- csarnokba, a másik galeri még az épületből is távozik egy kézle­gyintéssel és ezzel a megjegy­zéssel: hagyjátok a francba, me­gyünk a Pelikánba! Mintha ne­kik mindegy lenne... Mikor mindenki számára vilá­gos lesz, hogy a váróteremből ki kell menni, de az utascsamokban maradni lehet, nagy padhordás kezdődik. Ezek a padok amúgy sem tartoznak a váróterem bútor­zatához, de java részük még az utascsamoknak sem kelléke, ha­nem a peronok tartozéka. Ezek a vándorpadok - mesélik a vasuta­sok - nem is oly rejtélyes módon minden este bevándorolnak a pe­ronokról az utascsamokba és a váróterembe, másnap reggel a MÁV-személyzet hordja vissza hu szasával-harmincasával. Amit kihordanak reggel, vissza­vándorol estére. Megpróbálták összedrótozni, leláncolni oda­kint a padokat, mindhiába, szét­szedték, széttépték és hordták. Most az állomásfőnök-helyettes a nemrég kitalált módszerben re­ménykedik: négyesével össze­hegesztik a padokat. Lánc és lakat kerül a váróte­rem ajtajára és egy felirat: Zárva. Odabent a takarítók dolgoznak, az utascsamokban az álmukból "felmeséltek" morognak a két helyiség közötti jelentős és szá­mukra előnytelen hőmérséklet­különbség miatt. Többségük las­san belenyugszik a dologba, egyelőre nem tudják, hogy haj­nali ötig lesz zárva eddigi háló­szobájuk. Általában - egyelőre - nem sejtik, hogy holnap este nyolckor "menetrendszerűen" kitessékelik őket a melegből, a mese címe ugyanaz: felkelni! Jó ideig csevegünk még Drá­vucz Sándorral az irodájában, a fejleményekre várva. Az összeg­zés lényege: körülbelül erre a re­agálásra számítottak és tény, hogy a körülbelül 150 "igazolta- tottból" vagy 120 külföldi állam­polgár volt, és majdnem mind­egyikük rendelkezett érvényes (akár három hét múlva is érvé­nyes) menetjeggyel; majd min­denki azt mondta, a késő esti vagy a holnap reggeli vonattal utazik, de mindkettőnk szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy amíg el nem fogy a cucc, addig esténként visszajárnak ide. Tíz óra körül szétnézünk. Két változás ötlik szembe: az egyik, hogy az utascsamok mindeddig nyitva hagyott ajtóit - vala­mennyit! - gondosan becsukták; a másik, hogy az időközben ér­kezettek - jobb híján - a jegy­pénztárak előtti kőasztalkákon nyúltak el, valamennyi "kőágy" foglalt. És mi lesz, hajön a fagy? Mert a "hadművelet" egyelőre folytatódik... Molnár H.Lajos Fotó: Mészáros János Változások a megyei MDF-nél Az utóbbi napok politikai eseményeit követően a megszokottnál na­gyobb érdeklődést tanúsítanak olvasóink a Magyar Demokrata Fórum Szolnok megyei szervezeteiben történt átalakulások iránt. Mint arról értesültünk, az MDF Szolnok városi szervezete a héten ülést tartott, melyen szervezeti, személyi változásokról is határoztak. Az esemény részletei, az átalakulás okai felől érdeklődtünk Tóth Istvántól, az MDF megyei elnökétől, aki elmondta, hogy az információk közzétételével még várnak a megyei gyűlésig. Biztosította egyben lapunkat arról, hogy a döntések meghozatala után sajtótájékoztatót tartanak. Erről a jövő héten tájékoztatjuk az olvasókat. Emelték a taxitarifákat (Folytatás az 1. oldalról) 6 forint lett. Korábban ezek sorrendben a Tiszánál 15 forint, 14 forint, 4 forint, míg a Gábriel­nél 20,20,6 forint voltak. Ezeket a tarifákat az órák átállításától függően a jövő hét közepétől, vé­gétől alkalmazzák, minthogy az áremeléseket még megváltoztat­hatja - esetleg - az országgyűlés határozata a benzinügyben. A Volán taxinál szintén ideig­lenesnek mondható az emelés, megvárják a parlament döntését. Díjaikat 38 százalékkal növelték, annyival, amennyivel a benzin ára felment. A következő díjakat számolják fel az utasnak: alapdíj 15 forint (12 volt), 20 forint a kilométer díj (14 volt), és 6 forint lett a várakozási díj (5 volt). A Volán taxinál táblázatból dol­goznak. Kereskedelmi irodaház Szolnokon Központ a központban Kudá tü pájgyos?

Next

/
Oldalképek
Tartalom