Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-29 / 199. szám

1990. NOVEMBER 29. Néplap 3 Kikötötték a kompot Tiszaroff és Tiszasüly között. Bár a folyó még engedte volna az üzemelést, de a Tiszasülyre vezető út sajnos földút. így ilyenkor már szinte járhatatlan. Egyébként mint elmondták a roffi községházánál: 47 millió forint kellene az út megépítéséhez, amely 20-25 km-re lerövidítené a Szolnokra vagy Budapestre igyekvők útját. (T. Z.) Lélektől lélekig A görög városállamokban az emberek az agorán vitatták meg ügyes-bajos dolgaikat. Az agora rend­szerint a piactér volt, amelyen a népgyűléseket tartották, de ez volt az a hely is - ahogy erről több görög klasszikustól értesülhetünk -, ahol a külön­böző polémiák zajlottak. Egyszerűbben értelmez­ve: ahol beszélgettek egymással a városlakók. A beszélgetés a jó szándékú emberek között mindig közeledést jelent egymáshoz. Bármilyen furcsának is tűnhet, a legszemélyesebb magánbe­szélgetéseknek is mindig közéleti hátterük van. Még a szeretsz, nagyon szeretlek dialóg is eljuthat addig: „de hol fogunk lakni?" Vagy: nagyapa kórházi ápolásra szorulna. Van-e orvos ismerő­söd? Esetleges felelet: igen, de oda ne vigyük, mert ott már alig van ápolószemélyzet. A magánbeszélgetések rendszerint valamilyen közéleti kérdéskörig, ellentmondásig, gondig jut­nak el. Sajnos igen sok ezekben a feloldhatatlan­ság. A bajokat csak tetézi, hogy nincsenek olyan fórumok, ahol az emberek egyeztetni tudnák a magánéletükből fakadó, de közérdekbe torkolló gondjaikat. A hivatalosan szervezett ilyen meg olyan fórumokon viszont nem szívesen szólalnak meg a „tisztelt jelenlévők' ’. Évtizedes beidegződé­sek hatnak: az emberek belefásultak abba, hogy a hatalom emberei mindig a nevükben és helyettük beszéltek. A falugyűléseket, szakszervezeti vagy éppen téeszközgyűléseket manipulálták, kialakult a „megengedjük, hogy szabadon dicsérj" elve. A mai, úgynevezett politikai közömbösségnek netán ez is lehet az egyik oka. Sőt az is megkérdő­jelezhető, hogy a hallgatás közömbösséget takar-e? Megkérdeztem néhány MÁV-jegyvizsgálót - közismert néven: kalauzt -, mit tapasztalnak, töb­bet vagy kevesebbet beszélgetnek egymással az emberek, mint öt-tíz évvel ezelőtt? Tulajdonképpen ellenőrizni akartam saját tapasztalatomat: szerin­tem manapság a vonat fülkéi töltik be az antik agorák szerepét. A kalauzok szerint soha ennyit, és soha ilyen nyíltan nem beszélgettek egymással az emberek, mint manapság. Sőt egyikük azt mondta: guruló panaszfelvevő iroda minden vonatunk min­den utasfülkéje. Mondják, mondják az emberek egymásnak vége-hossza sincs panaszaikat. Csupán arról lenne szó, hogy így múlatják az időt, így hessegetik el az unalmat? Vagy netán a közlés kényszere is munkál? Úgy hiszem, igen. Megfigyeltem, mennyire lélektől lélekig jutnak el az utastársi gondolatok, még olyankor is, amikor véleménykülönbségek alakulnak ki. Hiányt pótló beszélgetések ezek, a társas együttlét pótszerei. A társas együttlét lehetséges formái közül pl. még napjainkban is hiányoznak az egykor jól bevált formák: a nagyjából azonos érdeklődésű embere­ket tömörítő klubok. A voluntarista szemléletű, szándékában embersilókban gondolkodó politika felszámolta az iparos-, a földműves- és gazdakörö­ket, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Pedig ezek a körök, klubok, kaszinók öntörvényeik alap­ján, a természetes egybetartozás színvonalán mű­ködtek. Valószínűleg éppen ezért kérdőjelezte, majd szüntette meg a hatalom létezésüket. A hiva­talos álláspontokkal nem mindig azonos volt a véleményük, tehát el kellett tűnniük a magyar kul­túrtörténet palettájáról. A sérelmek, panaszok természetrajzához hozzá­tartozik, hogy azokat közös jószándékkal valame­lyest vagy teljességében orvosolni lehet. Közös érdekű emberek együtt bölcsebben tudnak gondol­kodni, mint külön-külön. Vissza kell tehát térni a jól bevált tradíciókhoz, a kulturált társas együttlét lehetőségeit - klubok, körök, kaszinók, stb. - mi­előbb meg kell teremteni. T. L. Növekszik a vállalatok hiteligénye Tovább csökken az ipari termelés Megyénk ipari termelésének csökkenése 1990 első három ne­gyedévében tovább folytatódott - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóságának a mi­nap közzétett jelentéséből. Az ipari gazdálkodók az év el­ső kilenc hónapjában 50,7 milli­árd forint termelési értéket állí­tottak elő, miközben a termelés volumene 7,4 százalékkal csök­kent az 1989-es esztendőhöz vi­szonyítva. Ebben maghatározó szerepe volt a gép-, a könnyű és vegyipar, valamint a bányászat termelés-visszaesésének. Ezzel szemben a villamos energia, és főként az élelmiszeripar növelni tudta termékelőállítását. A válla­lati teljesítmények differenciáló­dása tovább folytatódott, és ha kismértékben is, de növekedett az előző évinél alacsonyabb tel­jesítményt nyújtó vállalatok szá­ma. A megyére jellemző fontosabb termékek közül 10 százaléknál nagyobb ütemben nőtt a termelés háztartási fagyasztószekrényből és -ládából, szintetikus mosó­szerből, lágylombos fűrészáru­ból, csontos sertéshúsból, vajból, sajtból, valamint fermentált do­hányból. Az igények mérséklő­dése miatt azonban 10 százalék­nál nagyobb mértékben csökkent az acélöntvény a mezőgazdasági gépek, a radiátorok, a papír, a férfi utcai cipő, sportcipő, az al­só- és felsőruházati termékek előállítása. Az egy évvel koráb­binak a felét sem termelték meg kénsavból, szuperfoszfátból és fenyőfűrészáruból. A termelés fokozatos vissza­esésében változatlanul a rende­léshiány és a romló pénzügyi helyzet a meghatározó. A fizetési gondok megoldásához egyre több gazdálkodó kényszerült rö­vid lejáratú likviditási, illetve át­hidalási hitelek felvételére. A munkabérek kifizetéséhez pedig kétszer annyi kölcsönt igényel­tek a vállalatok, mint tavaly. A termelés alakulása 5,7 százalé­kos létszámcsökkenéssel járt együtt, a termelékenység viszont összességében 1,8 százalékkal maradt el az 1989-es szinttől. A megyei székhelyű ipari gaz­dálkodók az év első kilenc hó­napjában 61,8 milliárd forint ér­tékű árut adtak el. Az árbevétel folyó áron 14,7 százalékkal ha­ladta meg az egy évvel korábbit. A bevételi többlet azonban az ér­tékesítési árak emelkedésének tudható be, hiszen az eladott áruk mennyisége 6,5 százalékkal ke­vesebb volt, mint tavaly ugyan­ebben az időszakban. Az árbevé­tel 17,4 százaléka exportból szár­mazott, és aránya egy év alatt csupán fél százalékkal növeke­dett. A vállalatok belföldön 7,3 százalékkal kevesebb árut 14,2 százalékos árbevételtöbblettel értékesítették. Ezen belül a nagy- és kiskereskedelem a tavalyival azonos mennyiségű áruért 24,8 százalékkal fizetett többet.­L. Z. A holnap társasága: Dunaholding Alaposan átgondolt, az egész országra kiterjedő reklámkam­pánnyal egyik pillanatról a má­sikra robbant be a köztudatba a Dunaholding Rt. Szakmai ber­kekben egy éve ismertek, a hiva­talos alapítás 1989. december 21. - 800 millió forintos alaptő­kével. Az idén augusztusban ha­tároztak az alaptőke-emelésről - 200 millió -, ennek a kampány­nak lehettünk tanúi nap mint nap, rádióból, tévéképernyőről és a nyomtatott sajtó valamennyi számottevő lapjából. Az olvasót bizonyára érdekli, ami a hirde­tésben nem szerepelt, de fontos tudnivaló a Dunaholdinggal kapcsolatban. A jelenlegi székhely Budán, a Bem rakpart 28. szám alatt gya­níthatóan albérlet, már csak tízért is, mert a megbeszélt időpontban Závecz Ferenc vállalkozási igaz­gatóval alig találunk egy széket, egy zugot, ahol leülhetnénk.- Spártai körülmények között dolgozunk, remélhetőleg ez rö­vid időn belül megszűnik, egy­két hét és költözünk. Időnk kölcsönösen szűkre sza­bott, így szinte távirati tömör­séggel derül ki pillanatok alatt, mi a Dunaholding Rt.?- Új műfajt teremtettünk, a gondolat pedig úgy született: ha Magyarországon piacgazdaság van, akkor ehhez megfelelő mo­netáris intézmények szüksége­sek. Ezek közül az egyik kíván lenni a Dunaholding, méghozzá hosszabb távon. A tulajdonosok között két dinamikusan fejlődő kereskedelmi bankot említhe­tünk, a Postabank és Takarék- pénztár Rt.-t és a Duna Befekte­tési és Forgalmi Bank Rt.-t, mel­lettük magántársaságok és sze­mélyek alkotják a tulajdonosi kört. Sajnos, tevékenységünk egyik részére a törvényi szabá­lyozás még nincs meg, de remél­jük, hamarosan, még az idén a parlament megalkotja a tör­vényt. Tevékenységünk egyik fő te­rülete a vagyonkezelés, azaz vál­lalatok irányítása, megbízásos alapon. Hogy közérthető példát hozzak: az önkormányzat adhat megbízást a társaságnak, mond­ván, itt van öt vállalat, ezekből itt és itt nem kell még nyereség sem, csak működőképesség és minél több munkahely. Társasá­gunk a tulajdonos nevében jár el, de ehhez teljes jogkör kell, még az igazgató kinevezésének joga is. Az öt között nyilván lesz olyan is, amelyik nyereséget hoz, a nyereségnövekmény bizo­nyos százaléka az, amit a feladat megoldásáért kapunk. A másik funkciónk a befekte­tési, ami azt jelenti, hogy adott összegért bárki befektetési je­gyet vehet majd, ha ehhez a jog­szabályok megszületnek. Addig részvényeket forgalmazunk. A részvény a tőzsdén értékesíthe­tő. Rövid idő alatt, iszonyú tem­póban értük el, hogy ma már a forgalmazotti kategóriában mo­zognak részvényeink, jövőre szeretnénk a jegyzetti kategóriát elérni. A nemzetközi auditálást az Ernst Young Bonitas Rt.-re bíztuk, ez ugyan nem volt köve­telmény, de megérte az alapos kontroll. A cég minden ügye a nyilvánosság előtt zajlik. Egyetlen dologtól tartunk, a piacosodási folyamat megállá­sától. A vagyonügynökség egyre nagyobb vízfejjé válik, ülnek a pályázatokon, késnek a dönté­sek, márpedig elavult adatokkal nem lehet üzleteket kötni. Ez megfojthatja a privatizációt. íme, a vállalkozási igazgató rövid áttekintése, amihez csak annyit, a jegyzés már elérte a tervezett mértéket, magyarul, az alaptőkét lejegyezték, az pedig külön a bizalom jele, hogy sok az úgynevezett kispénzű ember a részvényesek között. Tiszta helyzetet teremtő tör­vények pedig nem csupán a Du­naholding megbízható működé­séhez kellenek, hanem az egész gazdaságéhoz. A cél ugyebár a szociális piacgazdaság. Még hosszú az út odáig... Wér Vilmos Fiatalítás előtt az MKT megyei Szervezete Új szakosztályok, területi csoportok A Magyar Közgazdasági Tár­saság Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetének küldött- közgyűlését követően került sor az elnökségi ülésre, melyen a tisztségviselők megválasztása mellett meghatározták a társaság jövőbeni tennivalóit, és döntöt­tek a szükséges szervezeti válto­zásokról. Nos, hogy a megválto­zott politikai és gazdasági körül­mények közepette milyen új fel­adatok várnak a társaságra, erről érdeklődtem a minap a megyei szervezet újonnan megválasztott elnökétől, dr. Mrena Istvántól és titkárától, Szabó Rudolfné dr.- tól. Mint elmondták, nagyon fon­tos, hogy „kisugárzása” legyen a megyei szervezetnek, amely vonzza a szűkebb pátriánkban dolgozó szakembereket, elsősor­ban a fiatalokat. Ezért megkez­dődött a főiskolás csoportok szervezése, valamint a pályakez­dő közgazdászok felkutatása és felkérése az együttműködésre. Ebben nagy segítséget nyújtott Bagi Károly né dr., a Kereskedel­mi és Vendéglátó Főiskola fő­igazgatója, és dr. Lengyel Lajos, az MKT Megyei Szervezetének alelnöke, a GATE Mezőtúri Fő­iskolai Karának főigazgatója. Az elnökségi ülésen előterjesztett feladatok között szerepelt az ön- kormányzatokkal kialakítandó szorosabb kapcsolattartás, illet­ve a részükről igényelt szakértői gárda létrehozása. Az egyéni ta­gokon kívül gondoskodni kell a jogi tagvállalati kör bővítéséről, és a külföldi kapcsolatok kiszé­lesítéséről. A Tudomány és Technika Házának jobb haszno­sítását az MKT Megyei Szerve­zete vállalkozásokkal és tanfo­lyamokkal kívánja elősegíteni. A szervezeti változások része­ként összevonják az eddigi ipari és építőipari szakosztályokat, és megszervezik a közületi-gazda- ságtani (önkormányzati), vala­mint a kisvállalkozásokkal fog­lalkozó szakosztályokat. Mező­túron és Kisújszálláson új terüle­ti csoportok létrehozását tűzték ki célul, míg Tiszaföldváron pe­dig újra alapítják a helyi szerve­zetet. Természetesen az MKT továbbra is nagy hangsúlyt fek­tet a szakmai ismereteket bővítő előadások megrendezésére. így a legközelebbi rendezvényen dr. Schagrin Tamás államtitkár tart előadást a privatizáció gyakorla­ti végrehajtásáról. Laczi Zoltán — napló Tegnap a karcagi városházán láttam a Pacsirta trió próbáját. A kitűnő, hivatásos énekesek és vers­mondók gyermekműsorokkal lépnek közönség elé, elsősorban persze városukban, Karcagon, de bár­hol, ahová hívják őket. Éjszaka álmodtam. Azt álmodtam, ismét gyerek vagyok, s izgatottan várom a többi kicsivel együtt, mikor vág már a gitár húrjai közé Karcagi Nagy Zoltán, s mikor kezdenek énekelni Kovács Mariká­val és Barna Sándorral együtt. Elkezdődött a mű­sor, én is velük énekeltem, hogy „játsszunk most együtt”, aztán bekapcsolódtam a lelkesen kiáltozó gyerekkórusba, felültem a játékvonatra, s együtt zakatoltam a többiekkel Weöres Sándor versének a ritmusára, majd önfeledten énekeltük a Paff, a bűvös sárkányt, aztán Dömötört, aki kerülte az iskolát, és buta volt mint hat ökör, találós kérdések­re is tudtunk válaszolni, úgyhogy mi nem voltunk olyanok, mint a birkaiskola, hol ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet. Daloltunk Katókáról, aki bámulja a felhőnépet, hajladoztunk, süvítet­tünk, mert mi voltunk a szél, aztán Szabó Lőrinc verse következett, és mi hóembert „építettünk”, azaz lepedőbe csavartunk egy gyereket, fejére fa­zekat tettünk, kezébe seprűt, nagy orrot a szája fölé, s közben Csukás István Hideg szél fúj című versét énekeltük, majd a Mici mackót, hullt a hó és hózott, s ez az egész csak azért volt, mert vártuk a Mikulást, s amíg jött, játszottunk, még pásztoijátékot is, olyat, amilyet karácsonykor szoktak, mi voltunk a bárányok, bégettünk a színpadon, egy gyerek a kisbojtár, szól a kis karácsony, nagy karácsony, majd két gyertya fényénél vártuk a Télapót, „ég a gyertya ég, el ne aludjék”, „hull a pelyhes fehér hó”, micsoda kórus harsogta már ezt a dalt, „Téla­pó itt van, hó a subája’ ’, aztán... aztán megjött, igaz, nem Télapó, hanem Télanyó, mert Télapó a he­gyekben van, s neki, a Télanyónak, szintén el kel­lett mennie dolgozni a mai világban, így mondta, jó volt, tőle kicsit sem féltünk, aki megkapta az ajándékát, szavalt, énekelt, élveztük a hangunkat a mikrofonban, és még sokáig játszottunk. Az volt a gyanús, hogy ilyen jól én nem szoktam érezni magam. Ez a gyanú ébresztett fel. Körmendi Lajos i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom