Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-15 / 187. szám
4 1990. NOVEMBER 15 A szerkesztőség postájából A Verseghy-intézet lehetőség és kötelesség Nagy figyelemmel olvastam november elsején az Új Néplapban a Verseghy Anyanyelvi Központ létesítéséről Kópiás Sándor sorait. Gondolataiból az ragadott meg elsősorban, hogy ő a Verseghy-ha- gyomány és az anyanyelv ápolásának mindig is vállalt, egyre gazdagabban kibontakozó megyei gyakorlatát egy új szakaszba javasolja áthelyezni. Olyan szakaszba, amikor ezekre a feladatokra (és kapcsolódó újakra) egy arra hivatott önálló intézmény kapna megbízást, amely majd - az eddigi tapasztalatokat és tevékenységi formákat felhasználva - fokozatosan „országos hatókörű intézménnyé” válna. A kérdés az, szükség van-e önálló Verseghy-intézetre, s időszerű-e a felvetés? Az igen teljes megválaszolása részletes véleményismertetést kívánna. Válaszul ezúttal csak utalni szeretnék arra a közismert tényre, mit jelent ma Kecskemét városának a világhírű Kodály Intézet vagy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyének a Kölcsey Múzeum. A második kérdéssel kapcsolatban is csak annyit említek meg, hogy a jelen változásai, a kulturális és egyéb kapcsolatok igénylik azt, hogy a magyar nyelv ápolása (határon kívül is) és a kapcsolódó Ver- seghy-hagyomány saját intézménnyel bíró, több lehetőséget biztosító keretek között fejlődjön tovább. S miért ne lehetne Szolnok, Verseghy szülővárosa a központja. Űj intézmény csaknem mindig új kiadásokkal jár. Napjaink nehéz időszaka mégsem zárhatja ki a Verseghy-központ valamilyen szintű megteremtését, majd teljes kialakítását, hiszen e nehéz periódus egyben az átszervezések időszaka is. Egy ilyen cél megvalósítása - sokan vallják ezt - nem elsősorban anyagi kérdés. Meggyőződésem, hogy ebben az esetben sem az. Megyénknek és Szolnok városának potenciálisan szüksége van ilyen intézményre. S ha az érintett önkormányzatok Verseghyhez és a nyelvápoláshoz fűződő, jelenleg dr. Horváth Károly vezette példás tevékenység továbbfejlesztői kívánnak lenni - kötelességük is a feltételek megteremtése. Mielőbb szükséges volna a létesítendő központ működésének és feladatainak részletes kimunkálása, hogy alapítványokat és egyéb anyagi forrásokat is segítségül lehessen hívni. Verseghy Ferenc hamvait a város irodalmi köre 1931. november 7-én Budáról Szolnokra szállíttatta, s november 8-án, a római katolikus temetőben örök nyughelyére helyeztette el. Erre az évfordulóra is emlékezve, tisztelettel ajánlom a városi és a hamarosan megalakuló megyei önkormányzat és vezetői figyelmébe a Verseghy-központ gondolatának felkarolását. Dr. Botka János a megyei levéltár igazgatója Visszatartják a keresetüket? A Vezsenyi Cipő- és Vegyesipari Kisszövetkezet dolgozóitól - harminchárom aláírással - a kővetkező sorokat kaptuk: Ez év október 31-ig a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezethez tartoztunk, november elsejétől váltunk ki és alakultunk át kisszövetkezetté. Mivel a volt elnökünk, Varga Ferenc indokolatlanul 30 Verői 22 %-ra csökkentette a szeptemberi munkabérünket, a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordultunk. Október 19-én megkaptuk a határozatot, mely szerint a levont összeg egynegyedét 15 napon belül kifizetik a dolgozóknak, de erre a mai napig nem került sor. (A levél kelte november 12.) A kiváláshoz tartozik, hogy a volt elnökünk, aki durva magatartásával az önérzetünket sárba tiporta, semmit nem tett azért, hogy a szövetkezet dolgozói ne 1500-2000forintfizetéssel menjenek haza, hiszen a szabad szombatjainkat is rendszeresen munkában töltöttük. Amiértfőleg tollat ragadtunk, az az, hogy november 8-án hiába vártuk a munkabérünket. Nagyon sokan máról holnapra élünk, családunk megélhetése forog kockán, ha a jogos keresetünket terrorizálásból visszatartják, vagy a kifizetést késleltetik! A bérek csökkentésével, kifizetésével kapcsolatban várjuk az illetékesek válaszát. „Elválasztottak a feleségemtől” Kérem, nézzenek utána, mi történik az Újszászi Szociális Otthonban, ahol a házastársi szobából a feleségemet a földszintre, engem pedig az első emeletre helyeztek; még csak nem is látogathatjuk egymást. Azt is szóvá teszem, hogy a nővérek üres kézzel érkeznek az intézetbe, de hazafelé már tele szatyorral mennek... Bajnóczki Gyulától kaptuk e sorokat, akinek a legfőbb gondján, hogy a feleségével újra egy szobába kerülhessen, sajnos egyelőre nem tudunk segíteni. Szétválasztásuk ugyanis a velük történt esetekre vezethető vissza, melyek közül néhányat az intézmény igazgatója, Mérész József, valamint a vezető főnővér, Bakó Józsefné így foglalt össze: A panaszos felesége, Szentan- nai Rozália 1981-ben, édesanyjával került az intézetbe. Itt ismerkedett meg Gyula bácsival, és 1982 májusában összeházasodtak. Mindjárt külön szobát kaptak, ám a boldogságuk nem sokáig volt zavartalan, mert a közös ivászat, a feleség túlzott gyógyszerfogyasztása, a konfliktusok sorozata odáig vezetett, hogy a férj 1983-ban kilépett az intézetből és munkás- szállásra költözött. Az egyébként is többféle betegségben szenvedő feleséget ez az eset, valamint édesanyja halála nagyon megviselte. A félj 1984-ben visszatért az intézetbe, ismét külön szobát kaptak, ám az életvitelük nemigen változott. Folytatták az italozást, vitatkoztak, veszekedtek. Emiatt még maradhattak volna egy szobában, de az az eset, ami ez év március 16-án hajnalban történt, megpecsételte a további együttlétüket. Miközben Gyula bácsi mélyen aludt, felesége a folyosó mindkét végén meggyújtotta a függönyöket. Szerencse, hogy az egyik, WC-re induló gondozott észrevette, így gyorsan elolthatták a tüzet. Állítólag azért tette, mert előző nap nem mehetett ki a községbe. (Elégett két függöny, négy, szivaccsal bélelt, párnázott szék és kiégett a szőnyeg is.) Az „ártó szándékkal” elkövetett gyújtogatás miatt Baj- nóczkinét 800 forintra bírságolták, és kötelezték a kár megtérítésére. Az ügyeletes orvos az eset után az asszonyt a helyi pszichiátriai osztályra utalta, majd később a He- tényi kórházban kezelték. Visszatérésekor - a férj meghallgatásával és beleegyezésével, a saját és a többi gondozott védelmében - kerültek négyágyas szobákba. Az intézet orvosának az a véleménye, hogy azóta mindkettőjük egészségi állapota sokat javult. Amint tartósan felépül a beteg feleség, a házaspár ismét összeköltözhet. Addig is, napközben bármikor együtt lehetnek, nem tiltották el őket egymástól. Ottjártamkor felkerestem a 75 éves Gyula bácsit is, azonban elszomorított az a kép, ami a szobájában fogadott: italos szundikálásából ébredezett, ám az éjjeli szekrényén már ott volt az utánpótlás, a „Gáborhegyi asztali fehér”, mellette egy kis üveg kevert... Végezetül a „tele szatyrokról”: A panaszos azon feltevése, hogy a nővérek az ellátásukra bízott emberek szája elől hordják haza az ennivalót, alaptalan gyanúsítás - mondta az igazgató. Túl azon, hogy minden alkalmazott becsületében maximálisan megbíznak, a belső rendtartás, ellenőrzés következtében senkinek nincs módjában bármit is elvinni. Azt viszont lehetővé tették a nővérek és valamennyi dolgozójuk számára, hogy az intézet területén lévő élelmiszerboltban napközben bevásároljanak. Innen a „tele szatyor”.- cs -. Elcsúfították a diófákat Kisújszálláson, az egy kori Betyár utca - jelenleg Bocskai - városszerte híres volt a szép diófasoráról és arról, hogy ott minden lakodalmi menet végigvonult. A hagyományok szerint azért, hogy az új asszony jó kenyeret tudjon sütni. A mai fiatalokra ez már nem érvényes. Sajnos, a diófák felett is eljárt az idő, de amit az áramszolgáltató vállalat dolgozói műveltek a gallyazáskor, az mégiscsak sok. Azon a címen, hogy hozzáér a vezetékhez, amitől egy méternél közelebb nem lehet, az utca közepéig szinte megfelezték a szép fákat. A TITÁSZ dolgozói azzal érvelnek: még tavasszal kiküldték a felszólítást, hogy mindenki gallyazza le az utcafrontján lévő fákat, vessen magára az, aki elmulasztotta! Fájdalmasan érint bennünket a dolog, mert mi például nem is kaptuk meg a felszólítást. Ettől függetlenül mindig ügyeltünk arra, hogy ne éljen a vezeték közelébe, mégis elcsúfították a lakásunk előtt, de máshol is a szép diófákat. Jámbor Józsefné Kisújszállás Több hete beszakadt a járda Szolnokon, az 1- es számú irodaház előtt. Bárki mondhatja: ennél nagyobb gondok is vannak! Sajnos igaz, de ha mindig hagyjuk a kicsit, abból el- őbb-utóbb nagyobb baj lesz. Volt és van rá példa. Jó lenne tehát, ha ezen a forgalmas helyen mielőbb megcsinálnák a járdát (Fotó: T. Z.) Hozzászólás cikkeinkhez Válasz az MDF egészségügyi programját ért bírálatokra Az Új Néplap október 10-11-12- én megjelent „Kellett nekünk szovjet kórház!” című cikksorozatához, valamint ,A szülő jogán - a kórházügyhöz” c. olvasói levélhez szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. Az „alternatív kórház" gondolata nem tőlünk származik, hisz egy „városi kórház" telepítésének lehetősége már évekkel ezelőtt felmerült szakmai körökben. Véleményünk teljesen megegyezik az Új Néplap szeptember 17-i számában megjelent olvasói levél írójának véleményével, mi szerint: „...a betegeknek majd választási lehetőségük lesz, hogy melyik kórházban kívánják magukat kezeltetni. (A Hetényi Kórház monopolhelyzete már sok visszásságot teremtett, melyről a sajtóban is eleget hallottunk.) A piacgazdaság kényszerítheti ki a gazdaságos üzemeltetést, a jobb betegellátást, a színvonalasabb szakmai munkát..." Úgy érezzük, hogy a versenyhelyzetet a városnak, az önkormányzatnak kell megteremteni, mivel ,,magánkórház” kialakítására a jelenlegi „tőkeszegény" helyzetben nem sok esély van. Az „alternatív kórház” létesítésénél mi az osztályok erőszakos „megfelezésé- röl" nem beszéltünk, sőt kihangsúlyoztuk, hogy a versenyhelyzetet olyan osztályokkal kell kezdeni, amiből több van (pl. sebészet, belgyógyászat), és az új kórház később döntsön más osztályok (pl. gyermekgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat, stb.) kialakításának szükségességéről. Ami a műszerek megosztását illeti, a költöző osztály (pl. a belgyógyászat) magával vinné a műszereit, tehát nem kell senkitől semmit elvenni. A nagy értékű műszerek (computer tomograf, bonyolultabb ultrahangkészülékek, stb.) regionális feladatokat látnak el szerte a világon. Ezekhez a vizsgálatokhoz mindenütt szállítják a betegeket, hisz még az USA-ban vagy Japánban sincs minden kórházban pl. A tárgyalóteremből Részegen kerékpárost gázolt A 32 éves Nagy János (Török- szentmiklós, Váczi Mihály utca 90. sz.) eddig kivétel nélkül azért ütközött a törvénnyel, mert ittasan is a volán mögé merészkedett. Pedig okulhatott volna korábbi büntetéseiből, mert ha ezt teszi, nem fűződne halálos gázolás személyéhez. Először 1985-ben büntették meg - ittas járművezetés miatt 6 ezer 300 forintra és tiltották el egy évre a vezetéstől. Úgy tűnik, ez nem sokat használt, mert tavaly szeptember 18-án megint szeszgőzös állapotban ült a volán mögé. Akkor már négy hónapi, egy évre felfüggesztett fogházat kapott, és másfél évre eltiltották a járművezetéstől. Természetesen a jogosítványát is bevonták. Más ember ebből már levonja a következtetést, és igyekszik úgy viselkedni, nehogy újabb botlás érje. Miért, miért nem, történetünk szereplője sajnos másképpen gondolkodott. Az idén április 16-án este italozott, le is részegeden alaposan. Nagyon kiszáradhatott a torka, mert másnap rátöltött: először egy deciliter pálinkát, majd további három-négy üveg sört eresztett le, majd estefelé megint sört ivott. így ült - jogosítvány nélkül, szaknyelven fogalmazva súlyos fokú ittas állapotban - a gépkocsijába, és este Kengyel felől Tiszatenyő felé haladt. Tompított világítással, 60-65 kilométeres sebességgel. Nem vette észre, hogy vele azonos irányban egy férfi a kerékpárját tolja, és a jármű elejével elütötte. A súlyosan sérült, törést szenvedett ember kórházba került, ahol szövődményes tüdőgyulladást kapott, és hamarosan meghalt. A bíróság szerint a sérülések és az illető halála között közvetett okozati összefüggés állapítható meg. A gázoló ügyét első fokon a Szolnoki Városi Bíróság dr. Gombos László tanácsa tárgyalta, ahol a büntetése kiszabásakor súlyosbító tényként értékelték azt, hogy több durva közlekedési szabálysértést követett el. Mégpedig pár év alatt ismételt módon, hiszen újra és újra ittasan ült a kocsiba. Mértéktelen alkoholfogyasztása végül is tragédiához vezetett. Enyhítő körülményként vették számba azt, hogy a feleségével együtt két kiskorú gyereket nevelnek. Mindezek figyelembe vételével Nagy Jánost - halált okozó ittas járművezetés bűntette miatt - 2 év 6 hónapi börtönre ítélték, és hat évre eltiltották a közúti járművezetéstől. Egyúttal elrendelték korábbi, 4 hónapi, egy évre felfüggesztett fogházbüntetésének a letöltését is, és kötelezték, hogy az eddig felmerült 7 ezer 690 forint bűnügyi költséget fizesse meg. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. computer tomograf. Persze alapvető műszereknek (RTG, labor, lélegeztető készülékek, endoszkopia, stb.) minden kórházban jelen kell lenni, és ha a Hetényi Géza Kórház egyes telephelyein ezek nem mindegyike van jelenleg meg, vagy elavult, azokat bizony - alternatív kórház létesítése nélkül is - minél előbb pótolni kell. Az új kórházigazgató választását ma már miniszteri rendelet szabályozza, beleértve azt is, hogy a kórházigazgatót a főpolgármester nevezi ki, így az igazgatói székre pályázó önjelöltek felbukkanásától nem kell tartani. Az egészségügyi programunk ismertetése óta eltelt idő sajnos megmutatta, hogy gazdasági helyzetünk milyen súlyos, és az elkövetkező néhány év még nehezebbnek ígérkezik. Így egy „alternatív kórház” létrehozására is egyre nehezebb lesz előteremteni a kétségtelenül fellépő plusz költségeket. Mindazonáltal hiszünk abban, hogy a jövő a kisebbjói felszerelt, egymással versenyhelyzetben lévő kórházi egységeké lesz. Az MDF egészségügyi bizottsága nevében: Dr. Gelléry Dezső Szolnok Majd hasznosítják a tanácstermet Kunszentmárton, a régi híd felől nézve című összeállításban (IX. 27.) megjegyezte a szerző: sehogy- sem fér a fejébe, hogy miből futotta a postának e városban háromszintes, a harmincegy dolgozó igényét messze meghaladó flancos posta- hivatalra? Észrevételére Makó Albert, a Magyar Posta Vállalat Debreceni Postaigazgatóságának postaforgalmi igazgatóhelyettese a következőket válaszolta. A Kunszentmártoni Postahivatal 1987-ig hosszú éveken át egy vályogfalú, vizes, szűk, zsúfolt és egészségtelen épületben, rossz technológiai körülmények között üzemelt. A Magyar Posta Központja (az akkori posta-vezérigazgatóság) és a Kunszentmártoni Városi Tanács segítségével 1987-ben megépült az új postaház. Összesen 1600 négyzetméter alapterületű (a járulékos tevékenység területével együtt), és pince, földszint, egy emelet, valamint tetőtér kialakítású. Megjegyzem, hogy a mai napon az épületben már két vállalat (posta és távközlési) működik, mintegy ötven dolgozóval, és biztosítja a város ellátását, valamint részt vesz a környező községek postai és távközlési szolgáltatásának közvetítésében is. Továbbá úgy érzem, hogy az új postaépület - a postás és távközlési dolgozók elhelyezésén kívül - elsősorban a város tizenegyezer lakosának ellátására és kiszolgálására épült. így számukra, valamint a nyári időszakokban a környező területre érkező üdülővendégek számára is kényelmes, esztétikus ügyfélteret biztosít. Az épület alapterületének megítélése, csak az ott dolgozók számának függvényében vizsgálva, nem reális, feltétlenül figyelembe kell venni a technológiai tevékenységellátásához szükséges alapterületet is, amit e hivatal esetén szintén az országos szabványoknak megfelelően állapítottak meg. (Mint minden más épület, legalább 60 évre épült.) Tetőterének tanácsterme Kunszentmárton és a környező postahivatalok dolgozói részére tartandó szakmai tanácskozások, oktatások helyéül szolgál. E helyiség valóban nincs eléggé kihasználva, ezért jelenleg vizsgálom annak a lehetőségét, hogy a tanácskozótermet holt időszakban hogyan hasznosíthatnánk. Az odalt összeállította: Csankó Miklósné I i \
