Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-10 / 183. szám

1990. NOVEMBER 10. Néplap 7- Hány ember kap nyugdíjat a megyében?- Hányszor emelték az idén a nyugdíjak összegét?- Érvény es-e még a védett korra vonatkozó jogszabály? Olvasóink közül többen for­dultak kozzánk a kérdéssel: néz­zünk már utána, milyen változá­sok történtek az idén a nyugdíjak körül. Volt, aki fölvetette, szep­temberben valamiféle egyszeri nyugdíj-kiegészítést vitt neki a postás, s bizony, elkölteni is félt, nem emlékezett rá, hogy olvasott volna arról, megemelték az öz­vegyi nyugdíjakat. Mások - a nyugdíjazáshoz közel állók - azt kérdezték, érvényben van-e még a nyugdíjaskort megelőző, úgy­nevezett védett korúakat óvó jogszabály? Nyilvánvaló, hogy utunk Szolnokon a társada­lombiztosítómegyei igazgatósá­gához vezetett. Kérdéseink nagy részére Szilágyi Andomé, nyug­ellátási osztályvezető válaszolt.- Van-e pontos adata arról az igazgatóságnak, hogy az idén mennyivel nőtt a megye nyugdí­jasainak száma?- 1989. december 31-én 101 ezer 700 nyugdíjas volt Jász- Nagykun-Szolnok megyében. Az idén az első félévben 8716 nyugdíjigény érkezett igazgató­ságunkhoz, s az első félévben összesen 8861 embernek kezd­ték meg a nyugdíja folyósítását. Ez azért több, mint a nyugdíj- igény, mert voltak, akik már ta­valy decemberben beadták a ké­relmüket. Csak összehasonlítás­ként mondom, hogy tavaly az első félévben 7018-cal nőtt a nyugdíjasok száma. Az bizo­nyos, hogy évről-évre több a nyugellátásban részesülő, de ez az idei év külön kiemelkedik a sorból. S mindjárt hozzáteszem, hogy szeptember 30-ig 720 kor- engedményes nyugdíj-megálla­pítást készítettünk el. Sok munkáltató él a lehető­séggel - ami még az idén lehető­ség! -, s a korhatár előtt öt évvel engedélyezi és fizeti a nála leg­alább öt évet eltöltött dolgozója nyugdíjaztatási kérelmét. Csak ez a szám is igazolja, hogy mun­kás és munkáltató él a lehetőség­gel, hiszen tavaly egész évben száz körül volt azoknak a száma, akik korengedménnyel nyugdíj­ba vonultak. Nálhiné Tímár Éva személy­zeti vezetőt kérjük a következő kérdés megválaszolására:- A munka törvénykönyve rendelkezik az ún. védett korban levő munkavállalókról. Öt évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt e szerint nem bocsájtható el, s nem helyezhető alacsonyabb munka­körbe és fizetési osztályba a dol­gozó. Érvényben van-e még ez a jogszabály?- Nagyon sajnálom, hogy csak annyit felelhetek: jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy ezt a jogszabályt visszavonták, tehát a védett korra szóló kedvezmé­nyek megváltoztak volna. (Abban azonban megegye­zünk, hogy a változó gazdasági életben, amikor munkahelyek és munkakörök szűnnek meg, ala­kulnak át, egyáltalán nem cso­dálkoznánk, ha ez is megtörtén­ne - legnagyobb sajnálatunkra, hiszen nyilvánvaló, hogy egy új munkahely se kapkod már öt­ven-, ötvenöt éves dolgozókért.) Folytassuk a kérdéssort a nyugdíjemelések idei törté­netével. Szilágyi Andomé vázla­tosan sorolja:- A szokásos év eleji nyugdíj- emelések most a következők voltak: A régi nyugdíjasok közül: az 1975. július 1-je előtt megállapí­tott nyugdíjakat havi 500; az 1975. július 1-jétől 1980. de­cember 31 -éig megállapítottakat havi 300; az 1981. január 1-je és 1985. december 31 -e közöttieket pedig havi 200 forinttal emelték 1990. január elsejétől. Új és régi nyugdíjasokra összeg szerint vonatkozó eme­lés: 6000 forint alatti nyugellá­tásra havi 550; 6001-10.000 fo­rintig havi 400, 10.001-20.000 forintig havi 300 és 20.000 forint fölött havi 200 forint nyugdíj- emelés jár 1990 január elsejétől. (Csak zárójelben: a mi, nyugdíj­összegek szerint a szegényebb megyék közé sorolható tájunkon ritka, mint a fehér holló a 20 ezres nyugdíj. Mutatóba egy- kettő akad mindössze.) Március elsejétől havi 110 fo­rinttal emelkedtek a minimum nyugdíjak. A részfoglalkozásból nyugállományba vonultak kivé­telével így az öregségi nyugdíj minimuma 4300 forint lett, az özvegyi pedig 4100 forint. Vi­szont: Augusztus elsejétől havi 300 forinttal emelték a 4700 forinton aluli nyugdíjak összegét, illetve 5000 forintra emelték azokét, akik 4800, 4900 forintos nyug­díjjal rendelkeztek. Ezzel az öregségi nyugdíj minimuma 4600, az özvegyi pedig 4400 fo­rint lett.- Olvasóink közül sokan kér­dezték, miért kaptak augusztus­ban, szeptemberben egyszeri nyugdíj-kiegészítést, s miért kapnak azóta valamivel több nyugdíjat?- Augusztusban emelték a sa­ját és özvegyi jogon megállapí­tott nyugdíjak összegét, helye­sebben rájuk is vonatkoztatták a márciusi minimum nyugdíjak 110 forintos emelését. így for­dult elő, hogy egyszeri kiutalás­ként augusztusban vagy szep­temberben megkaptak 550 forin­tot - márciustól visszamenőleg -, s az azt követő hónapokban már 110 forinttal több pénzt visz ne­kik a postás. Ez különben azt jelenti, hogy a saját és özvegyi nyugdíj minimuma havi 6410 forint.- Tudunk-e már valamit az 1991-ben várható változások­ról?- Egyelőre még azt se tudjuk megmondani, hogy az Ország- gyűlés által a közelmúltban megszavazott egyszeri nyugdíj- kiegészítést mikor kézbesítik. A Nyugdíjintézetben egyre több a munka. S ott se lehet másképp, mint nálunk, a megyei igazgató­ságnál: 1990 első félévében 11638 nyugdíjas tért be hozzánk információért, vagy egyszerűen behozta személyesen a nyugdíj- igénylési iratait. Természetesen mindenkivel szót kell értenünk, s vitás kérdéseire a jogszabályok szerint válaszolni. Csak meg­jegyzem, hogy a tavalyi, első fél­évben személyesen hozzánk for­dulók száma 8033 volt. Ez nem panasz, tény.- Végezetül ismételjük meg, novemberben, de inkább a de­cemberi nyugdíjjal együtt kik, mennyi egyszeri kiegészítést várhatnak:- Az ötezer forint alatti nyug­díjasok 4000; az öt-nyolcezer közöttiek 3200; a nyolc-tizenhá- romezer-nyolcszáz közöttiek 2400 forintot.- Köszönjük a tájékoztatást. Összeállította: Sóskúti Júlia Zsúfolásig megtelt a nézőtér is - Sülye Károlyné főszervező, főrendező, műsorközlő legnagyobb örömére. Harmadszor is fergeteges siker Törökszentmiklóson Október 29: ez a nap emléke­zetes marad Jász-Nagykun- Szolnok megye legalább négy­száz nyugdíjasa életében. Az öt területi elődöntő után ezen a na­pon tárta ki kapuit a törökszent­miklósi Városi Művelődési Köz­pont a III. Nyugdíjas Ki mit tud? döntőbe jutott résztvevői előtt. A szervezők, rendezők most is - csakúgy, mint az előző két megméretésen - egész naposra tervezték a döntőt. így kellett, hiszen negyven produkciót kel­lett (mit kellett, lehetett!) meg­hallgatnia, megnéznie a legalább háromszáz főnyi közönségnek és a bírálatra fölkért zsűrinek. Mivel az elődöntők, területi be­a műsorvezető most a Ki mit tud?-ok legjobb ismerője, Sülye Károlyné, a művelődési központ igazgatója volt. Neki nem kellett papírba pislogva bemutatni egy- egy versenyzőt, színpadra lépő csoportot. O mindenkit ismer, s nem mindegy az se, hogy levezetvén a föllépés első izgalmas másod­perceit, mindenkihez volt egy kedves szava. De hát kellett is a jó szó, hi­szen egy röpke ebédszünettel reggel kilenctől este hat óráig tartott a rendezvény, akkor ad­ták át a nívódíjakat, ajándéko­kat, emléklapokat - hogy min­denki vigyen haza kis emléket, kézzel foghatót is a nagyszerű napról. Kétségtelen, hogy a több mint százötven versenyző között túl­súlyban, többségben a nők vol­tak, ám egyre bátrabban jelent­keznek férfiak is« verssel, zenés produkcióval -, úgy is, hogy nó­tafák a fonóban, a fosztóban. Örömmel fedeztük föl, hogy né­mely csoport igazi falusi élőké­pet hozott: unokáik csuhébabák- kal játszottak a színpadon, míg a mamák, papák mondták, dalol­ták rigmusaikat. Viszontlátásra 1991-ben! - búcsúzott a zsűri és a főrendező 1990. október 29-én a közön­ségtől, versenyzőktől Török­szentmiklóson. S a zsűritől talán egy új gondolat is elindult: vétek az idősek sok szép produkcióját nem megmutatni a megye sok városában, nagyközségében. Szép, két-három órás műsort le­hetne összeállítani a nyugdíjas Ki mit tud?-ból, s utaztatni a me­gyében. Persze ehhez már több segítség, jó szponzorok kellené­nek. Megérné!-sj­(Fotó: Mészáros János) szigorú helyezéseket, nem mondta ki (de nehéz lett volna!), ki volt a legjobb, az első, a má­sodik, a harmadik. A negyven műsorszám közül nívódíjasnak becsült vagy húszat, s a maga részéről nagyon örült, hogy szép nívódíjakat, ajándékokat adha­tott át minden föllépőnek. Aki kritikus résztvevője volt az eddigi, tehát mindhárom nyugdíjas Ki mit tud? -nak, azt megállapíthatta: évről-évre emelkedő színvonal, igényesség jellemzi a bemutatókat. Az idei Ki mit tud? legnagyobb öröme: Újszásztól Kengyelig, Cibakhá­zától Öcsödig az idősek elhozták régi életünk szép szokásait, Ez a Ki mit tud? a népi hagyományok, szokások fölelevenítése is volt, szerencsére. A Rozmaring népdalkor Újszászról kukoricafosztóba invi­tálta a nagyérdeműt olyan alföldi hagyományokat, amelyek valaha természetes szo­kásként éltek falvainkban. Mint például a kukoricafosztást, a fo­nóban összegyűlt, szorgos kezű Ami eddig sose volt, abból most több is: betlehemes játék, fölvételünkön a kengyeli Nefelejcs pávakörtöi. mutatók is zsűrik előtt zajlottak, érthetően kitűnő, egytől-egyig tartalmas, szép műsorszámok­ban gyönyörködhetett a publi­kum. Az bizonyos, hogy most mégis valamivel kényelmesebb volt a közönség helyzete - az elő­ző három nap blokádja pontosan azt a tömeget tartotta vissza a törökszentmiklósi kirándulástól, amely tavaly meg tavalyelőtt az edzett idegzetű rendezőséget is próbára tette, hiszen akkor egy­szerűen levegőhöz nehéz volt jutni a hatalmas házban. Mint címfotónkon látható, a színház­terem így is zsúfolásig megtelt - legfeljebb most nem szorultak tömegek a folyosókra, klubszo­bákba - ami végül is nem volt baj. Legalább ennyire nem, hogy a megye megint kitett magáért: vállalatok és intézmények, szö­vetkezetek és szövetségek, egy­házak és művelődési központok álltak a szervezők mellé: ajándé­kokkal a nyugdíjas Ki mit tud? legjobb résztvevőinek. A zsűri dolga nehéz is volt, meg könnyű is: ismét nem sorolt sorsunkat meghatározó elmúlt négy évtized krónikáját is rangos versbe foglalta egy versenyző. A versmondók, énekesek, zené­szek gazdag és igényes tudással, válogatással léptek színpadra. - Hogy név szerint külön senkit nem említünk, az mutatja, nehéz lenne egy-egy produkciót külön kiemelni az egész napos vetélke­dőből, forró hangulatban lezaj­lott bemutatóból. A házigazda városi művelő­dési központ a város sok szerve­zete, intézménye, s az MMIK se­gítségével ismét jó rendezőnek bizonyult. A föllépőket kelleme­sen berendezett pihenőszobák, büfék fogadták, s el ne felejtsem, ismét gondoskodtak közönség és föllépők meleg ebédjéről is: 350 adag ízletes menüt szolgáltak föl a délre alaposan megéhezett vendégseregnek szerény áron, az áfész-iskolakonyha jóvoltából. Fergeteges sikere volt a táncdaloknak, szalonzenének: Tiszakürtröl dr. Balogh Józsefné, Kovács Endréné és Keresztes Lászlóné megérdemelt tapsorkánt kapott. asszonyok, lányok nótáit, játéka­it, s természetesen a táj legszebb népdalait. És megjelentek az el­ső (sokáig feledtetett!) betlehe- mesek, s a fölöttünk elvonult, Senki nem maradt éhen, szomjan - bár a szomjakat természetesen csak üdítők enyhítették. A negyven műsorszám „pör­getésében' ’ sokat segített, hogy Ki mit tud? Megkérdeztük:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom