Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-08 / 155. szám

1990. OKTOBERS. 3 Tele van a hócipő Beszélgetés Farkasházy Tivadarral, a Hócipő főszerkesztőjével Farkasházy Tivadar, a neves humorista, a Rádiókabaré és a Hócipő című szatirikus lap főszerkesztője volt a Rádió Szolnok elmúlt pénteki adásának vendége. A rádióműsorra a megyeszék­helyre látogató humoristát ezt követően kértem rövid beszélge­tésre, hogy az Új Néplap olvasói is képet alkothassanak arról, mi foglalkoztatja ma igazán a humor művelőit, köztük Farkasházy Tivadart.- Figyeltem önt a műsor alatt. Miközben nagy sikerű, közked­velt felvételek forogtak a mag­nón, majdhogynem fásult kö­zönnyel hallgatta a jobbnál jobb poénokat felvillantó humoresz­keket. Unalmas a siker?- Nem vagyok az az alkat, aki túlértékelné magát, vagy valami­féle szereptévesztésnek betudha­tóan a humort - válaszol Farkas­házy Tivadar, tulajdonképpen a megállapításba is mintegy rezig- náltan beletörődve. - A siker pe­dig a humorban a legkevésbé időálló. Naponta kell megterem­teni, hiszen az igazán színvona­las produkciók mindenkor a ma emberének szólnak és éppenség­gel a máról.- Csakhogy ez a ma már ko­rántsem olyan, mint a tegnap. Történelmi korszakot élünk. Tör­vényszerű lenne, hogy ilyenkor háttérbe szorul a humor, oly­annyira, mintha már-már jelentő­ségét veszítené?- Valóban a humor mintha ke­vésbé lenne társadalmi létünk fontos eleme. Persze, mert maga a közeg változott meg. És ez ne­künk nem igazán jó. Más kérdés az, hogy jó-e egyáltalán valaki­nek, de most maradjunk csak a szakmánál, szóval, ha a politikai megnyilvánulások viccszámba mennek, nehéz a humoristának überelni azokat. Olykor kész ka­baré, amit egyes politikusok mű­velnek. Amit ma néhányan poli­tika címén tesznek, mondanak, túltesz minden humoristán. Az élet manapság olyannyira fel­gyorsult, hogy naponta produ­kálja a komikus helyzeteket.- Attól tart, hogy a politikusok elveszik a kenyerüket?- Tartani éppenséggel nem tar­tok tőle, de nagy konkurenciát jelentenek. Csak egy példát: a ju- goszlávok mostanában hivatalo­san tiltakoztak az ellen, hogy Magyarországról nem szállíthat­nak ki takarmányt. A tiltakozás­ban így érvelnek: a jugoszláv te­henek az évek során hozzászok­tak a magyar takarmányhoz. Ezért nehezményezik szomszé­daink a korlátozást. Én azt hi­szem, hogy a humor művelői nem képesek arra, hogy ilyet ki­találjanak.- Akad azért, amin derülhe­tünk, de félni is lenne okunk.- Hát igen. Mosolyt fakasztó, amikor egy költő nagy buzgal­mában az ősbesenyőkig viszi vissza magyar családfáját, mi­közben írása zsidóellenes kitéte­lektől sem mentes. Persze fel le­het ezt humorosan is fogni, hi­szen Arthur Koestler szerint a ha­zai zsidóság kazár eredetű, 13. törzsként Arpádékkal került az országba. Nevetséges, ugye, ha egy ősbesenyő és egy őskazár iz­raelita a XX. század végén azon vitatkozik, hogy ki igazán nép­nemzetien magyar.- Pedig ez van, s ezt még az akasztófahumor sem képes meg­szelídíteni.- Mit mondjak, naponta több tucat levelet kapok, amelyben származásomat firtatják, nem egy közülük kifejezetten" gyaláz­kodó. De azért bízom abban, hogy ez csak átmeneti jelenség.- Honnan van Önökben, hu­moristákban az a nyugodt erő, hogy tréfálkozzanak, amikor eb­ben az országban 4 millió ember már csak kínjában nevet?- Való igaz, nem igazán ezek­kel a kérdésekkel foglalkozik a ma humora. Az Illetékes elvtárs címen futó sorozatunkat is levet­tük a műsorról. Éppen azért, mert annyira élő, húsba vágó kérdése­ket fogalmaznak meg egyre gyakrabban a résztvevők, ame­lyeket már nem lehet, nem illik egy jópofa poénnal elütni.- A mai politikusok viszont azt tartják illetlennek, hogy túl sok­szor válnak a humor célpontjává.- A hatalom túlérzékenysége, úgy látszik, örökletes. De én azt hiszem, a kritikára, a tükröt tartó humorra nem kellene megorrol- nia senkinek. Van ebben az or­szágban hit a változások iránt. A mi feladatunk ma éppenséggel az, hogy saját eszközeinkkel te­gyünk meg mindent a magukat értékként feltüntető torzságok el­len, hogy a hit kritikával együtt hit maradhasson, ne váljon vak­hitté. Hogy ne vehesse át egy új közhelyáradat a régi helyét, amely mindenre jó lesz, csak arra nem, hogy kimozdítsa az orszá­got a válságból. A humor tehát legyen az, ami a lényege. Ezért tekinthető mindenkor hatalom- és vezetőellenesnek.- A humorban tehát nincs „rendszerváltás”. Mégis úgy lát­szik, tele van Farkasházy Tiva­dar hócipője.- Az élet tölti meg a Hócipőt.- Ezúttal nem a szatirikus lap­ra gondoltam.- Keserű lett a mi humorunk, és ami a legszomorúbb, teljesen hatástalan. Az én hócipőm is tele van sok mindennel.- Vigasztalja meg a tudat, ha vigasz, hogy ezzel nincs egye­dül. Szőke György Alap-állás Sokat hallunk manapság az úgynevezett Eg­zisztencia Alapról és privatizációs hitelről. A helyhatósági választások előtt szinte végszóra befutó (időzített?) hír, miszerint megteremtődtek az ezekhez szükséges források, igencsak felcsi­gázta a kedélyeket. Akkor Matolcsy György po­litikai államtitkár 10 napot emlegetett, amire szüksége lesz a kormánynak a részletekbe menő rendelet kidolgozásához. Ketyeg az óra, tart a másfél hét, s mi arról érdeklődtünk a szolnoki pénzintézeteknél, bankoknál, tudnak-e már vala­mit a sajtóban megjelenteken túl, a hitelek felvé­telének módozatairól, mikéntjéről. Gondoltuk, megpróbálunk elébe menni a dol­goknak, s ha mást nem is, magánvéleményeket hallunk szakmai körökből. Meglepetésünkre ki­derült, még senki semmiről nem tud, elmaradtak a szokásos kiszivárogtatások. Természetesen ber­keken belül is üdvözlik a kezdeményezést, s re­mélik, megvalósulnak a szép elképzelések. Mint tudjuk, a program azt ígéri, hogy komoly milliókra tehet szert az újdonsült munkanélküli vagy az első munkahelyét megtalálni képtelen ifjú, amiből üzletrészt, gépet, vagyontárgyakat vehet versenytárgyalások útján. Matolcsy úr vé­leménye szerint ezzel a fordulattal 150-200 mil­liós nemzeti érték (csúnyábban: állami tulajdon) vándorolhat új tulajdonosok zsebébe. Amiből, ha egzisztenciát nem is, de működő vállalkozásokat talán tudunk majd teremteni... Még néhány napig azonban marad a tapogatózás, mindenki fontol­gathat kedvére. técsi Adósságot öröklő önkormányzatok Jász-Nagykun-Szolnok me­gye kistelepüléseinek zömében eredményes volt a helyhatósági választások első fordulója, és a városi önkormányzatok is hama­rosan létrejönnek. A helyi de­mokrácia kiépülésével a rend­szerváltás vidéken is végbe­megy. A politikai átalakulás után az újonnan megalakuló testüle­tek számára alapvető kérdés lesz: milyen gazdasági örökséget vesznek át a tanácsoktól. Köztu­dott, hogy a legtöbb helyen a leg­jobb esetben is üres a kassza. És ezek még a szerencsésebb tele­pülések között tarthatók számon, hiszen az sem titok, hogy jó né­hány önkormányzat jelentős adósságot kénytelen átvállalni. A városok, falvak az OTP-től szá­mottevő kölcsönöket vettek fel a korábbi években. Vajon mennyi­re rúg ez az összeg? A megyében milyen mérvű az eladósodás. A kérdésekre dr. Lévy Zoltánnétól, az OTP megyei igazgatóhelyet­tesétől kértem tájékoztatást.- A megye tanácsainak jelenle­gi hitelállománya mintegy 740 millió forintra tehető. Éz az összeg körülbelül 60 millió fo­rinttal több az elmúlt évi hitelál­lománynál. Elvben a csőd is lehetséges- Az önök kimutatása szerint mire fordították a kölcsönt? Nem lényegtelen ugyanis, hogy törté­netesen egy-egy új létesítmény megvalósítására vagy az intéz­mények fenntartására, működte­tésére.- A hitel közel felét a tanácsok fejlesztési céljaik megvalósítá­sára használták fel. Ezek elsősor­ban a vízellátással voltak kap­csolatosak, de építettek a taná­csok fejlesztési célra felvett hi­telből iskolát, óvodát, tornater­met, sőt volt olyan tanács is, amely a telefonhálózat bővítésé­re vett fel hitelt.- Előfordult az is, hogy az in­tézmények kiadásainak fedezé­sére kértek kölcsönt?- Igen, mintegy 70 millió fo­rintra tehető ez a naptári éven belüli összeg. Mindemellett az úgynevezett lakástámogatási hi­tel és a telekelőkészítésre szánt hitel is növelte a tanácsok eladó­sodását. Az előbbi képviselte a nagyobbik hányadot, 230 millió forint volt, az utóbbi 23 millióra tehető.- Mi történik akkor, ha - mond­juk - egy város fizetésképtelenné válik, hogyan lehet a követelést behajtani? Előfordulhat, hogy egy települést pénzügyi értelem­ben szanálnak, netán csődel­járást indítanak ellene?- Elméletben előfordulhat, de mi, mint számlavezető bank, bí­zunk abban, hogy az önkor­mányzatoknak szakszerű taná­csokat tudunk adni, és hozzájá­rulhatunk ahhoz, hogy a telepü­léseken a lakossági igényeket minél jobban ki tudják elégíteni. Sz.Gy. Kamatkedvezményt ad az aszálykárosult mezőgazdasági szervezeteknek a Mezőbank Rt. A hitelterhek csökkentésével a jövő évi termelés jobb megala­pozását kívánja elősegíteni. A kedvezmény azokra a rövid lejá­ratú hitelekre vonatkozik, ame­lyeket a mezőgazdasági üzemek és a kistermelők műtrágya, nö­vényvédő szer, vetőmag, takar­mány, tenyész- és hízóalap­anyag, üzemanyag és tarta­lékalkatrész vásárlásához vesz­nek igénybe. A Mezőbank ebben a vonatkozásban a központilag biztosított kamatkedvezményen túlmenően további 5 százalékkal kevesebb kamatot számít fel azoknak a mezőgazdasági üze­meknek és kistermelőknek, amelyeknek, illetve akiknek a számláját vezeti, ha aszálykáro­sultnak minősülnek, hitelképe­sek, és számlával igazolni tudják a vásárlást. Az érintettek az igényeiket a Mezőbank Rt. fiókjainál jelent­hetik be. (MTI) Namesnyik Ödön nyugdíjas testnevelő tanár 500 négyszögöles házi kertjében öt évvel ezelőtt megvalósította a biológiai növényvédelmet A mintegy 20 féle riasztó, védő fűszer- és gyógynövény kitűnő mikroklímát biztosít a 42 gyümölcsfának és 420 tő szőlőnek. A termések minősége és mennyisége igazolja e művelési mód hasznosságát. (MTI-fotó: Hámor Szabolcs) Önálló Jászság? Páratlan lehetőség szorításában A kívülállók sokszor nem értik, miért a fojtott indulat a herényiekben a me­gyeszékhellyel szemben, hiszen Jászbe­rény kis város, feleakkora sincs, mint Szolnok. És mégis, az önérzetükben sértett he­rényiek folyton Szolnokhoz mérik ma­gukat. Igaz, a szolnoki patrióták erre már rég csak legyintenek, bár bizonyo­san akad azért közöttük olyan is, aki nosztalgiával gondol vissza a poros, ál­mos, ám hangulatos kisvárosra, amely­ből gyors ütemben az elmúlt négy, de különösen az utóbbi két évtizedben ki­nőtt a mai, otthontalan Szolnok. A két város igazi lokálpatriótái megértik egy­mást, és a fejlődésért folytatott egyen­lőtlen küzdelem sem állította, állítja őket szembe. Mert volt az úgy jó ideig, hogy Szolnok mérte magát a jász fővá­roshoz, és a történelem produkált már számtalan meghökkentő példát. Maga az a tény is ilyen, hogy a ki­egyezés után a hosszú huzavonával vég­rehajtott területrendezéssel (az új vár­megyerendszer kialakításával) Szolnok székhellyé lépett elő. Persze (így utó­lag) a szolnokiaknak ez egyáltalán nem meglepő, pedig reális eséllyel pályázott központi szerepre Jászberény, Karcag, sőt reményt táplált még Kisújszállás is. Az úgynevezett Muszáj vármegye meg­alakulásakor, 1876-ban, Jászberény lé- lekszáma meghaladta a 20 ezret, Szol­noké pedig nem érte el a 16-ot. Jászberény, mint ahogy a kerületnek az önálló jász megyére tett alapos és kitűnő logikával szerkesztett javaslatá­ból kiderül, minden szempontból meg­felelt a megyeközponti feladatoknak. A városban 740 értelmiségi, 1440 iparos és 2080 birtokos élt 1874-ben, volt egy főgimnáziuma, 6 osztályos nőneveldé- je, múzeuma, 4 kölcsönkönyvtára, és tervezték a színház építését. A Jászkun kerület székhelyén működött törvény­szék, adóhivatal és Jászberényben volt az ország legnagyobb laktanyája. A já­szok elképzelése szerint önálló megyé­jükhöz tartozott volna Szolnok is - mint a megyehatáron fekvő nagyközség. Természetesen a néhai Külső-Szol- nok megye központja más elképzelé­sekkel ostromolta a Belügyminisztériu­mot, és nem mulasztotta el tetemes fel­ajánlásokkal alátámasztani igényét. Több éves előkészület után, a korábbi elképzeléseket félredobva, végül az ak­kor hatalomra került Tisza kormány megalkotta a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét, Szolnok székhellyel. A két­ségbeesett jászok hiába mentek a kirá­lyig, csak még jobban magukra haragí­tották a kormányt. Szolnok pedig ünne­pelt. Seres Pétemé a Levéltári füzetek sorozatban megjelent Jász-Nagykun- Szolnok megye kialakítása című kiad­ványában ezt írja: „Az örömre meg is volt az ok, a kapitalista fejlődéshez szükséges adottságok - a földrajzi fek­vés, a vasút, a tiszai vízi út - a közigaz­gatási központszereppel váltak teljessé, és a továbbiakban a város vezetőségén múlott, hogyan használja ki páratlan le­hetőségeit.” A közös pénzen felépített megyeház elkészültéig a megyegyűléseket Szol­nokon jobb híján egy házban tartották. Jászberény pedig nemsokára elveszítet­te törvényszékét, elköltöztették levéltá­rát, a színházépítés már meg sem kezdő­dött. A viruló szellemi élet megtorpant, a lapalapításban addig hátul kullogó Szolnok vette át a szellemi életben is a vezető szerepet. A páratlan lehetőségek kihasználásában azonban a szocialista fejlődés igazolására az elmúlt évtize­dekben minden addigin túltettek a me­gyei vezetők.- Természetesen ez nem vethető Szol­nok lakóinak szemére - mondja Kárpáti József, aki 1973-79 között volt helybe­liként Jászberény tanácselnöke -, a vá­ros vezetői talán már restellték is magu­kat, de azért nagyon nem kapálóztak a megyei tanács meg a pártbizottság „táv­latos koncepciói” ellen. Az Alföld köz­ponti szerepkörére pályázó hegemoni- kus törekvések (Kecskeméttel szem­ben) odáig vezettek, hogy hosszú ideig a megye fejlesztési lehetőségeinek 85 százalékát Szolnok használta fel. Ezt még tetézte, hogy kihasználták a 900 éves évfordulót, amikor még a maradék 15 százalékból is visszatartottak a me­gyeszékhely fejlesztésére.- Ez ellen legfeljebb csak morgolódni lehetett, a jászberényi pártvezetést sem különösen zavarta a helyzet. De nem is csoda. A megyei vezetésnek volt egy olyan koncepciója, hogy helybelit lehe­tőleg nem engedett Jászberény élére vá­lasztani. A herényit nem tartották alkal­masnak, és ezt igyekeztek be is bizo­nyítani. Pedig a jászok évszázadokon keresztül igazgatták saját sorsukat, nemcsak hogy nem szorultak segítség­re, de nem is engedték a beavatkozást. Az új önkormányzati törvény végre is­mét megteremti a nagyobb önállóság feltételeit. Most már csak rajtunk múlik és a most megválasztandó vezetőkön, hogyan tudunk élni a lehetőséggel. (Folytatjuk) Lukácsi Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom