Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-01 / 149. szám
Néplap 1990. OKTÓBER 1. A szerkesztőség postájából "Ingyenföldet a tagjainknak sem tudunk adni" A téeszelnök válaszát várják címmel, id.Kanta Gyula aláírással (szeptember 10.) közöltük azt a levelet, mely dr.Kasuba Jánosnak, a Karcagi Magyar-Bolgár Barátság Termelőszövetkezet elnökének szólt. íme a válasz: Tisztelt Kanta Úr! Én is nagyra becsülöm Önt és tisztelem azt a rendkívüli tennia- karását, ami idősebb kora ellenére is jellemzi. A berekfürdői zártkert kialakítása valóban nagyon szép gondolat. Személyes találkozásunkkor is elmondtam, hogy ebben a kérdésben csak úgy tudok segíteni, ha a tagjainkat érinti. Ha a tagság egyetért vele, maximum a jelentkező berekfürdői lakosokat tudnánk a zártkert kialakításába bevenni. A kérdésben a szövetkezet lépett is, hiszen a földbérleti szerződéseknél lehetővé tettük a földcserét -1000 négyzetméteres területre vonatkoztatva. Tettük ezt Karcagon és Berekfürdőn egyaránt azért, hogy tagjaink - főleg a zártkerttel nem rendelkezők - az egyre nehezedő életkörülmények miatt, saját szükségletükre maguk is megtermelhessék a zöldségféléket. Ezzel a lehetőséggel tagjaink közül száz.; ötvenketten, a berekfürdői lakosok és tsz-tagok közül pedig négyszáztizenegyen éltek. A nyár folyamán megbízottja bemutatta azoknak a névsorát, akik Önnél jelentkeztek zártkert vásárlásra. A névsorból azt láttam, hogy döntő többségük nem Karcagon, hanem Miskolcon, Győrben, stb. lakik. Mi sajnos ingyen földet saját tagjainknak sem tudunk adni, s nem vállalkozhatunk arra, hogy távol élő emberek részére földet adjunk. Erre a jelenlegi törvények nem is adnának lehetőséget. Berekfürdőn 1972-73-ban a tanács a szövetkezettől igen nagy területet vett el ingyen, melyeknek jelenleg sincs közvetlen gazdája. Javasoltam, hogy e területekből valósítsák meg az elgondolást, mire azt válaszolta, hogy az állam olyan drágán adja a földet, hogy senki sem venné meg. Bizonyára ismeri Kanta úr azt is, hogy a legutóbbi földtörvény- tervezet szerint a tagjaink egy része körülbelül 50-60 ezer forintért vásárolhatna másfél hektáros területet. Hogy adhatnánk akkor földet kívülállóknak? Ezt a tagság úgysem szavazná meg, hiszen 81 százalékának nincs is földtulajdona. Igaza van, hogy ígértem: a megbeszélésről készült feljegyzést aláírom. A feljegyzés azonban nem egy jegyzőkönyv vagy emlékeztető volt, hanem ezt Ön a Széchenyi Könyvtár részére készítette mint dokumentumot. Bár nem tartottam és ma sem tartom ezt szükségesnek, mégis vállalom, hogy aláírom a feljegyzést. Arról, hogy 20-25 éve hogyan került a tsz tulajdonába a föld és menynyiért, nem akarok vitatkozni, mert úgy gondolom, erről egyikünk sem tehet és mindez az akkor érvényben lévő törvények szerint történt. Mi ma is úgy látjuk, hogy ezt a kérdést csak együttesen lehet megoldani - éspedig úgy, hogy a jelenleg földdel nem rendelkező tsz-tagokat se zárjuk ki egy jelentősebb földtulajdonszerzési lehetőségből. Hogy ez milyen nehezen megy, jól látható a legalább egy éve zajló, sokszor szélsőséges parlamenti, társadalmi vitákból is. Mivel Kanta úr elképzelése - szerényebb keretek között ugyan, de mégis megvalósulóban van, kérem, hogy most első lépésként - az Önre jellemző aktivitással segítse a kezdő kertészeket, akik tsz-tagok és berekfürdői lakosok. Dr.Kasuba János Nem változtatnak az új menetrenden A Volán megnyugtató döntését kérik című, szeptember 20-i olvasói észrevételre Zsovákné Nagy Mária, személyforgalmi osztályvezető többek között a következőket válaszolta: A városi menetrend megváltoztatását mintegy fél éves szakmai előkészítő munka előzte meg. Az ezzel összefüggő területi értekezleteken felmerült észrevételeket, a lakosság, az intézmények, vállalatok stb. érdekeit, tapasztalatait is figyelembe véve összegezték, majd ismertették szeptember 17- én a forgalom átrendezését. Úgy véli, belátható, hogy az október elsejére előkészített menetrendet nem áll módjukban megváltoztatni. (Szinte azonos időpontban árusítják az új menetrendet is.) Végezetül az utasok szíves megértését kéri - felajánlva a személyes egyeztetés lehetőségét. erejéből legtöbbet az ország újjáépítésére. íme a több százezer kisnyugdíjas sorsa közül - számadással - egy, akiket talán nem is tudatosan, de mégiscsak megbántott: Feleségemmel 12 éves korunktól fizikai munkát végeztünk, felneveltünk két gyermeket - 75 forint családi pótlék mellett, akik leérettségiztek, de nem a társadalomtól vártuk a taníttatásukat. Feleségem munkaviszonyát nem tudtuk okmányokkal igazolni, így csak egy nyugdíjból tengetjük életünket. Gyerekeink családosak, öt unokánk van, így támogatásukra nem számíthatunk. Hetvenéves vagyok, elismert munkaviszonyom 42 év 71 nap. Nyugdíjam 5821 forint, plusz 1140 házastársi jövedelempótlék = 6961 forint. Nélkülözhetetlen kiadások: gyógyszer, amire havonta 500 forintot költünk, tüzelőre ugyanennyit, villanyra, vízre 120-at = 1120. Maradt tehát 5841 forintunk élelemre és egyéb kiadásokra. Más jövedelmünk nincs. Feleségemmel egy szoba-konyhás, komfort nélküli lakásban éldegélünk, 216 négyzetméteres telken. Ezek után ítélje meg, hogy a mai idős vagy az ifjú generációnak jutott-e több az általunk termelt javakból. Az ország gazdasági helyzetéhez viszonyítva, most túlságosan fokozott az ifjúság igénye, s ez is egyik oka a mai túlfeszített életviszonyoknak. Kívánom, hogy jó erőben, egészségben neveljék fel gyermekeiket, hogy becsületes, hazáját szerető felnőttekké váljanak. Tamás József Szolnok Öregdiákok találkozója "Hol vagytok, ti régi játszótár- Iánkat, illetve csak a helyét, mert sak?" jeligével kerestük egymást ott már egy kukoricatábla áll. Az és találkoztunk augusztus 11-én iskola falaiból azonban találtunk a mezőtúri, volt Ötöles Úti Álta- még néhány tégladarabot, a kerilános Iskola egykori tanulói - azok, akik 1937-1944-ig jártak ebbe az iskolába, Molnár Gyöngyi tanítónőhöz. Huszonhatan jöttünk el a találkozóra, de a hozzátartozókkal, vendégekkel együtt nyolcvanan töltöttünk el egy felejthetetlen napot - emlékezve gyermekkorunkra. Öregdiákvendégeink 1937 előtt jártak ugyanebbe az osztatlan iskolába. Beszélgetésünk során kiderült, hogy életútjaink igen változatosak. Az egykori parasztgyerekek szétszéledtek az országban, s van, aki ’56-ban külföldre ment. A segédmunkástól az egyetemi tanárig, mindenféle végezettsé- gű, beosztású van közöttünk, ami arra vall, hogy jó indítást kaptunk a tanyai iskolában. Hálánk jeléül virágot vittünk a tanítónk sírjára, és a temetőben emlékeztünk meg az elhunyt iskolatársainkról is. Ezután kerestük meg a volt iskotésből egy kis betontörmeléket, s ezt álltuk körül - ahogyan a képen látható. A háttérben lévő bokrok a kivágott fák gyökereiből sarjadtak. Sajnáljuk, hogy csak ez maradt belőle - emlékeinkben egy nagyon kedves, jó iskola él. Az együtt elfogyasztott ebéd után jó hangulatban töltöttük el a délutánt, és sok-sok régi emléket idéztünk fel. (A legfiatalabb társunk 53 éves, a legidősebb 64, de a vendégek között 70 évesnél idősebb öregdiák is volt.) Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik a találkozó megszervezésében segítettek, közreműködtek - Köztük Bene Sándor igazgatónak, Veres Mik- lósné diákotthonvezetőnek, Molnár István gátőrnek és Benedek Lajos öregdiáknak. Szabó Magdolna nyugdíjas tanár Mezőtúr Kik ülnek még mindig hintalovon? Hozzászólás cikkeinkhez Felelősségre vonták a fogorvost és az asszisztenst A jászberényi Szabó Ágota észrevételéhez - mely a Néplap szeptember 24-i számában, Levélmorzsák cím alatt jelent meg - szeretnék néhány gondolatot fűzni. A kisnyugdíjasokra nézve bántó a véleménye, mert szerinte "aki nyugdíjas korára sem teremtette meg magának, hogy már csak a legszükségesebb kiadásokra kelljen gondolnia, szálljon le a hintalóról és üljön székre". Nyilatkozatát nem jó helyre címezte, nem vett tudomást arról, hogy az elmúlt negyven év urai - akik az ország mai helyzetéért, köztük a mai fiatalok sorsáért is felelősek, bizony fent ülnek a hintalovon és eszükben sincs leszállni; élvezik a magas nyugdíjat és egyéb kiváltságaikat. Kortársaim szenvedték a legtöbbet életükben. Az első világháború után nélkülözésekkel teli gyermekkoruk volt, majd a második világháború alatt a legszebb ifjúkor feláldozása, a mérhetetlen szenvedés, a hadifogság következett, ’56 után a kegyetlen megtorlás, most pedig a keserves idős kor. Ez a korosztály adott Az Új Néplap szeptember 10-i számában, a "Hét végén húzás" cím alatt megjelent észrevételt kivizsgáltam, ezzel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom. A beteg szeptember 8-án jelentkezett panaszaival a szolnoki fogászati ügyeletén, ahol érdemi ellátás helyett tanácsot kapott, és egy magánfogorvos névkártyáját adták a kezébe. Az ügyeletes fogorvos és asszisztense részben szakmai, részben etikai vétséget követtek el, ezért szigorú megrovás fegyelmi büntetésben részesültek. Az észrevételt köszönjük. A fogászati csoport dolgozói a sajnálatos esettől elhatárolják magukat - eddig hasonló nem történt - és szeretnénk, ha a későbbiek során sem ismétlődne meg. Dr.Csordás József, a fogászati csoport vezető főorvosa A tárgyalóteremből T önkretett lakodalom Ez év június 2-án sokáig emlékezetes lakodalom volt a szanda- szőlősi művelődési házban. Sajnos nem a világra szóló vigasság tette maradandóvá az emléket, hanem az a botrány, melynek következményeként a Szolnoki Városi Bíróság tartott büntetőtárgyalást. Pedig milyen szépen indult az est! Hat óra tájban érkezett meg a minb egy nyolcvan fős násznép - miután a fiatalok kimondták a boldogító igent. Este fél tizenegy óra körül az ara édesapja kiment a művelődési ház baloldali nyitott folyosóján munkálkodó szakácsnőkhöz, hogy megköszönje a finom vacsorát. A helyszínen azonban két ismeretlen fiatalembert is talált. Csendesen megkérdezte, vajon kik ők, esetleg ismerőseik vannak a meghívottak között? A két fiatalember nyeglén visszakérdezett: "Ugyan mi köze hozzá, különben is nekik minden lány a barátnőjük." Előadták továbbá, hogy vacsorázni kívánnak, aminek nem látják különösebb akadályát. Nem csoda, hogy az örömapa nem vette jónéven az ötletet, sürgős távozásra kérte őket. Rövid szóváltás alakult ki, melynek végső lezárására Menkó Gusztáv Szolnok, Karinthy út 146. szám alatti lakos két jól irányzott ökölcsapással tett kísérletet, melynek következtében az örömapa orrcsontja eltörött. A vérbe borult arcú sértett felkapott egy hosszú, ételkavaró fakanalat, s azzal próbált védekezni. Eközben szerencsétlenül fejen találta a vádlott társát. A ramazuri hírére kitóduló emberek elől a két fiatal megfutamodott. A lakodalom már kezdett volna a rendes kerékvágásba visszazökkenni, ám a sors - Boros Róbert Szolnok, Kiss János út 46. és Maráz Tibor Szolnok, Sport út 11/a szám alatti lakosok képében - közbeszólt. A két fiatal tizenegy óra körül a helyi "Tóbiás" presszóból tartott hazafelé, amikor a buszfordulóban pityergő M.A-ra lettek figyelmesek. Ő előadta, hogy a lakodalomból három férfi igazoltatta, s amikor vonakodott, kapott egy pofont. Ezen úgy felháborodtak, hogy - kerékpárjaikat ledobálva - nekirontottak a művelődési ház előtt cigarettázó, beszélgető kis csoportnak - azzal a felkiáltással, hogy: "Ki az, aki a fiatalokat bántalmazza?" A beszélgetők védekeztek a támadókkal szemben, s pillanatokon belül már vagy harmincán lökdösődtek, verekedtek a szabadban. Komplikálta a helyzetet, hogy az utcán több, fiatalokból álló csoport jelent meg, így jogosan feltételezhette a násznép, hogy erősítés érkezett a támadók megsegítésére. A verekedésnek végül is a rendőrjárőr vetett véget. Bár a bíróság előtt nem lehetett bizonyítani a két eset közötti szoros összefüggést, a násznép egyöntetű véleménye az volt, hogy nem véletlenül történt a második incidens. Gyanítják, értesítésre jelent meg a helyszínen Boros Róbert és Maráz Tibor, hogy még nagyobb botrányt okozzon a lakodalomban. Ez azonban bizonyítottság hiányában csak feltevés maradt. Menkó Gusztáv vádlottat a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szilágyi Béla tanácsa - egyrendbeli súlyos testi sértés bűntette miatt - 4 hó, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte. A vádlott háromnapi gondolkodási időt kért, hogy tudomásul ve- gye-e, vagy megfellebbezze az ítéletet. Boros Róbert vádlottat - figyelembe véve, hogy ittas jármű- vezetés vétsége miatt már többször állt bíróság előtt - társtettesi minőségben elkövetett garázdaság vétsége miatt 4 hó, végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett fogházra ítélte, és mellékbüntetésként 5 600 forint pénzbüntetés megfizetésére is kötelezte. Maráz Tibor vádlottal szemben - ugyanezen minősítés mellett - a bíróság még nem tartotta indokoltnak büntetés kiszabását, hanem nevelő jellegű intézkedésként 1 évre próbára bocsátotta. Boros Róbert és Maráz Tibor tudomásul vette az ítéletet. Ezzel az ügy büntetőrésze lezárult, de vajon ki téríti meg azt a nem vagyoni kárt, amely abból következik, hogy egy fiatal pár lakodalma botrányba fulladt, a násznép szórakozását tönkretették?- Bence Nem kértek sarcot A "Meddig tart még a Posta monopóliuma?!" című, az Új Néplap augusztus 24-i számában közölt észrevételre, melyben a távmásolat után esedékes díj felszámítását kifogásolták, tájékoztató válaszom a következő. Megállapítottam, hogy Dankó Zoltán részére 1990., augusztus 22-én egy oldalas távmásolat érkezett Ausztriából - egy távbeszélő előfizető távmásoló állomásáról. Tekintettel arra, hogy nem postahivatal nyilvános távmásoló állomásáról továbbították, az oldalszám után esedékes díjat a távbeszélő előfizetője nem fizette meg. Tény, hogy e díjat korábban nem számították fel, mert a Posta - a szolgáltatás megismertetése, népszerűsítése érdekében - a berendezés bér- és anyagköltségeit magára vállalta. A postahivatal tehát az előírás szerint járt el akkor, amikor az esedékes díj ki- egyenlítését kérte a címzettől. Sajnálom, hogy a cikk írója - hiányos információ alapján - a díj megállapítását "sarcként" jelentette meg. Katona István szakosztályvezető Postavezérigazgatóság Szerkesztői üzenetek D.Ignácné, Szolnok: A szak- középiskolát befejező gyermeke után júniusban járt utoljára családi pótlék - függetlenül attól, hogy el tudott-e helyezkedni a nyáron. Tehát férje vállalatánál helyesen intézkedtek, amikor júliusban már nem utalták ki az összeget. G.T.-né, Kunszentmárton: Az ön esetében jól számolták ki a gyermekgondozási díj összegét. Balogh Andrásné, Tiszafüred: A határozatlan időre létesített bedolgozói munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló tizenöt napos határidővel felmondhatja. A munkáltatónak írásban kell közölnie a felmondást. Sárközi István, Rákóczifalva: Új munkahelyén csak abban az esetben kaphatja meg az eddig ki nem vett szabadságát, ha áthelyezéssel került oda. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
