Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-01 / 149. szám

SPORf EXTRA Vízilabda OB I A második negyedben húzott el az Újpest Újpesti Dózsa-Szol- noki Vízügy SE 11-8 (3-2,4-2,3-2,1-2) Komjádi uszoda, 200 n. V.: Vuszek, Szarka. Ú.Dózsa: Mátéfalvy- Zantleitner 1, Rázga, Dala 2, Benedek, Vincze B. 3, Nitsovits 2. Csere: Be ne 1, Vígvári, Gál, dr.Onody, Ürögi 2. Edző: Kovács István. Szolnok: Kis T.-Mol- nár 1, Mohi I, Tóth, Li- hótzky, Pintér I. 2, Kiss A. Csere: Nagy, Lukács, Dudás, Magyar 4. Edző: Cseh Sándor. Gól emberelőnyből 7/5, ill. 4/3, négyméte­resből 0, ill. 2/1. Bizakodva utazott el a szolnoki csapat a táblázat élén pontveszteség nélkül álló Újpesti Dózsához, szerette volna megis­mételni a Bp.Spartacus elleni teljesít­ményt és “pontosan” akart hazatérni. Jól kezdődött a mérkőzés, a Szolnok em­berelőnyös helyzetből elért két góllal tet­te le a névjegyét, de a folytatás már nem sikerült ilyen jól. A Dózsa átvette a ve­zetést, és a parázs hangulatú mérkőzésen döntőnek bizonyult, hogy a második ne­gyedben három gólra növelte előnyét. A harmadik és a negyedik negyedben is hi­ába volt egyenrangú partner a Vízügy SE legénysége, a három gólos hátrányát csak időnként tudta csökkenteni. Ezúttal elég sok hiba jellemezte a csapat játékát. Sok volt a rossz átadás, a pontatlan lövés, ame­lyek után az Újpest le­fordult, és a támadásait góllal fejezte be. Mint­ha idegesnek is tűntek volna a szolnoki póló- zók, a játékvezetői fel­fogás pedig kedvezett a jobb fizikai felépítésű, erőszakosan játszó Dó­zsának. Ráadásul a sze­rencse is elpártolt a szolnokiaktól. Az utol­só kilenc percben 10-8- as állásnál volt még le­hetőség a felzárkózásra, de a helyzet kimaradt, az ellentámadásból az Újpest lőtt gólt, így 10-9 helyett 11-8-ra módosult a mérkő­zés végeredménye. A két csapat szombat esti játékát ösz- szehasonlítva megállapítható, hogy az Újpest jobb volt, megérdemelte a győ­zelmet, igaz, a különbség lehetett volna kisebb is. A szolnoki együttesből ezúttal csak Kis Tamás teljesítménye dicsérhe­tő, rajta kívül Magyar jeleskedett még. A többiek elmaradtak az előző mérkőzé­seken látott formájuktól. A Vízügy SE csütörtökön a Szegedet fogadja edző­mérkőzésen, szombaton 16 órakor a Damjanich uszodában a BVSC ellen fe­jezi be az idényt, aztán megkezdi az ala­pozást a márciusban folytatódó bajnok­ságra. (pi) Magyar gólerős volt Rigóéknak még nőni kell Kézilabda NB I: VÁÉV Bramac SE-Szolnoki Olaj­bányász 31-26 (15-11) Szolnok, 700 néző. V.: Klucskó, Lek- rinszky. VÁÉV Bramac SE: Németh - Zubjuk 2, Csoknyai 11 (7), Szazankov 2, Zsig- mond 4, Gyurka 8 (1), Bazsik 1. Cs.: Lepsényi (kapus), Éles 3, Gulyás, Béres, Kubasi. Edző: Valerij Melnyik. Szolnok: Busa - Rigó 4, Vozár 3, Vizsnyiczai 3, Mezei 2, Vitális 7 (1), Nagy K. 4. Cs.: Fejes (kapus), Gulyás 3, Berényi, Danyi, Sipos. Edző: Csulik Já­nos. Kiállítások: 4, ill. 8 perc. Hétmétere­sek: 9/8, ill. 5/2. Már a pályára lépéskor kiderült a két csapat közötti különbség: a veszprémiek mind súly-, mind pedig magasságbeli fö­lényben voltak, sáncuk akár a kínai nagy fal, míg a szolnokiaké inkább a berlinire emlékeztetett. Mégis a tavalyi ezüstér­mes pörgött föl hamarabb, és Gyurka va­lamint két szovjet “tüzér”, Zubjuk és Ka- zankov vezetésével ellenállhatatlanul ro­hamozták a szolnoki kaput. Igen hamar elhúztak 7-2-re - aztán semmi különös, a szolnokiak elkezdték ledolgozni hátrá­4É A szép gólokat az Olajbányász dob­ta, ezúttal Rigó tört be a veszprémiek kínai falába nyukat. A szép gólokat az Olajbányász dobta, ám az elfogódottságukat nem tud­ták levetkőzni a hazaiak. A gyors összjá- téknál gyakran perdült ki indokolatlanul kezükből a labda, ami annak volt a jele, hogy bizony tisztelik ellenfelüket. A fél­idő végére eltűnt a mérkőzés előtt látott jelentős különbség, ám a második játék­rész ismét VÁÉV rohammal kezdődött: 5 perc alatt 19-12-re formálták a veszp­rémiek az eredményt, s ezzel szemmel láthatóan elégedettek lettek. Támadott, rohamozott az Olajbányász “könnyűlovassága”, dobta is a látványos gólokat - Nagy Károly például ember- hátrányból kétszer is betalált egymás után -, de az ellenfelet, nem rémítették halálra. Amikor baj volt, a rutinosabb VÁÉV-Bramac mindig kitalált valamit. A hajrához négy pontos különbséggel érkeztek a csapatok. Ekkor néhány má­sodpercen belül két szolnoki is ziccert hibázott, sőt hétméteres is kimaradt. Nem lett hát szorosabb a végeredmény. A közönség jogtalanul szidta a bírókat - dirigálásuk egyébiránt korrekt volt -. Az Olajbányásznak nem a nagy erőkből álló VÁÉV-Bramac-ot kell legyőzni, a kö­zépmezőnyben nagyon sok nekivaló el­lenfél található, akik a szombatihoz ha­sonló játékkal megverhetők. A bemutatkozás jó volt arra, hogy a szurkolók biztosak lehetnek benne: sok jó kézilabda-mérkőzés lesz még a Tisza- ligetben! Miután a bányász aligha fog bárkit is fizikai fölényével kétvállra fek­tetni, a jövőben a mezőnyben kellene több labdát szerezni, és ha megvan, azt a mostaninál biztosabban megjátszani. Hadilábon a szerencsével Kosárlabda NB I Bravúros idegenbeli győzelem DVMSE SAMAX-Szolnoki Olajbá­nyász Kőolajkutató SE 86:89 (49:44) Dombóvár, 600 n. V.: dr.Gencsev, Szilvássy. Dombóvár: Molnár 17/15, Miedzik 20118, Kudlacz 19, Ács 15/9, Góczán 7/3. Csere: Bosznai 6, Czimbalek, Keré- nyi 2. Edző: Gróf Attila. Olajbányász: Abeljanov 4, Tyubin 1216, Tóth A. 12/6, Tóth Z. 12/6, Berkics 27. Csere: Horváth 9/3, Judik 6/3, Kmézics 7. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc. Az Olajbányász ragadta magához a kezdeményezést, és két perc elteltével már 9:3-ra vezetett. A hazaiak triplákkal kísérleteztek és zsinórban hármat szerez­tek. (11:9) Ekkor a Dombóvár idegenlé­giós centere, Kudlacz “elvégezte a hen­tesmunkát”, s ennek következtében Ra- sid Abeljanov fején ötcentis repedés ke­letkezett, melyet a kórházban kellett összevarrni. Az észt középjátékos kiesé­se megzavarta a Bányászt, és így egyen­líteni tudott a DMVSE (14:14). Időkérés után rendezte sorait a szolno­ki gárda, és fegyelmezett támadójátékkal hétpontos előnyre tett szert, (27:20). Új­ból beindult a hazai “tripla gépezet”, melyet hat 3 pontos jellemzett (négy perc alatt), így ismét átvette a vezetést a Tolna megyei csapat, (36:35). A félidő végéig tovább tartott a Mi­edzik vezérelte SAMAX lendülete (eb­ben a játékrészben 10 triplát dobtak). A folytatásban az Olajbányász na­gyobb súlyt fektetett a védekezésre, és gigászi küzdelemben a 27. percben utol­érte ellenfelét. Berkicset nem tudták tar­tani támadásban a palánk alatt, Tóth Z. és Horváth jól szervezte a játékot, Tóth A. nagyszerűen védekezett Miedziken. A 35. percben Tóth Zoltán két nagyon fontos triplát dobott, melyet nagy üdvri­valgással fogadott a Szolnokról érkezett lelkes szurkolótábor. Közben Abeljanov is visszaérkezett a kórházból és csapat­társaival együtt tudott örülni az igen fon­tos idegenbeli győzelemnek. Fegyelmezett játékkal és a II. félidő­ben nyújtott kiváló védekezéssel sikerült a bravúr a szolnokiak régi “mumusa” el­len. A mutatott teljesítmény biztató lehet a szombati mérkőzés előtt, amikor is az eddig veretlen Videotont látja vendégül a Szolnoki Olajbányász. Soproni KMSE-Szolnoki MÁV MTE 5-3 5118-5102 Sopron: Göltl P. 924, Binder Zs. 800, Derdák T. 834, Dollmayer Cs. 821, So- bor S. 868, Tomsich K. 871. Edző: Mayer At pád. Szolnok: Mátyás P. 874, Mészáros J. 858, Bíró B.-Dedrák Gy. 764, Tihanyi Cs. 811, Kántor S. 898, Rigó D. 897. Edző: Bíró József. A sorsolás szeszélye folytán a MÁV MTE immár harmadszor szerepelt ide­genben a négy eddigi fordulóból. Hazai pályán a magyar bajnok volt az ellenfél, tehát némi magyarázat van a siralmas kezdésre, mivel négy vereség a mérleg. Ezúttal Sopronban drámai küzdelem ala­kult ki a két bajnoki pontért. A hazaiak legjobb és leggyengébb versenyzőjüket szerepeltették, akiket Mátyás, ül. Mészá­ros tartani tudott. Középen alacsony színvonal jellemezte a teljesítményeket, ahol sajnos, Bíró Balázst le kellett cserél­ni, sőt a helyette beállt Dedráknak sem ment, így mindössze 764 fa lett, ezzel a hazaiak 72 fás előnyt szereztek a befeje­- Kékesi ­Tyubin, Berkics és Abeljanov, a csapat meghatározó játékosai Következik: Sz.MÁV MTE-Szombathelyi Sp.Styl. NB I férfi ifjúságiak Soproni KMSE-Szol­noki MÁV MTE 4-0 1533-1338 Sopron, Pakrócz J. 800, Molnár Zs-TóthT. 733. Szolnok: Bíró P. 658, Mátyás A.-BíróE. 680. A felnőttek versenye után került sorra az ifjúsá­giak mérkőzése. A soproni tekepálya speciális sajátos­ságai alaposan felőrölték a három szolnoki fiú képes­ségeit, ezért a gyengécske eredmény nem róható számlájukra. Mindhárman Rigó Dezső (lent) és Kántor Sándor remek játéka is kevés volt a győzelemhez. ző párok előtt. Kántor és Rigó elkeseredett, de rendkívül magas színvonalú hajrába kezdett. Do­básról dobásra csökkent a hát­rány, majd amikor ötven volt hátra - kiegyenlítődött az ered­mény. A szolnoki tábor önfeledt biztatása közepette az utolsó gu- rításig idegölő küzdelem volt a pályán. A két hazai versenyző­nek jobban sikerültek az ered­mények, így elmaradt a szenzá­ció, fagyőzelmet szereztek a soproniak mindössze 16 fával, ami olyan, mint pl. 11-est adni döntetlennél a 90. percben lab­darúgásban. A MÁV MTE - egyetlen kivé­tellel - rendkívül taktikusan és fegyelmezetten játszott, de For­tuna most Sopronnak kedvezett. Tekintve, hogy 22 mérkőzésig tart a bajnokság, nincs pánikhan­gulat, sőt innen már elfogadható a sorso­lás és rövidesen várható a bajnoki pon­tok gyűjtögetése. tehetségesek, szorgalmasak, egyelőre ez a legfontosabb értékük.- Bíró József -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom