Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-27 / 171. szám
I Magazin Kis falu a nagy határban Mezőtúrról a rövidebb, de mint kiderült, korántsem a gyorsabb utat választottam Kétpóra menet. Választásomat mégsem bántam meg, mert így, a „kertek alatt” közelítve a falut, sok olyat láttam, amit a későbbi információk segítségével a faluról kialakított mozaikképbe illeszthettem. A helyiérdekű vasutak analógiájára keskeny nyomtávúnak mondható bekötőút a téglagyár mellett vezet ki a városból. A csugari elágazás után elhagyott, új önkormányzati képviselő-testületet és a polgármestert. Péntek van, szerencsére nem 13-a, csupán október 12. Jól sejtettem, a messziről látszódott házsor már a falutáblán belül van. A házak előtt, az őszi napsütésben néhány asszony beszélget Őket kérdezem, merre találom a községházát.- Ha a következő kereszteződésnél jobbra fordul, a víztorony mögött megtalálja - magyarázzák kórusban.- Más torony nincs a faluban, csak ez a hidroglóbusz? tói is, a megyei lapon kívül a Mezőtúr és Vidéke lap munkatársa is megjelent. Az ünnepi ülés díszvendége dr. Tóth Albert országgyűlési képviselő volt Ilyen sokfelől jöttünk, mégis elfértünk a kulturház egyik kis termében, ami feltehetően régebben az egyetlen párt pártirodája volt A lemezről szóló Himnuszt hallgatva - amellyel az ülést megnyitották - azon tűnődtem, hogy ha majd mindnyájan énekelni is tudják a szövegét akkor talán egy polgármester beiktatására a nagyterem is megtelik, és akkor lesz igazán ünnepélyes aktus a község első emberének az eskütétele is. A községi képviselő-testület egyébként a polgármesterrel együtt hét tagú, egy kivételével valameny- nyien független jelöltként nyerték el mandátumukat. Az egy kivétel a testület „Benjáminja”, Kovács Péter, akit a Demisz jelölt. A következő héten, kedden, fotó- riporter kollégámmal már a Török- szentmiklós-mezőtúri műút felől, a falu „főkapuján” keresztül érkeztünk meg a községbe. A pénteki megbeszélés szerint a téesz bőrdíszmű üzemében kezdtük a munkát Egy terményboltnak kinevezett raktár mögött, a főúttól néhány száz méterre, egy újnak tűnő üzemépületben működik a bőrdíszmű üzem, ahol körülbelül ötven asszony dolgozik két műszakban. Mint kiderült a községben összesen ennyi munka- alkalom van a mezőgazdasági munkán és az infrastruktúrában levő alig tucatnyi munkahelyen kívül. A téesz fémtömegcikket csavaralátéteket fém filtereket gyártó üzeme ugyanis megrendelés híján bezárt. Onnan néhány asszonyt átirányítottak ide a bőrdíszmű üzembe, ragasztózni. Fiatal kollégám idegeit kissé megviselték a látottak KÉTPÓ Ma is több száz hektáron termelik a cukorrépát a falu határában. Valamikor a Szolnoki Cukorgyár Rt.-nek volt a legnagyobb birtoka a környéken. félig lerombolt állattenyésztő telepek, düledező tanyák mellett haladtam el, nem sejtve, hogy már a kétpói határban járok. Kétpó közigazgatási területéhez több mint ötezer hektár tartozik, ezen a területen két mezőgazdasági nagyüzem: a kétpói Szabadság Tsz és a Szenttamási Állami Gazdaság gazdálkodik január elseje óta. Ez év elejétől kapta ugyanis vissza szabadságát az 1976-ban a mezőtúri Dózsával kényszerházasságot kötött kétpói szövetkezet. Rossz házasság után gyötrőbb a válóper is. A vagyonmegosztás miatt valóban pereskedésre került sor. Jelenleg már a törvényességi óvásnál tart az ügy. A kétpóiak kezdettől fogva sérelmezték, hogy vagyonjogi vitájukat a munkaügyi bíróság tárgyalta. Hogy mi a per tárgya? Tulajdonképpen 600 hektár föld sorsa. Eny- nyivel kevesebbet akartak a túriak visszaadni a közösbe vitt kétpói földekből, mondván, hogy a feketefóld minőségű kétpói határban lineáris öntözőberendezést telepítettek. Az első pillanatban jogos érvelésnek tűnik: a befektetéssel növekedett ennek a területnek az értéke, és ezért a kétpóiaknak fizetniük kell. Fizetnek is, a felvett kölcsön után meglehetősen nagy kamatot, ugyanis a mezőtúri Dózsa a telepítést nem saját tőkéjéből, hanem kölcsönökből finanszírozta. Nyolc-tíz kilométernyire Mezőtúrtól hirtelen az élet jelei kezdenek feltűnni. Egy útkereszteződésnél van a termelőszövetkezet központi majoija és irodája. Előtte kocsik állnak, a gazdaság udvarán hatalmas, gumitömlőkkel tele kerekek, idei munkájukat beVégzett öntözőberendezések. Az útjelző tábla egyenesen mutatja az utat a kétpói vasútállomás felé. Elbizonytalanodom, a jobbra kanyarodó út mentén egymás mellett sorakozó házakat látok, és a házak között egy hidroglóbuszt. Mint később kiderül, az útjelző tábla még a régi; amerre mutat, ott most a pusztapói vasútállomás található.- Kétpónak két állomása is van, ezt a faluközponthoz közelebb esőt nevezték Kétpó-Tanácsháza megállónak, a másikat, amely most visz- szakapta a Pusztapó nevet, Kétpónak. Ezt a kissé bonyolult magyarázatot Szabó Lászlótól, a még hivatalban levő tanácsi vb-tit- kártól kapom, de már a kétpói községházán. A faluban ugyanis már az első fordulóban megválasztották az VAGY EGY?- Ateista népek élnek itt, no meg felerészben reformátusok, felerészt katolikusok. Nem építenek se templomot, se kápolnát- Még egy harangláb sincs a falu temetőjében?- Most kezdtek valami gyűjtést egy harangra - mondja egyikük. - Ha Szűcs Teriéknek van elég pénzük, hadd csinálják! Annak idején Csugaron a temetői kápolnát is Horkányi Anna bárónő építtette a saját pénzéből - toldja meg a másik asszony. Látom, harang- vagy templom-ügyben még közel sincs közmegegyezés a faluban. Másról kérdezem hát áz asszonyokat. A falu új vezetője: Gyarmati László polgármester. és hallottak, de főleg a „szagoltak”. Kis túlzással azt lehetne állítani, hogy az állomás környéke a kétpói „bűntanya”. Jobbra a presszó, italboltban a férfiak alkoholizálnák, nem restellve gyalog, biciklivel naponta megtenni az utat az innen körülbelül két kilométerre levő téesz központból sem - sajnos akad, aki naponta többször is. Balra pedig a kétpói asszonyok „szipóznak”, napi nyolc órán keresztül szíva a Pálma- tex ragasztó bűzét. A klasszikus eljárásban használt nylonzacskót itt maga a szellőztetheteüen épület helyettesíti. Csak rá kellett kérdezni a fizetésre, a munkakörülményekre, és az éppen ötperces szünetet tartó asszonyok szájából ömlik a panasz. Nyáron megfulladnak a melegtől és a ragasztó bűzétől, az ablakokat a tűzés balesetvédelmi szabályok miatt nem lehet kinyitni, csak „megbuktatni”. Az még egy kétpói ezermesternek sem jutott eszébe (a Pálmatextől elkábult embereknél ez nem is csoda), hogy az ablakokra alul vagy felül kitámasztó akasztókat lehetne szerelni. Félig nyitva az ablakszámy nem okozna balesetet, és mégiscsak több levegő jönne be rajta, mint így. Télen megfagynak, a gépek alatt a nyersbeton-padlótól lefagy a lábuk, nem szólva az ilyen körülmények között könnyen beszerezhető női bajokról. A szalag mellett dolEgyedi tanár űr történelemórát tart a speciálisan felszerelt tanteremben.- Ki lett az új polgármester maguknál? Vajon most bent találom a községházán?- Gyarmati László, aki régen a Szabadság elnöke volt. Nem hiszem, hogy most bent van, mert egy órakor lesz az ünnepélyes beiktatása. De otthon megtalálhatja. Itt lakik mindjárt az állomás mellett, abban a nagy, fehér házban. - Most már mindent tudok, gondoltam, szerencsém is van: egy ünnepélyes polgármester-avatónak is tanúja lehetek. Délután egykor valóban ünnepélyes és nyűt önkormányzati ülés kezdődött a kulturházban. Ott voltak a pártok helyi képviselői, a helyi gazdasági vezetők, a sajtó .képviselői”, méghozzá több sajtóorgánumA termelőszövetkezet bőrdíszmű üzemében az év végéig még „szi- pózhatnak” a kétpói asszonyok. , ,-! f A pusztapói cukorgyári kastély ilyen romos állapotában is szép és hasznosítható épület. gozó varrónők átlagkeresete 3500 forint. Az sem vigasztalja őket, hogy ez az áldatlan állapot már nem tart sokáig. Ma még szovjet exportra varrják a meglehetősen ízléstelen műbőr táskákat, de 1991-re még semmi megrendelésük nincs - elvész ez a munkalehetőség is.- A legfontosabb, hogy a meglevő munkahelyeket megőrizzük. Azt még Varga Kálmántól, a téesz elnökétől nem is hallottam, hogy a bőrdíszmű üzemnek nincs a jövő évre megrendelése. Felajánlom a segítségemet, hogy legalább valamilyen bérmunkát találjunk, hogy ne kelljen szélnek ereszteni az ott dolgozó asszonyokat - mondja Gyarmati László polgármester, aki csak a kedvemért jött be beszélgetni újonnan kialakított irodájába. Egyébként a szomszéd szobában találtam rá, ahol a pénzügyi szakapparátus dolgozóival tárgyalt.- Nem tudom, ez alatt a másfél nap alatt, amióta átvette a hivatalát, sikerült-e valamilyen képet kapnia legalább a helyi költségvetés állapotáról. Lesz-e pénzük az alapintézmények normális üzemeltetésére?- Pénzügyüeg jobb a helyzet, mint amire számítottam. Nemhogy hiányunk nincs, de még némi tartalékunk is van. így biztosan nem lesz gondunk az iskola, a bölcsőde, az orvosi rendelő vagy a kulturház működtetésével ebben az évben. Az ügyek átvételében egyébként minden segítséget megkapok Szabó László volt vb-titkártól is.- Úgy tudom, ő is szeremé megpályázni a jegyzői állást.- Én is így tájékozódtam. És talán nem is esélytelenül teszi ezt- Polgármester úr! Az alakulóülésen elmondott programjában első helyen említette, hogy a faluban új munkaalkalmakat teremtenek. Most hogy a meglevők is veszélybe kerültek, milyen tervei vannak?- Mint említettem, a legsürgősebb az, hogy valamilyen bérmunkát szerezzünk a bőrdíszmű üzemnek. Aztán közös vállalkozásban a téesszel, illetőleg az állami gazdasággal, például húsfeldolgozó vertikumot lehetne kialakítani. Tudom, az önállósult téesz nehéz helyzetben van. _ Korábban kitűnő állattenyésztésünk volt az egyesülés után azonban lerombolták a hí- zómarha-istállókat a tehenészeti telepet. Fogalma sincs, mennyi ki- kíhlódott értéket tettek itt tönkre! A pénteken látottak alapján azért már kezd némi foglalmam lenni minderről. És ha a marhaistállókhoz hozzáveszem még aT egykori pusztapói úgynevezett cukorgyári - műemlék jellegű - kastély állapotát, az én szívem is elszorul a herdálástól.- Úgy hallottam, hogy gyűjtés kezdődött a faluban egy harangláb felállítására. Pénteken Szabó úr azt is elmondta, hogy már harangöntőt is sikerült találniuk - kérdezem Gyarmati Lászlót, eszembe jutva a pénteki faluszéli beszélgetés.- Igen, három család, a Dávid, a Papp és a Simon család kezdeményezte a gyűjtést. Talán az ön- kormányzat is tud majd valamit segíteni, hogy legalább a temetőben legyen egy haranglábunk. Ha minden igaz, nemsokára Két- pón is megszólal majd a harang a Szent Mihály lován távozó lelkekért De ki harangoz a saját lábukon eltávozott lelkek után?! 1976 óta gyakorlatilag megfeleződött Kétpó lélekszárna. Micsoda véletlen: 1976 volt a téeszegyesítés éve is.- Ebben az évben sajnos már csak 116 tanulója van az iskolának. A beiratkozott elsősök száma is csökkent de 11 gyerekkel kevesebbet írattak be elköltözés miatt. Sók az ital miatt széthulló, elvándodó család is - panaszolja Kiséri Sándor igazgató, aki szintén egyike a heteknek, akik a vállukra vették a falu gondját A kétpói iskola pedig nem akár- müyen hírű intézmény volt Különösen Egyei Ferenc magyar-történelem szakos tanár úr szerkezeteit és tanítási módszereit tanulmányozták sokan a megye- székhelytől, de még a fővárosból is idelátogató pedagógusok- Jó néhány évvel ezelőtt egyszer Vitray Tamás műsorában szerepeltem a magam által szerkesztett segédeszközökkel. Az adásra figyeltek fel Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben és a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Az ő segítségükkel szereltük fel ezt a speciális történelem-magyar tantermet. Tavaly pedig pályázaton nyert pénzekből meg az iskolai és községi pénzekből 14 számítógéppel egészítettük ki a felszerelést. De támogatóra mindig szükség lenne, a számítógépekhez rendes monitorok is kellenének. - Az ötödik óra után beszélgettünk minderről Egyedi Ferenc tanár úrral. Kicsengetéskor a kifelé tartó gyerekek egy pillanatra megálltak egy ajtó melletti, öreg masina előtt: - Ez a Jutka, a tanár bácsi első gépe - és ha jól láttam, volt olyan, aki köszönésképpen meg is simogatta elmenőben. Ki tudja, hol élnek majd ezek a gyerekek felnőttként? Remélem, egy-két év múlva nem kell Kétpó nevét hivatalosan is Egypóra változtatni; lesz elegendő munka, közösséget szervező torony is - nemcsak hidroglóbusz - a faluban. Rideg Gábor Fotó: Illyés Csaba
