Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-27 / 171. szám
Magazin Politikai pályám nem lezárt A helyhatósági választási kampány finisében Pozsgay Imre, az MSZP parlamenti frakcióvezetője Szolnok megyébe látogatott. Az alkalmat megragadva váltottunk szót vele politikai köz- szereplésének alakulásáról.- Sokak számára feltűnik, hogy Ön az utóbbi időben visszavonult, háttérben maradt, kevesebbet szerepelt, mint korábban. Tudatosan, szándékosan vagy kényszerű okok miatt?- Inkább tudatosan, szándékosan, hiszen közszereplésre, nyilvánosságra bizonyára lenne mostanában is lehetőségem. Úgy gondoltam azonban, hogy az a munka és az a feladat, amit végezhettem, s amelyben részt vehettem az elmúlt két-három esztendőben s különösen 1989-ben, az megkívánja az összegezést, a tapasztalatok összegezését és bizonyos értelemben a visszafogottságot is. Ebben a visszafogottságban, nyilvánosság előtti tartózkodásban nem a visszavonulás szándéka, hanem az újabb önismeret megszerzése és újabb elemzés szándéka van benne.- Önt az utóbbi időben támadások is érték - bár tudom azt, hogy a Mentelmi Bizottság egyértelműen felmentette Önt a támadások alól -, milyen természetűek voltak ezek?- Ami a parlamentre tartozik, az egy magánvádas, bírósági eljárás, összefügg nagymértékben azzal az eseménnyel, amit a közvélemény úgy jegyzett meg, hogy a „gomb-ügy” a parlamentben. Egyik képviselőnket rajtakapták, hogy mások helyett is szavaz. Én ezt a leleplezést rendkívül igazságtalannak és cél- zatosnak tekintettem. Tudniillik bőségesen volt tapasztalatom arról, hogy mások is csinálták, éppen azért, mert a Házszabály erről semmiféle rendelkezést nem alkalmazott. Tehát a tisztázatlan körülményeket egyetlen képviselő és egyetlen képviselőcsoport nyakába varmi, ez volt, ami engem felháborított, és miközben én magam soha szabálytalanságot, rendellenes cselekedeteket nem követtem el, mondhatnám azt is, hogy a keresztényi etika nevében azt követeltem, az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való. Ugyanis ilyen parlamenti csoport egy sincs, amelyik bűn nélkül való lenne - ha egyáltalán ez bűnnek tekinthető. Én akkor indulatomban az ilyen feljelent- getők ellen néhány megjegyzést megtettem a parlament plenáris teljes ülésén, és bár nevet nem említettem, az illető, aki magára vette ezt az inget, följelentett, és bírósági eljárást kezdeményezett ellenem. A parlament Mentelmi Bizottsága azonban nem javasolta a parlamentnek, hogy engem átadjanak a bíróságnak.- Ez mégsem használt Önnek. Népszerűségi mutatója leesett. Hogyan ítéli meg most saját helyzetét? Ön, aki köztudott, hogy korábban áldozatot hozott a rendszerváltásért vagy legalábbis politikai értelemben kockázatot vállalt, most, amikor a társadalmi folyamatok végre elérkeztek a jelenlegi szakaszhoz, úgy tűnik, hogy túllendültek, és most áldozatává válik ennek az Ön által is kezdeményezett változásnak. Áldozatnak tekinti magát?- Nem tekintem áldozatnak magamat a szónak abban az értelmében, hogy netán túllépett volna rajtam az idő. Én a népszerűséget a politikai munkában nagyon fontosnak tartom, hiszen ha valaki meggyőző szeretne lenni, akkor abban személyiségével is részt kell venni, meggyőző erőt ez ad. Ugyanakkor nem tartoztam soha a paprikajancsi természetű politikusok közé, akik a véleményüket és megyőződésüket, mint a szélkakas, úgy változtatják csak azért, hogy az éppen esedékes és éppen kellemes széljárás irányába állhassanak be. Ilyen szempontból én a népet, a társadalmat, az állampolgárt becsülöm, és nem azt a közvélemény-kutatási eredményt, amelyik éppen vagy hideg, szeles időt mutat vagy valamiféle jó széljárást. Hiszek abban, hogy az, amit tettem, történelmi értelemben megtartja értékét, legfeljebb az időszerű politikai hullámok átcsapnak felette. Politikai pályámat, államférfiúi elkötelezettségemet - ha szabad ezt a nagy igényű kifejezést használni - nem tartom lezártnak, újabb feladatokra készülök, amelyek remélem, újabb megbecsülést hoznak számomra a társadalomtól, a közvéleménytől.- A beszélgetésnek ebben a szakaszában térjünk akkor vissza az önértékeléshez. Végül is mire szánta el magát?- Mindenképpen arra, hogy egy szempontból töretlen pályámon folytassam az utat. Ennek a töretlenségnek az alapelve az volt az elmúlt húsz-huszonöt esztendőben - még akkor is, ha tévedések övezték ezt az útvonalat -, hogy Magyarországnak a megfosztott szuverenitásból a nemzeti felemelkedés útján el kell jutnia a teljes szuverenitáshoz, ebből a szempontból egy ország nemzeti összetartását, s az azt szolgáló erők jelenlétét, ha kell, küzdőképességét, egymás ellen is küzdő képességét tartottam legfontosabbnak. Én ezért küzdöttem a nyolcvanas években is, hol az úgynevezett demokratikus ellenzék oldalán, hol a népi ellenzék oldalán, mindegyiknek készítve a teret ahhoz, hogy egy pluralista, sokpárti berendezkedés részese lehessen, ezt tartom a legfontosabbnak. S még egyet hozzá, hogy bár a szocialista gondolat és a baloldali gondolat a sztálinizmussal és a diktatúrákkal való összefonódása miatt itt, Kelet-Európábán rendkívül lejáratott fogalmakká váltak, hiszek abban, hogy az eljövendő magyar társadalomban, a sokat emlegetett Európában ennek a gondolatnak a jelenléte nélkül nem lehetünk igazán európaiak.- Itt akkor most már nemcsak Önről, hanem az Ön által képviselt pártról is szó van. Úgy tűnik, az MSZP származási” múltja miatt, előítéletek és címkézések miatt a társadalomban jelenleg nem tudja hitelesen megjeleníteni a baloldali értékeket, nem képes képviselni mindazon rétegeket, amelyeknek ezáltal is pillanatnyilag Magyarországon a politikai életben nincs igazán képviselete.- Ez a legnagyobb baj. A magyar társadalmi fordulat kétségtelenül egy dologban történelmi méretű korrekciót hajtott végre. Hogy tudniillik újra helyreállítj; a tőkeviszonyt, újra a tőke, min a termelés, a bővített újraterme lés és a piac szervező, ösztönzi ereje lesz majd jelen, ha lesz tő ke a magyar társadalmi viszo nyokban. Ezt mi nem kárhoztat hatjuk, rá kellett jönnünk, hogy; korábbi, éppen a tőkét kikap csolni szándékozó termelési for mák, rendszerek nemcsak a tőké kapcsolták ki, hanem az ember igyekezetét is, a teljesítőképessé get, a hatékonyságot. így ezzel ténnyel a szocialisták őszültél szembenéznek, tudomásul ve szik. Ugyanakkor nem hiszen hogy az országnak az válna a ja vára, ha egy múlt századi, man ehesten színvonalú tőkeviszon) a társadalmat élesen differencia ló tőkésedés jönne létre Magyar országon, amely kevesek meg gazdagodásához és sokak elsze gényedéséhez vezetne. Ezéi alapvető jelentőségűnek tartjul hogy a munka és a tőke viszc nyában a kompromisszum létre jöjjön, de úgy, hogy a munka ol dalán állóknak is hatékony, ered ményes érdekképviselete legye a törvényhozásban, a szakszei vezeti mozgalomban, a társada lombiztosításban. Ez a szociális ták programjában a legvilágc sabban benne van, mások ezt he mályban hagyják, mert a vállai kozói érdeket féltik tőle. Mi ner féltjük ettől a vállalkozói érdé érvényesülését, jószerint az i csak akkor lehet igazán európí színvonalú, ha ezt a dolgozói ol dalt is számításba veszi. Szőke Györg A betegség ______ V ass Károly 64 éves. Hét éve beteg. Eleülte reumával kezelték, majd kiderült, hogy Parkinson- kórban szenved. Az orvostudomány ezzel a betegséggel szemben egyelőre tehetetlen, legfeljebb a tünetek súlyosbodását tudja gyógyszeres kezeléssel ideig- óráig késleltetni. Vass bácsi állapota is egyre romlott. Keze-lába remegett. Egy karéj kenyeret nem tudott szelni, képtelen volt önállóan borotválkozni. Járóképességét többször elveszítette, olyankor kórházba került. Háromszor kezelték hosszabb ideig a reuma osztályon a Hetényiben, ugyanennyiszer a neurológián, de befektették a belgyógyászatra is. A kórházi kezelések után úgy, ahogy, botokkal elcsoszogott a lakásban, de élete keserves volt <és reménytelen, mint minden Parkinson-kórban szenvedőé. Éjszakánként nem tudott aludni, beszéde meg annyira nehézkessé, tagolatlanná vált, hogy már felesége sem értette a szavát. Beszedett egy vagon gyógyszert, A szolnoki parafenomén avagy bioenergiával a Parkinson-kór ellen volt egy agyvérzése, szív- és vesepanaszai állandósultak (részben a gyógyszerek mellékhatásai miatt), és az orvosok tudták, hogy állapota csak rosszabb lesz. Valami történt Meghatározott időközönként Vass bácsit be kellett vinni ellenőrző vizsgálatokra. Néhány hete azonban saját lábán ment be a kórházba. Kezelőorvosa meglepetten nézett rá. Nemsokára négy-öt orvos sürgölődött körülötte. Ilyen mértékű javulásra egyszerűen nem volt magyarázatuk. ; ■ - Akkor vettem egy mély lélegzetet és elmondtam, hogy a sógorom gyógyítgatott. Bioenergiával. Naponta ad kezeléseket. Az az igazság - emlékezik Vass bácsi -, nagyon féltem elmondani. Tartottam attól, hogy kinevetnek, nem hiszik el, amit mondok. Azt, hogy a sógorom egyszerűen rám emeli a kezét, és az ujjaiból hullámok, energiák indulnak el, s amerre tartja, elkezdek bizseregni, zsiborogni, mintha elektromos kezelést kapnék. Pedig nem ér hozzám. Húsz-harminc centire vannak tőlem az ujjai. És mégis. Még a feleségem is érzi a bizsergést a szoba másik sarkában. Egy hetedik emeleti RapeljaJ^ásban beszélgetünk. Velünk van a sógor, Iluh István is (a kitűnő költő, szépíró). Vass bácsi nekikészül a soros kezelésnek, hasra fekszik egy heverem. Beszélgetünk. Egyszer csak mintha apró tűszúrásokat éreznék a lábszáramon. Elzsibbadt - gondolom -, de a következő pillanatban végigfut rajtam a gyanú. Iluh István az előbb felállt, kikerült látóteremből. Most mögöttem áll, háttal nekem, a fal felé fordulva, karjait az égre (mennyezetre?) emelve. Vagy fél percig áll még így. Kinyújtom a lábamat, masszíroz- gatom, a zsiborgás mégsem szűnik. A kezelés Düh István a beteg fölé hajol. Ujjait sógora hátára, lábára, derekára irányítja. Tíz-húsz centinél jobban nem közelíti meg. Sógora pedig „közvetíti” a kezelést: „Most a hátamat csinálod. Zsibbad. Lementéi a lábamra. A bal combomon érzem most. Följöttél a derekamhoz. Ott, ott. Csináld még. Ott nagyon jó! ” Megfigyelem, amerre Huh István ujjai mutatnak, ott a fekvő ember bőre hullámozni, mozogni, éledni kezd. Mintha az izmok apró rángásai jeleznék: az energia célba ért, a beteg test fölfalja azt. A kezelés kb. negyedóráig, húsz percig tart. Vass bácsi felesége mosolyogva bólogat:- Bizony, most is éreztem a zsiborgást. Amikor nyáron a tévében kezdték mutogatni a ka- nálhajlítást meg a többi csodás dolgot, akkoriban kezdte István kezelni a férjemet. Itt volt a család, a gyerekek, az unokák. Először nevettük, ría, ez az igazság. De hát el kell hinnünk. Azelőtt szinte úgy forgattuk az uramat, most meg reggelente lejár a bolta tejért, kenyérért. Az ismerősök, a szomszédok mind tudják, hogy bottal is alig tudott vánszorogni egy pár métert, most meg, amikor látják, hogy szalad a busz után, csodálkoznak: Vass bácsi, maga az?!- Mikor jött rá különleges képességeire? - kérdezem Düh Istvántól. A tárgyak megkerülnek- Régen is megfigyeltem magamon vagy a környezetemben olyan jelenségeket, amelyeket akkor még nem tudtam összekapcsolni, illetve értelmezni. Néhány éve például odahaza vettem észre, hogy elhagytam a karórámat. Valahol lecsatolódott a kezemről. És akkor hirtelen beugrott egy kép. Mondtam is a feleségemnek, tudom, hogy hol veszett el az óra, holnap visszamegyek érte. Másnap ugyanazon a helyen, ahol elképzeltem, egy forgalmas utcain, a járda melletti fűben meg is találtam. Csak az vehette volna észre, aki nagyon figyeli az útmelléket. Egyszer meg a szemüvegemből kiesett a csavar. Sehol nem találtam. Másnap reggel még az ágyban eszembe jutott a szemüveg. És akkor észrevettem egy pirinkó sárga valamit a paplanom tetején. A csavar volt. Hogy került oda? Másfél évvel ezelőtt pedig szülte kísérteties hasonlósággal megismétlődött a csavar-história. Akkor ötlött fel, miféle véletlen ez? Gyerekkoromból is. emlékszem furcsaságokra. Valakinek a szemébe beleesett valami, mondjuk egy bogár, s amikor ki akartam venni, nem hagyta. Azt mondta, ha odanyúlok, bizsereg a szeme. Persze alckor még ennek semmi jelentőséget nem tulajdonítottam. Telepatikus hajlamom is mindig erős volt. Sokszor pontosan tudtam, hogy valaki a következő pillanatban mit fog mondani vagy cselekedni. De ezt jó em- berismeretemnek tudtam be. Még büszke is voltam rá. Nem tudom persze, közük van-e ezeknek ahhoz, hogy tudok gyógyítani, bár mostanában Magyarországon is egyre több szó esik ilyesmúől tévében, rádióban, könyvek jelennek meg a parapszichológiáról, s ezek alapján vélem, van közöttük összefüggés. Megsejtett tragédiák Olyan esetekre is emlékszem, amelyekről még ma sem szívesen beszélek. Mert ki hiszi el nekem azt, hogy annak idején előre megéreztem a Challanger katasztrófáját. Még azt is tudtam, robbanás lesz. Jelezni is akartam, de bárhová fordulok, biztos, hogy őrültnek néznek. Ugyanígy a földrengéseket is megérzem néha. Persze, szülte hessegettem magamtól ezeket a gondolatokat, mert a megsejtett tragédiák előjelei nyugtalanná, idegessé tesznek. Tenni meg úgysem tudok semmit.- A gyógyítás ötlete honnan jött? Amikor Ignatyenko Szolnokon ra. Sőt, mikor önként jelentkezc két kértek egy demonstrációho; felment a színpadra, hogy megt: pasztalja a parafenomén „ere jét”. Itthon elmesélt mindent. É meg úgy tréfásan mondtam nek ez nem nagy valami, ezt én i megcsinálom. Rátartottam a kí zemet úgy, ahogy mesélte, ahog Ignatyenkotól látta. Meglepődő! megdöbbent. Azt mondta, mej rázta valami. Előbb arra gondo tam, játszik. Eljátssza, minüi tényleg megrázta volna valam Aztán én döbbentem meg az döbbenetén. A gyógyító energia Akkoriban hallottam, olva tam is, hogy ezzel az energiávi gyógyítani is lehet. Megpróbá tam.- Vass bácsin kívül másokon kipróbálta a képességét?- Keveseken. A családban néhány ismerősön. Én tudor hogy sikerült már bizonyos pan: szokat megszüntetnem, de egyi lőre a sógorom az egyetlen, ak nél úgymond hitelesíthető a tén; kedésem. Őt évek óta kezeli gyógyulása azonban nem m; gyarázható orvosilag.- Mit gondol, más, esetle gyógyíthatatlannak tartott bete] ségeket (rákot, stb.) eredmény sen tudna kezelni bioenergiával- Mivel még nem próbáltar nem tudhatom. De úgy érzem, 1 az első kezelést, az első energi átadást a beteg érzékelni tudj akkor van remény. Azt nem ti dóm - persze más sem -, hoj miként működűi ez a bioenergi Egyszerűen akarnom kell, ho; menjen a kezemből. És megy. hatása meg ilyen. Sőt, arra is k váncsi voltam, a távolság ak dály-e. Nem az! A napokban pé dául a Kun Béla körúttól a m gyei kórházba küldtem egy adj energiát. Akinek küldtem, vis szajelzett, érezte azt a bizony bizsergést. Úgy vélem, ha valal nek szüksége lenne rá, a föld ti só felére is tudnék energiát ki deni. (Folytatjuk hétfői lapszámul 14. oldalán.) Beszélgetés Pozsgay Imrével