Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-27 / 171. szám
4 1990. OKTÓBER 27. Szombatijeßyzet Ha én polgármester lennék... ...akkor hivatali teendőimet azzal kezdeném, hogy behúzódnék a polgármesteri - korábban tanácselnöki - iroda legsötétebb zugába, és mélyen elgondolkodnék önmagam és településem sorsáról, jövőjéről. Először is elgondolkodnék azon, hogy miért éppen én lettem a polgármester, hiszen annyi nálam okosabb, alkalmasabb embert ismerek a környezetemben. Szeretnek és azért voksoltak rám az emberek, vagy éppen azért, mert nem szeretnek, és így akarnak velem kiszúrni? Egyáltalán, hányán szavaztak rám, és vajon hogyan gondolkodnak rólam azok, akik el sem mentek szavazni? Az hiszem, végül is majdnem mindegy, hogy a kérdésekre mik a válaszok, illetve úgysem tudnék ezekről pontos képet kapni, meg hát mit is kezdenék az információval. Én lettem a polgármester, rám voksoltak, és ez éppen elég ok arra, hogy elégedett legyek választási szereplésemmel és az eredménnyel. Illetve, ha jobban belegondolok, elégedettségre, örömre nincs is túl sok okom. Sőt, talán inkább szálljak magamba és sajnáljam, hogy nekem ilyen sors jutott. Mert mit tudok én polgármesterként tenni a településért? Az emberek érthető módon sürgős változásokat várnak tőlem, én pedig a viszonyok ismeretében úgy érzem, hogy nagyon keveset tudok tenni. Ezért minimum azzal kell számolnom, hogy csalódást fogok okozni, és nagy tévedésként vonulok be a rám bízott település életébe. Ismereteim szerint pénzben nem fogunk bővelkedni, pedig az elképzeléseim egy részének megvalósításához éppen arra lenne szükség. De talán akkor is csalódást okoznék, ha nem lenne ilyen pénztelen a világ. Azt hiszem, az emberek megfogalmazott kívánságuk ellenére sem örülnének annak, ha megpróbálnám környezetüket, életritmusukat, szokásaikat radikálisan megváltoztatni. Még az is lehet - és itt az ördögi csapda -, hogy éppen ők akadályoznának meg abban, hogy felforgassam az életüket. Mert úgy gondolom, az emberek stabilitásra, kiszámíthatóságra vágynak. Szeretik - illetve szeretnék - tudni, hogy mi lesz egy fél év múlva, vagy netán két év múlva. így, meditálás közben azt is bevallom, komoly zavarba jönnék, ha valaki azt kémé tőlem, hogy fogalmazzam meg az önkormányzat lényegét. Az igazság, hogy nem tudnám pontosan. Őszintén szólva nagy lenne a kísértése annak, hogy minta híján a tanácsrendszert próbálnám utánozni, csak még attól is gyengébben tudnám csinálni. Frissen megválasztott polgármester létemre viszont nem adhatom át magam a letargiának, nem uralkodhat el rajtam a tehetetlenség érzése. Megválasztottak annyian, amennyien, ilyen vagy olyan megfontolásból, szeretve vagy kárörömmel. A bizalom viszont kötelez - meg a bizalmatlanság is. Be kell bizonyítanom, hogy alkalmas vagyok, hogy tényleg a köz érdekében vállalkoztam a legmagasabb közfunkcióra és nem pedig önös karriervágyból. Tennem kell tehát, de mit és hogyan? Bevallom, a válaszhoz nem vagyok elég okos. Ezért kénytelen leszek jól felkészült embereket megnyerni magamnak és a település ügyének - természetesen az önkormányzati testület mellett. Az biztos, hogy okos és tisztességes emberekben nincs hiány, csak sokan közülük visszahúzódtak, távol maradtak a közélettől. Az okos és tisztességes emberek régi vagy mai párttagsága nem érdekelne. Én úgy gondolkodom, hogy az emberi tisztesség, szakmai kvalitás és a párttagság három különböző kategória, a magam részéről az előbbieket az utóbbi fölé helyezem. Az értelmes tanácsokra, javaslatokra mindig odafigyelnék, de a végtelenségig nem hagynám befolyásolni magam. Elvégre én vagyok a polgár- mester! Persze néhány okos emberrel még nem elégednék meg. Lehet, hogy reménytelen vállalkozás, de igyekeznék megismerni a lakosság gondolkodását is. Igaz, ez mostanában senkinek sem sikerült, de én mégsem mondanék le róla. Törekednék arra, hogy kölcsönösen megértsük egymást. Azt próbálnám megértetni, hogy legszűkebb életkörülményeiken, környezetükön most nem tudunk érezhetően javítani. Én pedig azt érteném meg, hogy ők ezt nem tudják megérteni, mert teljesen természetes, hogy az emberek nem a népgazdaság vagy az önkormányzat zsebére gondolnak, hanem a sajátjukra. A stabilitásra és a fokozatos változtatásokra törekednék, remélve, hogy ezt elfogadják tőlem. Ha valamivel ellenszegülnének, azt is megérteném, és nem vádolnám őket maradisággal. Én engednék! Ha végiggondolom az előttem álló néhány - remélhetőleg az új soros önkormányzati választásokig tartó - éveket, úgy tűnik, nem lesznek nyugalmasak a napjaim. Szorítani fog a tehetetlenség, a rutintalanság, a bizonytalanság. De azért remélem, hogy örömben is lesz részem, és időnként talán még elégedett is leszek önmagámmal. Ha látványos sikereket nem is tudok majd produkálni, elindíthatok valamit, valami újat, mást. Talán az utánam jövőnek már könnyebb lesz, és esetleg ő megköszöni nekem, hogy voltam. Ha csak a lehetőségét teremtem meg a fejlődésnek, én már akkor is örülök. Vélhetően sokkal többre nem futja erőmből - de talán nem is az én generációm kezében van az igazi lehetőség, hanem az utánunk következőében. Elhatároztam, bárhogy is alakulnak a dolgok, nem mondok le - nem hagyom cserben választóimat és nem szerzek örömet ellenségeimnek. Az persze más kérdés, ha egyszerűen megbukom. Végig akarom csinálni, vállalva a már most tisztán látható kudarcokat és nehézségeket! Most jut eszembe, én nem is indultam a hely- hatósági választáson, nem lettem polgármester sem - és egyáltalán, jó polgármester lennék én? A Kőolajkutató Vállalat Szállítási Üzemének fő profilja az olajipari berendezések szállítása, üzemeltetése és javítása. Ismeretes, hogy a vállalatnál is leépítésekre került sor, ezért a szállítási üzemnek megnövekedett a szabad kapacitása, melyet lakossági szolgáltatással igyekeznek lekötni. Mindenféle gépkocsijavítást, -beállítást és -ellenőrzést elvégeznek, valamint mosnak és festenek is. Felvételünkön személygépkocsi futómübeállítása látható HPA UNI-LUX-müszerrel. Fotó: Mészáros Bizakodók — másképpen: magángazdálkodók „Magántulajdonon alapuló egyéni, nem társas, nem közösségi, nem állami gazdálkodás. Lehet kisüzemi, paraszti magángazdálkodás.” (Amagyarnyelv értelmező szótára IV. kötet) Hogy miért lesz valakiből magángazdálkodó, például Jászla- dányban? Embere válogatja: van, akit a kényszer visz rá, akad, aki önálló gondolatait, elképzeléseit akarja megvalósítani, máshol iszonyatosan keveset fizetnek, míg arra is adódik példa, hogy az illető korábbi beosztásából menekül. Nos, a felsoroltakból nem is- Miképpen bizonyít?- Visszakértem az apám meg a feleségem örökségét, ami tíz köblös szántó. A fiam megvásárolt a rokonságtól egy tanyát, ő is magángazdálkodó, és ott hizlalunk évente 280-300 hízót.- Hogyan kezdték?- Húsz anyakocát állítottunk be, és majd váltani szeretnénk a Ka- Hybra, de hát ehhez sok türelem és néhány év kell. Ami pedig a visszaadott földet illeti, az egészbe lucernát vetek, mivel kell a zöldtakarmány, meg a hereliszt sem rossz. hovatovább ráfizetéses lesz, me nekünk 14 forintot sem adnak lit« ráért. Kérdezem én, a boltba mennyiért veszi meg maga a zac: kós tejet? Gondolom, nem enny ért. Azután, amikor levágtuk a egyik szarvasmarhát - most k< paszkodjon meg -, ötven forint ki rül adtak érte élősúlyban kilói ként. Ezért ne csodálkozzon, hog azt fontolgatjuk: ha felépül a hí zunk, a földszinten valamikor k alakítunk egy kis tejivót. Legaláb ott valódi, friss tejet vásárolhat betérő. Mert a termelői támogat: lassan olyan, akár a délibát Hamosék magánbenzinkútja a hét minden napján - még vasárnap is délig - fogadja a tankolni akarókat. egy ráillik a most 41 éves Tóth Mácsai Árpádra is, aki a téeszben hosszú esztendőkig a növénytermesztésben dolgozott középvezetőként. Az irodából elvágyott- Bő öt éve egy áthelyezés következtében négy fal közé kerültem, az irodába. Éz nem más, mint egy kinti foglalatossághoz szokott ember első halála, azért harag nélkül kiléptem a téeszből. A ladányi- aktól béreltem öt-hét hold földet, amelyekben vöröshagymát, zöldségféléket, káposztát, egyszóval kerti kultúrákat termesztettem.- Nem furcsállották az emberek a döntését?- Akadt téeszelnök, aki megkérdezte: hogyan mertem belevágni? Merésznek tűnt, hiszen családi alapon fogtunk mindebbe. A feleségem, a fiunk meg a szülők. Olykor napszámos is segített, ha már nem bírtuk a munkát, ami itt 600 forint. Azért a tizenöt éves nagyüzemi gyakorlat sokat segített.- Szabadidő?- Télen adódott, de nem ez a legnagyobb gond. Ennél sokkal fontosabb az értékesítés megszervezése, Zalaegerszegtől Nyíregyházig. Bármilyen hihetetlen, évente százezernél többet költők benzinre, hogy a megfelelő felvásárlói hálózatot kialakítsam.- Pénzügyileg milyennek ítéli az utóbbi éveket?- Az elmúlt hármat rossznak. Ebben közrejátszott az idő is, no meg például most az, hogy afféle társas vállalkozásban libázni kezdtünk. Úgy tűnik, hogy a nagy keservesen értékesített tízezer darabon nem lesz annyi hasznunk, mint fél hold hagymán.- Miben látja a magángazdálkodás lényegét?- A mindenáron való, magas tömegkereskedés helyett ebben a szektorban a minőség és a jövedelmezőség az elsőrendű cél. Meg az, hogy a maga ura, gazdája, mindenese az ember, nincs másra kire fogni a kárt. Még így sem biztos a siker, könnyen befürödhet az illető, mint mi a libákkal, de nincs mese, próbálkozni kell. Tóth Mácsai Árpád mint mondotta: harag nélkül vált el a téesz- től, és ma is jó a viszonya a közös gazdasággal. Nem így idősebb Túri Jánosnak, aki rögtön a lényegre tér. r Ötvenhat évesen elértem oda, hogy azt mondták: sertésgondozónak alkalmatlan vagyok. Néhány hete a magam ura lettem, és ha az egészségem engedi, bebizonyítom: tévedtek.- Megéri a vállalkozás?- Én bizonyos vagyok benne, hogy igen. Együtt küszködünk a gyerekkel, de a kassza nem közös. En például ma is öt hízót vágtam le, és itt a beszélgetésünk színhelyén, a vágóhídon dolgozzuk fel a hentessel. A hentes, Táncos Győző, a helyi ABC szakembere éppen bontja a jószágokat, ezért csak pár szót váltunk vele.- Körülbelül nyolc éve kérem a húsipart, hogy belsőrészt meg tokaszalonnát is hozzanak. Nagy ritkán teljesítették, pedig igény lenne rá. Most szétszedjük János bácsival a hízókat, bevisszük az ABC- be a bontott részeket, és tőkehúsként fizetünk érte. Neki is megéri, nekünk is, mert a helyben meghizlalt állatot itt dolgozzuk fel, sőt valamennyi belsőrészét itt értékesítjük. Hetente öt-hat is elkel így az üzletben. Értékesítés, feldolgozás helyben Valóban az lenne a községi magánvállalkozások, gazdaságok lényege, hogy a helyben termelt javakat vagy azok egy részét ott értékesítsék. Főleg, ha kereslet van rá. Egyébként Túri János korszerűsíteni kívánja a gazdaságát: munkagépet szeretne venni. Igaz, ez egyelőre ábránd, mert kell hozzá vagy félmillió. Ámbár ő bízik abban, hogy ha az ereje nem hagyja cserben, előbb-utóbb temérdek munkával traktortulajdonos is lehet még. Van, aki a sertéshizlalásra esküszik, más pedig a tehéntartás mellett kötött ki. Közéjük tartozik a fuvaros Fejes László és a felesége is, akiknél jelenleg hét tehén, négy vemhes üsző, hat borjú kéri a porciót. A háziasszony jelenleg a második aprósággal gyesen van, míg a férj korábban Szolnokra járt be dolgozni. Az ingázás se volt kellemes, a fizetés se sok, ezért elhatározták: fordítanak a szekerük rúd- ján. _- Úgy kezdtük - mondja Fejesné -, hogy ami kevés pénzünk volt, azon szopósborjakat vettünk, és két álló esztendeig nevelgettük őket. Szabad idő egy deka sem maradt: jellemző, hét év házasságunk alatt mindössze egyetlen egyszer bírtunk pihenni három napot.- Mennyibe kerül ez az intenzív tartás?- Csak abrakra hetente három és fél ezret áldozunk. Ennél is nagyobb gondként nehezedik azonban ránk az, hogy a termelő manapság mennyire kiszolgáltatottja a piacnak. Mondok két szemléltető példát. Az egyik a tej, amelyik Messziről szépnek látszik, de al közelebbről ismeri az egészet, bőrén érzi: koránt sincsen így.- Mégis csinálják!- Igen, mert bízunk abban, hog elérkezik az az idő, amikor vált ban megszűnnek a hasonló észn vételek, és olyan igazi, piaci ve: senyhelyzet alakul ki, ahol az e adó meg a vevő is jól jár. Kisgazdálkodás ide, masze vállalkozás oda, azért jelenle Jászladányban a pár hete megnyí magánbenzinkút a sláger, amelyi a maga nemében legelső a megyi ben. A családi alapon létrejött vá lalkozás vezetője Harnosné Gc rics Erika, a feleség, és Harnt Imre, a férj pedig kisegítő csalác tag. Jobban mondva kútkezelő.- Nem túlzás, amit mondok, ki zel nyolc kiló papírt kellett beszi reznem az október 6-i nyitásho: Januárban kezdtük az aktahalon mai a rohangászást: ide pecsé oda okmánybélyeg, amoda alí írás, és most bírtunk nyitni. Jelei leg 92-es benzin, gázolaj, fűtőol; kapható nálunk - sorolja Hamo: né.- Megélnek belőle?- Nagyon hiszem, hogy igei Most például, a háromnapos üi nép idején messzelátóval kelle keresni, hol, merre adódik üzemi lő kút. A miénk nyitva volt, a fé jem akkor is dolgozott, illetve mé vasárnap is méri a benzint délig.- Mennyire adósodtak el?- Szó szerint teljesen, hisze csak a kölcsön félmillió. Súlyo: bítja a helyzetet, hogy ráadási szinte mindennap fizetnünk ke valamit. Egyszer az árut, azután a SZTK-t, vagy a biztosítást, szóv: folyamatosan megy a pénz. Enne ellenére reménykedünk, hog egyszer végre egyenesbe kéri lünk, ha már belevágtunk a egészbe.- Mint egy benzinkút gazdáji mondana valami meghökkent előírást? Jogszabály követeli- A több közül most csak egyi említek. Mivel ebben a vállalki zásban én, a feleség vagyok a fi nők, a férjem pedig a beosztott, jogszabály azt írja elő, hogy ni kém, mint vezetőnek évente ke tartani munkavédelmi oktatás Megtartom, noha fogalmam sei lenne, hogy a gyakorlatban miké] pen működik a kút, ha a féijei mondjuk előtte nem mondaná e Ugyanis ő a szakember, én pedi a papírmunkát végzem itthon. E végre az utóbbi öt évben a gyesi met tölöttem, -és most is ott v; gyök... D. Szabó Miklc Fotó: K. I
