Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-27 / 171. szám

1990. OKTÓBER 27. 3 90 éves a Magyar Autóklub A közvélemény jogos felhá­borodását kiváltó, drasztikus benzináremelés is hozzájárult ahhoz, hogy sokan és sokféle szempontból kifogásolják az au­tóklubnak az érdekvédelemben megmutatkozó passzivitását. Nevezetesen azt, hogy nem emelt szót az autózás, az autóso­kat sújtó kormányzati döntések­kel szemben. Kétségtelen, hogy ezen a területen az autóklub meglehetősen kevés sikerrel di­csekedhet. A rendszerváltás óta azonban változni látszik a hely­zet. így a küldöttközgyűlés nem csupán az óhajok megfogalma­zásáig mehet el, hanem arra is felhatalmazást adhat a klub új vezetőségének, hogy tagsága ér­dekében milyen lépéseket tehet, illetve szükséges megtennie. Az elviselhetetlenül magas üzemanyagárak, a korszerűtlen úthálózat, a műszakilag elavult, környezetszennyező járműpark, az alkatrészellátás csődje, a gyakran minősíthetetlen színvo­nalú szervizszolgáltatások, a kri­tikán aluli közlekedési morál mind olyan súlyos problémák, amelyek rendkívül megnehezítik a hazai motorizáció fejlődését. Úgy tűnik tehát, a Magyar Autó­klub fennállása óta a legnehe­zebb időszak elé néz. A klub né­hány megyei tagjától ezért arra a kérdésre kerestünk választ, hogy mit várnak a küldöttközgyűlés­től, illetve az autóklubtól? Papp Sándor: - Megmondom őszintén, sok mindent nem vá­rok. Régi kifejezéssel élve, az autóklub a felépítményhez tarto­zik, míg például ez a tragikus benzináremelés az alapokhoz, ezért ebben a témában nem tud érdemben fellépni a kormány- zattal szemben. Az ókori Rómá­A mintegy 650 ezer hazai autóst tömörítő társadalmi szervezet, a Magyar Autó­klub ötévenként ismétlődő nagy eseménye a küldött­közgyűlés, melynek meg­rendezésére ma kerül sor. Az idén ez egybeesik a klub fennállásának 90. évfordu­lójával. A rohamosan ne­hezedő működési feltéte­lek, a romló gazdasági kö­rülmények azonban igen­csak háttérbe szorítják a jubileumot. ban is azt kiabálták, hog fizesse­nek a gazdagok. Ebben az or­szágban pedig úgy tűnik, az au­tósok a gazdagok, ezért nekik kell vállalniuk a gazdasági ter­hek nagy részét. A klub szolgál­tatásaival azonban meg vagyok elégedve, s a tagsági díj sem ma­gas. Ez a társadalmi szervezet nem sorolható a felépítmény so­kat szidott „alakulatai” közé. A környezetvédelem terén is bőven akad tennivaló. A katalizátorról még nem lehet beszélni, ez ma még a jövő zenéje, de a kétütemű kocsik négyütemű motorral tör- ténő felszerelését szorgalmazni kellene. Ebben fontos szervező szerepet vállalhatna az autóklub, persze állami támogatás nélkül ez sem megy. Czakó János: - Azt hiszem, nincs az az autós, aki egyetértene ezzel a benzináremeléssel, de az intézkedés ellen a klub nem tehet semmit. Véleményem szerint a szolnoki szervezet nem áll hely­zete magaslatán, mert hiányoz­nak a működéséhez szükséges feltételek, így például nincs al­katrészük. Tevékenységükről a tagok szinte semmit nem tudnak, ezért elvárnám, hogy időnként adjanak jelt magukról a helyi saj­tóban. A tagok nem tudják, ki képviseli őket a küldöttközgyű­lésen. A szervezet alkalmatlan arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra az autósokat érintő, fontos döntések meghozatala előtt. Faragó László: - Az új kor­mánytól reménykeltő változáso­kat vártunk, e helyett inflációt kaptunk. A klub vezetőségének mindenképpen erélyesebben kellene fellépnie a kormányzat­tal szemben, hiszen az egész or­szágra kiterjed a hálózatuk, ezért az autósok akaratát ők tudnák leginkább érvényesíteni. Én ugyan még nem vettem igénybe a klub szolgáltatásait, de az em­ber érzi, hogy tartozik valahova. Autóink rosszak, útjaink nem kevésbé, és a bajba jutott autós számíthat az autóklubra. Ennek ellenére úgy vélem, a szervezet még mindig egy kissé bürokrati­kus. L. Z. Jászboldogházán, a Hűtőgép­gyár Radiátorgyárában új ter­mékcsaládot fejlesztettek ki, melyet Radal-panel néven mu­tattak be a BNV-n, ahol a belföl­di és a külföldi érdeklődők kö­zött egyaránt sikert aratott, mert esztétikusabb, szebb, és gyártása gazdaságosabb a jelen­leg forgalomban lévőknél. A 600-as típust egy hónapja gyárt­ják, a többi típus nullszériájá­nak készítését e hét közepén kéz­dik meg. Az új termékeket több színben forgalmazzák, s talán nyugati piacon is sikerül értéke­síteni. A szocialista exportstop miatt ugyanis a gyár értékesítési gondokkal küzd, s belföldön a ra­diátorgyártók száma növekedett, míg az építkezések csökkenése miatt mintegy másfél millió négy­zetméterrel kevesebb radiátorra van szükség. Felvételeink a ra­diátorgyár alkatrészgyártó-, sze­relő- és hegesztőüzemrészében készültek. Fotó: Korényi Éva Örményesen kivárják a jó szelet, aztán előre! (Folytatás az 1. oldalról) Mészáros László igazgató te­hát teljes jogú felelőse a gyárnak. Akár csődbe is viheti a saját sza­kállára, ezt azonban nem teszi. Az önállóságot már korábban ga­rantálta számukra az, hogy saját profilt alakítottak ki: hőlégfúvó­kat gyártottak, és egy igen ko­moly stratégiai terméket, szovjet atomerőművekhez készítettek itt részegységeket. Ezek - leg­alábbis Csernobil óta - igen szi­gorú norma szerint gyártódtak, rozsdamentes acélból, világszín­vonalú konstrukcióban. Azt mondja az igazgató, hogy az iparág az utóbbi években olyan nagyot fejlődött, mint teszem azt a híradástechnika. Egyszóval az örményesi gyár is kelet felé volt tájolva jó ideig. Termékei 25-30 százalékát tették ki az atomerőművi berendezé­sek, 60 százalékát adta a termo- generátor, ami a bábolnai csirke­keltetőkkel együtt utazott a Szovjetunióba. Ma már csak szé­pen emlékeznek erre a korszakra, bizony ez volt a leggondtalanabb időszaka Örményesnek. Mostanra ez a kiváló üzletme­net megtorpant azáltal, hogy a szocialista exportot szigorúan megadóztatták. A termogenerá- tor-gyártás visszaesett egyne­gyedére, az atomerőmű-beren­dezéstől is búcsúzni kellett. Akár meg is könnyezhették volna ezt a gyártóik, hiszen egy igen jó bolttól estek el. Hogy mit csinálnak ma? Fel­vállaltak egy csomó „pléhmada- rat”, nem túl nagy hasznot hozó, de nem is ráfizetéses, egyszerűen előállítható terméket. Kábeldo­bokat, tartályokat, csőelosztókat, mondhatni primitív termékeket adnak el Nyugat-Németországba csak azért, hogy értük igényes alkatrészeket tudjanak vásárolni. Most azért van egy igen tisztes­séges tőkés exportjuk, az igazga­tó szavaival élve „minden kis va­cakból”. Hát akkor a jövő... Mészáros László úgy is, mint vitorlás sportember megtanulta tisztelni az elemeket. Ha túl erős szél fúj, nem szabad hősködni, ha viszont szélcsend van, nem szükséges mindenáron vitorlázni. A mosta­ni pörgölődő szélben kivárni kell. És figyelni. A nagy ugrás - vagy vitorlásnyelven szólva: az árbocokat feszítő fuvallat - a pri­vatizáció valamilyen változata lehet. Az örményesi gyár ahhoz viszont túl kicsi, hogy vonzó le­gyen egy nyugati partner számá­ra. Létszámát tekintve azonban akár nagyüzemnek is számíthat­na a mintegy négyszáz dolgozó­ját tekintve. Maradt tehát két nyugatnémet céggel tervezett vegyes vállalati koncepció és egy igényes belső átszervezés. Amolyan műhely nagyságú üz­letágakra bontják a gyárat, vél­vén, hogy így jobban érvényesül a tulajdonosi szemlélet, és az az elv, hogy a saját munkájával mindenki számoljon el. Példa minderre van bőven. Ott van pél­dául az egyik partnerük: a német Niwar cég, amelyik tizenhét em­berrel dolgozik, sokat és jól. A kábeldobok egy részét ugyan Ör­ményesen rendeli, aztán ő adja tovább bezsebelve persze ezzel a haszon egy részét, de hát ma eh­hez is jó képet kell vágni. Hogy mit hozhat a kissé távo­labbi jövő? Az igazgató azt mondja, a kiscsirkék lábára nem lehet halinacsizmát húzni, szá­mukra mindenképp szükséges a 31,5 Celsius fokos meleg, még­pedig mindehhez termogenerá- tor kell mielőbb. Nemrég a kár­pátaljai Técsőn voltak ők is, szá­mos megyei vállalattal egyetem­ben, és ha csak a 20 százaléka realizálódik annak, ami ott el­hangzott, már nagy baj nem le­het. Ismét beindul a keletre való szállítás, csak éppen most már dollárért. Hát persze, hogy kez­detben a szovjetek is valutáért fogják először nyugatról besze­rezni a termékeiket, ahogyan mi magyarok tettük a fagyasztólá­dával, vagy ahogy Kína példája bizonyította. Aztán rájönnek, hogy közelebb ugyanolyan jó minőséget kapnak, és kémek majd ajánlatot tőlünk, magya­roktól is. A mi előnyünk pedig az, hogy 30 százalékkal tudunk olcsóbbak lenni a nyugati üzlet­feleknél. De ami akonkrét örmé­nyesi terveket illeti: komoly, előrehaladott tárgyalások foly­nak svédekkel 26 négyzetméte­res lakóalap-területű konténer­házak összeszerelésére, ebből iszonyatos mennyiséget rendel­nének a skandinávok, és ha a közeljövőben a próbagyártás si­keres lesz. Örményes jövőjét jó időre ki lehet pipálni. Kíváncsi voltam, miként sze­rez egy ilyen minigyár nyugaton partnereket. Kiderült, hogy a jó hír szárnyon jár: a nyugati üzlet­felek kézről kézre adják azt, aki­vel meg vannak elégedve. És persze a nagy titok: úton kell lenni állandóan! Csak közbeve- tően mondom el, hogy a közeli napokban fél-tucat üzem, válla­lat igazgatóját kerestem, és szin­te valamennyien külföldön, üz­letszerző körúton jártak. Mészá­ros László szerint sem megy ez másként. Elengedhetetlen nap­nyugat irányában is a „főnöki pofafürdő”. És persze a jó sze­rencse. Elmesélte, hogy a közel­múltban éppen Frankfurtban járt, s már lefekvéshez készülő­dött, amikor az egyik üzletkötő meginvitálta egy félprivát láto­gatásra a várostól úgy 20 kilo­méterre. Fáradtan csak útra kelt, és nem bánta meg: a házigazdá­tól 300 ezer nyugatnémet már­kás megrendeléssel jött el. Hogy itthon mire lehet számí­tani? Az örményesi leányvállalat amolyan „kis tigris” kíván lenni a magyar iparban: gyors, mozgé­kony és mindenre azonnal reagá­ló. És hát bármilyen merész is a jóslás, előbb-utóbb itthon is helyre állhat a piac, sőt, ne adj isten, határainkon belül is meg lehet majd élni a jó minőségű munkából. Addig pedig a hajó lékeit ki kell javítgatni, minden­áron a fedélzeten maradni, és ha jön a jó szél, előre! Palágyi Béla Egymillió forint feletti összeggel 30 megyei cég tartozik Mint már köztudott, a Társa­dalombiztosítási Főigazgatóság megelégelte, hogy az ország kü­lönböző munkáltatói, vállalko­zói összesen 18 milliárd forinttal tartoznak a társadalombiztosítási alapnak, ezért - serkentőként szánva - az 1 millió forint fölötti összeggel tartozók névsorát meg kívánja jelentetni. Megkérdeztük a megyei társa­dalombiztosítási igazgatóság megyei igazgatóját, dr. Bagdi Lászlót, hogy a megyében mennyien, mennyi pénzzel tar­toznak a társada­lombiztosításnak. Az igazgató elmondta, hogy a megyében jobb a helyzet az országos átlagnál, mert míg az év első felében 147 millió forint „kintlévősége” volt az igazgatóságnak, addig szep­tember végén „csak” 88 millió forint. Számosán tartoznak ki­sebb összeggel, míg egymillió forint feletti pénzzel 30 vállalat, gmk, kisszövetkezet, kft., stb. adós. Ezek november végéig, de­cember elejéig rendezhetik tarto­zásaikat az engedélyben megha­tározott feltételekkel - szeptem­bertől az addigi 2 százalékos ké­sedelmi kamat helyett már 4 szá­zalékos kamattal számítva. Van olyan vállalat, amelyiknek 10 millió forint a hátraléka, de a 30 többsége csak néhány millióval tartozik. Kettő vállalat 4-4 millió forintot egyáltalán nem tud kifi­zetni. Ezek közül az egyik már megszűnt. Dr. Bagdi úr megjegyezte, hogy nem kezdeményeznek a tartozások visszafizetésének meggyorsítására felszámolási el­járást, hiszen ebben az esetben előbb mások követeléseit kelle­ne kielégíteni, és nem biztos, hogy a sor végén található TB- nek maradna pénz. Majd ha - a kormány ígérete szerint - válto­zás lesz, és a munkabér után a második helyre kerül fontosság szerint a TB, akkor már biztosan nem fogják elkerülni ezt a lépést. Egyébként - vetette fel az igazga­tó - figyelemre méltó, hogy a té­eszek fizetési kötelezettségeiket milyen jól tartják, pedig a mező- gazdaság helyzete nem könnyű mostanában. Az aszály sújtotta téeszeknek egyébiránt január 15-éig meghosszabbították a tar­tozások visszafizetésének határ­idejét, ha a Fölművelésügyi Mi­nisztérium valóban aszálykáros­nak minősítette azokat. Számukra a 4 százalékos ké­sedelmi kamat helyett csak 2 százalékot számítanak majd fel. ta A Jászberényi Dohánybeváltó Üzem felvételre keres belső termelési irányítót. A munkakör betöltésének fel­tétele:- szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség- legalább 5 éves szakmai és vezetői gyakorlat. Bérezés megegyezés szerint. I Cím: I Jászberény, Rákóczi u. 57. ^38801/ 2* ____________^ M it vár a tagság a küldöttközgyűléstől?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom