Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-03 / 151. szám

1990. OKTÓBER 3. Néplap 3 NEFAG-ügy Miért rúgták ki a vezérigazgatót? Csak? Pénz, money, das Geld Rohanunk a csőd felé? (Folytatás az I. oldalról) Persze, hogy felkeltette a kí­váncsiságomat: vajon miért mentenek fel egy vezérigazgatót egy olyan cégnél, ahol a dinami­kus fejlődés mindvégig az ő irá­nyítása alatt ment végbe? Ami titkos, az titkos A kérdést először a szeptem­ber 11-én újjáalakított vállalati tanács elnökének tettem fel. Te­lefonon, merthogy Csordás Nagy László, a NEFAG nyolc önelszámoló egységének egyi­kénél, Pusztavacson dolgozik. Nem mondom, hogy elutasító volt, de okosabb sem lettem a telefonbeszélgetés után.- Hogy miért nem erősítette meg avta munkakörében a ve­zérigazgatót? Azt én önnek nem tudom megmondani. Egyszerű­en nem volt meg a megerősítésé­hez a kormányrendelet értelmé­ben szükséges kétharmados sza­vazattöbbség. A 25 tanácstagból tízen ellene voksoltak. Talán, ha őket megkérdezné, hogy miért.- De hiszen - vetettem közbe -, a megerősítéshez vagy a felmen­téshez titkos szavazást ír elő a kormányrendelet...- Na látja! - így a vt-elnök. - Ezért mondom én, hogy nem tu­dok válaszolni a kérdésére. Alig­hanem mások sem a vállalatnál. Azért persze nem adtam föl rögtön. A megbízott vezér- igazgatót vidéki elfoglaltsága miatt nem találván a munkahe­lyén, Hackler Imre vezér­igazgató-helyettesnél kopogtat­tam. A még a vt-elnökkel folyta­tott telefonbeszélgetés hatása alatt, neki már így tettem fel a kérdést:- Miért váltották le Török Lászlót? Csak?- Ez azért így túlzás - kérte ki magának és gondolom, vt-tag- társai nevében is. - Az azonban tény, hogy a szavazatszámláló bizottság elnökének jelentése után döbbent csend volt a terem­ben. Érthetően, hiszen a saját fü­lemmel hallottam az ülés előtt, hogy tréfálkoztak a vezérrel: ma­gán múlik főnök, hogy meddig gyűlésezünk ma, ne mondjon hosszú köszönőbeszédet. Végül is, a vt-elnökének kellett köszö­netét mondania, mármint Török Lászlónak, a sok éven át végzett munkájáért.- Ön, mint a közvetlen helyet­tese, tud valami elfogadható ma­gyarázattal szolgálni a történtek­re? Vezetői, szakmai vagy em­beri hiányosságáról a vezér- igazgatónak, ami a tíz ellensza­vazatot indokolná? Hackler Imre válasz helyett elém tette a korábbi vállalati ta­nács 1989 december eleji, tehát mindössze nyolc hónappal eze­lőtti ülésén készült jegyzőköny­vet. Az első oldalon a napirendi pontok között olvastam: A ve­zérigazgató minősítése és mun­kakörében való megerősítése. A minősítés végén pedig - idézem: „Török Lászlót, akit szakmai és vezetői munkája, az emberekkel való közvetlen és szimpatikus kapcsolatteremtése alapján ve­zetőtársai tisztelnek és szeret­nek, alkalmasnak tartjuk az első számú vezetői munkakör betöl­tésére.” A jegyzőkönyv maga pedig így végződik: „A vállalati tanács egyhangúlag megerősí­tette munkakörében a vezér- igazgatót.” Azt is megtudtam Hackler Im­rétől, hogy a vezérigazgató-he­lyettes úriemberként, tartással fogadta a történteket ott, a vt- ülésen. Ez erősített meg elhatá­rozásomban, hogy felkeressem a lakásán Török Lászlót. Mint bármelyik kommunista vezetőt- Ne haragudjon - próbáltam tőle valamiféle magyarázatot kapni váratlan felmentésére -, de nehezen tudom elképzelni, hogy nem volt semmilyen előjel.- Márpedig nem volt. Ha még­is valamiféle szervezkedés befo­lyásolta volna a tanácstagokat, hát azt ügyesen csinálták és per­sze nagyon tisztességtelenül. Utánakérdezhet a vállalat mind a nyolc egységében, az én ajtóm mindig nyitva állt portás és osz­tályvezető, segédmunkás és igazgatóhelyettes előtt egyaránt. Tudtam volna mi a köteles­ségem, ha valaki elébem áll, s azt mondja: ez meg ez a probléma velem, álljak fel és adjam át a helyem. De hát még idén nyáron is, amikor egy korábbi kormány- rendelet módosítás alapján egy­szer már újjáalakítottuk a válla­lati tanácsot, kértek, hogy 62 éves korom ellenére maradjak, és ellenszavazat nélkül megerő­sítettek a vállalat élén.- Politikai oka nem lehet an­nak, hogy ha csak kettő szavazat híján is, de nem jött össze meg­erősítése?- A történtek után semmi okom a jókedvre, de ezen a kér­désen derülnöm kell. Három év­tizedes erdőmémöki szakmai múlttal 1984-ben azzal neveztek ki vezérigazgatónak a NEFAG élére, hogy igazgató nem lehetek az ellenforradalmi múltam mi­att. Merthogy ’56-ban az Orszá­gos Erdészeti Főigazgatóság ideiglenes forradalmi tanácsá­nak alelnöke voltam. Aztán lét­rehozták 1985-ben a vállalati ta­nács intézményét, amelyet már a főhatóság sem tudott megakadá­lyozni abban, hogy egyhangúlag igazgatóvá válasszon. A sors iró­niája, hogy olyan időszakban rúgtak ki, mert akárhogy nézzük, munkajogilag ugyebár a felmen­tés az azzal egyenlő, amikor aki Újra lesz alsó tagozatú oktatás a 250 lakosú Hunyadfalván. Ehhez helyreállítják és étkezdével bővítik az iskola épületéL A munkához a lakosság társadalmi munkával is hozzájárul. Fotó: I. Cs. nem ismer és nem tudja, hogy még csak párttag sem voltam so­ha, az legyinthet: na, egy kom­munista vezetőt megint sikerült kigolyózni. Biztos, hogy a dolgozók is ezt akarták? Hát igen - gondolkodtam el a volt vezérigazgató lakásáról tá­vozva -, Török Lászlónak, igaz, nem is állt soha szándékában, nem volt ideje tőkét kovácsolni ’56-os múltjából. Aztán bent a szerkesztőségben arra gondol­tam, megér az ügy még néhány telefont. Sajnos - a történtek alapján talán érthetően -, csak a névtelenségük megőrzésének ígéretében kaptam felvilágosítá­sokat a NEFAG dolgozóitól Bu­dapesttől Tiszafüredig, Monor- tól Nagykőrösig. A vállalat leg­több munkahelyén, mint meg­tudtam, először megdöbbentek a dolgozók, aztán magyarázatot követeltek: a vt-tagok közül kik és milyen indokkal szavaztak a nevükben a vezérigazgató ellen. Nem egy helyről hallottam a te­lefonvonal túlsó végéről, hogy szeretnék, ha Török László részt venne a vezérigazgatói hely be­töltésére az új vállalati tanács ál­tal kiírásra kerülő pályázaton. Volt persze, aki mindjárt hozzá is tette: ugyanabban a körben dolgozzák ám ki a pályázati fel­tételeket és bírálják el a pályáza­tokat, amelyikben felmentették. Két telefonhívás között eszembe jutott, hogy az a vt, amelyik idén nyáron felkérte maradásra a vezérigazgatót, már nem az a vt volt, amelyik tavaly decemberben minősítette és egy­hangúlag megerősítette. Az már egy újjáalakított vt volt, de végül is a néhány új tagnak sem volt kifogása a vezér ellen. Na már most: én csak azt nem értem, hogy akár régi, akár új vt-tagok, ha néhány hónap elteltével úgy gondolták, hogy már nem jó a vállalat élén Török László, hát miért nem álltak elő nyíltan a kifogásaikkal? Miért bújtak meg egy kormányrendelet-módosítás biztosította fedezésében, a sza­vazás titkosságának pajzsa mö­gött? És vajon amikor ezt tették, gondoltak-e arra, nem az a dol­guk, hogy a saját véleményüket jegyezzék a szavazólapra, ha­nem, hogy dolgozótársaik meg­bízásából azok akaratát közvetít­ve döntsenek? És hogy mint vá­lasztott tisztségviselők, ők is visszahívhatók ám!? Temesközy Ferenc Elhúzódó döntések a lakásfronton A kormány ahhoz, hogy gyö­keresen új gazdaságpolitikát tudjon folytatni, előbb-utóbb kénytelen a költségvetéssel kap­csolatos politikáját átértékelni. Jelenleg sok olyan tétele van, fő­leg a kiadási oldalon, de ebből következően a bevételi oldalon is, amely gerjeszti az inflációt, nagymértékű igazságtalanságot tartalmaz, ugyanakkor a gazda­ság élénkítéséhez nincsenek meg a források. Ide értem a tény­leges teljesítmények utáni gyor­sabb bérkiáramlást is, amely ke­resleti oldalon segíthetné a ki­bontakozást. A rendszer legve­szélyesebbnek tűnő eleme a la­kásokhoz kapcsolódik, többféle értelemben is. „Karitatív” nemzet vagyunk A probléma megvilágítására célszerű kiindulni egy egyszerű példából. Ha valaki kölcsönadja a pénzét mondjuk tisztességes kamattal, akkor - úgy gondolom - elvárja, hogy hiánytalanul visszakapja. Ugyanakkor azt is igazságtalan dolognak lehet tar­tani, s joggal háborodnának fel az érintettek, hogy a kölcsön vett összegek nagy részét nem az adós fizeti vissza, hanem mond­juk a szomszédok, az utca lakói, stb. Pedig a lakáshitelek törlesz­tése esetén valójában ez történik, a leegyszerűsített példánknál sokkal több igazságtalanságot tartalmazva. Mindenki emlékszik még a té­li-tavasz eleji vitára a kamatadó esetében. Miről volt ott szó tulaj­donképpen? Arról, hogy ki fizes­se ezeket a hiteleket. A hitelt fel­vevő, azaz a lakástulajdonos? Esetleg a lakással nem rendelke­zők nagy tábora? Talán a piacra, boltokba járó vásárlók, fogyasz­tók? Igazságos dolog az lenne, ha a hitelt az adós fizetné. Nos, nem ezt szavazták meg akkor az állampolgárok. Az emberek fel­háborodtak azon, hogy az adó­sok fizessenek, s a többiek, akik­nek semmi közük nincs a meg­vett lakásokhoz, ne „segítsék” a tulajdonosokat. „Karitatív” nemzet vagyunk, így a nyugdíja­sokkal, a lakás nélküli fiatalok­kal, a fogyasztókkal, stb. fizet­tetjük meg az adósok (lakástulaj­donosok) támogatását. Talán kissé élesre sikerült a megfogal­mazás, s a hitellel (a 3,5 százalé­kos kamatozásúra gondolok) rendelkezők felháborodását váltja ki, mégis azt kell mondani, hogy a fentiekben semmi túlzás nincs. Az alacsony kamat ugyanis azt jelenti, hogy a költségvetés 90 milliárd forinttal támogatja ezt a területet. Ezt a költségveté­sen keresztül az adót fizetők dobják össze. Az említett összeg azt is jelenti, hogy a mindenkori bevételekből annyi esik ki rég­múlt kiadásokra, így ez az adott időszakban fontos feladatoktól veszi el a pénzt. A 90 milliárd elég nagy összeg ahhoz, hogy el lehessen képzelni jobb felhasz­nálást is. Ez az összeg ráadásul beépül az adókon keresztül a mindenkori árakba, így azok ma­gasabbak, mint e nélkül. Ezt vi­szont mindenki megérzi. Az eb­ből származó infláció, az inflá­ció miatti gazdasági nehézségek mindenkit sújtanak, a nyugdíjas­tól kezdve, az adósokon keresz­tül, a magas lakásárak miatt vá­sárolni nem tudó fiatalokig. Nem beszéltem még a betétek ösztön­zéséről, ami így lehetetlen, s ezen keresztül a megtakarítások alacsony szintjéről. Ez utóbbira ilyen időszakban feltétlen szük­ség lenne, hiszen ebből is lehet tőkét felhalmozni, beruházni, árut termelni, jövedelmet növel­ni. Feltehetjük a kérdést: ha ennyi galibát okoz ez a rendszer, miért tartjuk fenn? Eladhatatlan lakások Az említett rendszer kihat a jelenlegi lakáspiacra is. Ezt jár­tuk körbe, közel sem a teljesség kedvéért, itt Szolnokon a két leg­nagyobb építtető, az AÉV és az OTP segítségével. Már az ÁÉV- nél felmerült sok olyan tényező, ami nehezíti az építtetők, s így a vásárolni szándékozók helyze­tét. Elmondták, hogy akinek ma sok pénze van, az maga építtet. Aki viszont rendelkezik lakás­sal, de pénze nincs és cserélni akar, szintén nem az ő partnerük. Sok ember keresi meg őket pél­dául a Széchenyi lakótelepről, ez a menekülés fő iránya ma Szol­nokon, de kiderül, hogy fizetés- képtelenek. Ez főleg a nagyobb értékű lakások értékesítésekor jelent gondot. így például a Bar­tók úton, ahol 2,5 millió forint körül vannak a lakások, kerttel együtt. Itt igen sokba került a közművesítés, ebbe a tanács nem szállt be, ennek költségeit is tar­talmazzák a lakásárak. Azt már az OTP-nél, dr. Lévy Zoltánná igazgatóhelyettestől tudtuk meg, hogy a gondok nagy része a na­gyobb értékű lakásokat érinti, s ez náluk is jelentkezik. Amikor ők például Szandaszőlősön el­kezdtek építtetni, akkor igen nagy volt a kereslet az ilyen la­kások iránt. Egy lakásra 15-20, néha 40 jelentkező is volt. Érthe­tő volt tehát a döntés. De mi történt? 1989-ben megszűnt a ré­gi hitelezési rendszer, a kamatok erőteljesen nőttek, a teher nőtt a lakásárakkal párhuzamosan. Ez év februártól a szociálpolitikai különbözet nyújtása is meg­szűnt. Ráadásul régi lakást az OTP ma már csak akkor vesz át, ha valaki az OTP-nél vásárol másikat, vagy ha az átvett lakás­ra a tanács kijelöli az új vevőt. Ez utóbbi azonban csak ez év december 31-ig érvényes. A nagyobb értékű lakások pi­aca tehát gyakorlatilag összeom­lott. Ezt bizonyítják a számok is. A „Bartók’ ’-nál az első ütemben 28 lakására 5 vevővel tudott ed­dig az ÁÉV szerződni. Az OTP Szandaszőlősön a 48 lakásból eddig tízet adott el. A dologban - az elmondotta­kon kívül - az a szomorú, hogy a sokat hirdetett Európába a csalá­dok együttélésére alkalmatlan kislakásokkal fogunk átmasíroz­ni. Ezeket ugyanis még ma is el lehet adni, így az ÁEV Moha utcai lakásait is. Ok már rendelkeznek az OTP hozzájárulásával, mert ez is kell, a szociálpolitikai kedvezmé­nyek és a hitelek biztosítására vonatkozóan. A hitel pedig kell, még akkor is, ha az emberek egyre nagyobb része nem tudja már vállalni, főleg a törlesztési részletek miatt. Ebbe, a két cég tapasztaltai alapján elmondhat­juk, belejátszik a létbizonytalan­ság, az állás elvesztésétől való félelem. Megvárjuk a csődöt? A gondok sorát lehetne foly­tami. Inkább néhány következte­tést írjunk le még. A piac további szűkülése az ÁEV helyzetét igen megnehezítheti. Kilátásuk a jobb jövőre ezen a téren nem sok. Az államnak egyelőre nincs koncepciója arra, hogyan lehet összehozni az egyre szűkülő la­kossági jövedelmeket és a nö­vekvő lakásterheket. Ma már ta­lán nem közhely, hogy a fizeté­sek nem tartalmazzák a lakásvá­sárlás költségét. Mind az OTP, mind az ÁEV a korábbi igény szerinti döntései és a megválto­zott pénzügyi és hitelfeltételek csapdájában van. Előbb-utóbb persze dönteni kell, kérdés az, hogy a kormány megváija-e itt a teljes csődöt, vagy előbb lép. Nincs könnyű helyzetben. Az egyetlen pozitívum az, hogy az eladók kezdenek piaci módon viselkedni. Sovány vigasz. Füle István Börzenézőben a Körös partján Kiszolgáltatottság helyett szolgáltatás (Folytatás az 1. oldalról) Az ország sajnos mostani helyzetében ki van téve az ilyen­fajta kispénzű, mindössze gyor­san meggazdagodni vágyók tö­megének, akik tudják, hogy kell jól meglovagolni a mai, változó helyzetet. S mi lesz akkor a foly­tatásban? A nemzetközi jelleget hogyan lehet megmenteni? Erre már majdnem kész is a válasz, ugyanis kecsegtető tárgyalások folynak az AGROINFORM jó nevű hálózatával, amely rögtön az osztrák fél helyébe léphet. Horváth István nem tagadta, hogy vállalkozásuk nyilvánva­lóan profitorientált tevékenység, az adatbázisban tartásért, a börze rendszerébe kerülésért díjat szá­molnak fel. Ebből képes a kft. állandó költségeit fedezni. A ké­sőbbi tagokat úgynevezett pro­jektlevelekkel keresik meg, ve­lük adatlapokat töltetnek ki. A börze az információs rend­szeréből folyamatos lekérési le­hetőséget biztosít, s negyedé­venként közvetlen találkozót szervez tagjainak. Az első ilyen - tulajdonképpen maga a bemu­tatkozás - egy háromnapos ren­dezvény keretében, a fővárosi Vigadóban zajlott. A végcél egy teljes hálózat kialakítása, regio­nális alközpontok létrehozásával és működtetésével. Az egyszerű fizikai távolságok miatt is kívá­natossá válna ez egy idő után. Ezek az alközpontok egymással és az információs központtal is közvetlen kapcsolatot tartaná­nak. Mindez egyelőre a kidolgo­zás stádiumánál tart, de a gondo­lattal az első perctől foglalkoz­nak Kunszentmártonban. Most még elegendő munkát bizto­sít számukra a térség nagyfokú és széles körű árubősége, bár a termékek feldogozási foka leg­többször nem kielégítő. Már ma sem csak a mezőgazdasági ága­zat keresleteit és kínálatát dol­gozza fel a társulás, szinte az egész gazdasági szférát érinti, ti­zenöt szakmai területen műkö­dik. Főleg a kisvállalkozókra és magánszemélyekre épül a rend­szer. Az ő igényeiket igyekszik kiszolgálni, hiszen a nagyobb cégeknek általában kialakult szállító- és vevőkörük, valamint információs csatornáik vannak. Hogy mennyire nem találnak egymásra a szűk körzetekben felmerülő igények, arra jó példa, hogy nemrég két cserkeszőlői börzetag a BIO-PLÜM-ön ke­resztül talált csak egymásra! (Apropó: a furcsa elnevezésnek a magyarázata, hogy a környé­ken sokan foglalkoznak libatar­tással, s a pihe szó idegen meg­felelője a plüm.) Itt tartanak tehát az eltelt majdnem egy év után a Körös mentén. Kezdeményezésük fel­tétlenül példaértékű, bár még csak a lehetőségek felmérésénél, kóstolgatásánál tartanak. Már így is négy-öt külföldi érdeklő­dőt csalt ide a kft. Tisztában van­nak azzal, hogy a jövőnek ala­poznak, s derűlátóak. Időnek kell eltelnie, hogy minél többek számára ismertté és keresetté váljanak a BIO-PLÜM Kft. szol­gáltatásai, de szükség van rá, mert a szélesedő tagság nagyobb valószínűséggel ígéri a sikeres és gyors üzleteket. -técsi­11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom