Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-03 / 151. szám

4 Néplap 1990. OKTÓBER 3. Ez a továbbiakban rendszeresen megjelenő oldalunk az olva­sóknak, a pártoknak, egyesületeknek biztosít „nyílt teret" a politizáláshoz. A beérkezett anyagokat változtatás nélkül közöljük, így az írások tartalmáért felelősséget nem válla­lunk. Továbbra is várjuk a kéziratokat egy-két gépelt oldal terjedelemben! Az álmodozások kora (Avagy a kibicnek semmi se drága?) Megdöbbenéssel olvastam Ti­szai Lajos úr „magasröptű” glosszáját, „a Jászkunság és a vi­lágkiállítás” apropójából. Ha a mérnök tervez, netán az újságíró valamilyen témáról ír, ahhoz mindenekelőtt alapos, körültekin­tő információk szükségesek. A hiteles információk megszerzése természetesen fáradtsággal, mun­kával jár, így erre nem is minden­ki vállalkozik. Álmodozni persze lehet, sőt Jcell is, de ennek ürü­gyén sületlenségekkel „etetni” az olvasókat talán nem kellene. Ál­modozásra nagyon alkalmas a Damjanich uszoda termálmeden­céje, Stögermayer nevű fogadós százéves szakácskönyve, a fenn- séges puszta, a vadvirágos róna- ság, a délibábos táj, „árva szívem csak utánad fáj, fáj...” Tiszai úr „laza csuklóval” ok­tatja ki az idegenforgalmi szak­embereket, tervezőket, vizeseket, vendéglátósokat, „avatott” isme­rője a művészeteknek, tudja mit és hogyan kellene csinálni, Ő iga­zán nem földhözragadt szemléle­tű, nem is provinciális, azaz min­denhez ért, vagyis semmihez sem eléggé. Ez a kis magyar vidék bi­zony rendelkezik bőven tervekkel (talán utána kellene nézni), egy részük meg is valósult, más ré­szük megvalósításához külföldi tőke, vállalkozásbarát adó- és hi­telrendszer, nyugodt politikai lég­kör kellene, a szócséplés nem elegendő. Tudja-e Tiszai úr, hogy tervek alapján nemzetközi hasznosítási pályázatot írtunk ki a tiszai igeti gyógyszálló és nemzetközi kem- ping megvalósítására? Több vál­tozatú tanulmányterv van a Dam­janich uszoda rekonstrukciójára, a Tisza menti települések idegen- forgalniának fejlesztésére. Kivite­li tervek vannak Abádszalók, Ti­szafüred, Karcag-Berekfürdő, Cserkeszőlő, Jászszentandrás, Jászapáti idegenforgalmi célú fej­lesztésére. Csak a Víz- és Csator­naművek négy év alatt saját erő­ből öt kempinget, számos ven­dégházat létesített, ahol az idén a nyugati vendégek 100.000 ven­dégéjszakát töltöttek. Ha nem tudja, miért nem kérdezi meg? Ezeket a terveket tavasszal az amszterdami idegenforgalmi ki­állításon is bemutattuk, számos tárgyalás van folyamatban, reali­zálásukhoz az új önkormányza­tok megalakulása elengedhetet­len. Nyugat-Európa utazási irodá­iban többnyelvű prospektusaink megtalálhatók. Vagy mit gondol Tiszai úr, hogy a sok ezer vendég (teszünk azért, hogy még több le­gyen) csak véletlenül talált ide? Szállodaláncok, szanatóriumok, repülőtér, helikopterállomás bi­zony kellenének. Csak lenne, aki finanszírozná és hozná a vendé­geket. A messziről jött ausztrál úr azt mond, amit akar. Megteheti. De nem vagyok benne biztos, hogy „szellemi frissességében gazdag ember”. A valamirevaló tőkés vállalkozóknak a Jászkun­ság még nem a „befektetések Mekkája”. Először talán az ivó- vízellátás biztonsága, a csatorná­zás, szennyvíztisztítás, telefonhá­lózatok, utak, új Tisza-híd, egy­szóval infrastruktúra kell, aztán egye-fene, jöhet a helikopterállo- más. _________________________ „ Nem maflák maguk?” Bi­zony azok, ha mindent bevesz­nek. Az uszodák, termálvizes strandok bizony veszteségesek. A vendégeknek a 30,- forintos fürdőjegy is drága, ugyanakkor az 1 fürdőzőre jutó önköltség meghaladja a 80,- forintot. A „provinciális” Víz- és Csa­tornaművek 1500 dolgozójának 500 millió forint értékű, vállalko­zásból származó árbevételt kell produkálnia, hogy a 12 fürdő több műit 30 milliós veszteségét kompenzálni tudja. Nem zárt be, nem akar bezárni egyetlen fürdőt sem, sőt fejleszti, tehetsége sze­rint Pedig az országban már töb­bet bezártak, legutóbb a soproni fürdőt. Bizony ez az igazság. Azért, hogy Tiszai úr álmo­dozhasson, 30,- forintért brűgöl- hessen, valakiknek dolgozni kell. De ha már megteszik, több tiszteletet érdemelnének. Álmo­dozni jó, de nem árt, ha néha a földön is járunk. Tiszai úr figyel­mébe ajánlom egy nagy költőnk következő sorait: .Ábrándozás az élet megron- tója, mely kanosaiul festett egekbe néz”. Dr. Fehérvári László Szolnok Hát én immár kit válasszak...- MSZMP-válasz című (szeptem­ber 25.) jegyzetében többek közt azt úja a szerző, hogy „...Egészen addig reménykedhettünk, amíg nyilvános­ságra nem kerültek az egyéni válasz­tókörzetek és a pártlisták jelöltjei, stb”. Miért kell ahhoz erős ideg- rendszer és hogy leülve olvassák vé­gig az emberek, mert „ismét megjelentek az elvtársak...” Ha a cikk szerzője részt vett volna az MSZMP szolnoki koordinációs bi­zottsága szeptember 21-i választó­gyűlésén, ahol bemutattuk a 16 szolnoki képviselőjelöltet, megtud­hatta volna, vannak-e köztük olya­nok, akik „a párttitkárokat szolgálták ki készeségesen, vagy maguk is párttitkárok voltak... és most jelölt­ként, listásként bizalmunkra apellál­nak”. Mi, kommunisták, népi, nemzeti összefogással, a baloldali erők tömö­rítésével azért dolgozunk, hogy megállítsuk ezt a tendenciát. Az em­beri kapcsolatokban előremutatók vagyunk. Jelöltjeink között csak olyan em­berek vannak - párttag és pártonkí- vüli - akik felemelt fővel, bátran vállalják a megmérettetést Miért fél­nének tisztességes közösségi törek­véseinktől, miért félne bárki is az egész megyét illető egy polgármes­terjelöltünktől, a megye összes váro­sának 49 és az összes település 21 MSZMP-jelöltjétől. Minden párt a legjobb belátása szerint cselekszik, mi is így teszünk, és abban is bízunk, hogy a helyi ön- kormányzatokba arra alkalmas em­berek kerülnek, és ez bárkinek bármennyire is fáj, az MSZMP leg­jobbjai is helyet kell hogy kapjanak. A munkáspárt jelöltjeinek prog­ramja a helyhatósági választáson: A dolgozók képviselete, a közösség szolgálata, szakértelem, tisztesség, felelősség = Népi önkormányzat Ezt nem szabad senkinek kétségbe vonni. Takács Gábor, MSZMP Szolnok városi koordinációs ______________bizottság tagja A z Új Néplap politikai vitafóruma Álmodozni vagy ábrándozni nem ugyanaz Érezhetően dühvei írt, gyűlö­lettel terhelt cikkében a mérnöki munka alaposságára is felhívja fi­gyelmemet dr. Fehérvári László, de elfelejti közölni, hogy meg­jegyzései lapunk szeptember 27-i számában megjelent írásomhoz kapcsolódnak. ,Az álmodozások kora?” - nagyon fontos itt a kér­dőjel - főcímű, ,A Jászkunság és a világkiállítás” alcímű publiká­cióm ismerete nélkül, azt hiszem, dr. Fehérvári állításai félreveze- tőek. Ha megtisztelnek érdeklő­désükkel, olvassák el megtáma­dott írásomat, rögtön kiderül, „honnan fáj a szél”, dr. Fehérvá­ri László miért próbálja az „ál­modozó” szavahihetőségét cini­kus, gunyoros válaszcikkével megkérdőjelezni. Jól felismerhető, begyakorolt régi reflexek alapján igyekszik bizonyítani állításait dr. Fehérvá­ri László. Valamikor ez bevált metódus volt: az elmarasztalt vállalatok, személyek hosszú monológban ismertették nagy­szerű terveiket, elért eredményei­ket. Mellesleg írásom egyetlen sorával sem állítottam, hogy az elmúlt évtizedekben nem terem­tődtek értékek, de viszonyítási alapon, jó néhány területen a földhözragadtság tényét fenntar­tom. Bár megadtam a tiszteletet a kivételnek. Nagyon örülök, hogy az új Magyarország iránt akkora az ér­deklődés, hogy a nyugati vendé­gek az idei szezonban százezer vendégéjszakát töltöttek el sző­kébb hazánk kempingjeiben. Jár­tam ezeknek a kempingeknek né­melyikében, jó, hogy legalább már ilyen kempingjeink is van­nak, de semmi okunk rá, hogy büszkélkedjünk velük. Dr. Fehérvári László cikkének egyetlen passzusa érintett meg igazából: minek okán, jogán mer valaki is egy másik embert nyil­vánosan szellemi frissességében kétségbe vonni? Az Álmodozá­sok kora? című írásomban sze­replő ausztráliai magyar ugyanis többünknek(!) nagyon lényeglá- tóan, fantáziagazdagon, modem közgazdasági ismeretek birtoká­ban mondta el véleményét. Isme­ri Ön ezt az embert, dr. Fehérvári László? (A neve és a címe mind­azok levéltárcájában van, akik­nek odaadta a névjegyét) Miért döbbent meg dr. Fehér­vári László - cikkének első sza­va! - ha valaki is civilizáltabb, kulturáltabb jövőről álmodozik? Azért kell álmodoznunk, hogy reményeink valóra váljanak. És tették már ezt nagyon sokan ak­kor is, amikor a dr. Fehérvári László által annyira pártfogolt vállalat magasban funkcionáló személyiségei évtizedeken ke­resztül ingyen osztogatták a ráfi­zetéses uszodába szóló potyaje­gyeket, vagyis az egész évre ér­vényes belépők sokaságát a kori­feusok siserahadának; amikor a jól elbújtatott szolnoki szauna még nem állt a nagyközönség rendelkezésére; amikor a tabáni házaik építésének legjobb lehető­ségét többen olyan leleményesen megtalálták; amikor felmarkolták igen szép jövedelmüket; amiből egyszerre nem egy, de két házat is el lehet most adni. Mindezek­hez kapcsolódva szívesen vettem volna, ha dr. Fehérvári vitára bo­csátotta volna azt a megállapítá­somat is, amely szerint ....a mű­k ödtető vállalatok gúlájának csú­csain lévők szépen gyarapod­tak.” Nem valamiféle politikai diszkrimináció alapján fűztem megjegyzéseimet a cikkhez, csu­pán általam elítélt emberi maga­tartásformákat említettem meg. Merem remélni, ha lesz világ- kiállítás, ha nem, a tisztalelkű, okos fiatalok akkor is felnőnek a feladatokhoz, és a Jászkunság mielőbb a „befektetések Mekká­ja” lesz! Akkor majd múlik és megszűnik földhözragadtságunk! Rossz emlék lesz csak a meleg vízben tartott - közülük egy, em­berhalállal végződött - zártkörű újévi köszöntők sora! Megvalósítható álmokról ír­tam, nem „csuklóból”, nagyon sokan vállalják ezeket az álmo­kat. Többek között mindazok, akik nem szeretik a méregdrága Kedves jászberényi főiskolások! Kedves jövendőbeli pedagógusok! Olvasván a 25-i, jászberényi megmozdulásokról (Új Néplap I. évfo­lyam 145. szám), sok súlyos gondolatom támadt, amelyeket röviden és lehiggadtan szeretnék tudomásukra hozni. Sorban, ahogyan az újság­ban szerepel. Pártpolitikától mentes tüntetésről beszélt (állítólag) szónokuk. Önök valóban azt hiszik, hogy a most folyó diákmozgalom mentes a pártpo­litikától?! Nem veszik észre, milyen hamar támogatták az ellenzéki pártok mozgalmukat? Ne haragudjanak, ha kimondom: ez újabb bi­zonyság az egész magyar ifjúság politikai tájékozatlanságára és ér­dektelensége. Kedves Főiskolások! Véssék eszükbe, hogy - az Önök szavait hasz­nálom - ,kesztyűként arcukba dobott 500 forint zsebpénz”-bői sok ezer magyar 5-6 napi élemezését tudná megoldani! Ha valami, hát ez az a hang, ami valóban tűrhetetlen - a jövendőbeli pedagógus szájá­ból. Szeretném tudni (és még sokan mások), mivel hangolja a kormány a közvéleményt Önök ellen? Megteszik ezt Önök is! Kifogásaik felsorolásában rendszeresen összekapcsolják az oktatást és a tudományt. Javasolom: ne vállalkozzanak fogadatlan prókátor (hálátlan) szerepére. A tudomány majd megvédi önmagát, Önök erre - életkoruk, tapasztalatuk és tudásuk alapján - nem alkalmasak. A levelükben megütött hang disszonanciáját, mindezeken túl, a való­ságtól való elrugaszkodás okozza. Mit gondolnak, az elmúlt néhány évtized rablógazdálkodása utá mi következhet? Ne csűrjük-csavarjuk, tudomásul kell venniük kedves tanítójelöltek, hogy nem Önök az elsők az elosztás sorában! Természetes, hogy ez nem tetszik: harcoljanak, hogy több jusson, de ne így! És még egyet: ne túlozzanak! Normális ember manapság nem akarhatja a , felsőoktatásra fordított összegek megsokszorozását...” Olyan kifejezéseket használnak, mint „katasztro­fális” vagy, jcilátástalon”. Erre Önöknek, jászberényi prepáknak, sem okuk, sem joguk nincsen. Ne vegyék át a közeli múlt nagy hazudozói- nak stílusát..., ...az igazat mondd... Végezetül bevallom: legnagyobb bánatom, hogy levelükből semmi megértést, semmi áldozatvállalást nem hallottam ki. Pedig ezt, mint a régi tanító nénik és bácsik ismerője és nagy tisztelője, Önöktől is el­vártam volna; és nemcsak én, hanem még sok millió magyar, aki bízik - még így is - a magyar sors felvirágzásában. S ebben Önökre sok munka vár. dr. Gaál Endre nyugdíjas osztályvezető Tiszapüspöki Egy nyugdíjas kérdései 1„ Az elmúlt hetekben a nép­szerű MÚZEUM ÉTTEREM mi­ért van zárva szombaton és va­sárnap? 2., Miért nincs Szolnokon a nyugdíjasok részére étterem és nyugdíjasüzlet - ahol egy helyen tudnának kedvezményes áron élelmiszert és ruházatot vásárol­ni? 3„ Miért nem adnak 50 száza­lékos kedvezményes belépőket a kulturális rendezvényekre a Me­gyei Ifjúsági Művelődési Házba, illetve a Megyei Szakszervezetek kozmás ételeket, a megcsonkított hússzeleteket, a minősíthetetlen piszkos illemhelyeket, a szú­nyograjos kempingeket, akiket bosszant, hogy Tiszafüred Szol­noktól oda-vissza egynapi járó­föld vonaton, és akiket sót, ha az úszómedencét piszkító valakik büntetlenül megverhetik az idős fürdőmestert, stb... Vörösmarty szép verséből idéz cikke végén dr. Fehérvári. De szabad legyen megjegyeznem, hogy írásom olvasatában az ál­modozás és az ábrándozás nem ugyanazt jelenti. A .Jírűgölhes- sen” - nesze neked, szép magyar nyelv - kifejezésének szövegkör­nyezetére nem szívesen reagálok. Ezekután az a sok dologtalan, munkakerülő fürdővendég a kifi­zetett harminc forintjáért lelkiis- meret-furdalással üljön be a me­leg vízbe? Nagyon is tisztelem a kétkezi embereket, de vajon azok mennyire tisztelték meg a na­gyon is szerény bérért dolgozókat abban az időben, amikor a ,yne­gyei válogatott” prominenseinek külön öltözőszobát rendeztek be?! Nincs netán némi közgazda- sági összefüggés az elmulasztott bevételek és a mai veszteség kö­zött? Tiszai Lajos Székháza Művelődési Központ­jában a nyugdíjasok részére? 4„ Miért tűnt el Szolnokon a hírlappavilonokból a népszerű „Heti Hírhozó” nyugdíjaslap? 5„ Miért nem kapnak 50 szá­zalékos kedvezményes belépőket a sportrendezvényekre a nyugdí­jasok? 6„ A Gólya ABC-épület pin­céjében miért létesült az éjjeli bár? - Nem gondoltak arra, hogy tőszomszédságában van egy in­tézmény, ahol idős emberek él­nek, akiknek nyugalomra és csendre van szükségük? Az ittas egyének hangoskodnak, rombol­nak, randalíroznak az Eötvös téri parkban, otthagyják a névjegyü­ket is... De még nappal sem tisz­telik az intézményt. Az idős em­berek, ha jó idő van, kimennek a parkba pihenni, de a nyugalmuk nem zavartalan, mot a hangos- kodók gúnyos megjegyzéseket tesznek, és belekötnek a tehetet­len emberekbe... 7„ Mikorra várható már végre, hogy a bűnhullám elvonuljon Szolnokról is? Hogy az idős em­bereket, a gyerekeket nem tá­madják meg, nem veszik el tőlük a féltve őrzött kis zsebpénzüket. Hogy az utcán este is nyugodtan sétálhatnánk. Nem kellene fé­lelemben élni, hogy hol, mikor támad meg az alvilág söpredéke. Nem kellene aggódva hazamen­ni, hogy vajon a lakást nem tör­ték-e fel, nem vitték-e el, amit harminc-negyven évi verejtékes munkával szerzett. Vissza kelle­ne szerezni a rendőrség tekinté­lyét! 8„ Miért kell a csúcsforgalom­ban végezni a zebrák, a közleke­dési útvonalak festését? Nem le­hetne azt elvégezni szombaton- vasámap, vagy az esti órákban? (Bérezi Jenő nyugdíjas) Szolnok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom