Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-25 / 169. szám
4 1990. OKTÓBER 25. Fűtésben az időjárás és a többség dönt A pótfűtés ellentmondásai címmel Köszler Antalné, egy szolnoki OTP-társasház közös képviselőjének levelét közöltük október 15-én. A Szolnoki 1KV- tól Stefanik László műszaki igazgatóhelyettes és Füzes Tamás hőszolgáltatási üzemvezető együttesen válaszolt rá, melyben a következőkről tájékoztatnak. Október 9-én a fogyasztók igényeihez igazodva kezdték meg a fűtést, mivel ebben az időszakban - a Meteorológiai Intézettől kapott napi átlaghőmérsékletet alapul véve - a jogszabályban foglaltak szerint még nem kellett fűteniük. Ennek ellenére a vállalathoz több kérés érkezett, melyben a fogyasztók már igényelték a hőszolgáltatást, ezért a részleges fűtés indítása mellett döntöttek. Ez viszont nem vonatkozott arra az esetre, ami egyébként már másnap bekövetkezett. Nevezetesen az, hogy a napi hőmérséklet 10 fok alá süllyedt. Ekkor ugyanis kötelező a fűtés. A fogyasztók igénye, véleménye - a többletköltség vállalása tekintetében - megoszlik. Ezt bizonyítja, hogy amikor október 3- án, a napi átlaghőmérséklet miatt fűteniük kellett, több fogyasztó kérte, hagyják abba, ne terheljék a lakókat többletköltséggel. Az a véleményük, hogy egy szolgáltató vállalatnak a fogyasztók igényeihez kell alkalmazkodni akkor, amikor a választás lehetősége adott. Ezt tették a közös képviselő által említett esetben is, de sajnos - műszaki adottságaik miatt - nem tudják elfogadni a lakásonkénti igényeket. A külön fűthető épületeknél próbálták a lakóbizottság, a közös képviselők felmérését, a többség igényét figyelembe venni. A lakásfronton mindig a szegények maradtak le A Rohanunk^csőd felé? című, október 3-i cikkünk sok olvasónk érdeklődését keltette föl, s indította arra, hogy a lakáshoz jutásról, az OTP-hitelről, s az ehhez kapcsolódó kérdésekről véleményt mondjon. A hozzászólások közül Ki van most a lakásfronton csapdában? címmel, Tóth Józsefné szolnoki olvasónk levelét közöltük október 15-én, majd a vitaindító cikk szerzője - a reagálások alapján - Még egyszer a lakáshelyzetről címmel (október 19.) visszatért e témára. Ettől függetlenül, a még tarsolyunkban lévő levelek közül egyet közreadunk. Száz százalékig egyetértek azzal a véleménnyel, amit a Ki van most a lakásfronton csapdában? cím alatt közöltek, és a lakástulajdonosok 90 milliárdos költségvetési támogatásához adnék néhány tippet - konkrét tapasztalatok alapján. Harminc-harmincöt évvel ezelőtt - a tanácsi lakások kiutalásakor - nem kellett lakásbelépőt fizetniük a bérlőknek, és később sem, ha azt átvállalta a munkáltató. Ha az így megszerzett lakást néhány évtized múlva visszaadta a bérlő a tanácsnak, a soha be nem fizetett "belépő" sokszorosát (100-150 ezer forint) kézhez kapta. A jobb csengésű neveknél akkor is, ha az illető nem volt rászorulva. így aztán sokan csaknem ingyen jutottak magántulajdonhoz. S ha némi OTP-kölcsönt vettek is föl, azt a minimális kamat miatt könnyen kifizethették. Hasonlóan jártak jól a szolgálatiból tanácsivá minősített lakások bérlői is, ha leadták a tanácsnak. Ugyanis többszörös csere- berélgetéssel egyesek "palotához" jutottak - ingyen. Ha pedig a bérlő - halála esetén az oda bejelentett, de soha ott nem lakó - megvette a lakást, az érvényes rendeletek és "kiskapuk" által, szintén jó kis "ajándékhoz" jutott. De ha az illető "közel állt a tűzhöz", a megveendő lakást, házat kívül-belül felújították - nem egyszer luxus kivitelben, nehogy a potyán megszerzett ingatlannal gondja legyen. A szegények, a rászorultak ma is lepusztult tanácsi lakásokban laknak. Ezeknek a lakásoknak a belső felújításáról bezzeg megfeledkeztek - mielőtt a belső karbantartást átruházták a bérlőkre. Javaslom tehát, hogy a költség- vetésben szereplő, a lakástulajdonosok támogatására szánt 90 milliárd forinthoz elsősorban azok járuljanak hozzá, akik már eddig is sokszrosan jól jártak. Remélem, kormányzatunk tud olyan rendeletet hozni, ami ezt lehetővé teszi. Szabó Gyuláné Hát ezt akartuk?! A kérdés (kijelentés) nem a választások végeredményére vonatkozik, hanem a hozzá vezető útra. Arra, amelyen többen és többször megbotlottak, legalábbis emberi magatartásukat illetően. A választási kampány emberi viszonylataira utalok, amelyek végletesen - de remélhetően nem véglegesen - polarizálták városunk és feltehetően több település lakosságát. A nem is mindig diadalmenetet ígérő hatalom csúcsaira kerülés lehetősége előcsalta az emberi jellemek sokszínűségében eddig rejtve maradt negatív sajátosságokat is. A joviális úri embernek tartott személy vérszomjas, fenyegetőző, kíméletlen városatyaként tűnt fel, s a hatalom fékezhetetlen mámorától megit- tasulva, vagy a leendő uralom reményéből átszivárgó fénytől elvakulva, nála intelligensebb embereket próbált kioktatni, megfélemlíteni, s ha ez nem használt, egyszerűen lehülyézte az eltérő véleményt hangoztató ellenfelet. A példás családi életet élő házaspár torzsalkodik, mert az igazán okos és béketűrő feleség nem tudja férje felfokozott politikai indulatainak az okát, amelyek láthatatlanok voltak. A köz- tiszteletnek örvendő, protekciós beosztását az állampárt iránti lojalitás révén elnyerő értelmiségi egyszercsak kommunistaellenes lesz, vádol és fenyegetőzik, mintha elfelejtette volna, honnan jött, kiknek a hátán kapaszkodott idáig, s csak a távolban felsejlő hatalom iránti olthatat- lan vágy vezérli minden cselekedetét, megnyilvánulását. Van valami torz és félelmetes ezekben a magatartási formákban. Hát ezt akartuk? Szó sincs róla! Csak egyszerűen meg kellene tanulnunk tisztelni egymásban a másságot, nem csak elvi szinten, hanem mindennapi cselekedeteinkben. Tudomásul kellene vennünk, hogy nem annak van igaza, aki leghangosabban frö- csög, hanem aki a valódit mondja. Tudnunk kéne végre, hogy a hatalomhoz vezető úton is a tisztesség útja a legrövidebb a tartós sikerhez. Ne feledje hát közülünk senki: amikor felfelé haladunk, köszönjünk vissza a lefelé tartóknak, mert nekünk is jólesik majd lefelé jövet, ha a helyünkre igyekvők fogadják a köszönésünket. C.M. Túrkeve Betakarítás Felvételünk Jászladány határában készült, ahol Cseh János és felesége egy holdon gazdálkodik. - Sajnos az aszály miatt az idén gyengébb a napraforgótermés - panaszolták a betakarításkor. /Fotó: T.Z.) A kéményseprési díjról K.S.-né kisújszállási olvasónk azt kérdezi levelében, hogy köteles-e kéményseprési díjat fizetni, ha ezt a munkát sohasem igényli a vállalattól? Vidra Zoltán, a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat megyei igazgatója ezzel kapcsolatban a következőkről tájékoztat. Szolgáltatásukat az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendeletben szabályozta, mely szerint nem csak a kéményseprés a feladatuk, hanem a tüzeléstechnikai berendezések biztonságának vizsgálata, a lakosság élet- és vagyonvédelme is. Ennek értelmében kötelező a használatban lévő kémények és tartozékaik tisztítása, felülvizsgálata akkor is, ha ezt valaki nem igényli. Az egyedi és gyűjtőkéményeket legalább félévenként egyszer, a koromzsákjait (akna) legalább évenként kell tisztítaniuk. A tartalékkéményeket ugyancsak évente ellenőrzik és szükség esetén tisztítják. Mindez nem vonatkozik a használaton kívüli kémény, amire nem kötöttek tüzelőberendezést, a kémény ki- torkolását, a bekötő nyílásokat befalazták. További kérdés tehát, hogy olvasónk kéménye ezek közé sorolható-e? Leveléből ez nem derült ki. Ha igen, nem kell kéményseprési díjat fizetnie, hiszen a munkát el sem végzik. Végezetül megjegyezzük, hogy a díj összege jelenleg kéményenként 52 forint évente, s ezért a vállalat két alkalommal köteles ellenőrizni, karbantartani a kéményt.- cs Egy felejthetetlen találkozó A megyei sütőipari vállalat vezetőitől, dolgozóitól egy felejthetetlen szép napot kaptunk ajándékba október 12-én, amikor kirándulással egybekötött nyugdíjastalálkozóra vártak bennünket. A reggeli vendégfogadás, kedves köszöntő után indultunk a fővárosba. Első útunk az Országházba vezetett, amit legtöbben még csak képeken vagy a tévében láttunk. Csodálatos volt. Ezt követően megtekintettük a budai várat, majd a nevezetes Mátyástemplomban gyönyörködhettünk. Kora délután a "Kerek káposzta" étteremben már terített asztallal vártak bennünket, ahol finom ünnepi ebédet fogyasztottunk el együtt. Társaim nevében ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik közreműködtek a csodálatos program megvalósításában. Várszegi Istvánná Szolnok A biztosítónál meddig fontos az ügyfél? Még ama nagy nyári vihar kapcsán leszakadt lakásunk loggiáján a mennyezeti vakolat. (OTP terheli, kötelező a biztosítás.) Bejelentettük az Állami Biztosító törökszentmiklósi fiókjánál, ahonnan néhány nap múlva megjelent egy udvarias fiatalember és felmérte a kárt. Közölte, hogy két-három hét múlva várható a térítés. Teltmúlt az idő, de se pénzt, se értesítést nem kaptunk. Érdeklődésemre mondták, hogy a biztosító szolnoki központja elutasította a kárigényt, de ha kérem, újra felmérik a kárt - más szakértővel. Természetesen továbbra is igényt tartok a kárunk megtérítésére. Most itt tartunk. Vihar után - nagy csend! Közben megkaptuk a biztosítási díj inflációt követő emeléséről az értesítést - annyi szépséghibával, hogy a számító- gépes levélen körülbelül húsz évvel korábbi lakcímem szerepel. A jelenlegit utólag, kézzel írták rá. Mjndezek után úgy tűnik, hogy az ügyfél csak a díj befizetéséig fontos. Az is elképzelhető, hogy legközelebb a lakcímemet is bizonyítanom kell. ' Kóródi Antal T örökszen tmiklós A tárgyalóteremből A "maradék" ujja árulkodott Nem a tudás hajtotta azon a téli hajnalon az iskola felé. Oda, ahol miután megérkezett, egy darabig farkasszemet nézett a bezárt nagyajtóval, azután megkereste a hátsó bejáratot és felfeszítette a kisajtót, hogy behatolhasson oda, ahol a tudást osztogatják. Nem az ismeretek, a hasznos tudnivalók érdekelték, azokat nem sokra becsülte se iskolás korában, se most, felnőtt fejjel. Amit régóta fontosnak és hasznosnak tartott: a megszokott életviteléhez szükséges fogások. Azokat viszont az élettől leste el, vagyis az "élet iskolájában" tanulta meg. Ott tanult meg lopni, rabolni, ott sajátította el azokat az ismereteket, melyek segítségével a bűnözést jól jövedelmező foglalkozásként űzhette. Jó tanulónak bizonyult, mert 32 éves korára már olyan díszes jelzőket írhatott a neve mellé, mint: többszörösen büntetett, vagy különös és többszörös visszaeső. Aki a nagyra tartott, az egyedül üdvözítő élet iskoláját kijárta: Rácz Aladár, Jászladány, Érpatak 79. szám alatti lakos. Az, aki jól gyümölcsöztette az ott tanultakat, büszkélkedhetett is azzal, hogy sokszor húzott ujjat a törvénnyel és több évet ült már a börtönben. Ezekre az évekre szívesen emlékezett, beszélt is róluk. Egy valamiről azonban konokul hallgatott - és nem szerette, ha kérdezik -, az a sajnálatos csonkulásos sérülés, amelynek során az egyik kezén csak egy ujj maradt meg. Sérülése azonban nem akadályozta meg abban, hogy újabb bűncselekményeket kövessen el. Legjobban a lopást kedvelte, és ennek érdekében a nagy utazásokat is elvállalta. Egy ilyen "kirándulás" alkalmával követte el azt a bűncselekményt (lopást), amiért a Nyíregyházi Városi Bíróság - mint különös visszaesőt - 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A börtönből 1985 augusztusában szabadult. Az idén is az a vágy csábította a jászladányi Baross Úti Általános Iskolához, hogy kamatoztassa a lopással kapcsolatos ismereteit. Először a hátsó bejárat ajtaját, aztán az igazgatói, majd a gondnoki iroda ajtaját feszítette fel. Elkezdett kutatni és összepakolt mindent, amit talált. Különböző híradástechnikai berendezéseket, fényképezőgépeket, video- és számítógépes kazettákat. Mind oktatási eszközök, összesen 50 ezer forint értékben. Olyan összeg, amit az iskola sovány költségvetéséből nehezen tud majd pótolni. A nyomozás során, de a bíróságon is Rácz mindent tagadott. A helyszínen hagyott ujjlenyomatok (az egy ujj lenyomata) azonban egyértelműen bizonyította bűnösségét. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa az egyértelmű bizonyítékok alapján hozott ítéletet az iskolában járt tolvaj ügyében. Rácz Aladárt több- rendbeli lopás miatt, mint többszörös visszaesőt, 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság elrendelte a korábban elengedett büntetés letöltését és ítéletet hozott arról is, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem engedhető. Az ítélet nem jogerős.- ésal Sokan segítettek a sportcsarnok felépítésében Hozzászólás cikkünkhöz Örömmel vették birtokba a já- noshidai fiatalok az új sportcsarnokot - eddig csak tornaszoba volt a községben mely a közelmúltban készült el az általános iskola udvarán. A külsőleg és belsőleg egyaránt modem, tetszetős épületben a játéktéren kívül öltözőket, zuhanyzókat és klubszobákat alakítottak ki. A csarnok építéséhez szükséges pénzt a helyi tanács biztosította - megyei céltámogatás igénybevételével. A tervezett 15 millió forintos költséget sikerült 10 millióra csökkenteni, mert a kivitelezést a GAMESZ olcsóbban végezte, és sokat segítettek a helyi, környékbeli gazdálkodó szervek is. (Fotó: Korényi) A helyiségeket visszaadják Az Új Néplap október 4-i számában "Kapcsolat a külvilággal" címmel megjelent íráshoz a következőket fűzöm. A Tiszafüreden élpülő új telefonközpont épülete a tervezés időszakában is kizárólag távközlési célokat volt hivatott szolgálni, így a Magyar Posta szétválása után ez a feladatkör nem változott, emiatt a klasszikus posta nem került hátrányba. Az új épület Tiszafüred és a környező települések szolgálatában áll - az 1991-ben üzembehelyezett új telefonközpontokkal és kiszálgáló egységeivel. Az új, távhívásra alkalmas telefonrendszer üzembehelyezése biztosítani fogja a torlódásmentes forgalom lebonyolítását, csökkenti a jelenlegi várakozási időt. Az üzembehelyezésig kerülő útvonal biztosítására épült fel a mikrohullámú rendszer, ennek felhasználásával - bár korábban nem terveztük - a jelenlegi tiszafüredi konténeren át tesszük lehetővé a távhívás beindítását. Jelenleg az előírt mérések, beállítások folynak. A beszélgetés minősége szempontjából érdektelen, hogy a mikrohullámú lánc mely városokat érinti, mert a minősége több ezer kilométer áthidalását is lehetővé teszi. Az írásban tévesen jelent meg a vonalak száma, mert Tiszafürednek jelenleg is több vonala van tizennégynél. Az új központon pedig 28 új vonal teszi lehetővé az ország hálózatába való bekapcsolódást, és ezenkívül még külön vonalak lesznek minden környező településre. Az új épület átadásakor a posta- hivatalban jelenleg használt helyiségeinket - bérleti díjat fizetünk érte - visszaadjuk a hivatalnak. Kovács László a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem vezetője Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából
