Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-25 / 169. szám

1990. OKTÓBER 25. 5 Egy színpadon a Queen dobosával Az AN-2 Svájcban Magyarországon is szokott villámlani? Kimentek Kentbe TINITÜKÖR Mozimesék ...és egy csoportkép. kított ki, így nem kellett semmi­féle közvetítési díjat üzemi. A két hét egy diáknak 48 ezer forintjában került. A szülők már jó előre tervezhették e kiadást, ugyanis már az első év legelején tájékoztatták őket arról, hogy a Varga nyelvi programjának ré­sze egy angliai tanulmányút. A családfenntartók nem kötik feltétlenül gyermekeik orrára, honnan teremtik elő a pénzt. Mi is átsiklunk e téma fölött, a lá­nyok sem fűznek hozzá semmi észrevételt. Szó, ami szó, Nagy- Britannia (is) nagyon drága ne­künk. Pedig a fogadó intézet még az olcsóbbak közé tartozik; az út teljes költségének egyharmadát az iskola állta. Némi káröröm­mel nyugtázom, hogy a büszke szigetországot sem kerülte el az infláció. Az is lehet persze, hogy ők túl nagy nagy ütemben hagy­tak el minket. Tény, hogy tíz éve az ötödébe került az én kéthetes utam. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy szálláshelyünk a Cha­ring Cross állomás aluljárójában volt, és az angolt nem tanárok, hanem a punkok akarták belénk verni. Könnyed, játékos tanulás volt délelőtt az iskolában - mondja Ági. Elő, az átlag angol által használt kifejezésekkel ismertet­tek meg minket. A délutáni szabadidőben a gyakorlatban is használhatták ezeket. Tanulságosak voltak az esti beszélgetések. Szinte ma­gam előtt látom azt a derék brit alattvalót, aki Olgától naivan megkérdezte vihar közben: „Mondd, Magyarországon is szokott villámlani?” Génévé, vagy ahogy mifelénk mondják, Genf. Szeptember. A többnapos „Festival for life” nemzetközi koncertsorozat ven­dége volt az AN-2 együttes. A Fesztivál az életért című rendez­vény - melynek célja a kábító­szer-élvezők kezelésének anyagi támogatása volt - egyik prospek­tusára a zenekar neve után záró­jelbe magyarázatul kiírták az odakinn unikumot ígérő szót: Hongrie. Két betűt kicserélünk, és a legtöbb szolnoki zenebarát kedvelt rockcsapata nevét kap­juk meg: a WU-2-ét. „AN dö - AN dö’ ’ - azaz AN-2 - AN-2 - kiabálta kórusban több száz genfi fiatal. A rendezők már ismerték az együttes zenéjét is, és a közönség ízlését is. A fiúk korábban már koncerteztek Svájcban. Számítottak sikerük­re. Fellépésük napján kilenc ban­da lépett színpadra. Ők este, fői­dőben kezdtek. Az AN-2 kapitánya felújított géppel startolt. A névváltozásra a személycserék miatt volt szük­ség? - kérdezem Kovács Ferenc- től, az együttes vezetőjétől.- Azt tapasztaltuk korábbi kül­földi szerepléseink alkalmával, Ez a rendszámtábla még hogy a közönség nehezen ejti ki a nevünket. Kissé nyelvtörő „dáblju-ju-tu-t” kiáltani, ráadá­sul más, ismert együttes nevére is emlékeztet odakint. Mind­össze egy kis „fazonigazításról” van szó.- Hány meghívott volt?- A négy nap alatt harminc csa­pat mutatkozott be a genfi kö­zönségnek és egymásnak. Fel­léptek ismertebb előadók is, mint például a Roger Taylor - a Queen dobosa - vezette The Cross.- A kalandozások kora lejárt. Ti elég bátrak voltatok, amikor egy Volgával vágtatok neki a hosszú útnak. Nem számoltatok a rátok váró technikai akadá­lyokkal. Úgy tudom, kévésén múlott, hogy nem késtetek el. nem hivatalos.- Ami azt illeti, a kocsi sok gondot okozott. De ennek volt egy jó oldala is. Olyan fáradtan, elcsigázottan érkeztünk meg, hogy a lámpalázunk teljesen el­múlt. Könnyedén játszottunk. Bátran mondhatom, nagy siker­rel. A közönség többször vissza­hívott minket. Jóval túlléptük a számunkra megszabott időt, és késő estig zenéltünk. Ekkor már csak a hangerőre kellett vigyáz­nunk, mert a csendháborítást ott rettentő szigorúan büntetik.- Svájc a világ egyik leggazda­gabb országa. Az ott fellépő ze­nészek gázsija sem lehet rossz...- Szó sincs arról, hogy agyon­kerestük volna magunkat. Annyi pénzt kaptunk, amennyiből tisz­tességesen élhettünk.- Milyen volt Genf és a feszti­vál magyar szemmel?- Először is: ott nyugi van. A Sej, ha korábban nem Moszk­vában, Leningrádban vagy Krasznodárban mélyítették vol­na nyelvi műveltségüket a fiata­lok, hanem Németországban vagy Nagy-Britanniában! Talán ma egy fokkal könnyebb dol­- Tudásuk természetesen gya­rapodik, bár a változás nem lát­ványos. Ez egy középfokú nyelvvizsga után így természetes - tájékoztat Kánnár Nóra, a tanu­lókat kísérő angoltanár. - Más miatt fontosak az ilyen utak. Ma­Broadstairsi gunk lenne. A politikai konstel­láció szerencsétlen alakulása mi­att akkor ritka volt a nyugati út. A változások egyfajta bizo­nyítékaiként azóta gyűlnek az ott Készült diákfotók. Dobos Dészi- vel, Kovács Andival, Szabó Ol­gával és Vadai Ágival az angliai kenti grófság Broadstairs nevű kisvárosában készült fényképe­HÚSZON INNEN TÍZEN TÚL A több ezer férőhelyes koncertsátorban szárnyra kap az AN-2. következő az, hogy mindenre jut idő, nem idegeskedik senki. Az­tán teljesen mindegy például, hogy mit csinál vagy miként néz ki a másik ember. Nagyon hamar meg lehet szokni ezt az életstí­lust. Ezek után átkozottul nehéz újól beindítani az itthoni mókus­kereket. Sz. Z. utcarészlet... gabiztosabbak lesznek a gyere­kek, megelevenedik mindaz, amit eddig csak papíron láttak. A diákok belekóstoltak a kinti életbe. Családoknál szállásolták el őket, náluk reggeliztek és va­csoráztak. A vendéglátók napi hét font költségtérítést kaptak. A lányok szerint ebből még maradt is a házigazdáknak. Dészi étke­zésére például a kisgyermeket etető gondozónő szigorúságával figyeltek. - Drága a hús, tessék megenni! - mondták ellentmon­dást nem tűrő hangon. A Kent School of English ma­gániskola tizenhat éve fogad cso­portokat és egyéni tanulókat. Legutóbb például németek, fran­két nézegetjük. Véletlenül futot­tam össze éppen velük a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban. Tagjai voltak annak a tizennyolc harmadikosból és két elsősből ál­ló csoportnak, amely két hetet töltött a tengerparti település nyelviskolájában. Vajon mire elegendő ez a két hét? Lehet-e fejlődni ilyen rövid idő alatt? Steven Soderbergh: Szex, hazugságok és video Sok tini ízlésével találkozott Veréb Erna, Kőtelek, Móricz Zsigmond út 9. szám alatti olva­sónk slágerlistája. Még húszon túl is ezrek dúdolják az alábbi dalokat: 1. Közeli helyeken (Bikini) 2. Gyújts fényt! (Marcellina) 3. Légy hű hozzám (Homonyik Sándor) 4. Ha volna két életem (Piramis) 5. Szabadság vándorai (Demjén Ferenc) 6. Álmodozás (Szandi) 7. Hold On (Wilson Phillips) 8. Do You Remember? (Phil Collins) 9. Vogue (Madon­na) 10. Ébreszd fel a szívemet (Dolly Roll) No lám! Szó sincs arról, hogy megtaní­tunk kanalat hajlítani és szelle­met idézni! Mást ajánlunk! Hosszú téli estéken találkozhatsz önmagaddal. Önismereti csoport alakul középiskolásoknak a Csa­ládsegítő Központ és az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda szervezésében. Érdeklődni és je- lenntkezni lehet az Ifjúsági Iro­dában, Petőfi S. út 1., tel.: 42- 429. Önismereti csoport...A tü­kör, amely nem hazudik! Amerika, és megint csak Ame­rika... Hát persze, hogy Amerika! S egy újabb bosszantóan jól sike­rült filmalkotás, a pszichológiai tanulmány alaposságával. Sze­relmi monodráma, amely túlha­lad minden eddigit. Az életnek álcázott „színpa­don” négy, szélsőségessé lehe- tetlenített űgura küzd lelki és tes­ti boldogságáért, a tökéletes be­teljesülésért. „Héjanász az ava­ron”, megmártogatva XX. szá­zadi újvilági szirupban. Mindehhez bevált díszlet a szex. A szex, amire az egész vi­lág működik, életünk nagy-nagy csatatere, a minden mozdulatun­kat behálózó rituális üzekedés. A szex, amely a hazugsággal együtt ősi szereplője az efféle képsorok­nak... S ez mégis más. Ne számít­satok fel-felvillanó intim premier plánokra. Itt minden a hamu alatt izzik, s közben mégsem szól semmi másról a film, csak a tes­tiségről. A szerelmi négyszög csúcsain az intellektuális „tyúk” (a Pretty Woman-ből már ismert Laura San Giacomo), a kéj vágyó, seké- lyes aranypolgár (Peter Gallag­her), a rejtélyes, egész kamasz­korát a hátán cipelő idegen (Ja­mes Spader) és az önmaga fene­ketlen mélységeiben fuldokló „hableány” (Andie MacDowell) vergődik. A négy „árnyalat” minden lehetséges módon össze­keveredik. Az ügyvéd, felesége féktelen szenvedélytől túlfűtött húgával hancúrozik, míg utóbbi kivetni készül hálóját a szeretője és nővére házasságába betoppa­nó titokzatos vendégre. Ennek a rokonszenvessé avanzsált kü­lönc gyermekóriásnak beteges mániája, hogy videokamerája előtt vadidegen nőket faggat sze­xuális élményeikről. Ezért a cím. Nem is érteni sokáig, mit keres a színen, bár érezhetően ő a kulcs- ügura. Ifjúkori szerelme múlni nem akaró rabságában lelke megroncsolódott, impotens. Azonban valami mindig ott vib­rál a levegőben, mikor ő és a megmagyarázhatatlan szépségű feleség kettesben maradnak. Ki­derül, kettejük románca ez a bő másfél óra. Miután kölcsönösen kifürkészik a másik titkait, elke­rülhetetlenné válik, hogy egy­másra találjanak. A film igaz, itt véget is ér, de tudjuk, :ez csak egyetlen lehetőség a befejezés­re... Néhány nevet feltétlenül meg is kell jegyezni e nagyszerű da­rabból. Elsősorban Steven So- derberghét, aki nemcsak megír­ta, hanem hűvös pontossággal, szemlélődő közönnyel tárja elénk meséjét. Kellően távol tart magától minden felesleges könnycseppet. (Talán túl nehéz feladat elé is állítja magát azzal, hogy első Elmésként remekmű­vet alkot!) Aztán ott van James Spader, aki a filmben egyetlen fájó idegvégződés. Érzékenysé­gét művészien formálja. S ne fe­ledkezzünk meg Cliff Martinez nevéről sem, aki zenéjével meg­vadítja, vagy éppen felolvasztja a képkockákat. Hátborzongatóan jó elektronikus hangzásai meg­bújnak a szálak között, csakis ott akaszkodnak a történetbe, ahol szükség van rájuk. Becs’ szóra, a film telitalálat, nem szabad kihagyni. Ja, miután gyanús lett indokolatlan tökéle­tessége, utána is néztem: Can- nes-ból 1989-ben ez a film vitte el az Arany Pálmát, s James Spa­der megkapta a legjobb férfi ala­kítás díját. técsizé ciák - és a lányok nem kis örömé­re -, űatal spanyol fiúk vettek részt a tanfolyamokon. A kenti intézménnyel egy budapesti iro­da révén is kapcsolatba lehet ke­rülni, de a csoportot legutóbb kí­sérő tanárnő korábban már járt kinn, közvetlen ismeretséget ala­Maradt még egy kis idő a csen­getésig. A tanterem ablaka nem záija le a teret. Tudattalanul nézek kifelé, és az égre meredek. Csak ősszel ilyen kék. Az iskolaköpeny benn tart, de a gondolatom még pár percig szabad. Péntek van, nemso­kára egyébként is vége a tanítás­nak. Mi az, ami ilyen sejtelmes lehet, mint ez a hideg szín? Igen, talán akkor éreznék ilyet, ha Vele sétál­nék az erdőben... esetleg ha... Vagy boldogabb lennék a leggyorsabb géppel száguldva? Talán. Hasonló vágy borsóztatja hátam, mikor kedvenceim tiszta muzsikáját él­vezem. Sokat tűnődöm régi színe­ken, hangokon, ízeken. Gyermek­korom emlékei. A szemem előtt tartott üveggyöngy varázsa vissza­visszatér. Mikor volt már az? El kellene menni innen a tengerhez, Májusban Szolnokon járt a broadstairsi iskola igazgatója. Szóba került, hogy a jövőben több történelmet, földrajzot, „ci­vilizációs ismereteket” taníta­nak majd. Az első csoport szep­tember végén érkezett haza. Már váltotta őket a következő. csatangolni híres városokban. A legmagasabb hegyek tetején ülnék és csak bámulnám a természetet. Akkor most mit is kell tennem? Repülőgépen szerelmemmel zenét hallgatva átsuhanni a hegyes csú­csok felett. De mi legyen akkor, ha nemcsak a szép diáklány kezét fogom, ha­nem sok másikét is, és nem csak sétálunk? Szálltam légitársaságok repülőgépein. Borral kínáltak, szendvicset ettem, aztán landol­tunk. Utaztam - fizettem érte. A városokat bejártam, lefényképez­tem őket. Birtokomba kerültek, el­tűnt a varázs. Újabbak és újabbak kellenek. Ha túl szép a zene, in­kább nem hallgatom. Úgy sincs megfelelője az életben. Tudattalanul nézek a kék végte­lenbe. Becsöngettek, és az az isko­la is rég végétért már. Szurmay- sz ­Nagy szünet cnf.7!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom