Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-25 / 169. szám

mmm 1990. OKTÓBER 25. Megszűnhet a honvédkollégium Az épületek felhasználásáról még nem döntöttek Három szék között a földre? Vállalnák az önfenntartó elitképzést Életre ítélt gyilkosok Interjú dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel Az év eleje óta jár a pletyka az emberek száján: megszüntetik a szolnoki honvédkollégiumot. A „hír” hátteréről a legilletékeseb­bet, a kollégium igazgatóját, Sza- niszló Attila századost kérdeztem:- Ha a hír igaz és az intézmény valóban felszámolásra kerül, ak­kor egy tiszavirág életű kezdemé­nyezés elmúlásának lehetünk szemtanúi.- A vezetésem alatt álló kollégi­um 1987-ben alakult az országos honvédkollégiumi hálózat utolsó tagjaként. Ez a tanév lett volna az első, melyben a teljes négy évfo­lyam kezdett volna. Februárban felvételiztettük az elsősöket, de a felvételt nyerteket és szüleiket jú­niusban kellett értesítenünk, hogy nem indíthatunk újabb évfolya­mot. Az így üresen maradt férőhe­lyeket felajánlottuk a megyei ta­nács művelődési osztályának. Most a száznegyven honvédkollé­gista mellett száz, Szolnokon tanu­ló gimnazista, szakközépiskolás lakik az épületben. Sajnos, a terjedő pletyka hatásá­ra mind több fiatal hagyja el a hon­védkollégiumot, vállalva akár a ta­nítás költségeinek visszatérítését is. Az elmúlt naptári évben hatva- nan mentek el az intézményből. Ebben az évben 9 kollégium bo­csátott ki végzős növendékeket. A 4 évvel korábban felvettek közül mintegy 1/3 része került katonai főiskolára vagy más felsőoktatási intézménybe.- Ilyen aránynál fölvetődik a kérdés: valóban szükség van-e 10 kollégiumra?- Ilyen „negatív” hatásfokkal működő intézmények szerintem nem kellenek. De most következik az igazi probléma. A hadsereg kö­zépvezetői, akik még a „néphadse­reg” idején ötlötték ki ezt a kon­cepciót, rhost azt tervezik, hogy tízből négy kollégiumot bezárnak. Csakhogy a megmaradó hat ugyanolyan elvek szerint folytatja munkáját, mint eddig. Továbbra is több mint egy millióba kerül majd- a nagyfokú lemorzsolódás miatt- egy fiú főiskolára történő felké­szítése. Ennek elkerülésére dol­goztunk ki három, már benyújtott javaslatot. Az első két koncepció kidolgozásánál a szolnoki intéz­mény hasznosítása, a harmadiknál az országos honvédkollégiumi há­lózat korszerűsítése állt előtérben. Egyik elképzelésünk szerint, melyet ’89 őszén dolgoztunk ki, egy nemzetközi, külföldi diákokat is fogadó sportrepülő-gimnáziu­mot hoztunk volna létre. A tanulók a kéttannyelvű Varga Katalin Gimnáziumban angolul tanulták volna a közismereti tantárgyakat, a klubunkban, a „Tiszavidék” Sportrepülő Egyesületben a repü­lés elméletét, gyakorlatát sajátítot­ták volna el. Ez az objektum olyan feltételekkel rendelkezik, melyek alapján európai viszonylatban is megállja helyét. Vannak terhelé­ses fizikai állapot mérésére alkal­mas berendezéseink, testépítőter­münk, szabadtéri sportpályáink, szaunánk, olyan műhelyünk van, ahol sárkányrepülőket, ultra­könnyű repülőket készítenek. Ta­nulmányaik végeztével az itt tanu­ló diákok repülőgép-vezetői vizs­gát és európai követelményű érett­ségit tehettek volna. Javaslatunkat közvetlenül kidolgozás után el­küldtük feletteseinknek, akik azonnal elutasították azzal az in­dokkal, hogy túl sok kockázattal jár nyugati fiatalokat fogadni. A gimnázium a honvédelmi minisz­ternek nyújtotta be ugyanezt a do­kumentumot, de Kárpáti úr leadta azokra a szintekre, ahol eleve álta­lános nemtetszést váltott ki a szol­nokiak „nyüzsgése”. Ezzel a kör bezárult. így hiúsult meg első kí­sérletünk.- Ezzel még nem adták fel.- Nem. Második elképzelésünk­ben vállaltuk volna az önnfenntar- tó elitképzést. Önálló gazdasági egységként működtünk volna gaz­dasági társulássá szerveződve. A Sportrepülő Egyesület, egy bank és egy kft. szolgáltatta volna az alaptőkét egy újfajta mene­dzserképző, elitképző iskola létre­hozásához. A kollégium felszere­lését, sportpályáit használva, sza­badidejüket többek között lovag­lással, vívással töltve élnének itt a diákok. Természetesen külön gon­dot fordítanánk a magas szintű nyelvoktatásra. Ez a pályázatunk 4 hónapja pihen az illetékesek fiók­jában, válaszra sem igen méltatják a még helyükön lévő, az állampárt ideje alatt megcsontosodott veze­tők, legfeljebb annyit lehet hallani, hogy szerintük sok benne a bi­zonytalansági tényező. Itt tart má­sodik tervünk.- A harmadik nemcsak a szol­noki kollégium, hanem az orszá­gos hálózat gondját is megoldaná.- Annak idején, mikor az illeté­kesek agyában megfogant a gon­dolat, 10 kollégiumból álló háló­zatot álmodott meg a néphadsereg vezetése. A cél az volt, hogy a főiskolákra 60 %-ban biztosítsa a hallgatói utánpótlást. Akkor úgy tervezték, hogy az egy évben fel­vételt nyerő mintegy ezer főisko­lásból hatszázan ebből a hálózat­ból kerülnének ki. Azóta nagyot változott a helyzet, kevesebb, de jobban képzett tisztre van szükség, ezért idén csak 2/3-ra csökkentet­ték a főiskolára felvehető hallga­tók számát, de a kilenc kollégium - ötszáznegyven helyett - még így sem tudta biztosítani a megfelelő utánpótlást. Az is igaz, hogy most már való­di vizsgán kell részt venniük a le­endő tiszteknek. Matematikából, fizikából, idegen nyelvből méret­nek meg, tesztelik műszaki értel- mességüket, intelligenciájukat, fi­zikai állóképességüket. A mostani vezetés azt a tényt, hogy a tisztek létszáma csökken, a honvédkollégiumok számának csökkentésével kívánja kiegyenlí­teni. Négy intézményt szüntetnek meg, illetve kettő már megszűnt, a szolnoki és a balassagyarmati len­ne a következő. Mi ezt nem szeret­nénk, ezért készítettük el beadvá­nyunkat, melyet a hadseregpa­rancsnoknak, Lőrinc Kálmán altá­bornagy úrnak továbbítottunk. Úgy gondoljuk, ha tíz, kis haté­konysággal működő kollégiumból négyet becsuknak, a megmaradó hat még nem működik jobban. Ja­vaslatunk az, hogy függesszék fel a felszámolásról szóló terveket. Tudományos alapossággal, meg­felelő elemző munkát követően dolgozzanak ki egy új rendszert. A mi javaslatunk szerint két központ lenne, az egyik Közép- Kelet-Magyarországon Szolnok. A város megközelíthetősége, köz­lekedési szempontok, az új bázis, épület, a felszereltsége mind mel­lette szólnak. Az egri, a nyíregyhá­zi, szegedi kollégium laktanyából kialakított, kiszakított régi épület. Ezek fenntartása több tízmillió fo­rintot emészt fel. A Dunántúlon Pécs, Győr, Székesfehérvár új lé­tesítményei jöhetnek szóba. Az oktatás rendszerének kialakításá­ban a két világháború közötti kö­zépfokú katonai képzés, valamint az egyházi iskolák rendszere szol­gálhatna példával. Fontos lenne, ha nemcsak szociális előnyökkel tennék vonzóvá a diákok számára a tiszti pályát, hanem az oktatás, képzés tartalmával, színvonalával. Az esetleges fönnmaradó sza­bad kapacitást továbbra is a város lakóinak ajánlanánk fel.- Mi történne, ha egyik javasla­tukat sem fogadnák el? Három szék között a földre? A honvédségben vannak olyan nézetek, miszerint legszívesebben eladnák az állam, az adófizetők pénzén épülteket. Az önkormány­zatnak a megvásárlásra valószínű­leg nem lesz lehetősége, mégsem engedheti meg, hogy a város ezt az intézményt elveszítse. Ha ez a lé­tesítmény megmarad, akkor akár kórházként, polgári kollégium­ként vagy más közintézményként lehetne hasznosítani!- Köszönöm a beszélgetést! Mi tagadás, elszomorító látvány fogadott bennünket az Ecseki Úti Általános Iskola hátsó udvarában. A rongálások hírére persze már fel sem kapja fejét az olvasó, van rá példa elég, de amilyen méreteket itt kezd ölteni a jelenség, az félel­metes. Tinédzser bandák szállják meg esténként a „terepet”, s nyo­maik igencsak beszédesek (a ké­pek is erről árulkodnak). S amit hatszáz rosszcsont kisdiák nappal megkímél, azt tönkreteszik az éjje­li látogatók. Könnyedén leküzdik a méteres kerítést, amely nem hogy nem állítja meg őket, de a pusztaság közepén szinte csábít: „Gyere, lódulj át rajtam, s kerülj beljebb!” S akik bejutnak, kezdik szokásos játékaikat. Az iskola tanárai mindenesetre már kezdik megelégelni az éji lá­togatásokat, főleg azóta, mióta az alig egy hete fölállított drótkötél- csúszdát egyik reggelre virradóra szétverve találták. Tetejét szétdúl­ták, a védőhálót leszaggatták, a ka­paszkodót szétberhelték. Melles­leg a rövid távúnak tűnő befektetés 50 ezer forintjába került az iskolá­Lehet manapság valaki előre megfontolt szándékkal vagy ép­pen unalomból, az idő elütése végett töbszörös embermészá­ros, gyakorlatilag nem kell attól tartania, hogy bitófán fejezi be életét. A közvélemény a felmérések szerint jórészt halálbüntetés­párti, mégis, szinte bizonyos volt, hogy erről a témakörről ha­zánkban nem lesz népszavazás. A neves jogászok hivatalos nyi­latkozataikban gyakorta érveltek a halálbüntetés hiábavalósága mellett; így tett a szekszárdi or­vosklub illusztris vendége, dr. Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze is.- A halálbüntetést kegyetlen, embertelen büntetésnek tartom, ennek az ítéletnek a célszerűsé­gét a nemzetközi tudományos vizsgálatok is kétségbe vonják - mutatott rá a legfőbb ügyész. - Számos alkalommal bebizonyo­sodott, hogy a halálbüntetésnek nincs meg az a visszatartó hatá­sa, mint amilyet a hívei tulajdo­nítanak neki.- Olyan visszatartó hatása sem lehet, hogy akit halálra ítélnek, az már nem követhet el több gyilkosságot?- Akit kivégeznek, az termé­szetesen újabb bűncselekményt már nem tud elkövetni. Ám, ha ez lenne a büntető-igazságszol­gáltatás fő vezérlő szempontja, akkor a sokszorosan visszaeső tolvajt vagy rablót is halálra le­hetne ítélni. Mindennek azonban ellene szólnak az emberiességi szempontok.- Mi tehát a megoldás, hogy ne kelljen rettegni egy lehetséges gyilkos szabadulásakor?- A magyar büntetőjog is csak a legsúlyosabb bűncselekmé­nyek eseteiben helyezte kilátás­ba a halálbüntetést, mindenkor alternatívaként. Azaz: a bírónak választási szabadsága van ab­ban, hogy tíztől tizenöt évig vagy életfogytig terjedő szabad­ságvesztést szab ki.- Ezzel kapcsolatban viszont nem ártana eloszlatni egy közke­letű hiedelmet: Magyarországon nak. E látványtól nem csoda, ha nemcsak az egyik, hanem mindkét szeme sírva fakadt a „tanár bácsi­nak”, aki valósággá álmodta a já­tékszert. De ez még semmi... A „csikó alvilág” közkedvelt motí­vumaival szemeteli tele a falakat, fiatal fácskákat roppant ketté, leci- bálja a villámhárítót, ablakot tör. Egy helyen valóságos fészket rak­tak maguknak az éjszakai hívatlan látogatók, ahol „bokáig ér” már a cigarettacsikk, sörösüveg-törme­lék, s vizeletüktől bűzlik a maguk­nak „otthonosan” átrendezett szeglet. Persze most is felmerülnek az ismerős kérdések... Van-e, lehet-e magyarázat minderre? Némileg ta­lán akad. Kézzel fogható és szem­mel is látható. A nyomasztó kör­nyezet, a lakótelep. Ez a fajta „táj ’ ’ remek táptalaj a lappangó ag­resszivitásnak. Olyan szunnyadó energiákat szabadít el, enged a fel­színre, amelyek csendben eltitkol­hatok lennének. Persze nem tudok a tettesek bőrébe bújni, s gondola­taik közé hatolni (ha vannak egyál­talán...). Pedig néha már szívesen ugyanis az életfogytiglani ítélet egyáltalán nem azt jelenti, hogy az elítélt élete végéig a rács mö­gött marad.- Igen, jelenleg az életfogytig­lan azt jelenti, hogy legalább húsz évet kell börtönben tölteni, ha közben kegyelmet nem kap az elítélt.- Ezt ön megfelelő ellentétele­zésnek tartja egy többszörös gyilkos számára? ( " ^ A gyilkos sohasem ad kegyelmet ­ellenben a hírek és a tények szerint mindig kap, legalábbis Magyarországon. V _________________________- Az sokoldalú megvitatást igényel, hogy mi legyen a legko­rábbi időpontja az életfogytigla­ni szabadságvesztésből való sza­badulásnak egy olyan jogrend­szerben, ahol nincs halálbünte­tés. Viszont létezik egy olyan jog­rend, ahol egyáltalán nem isme­retes az életfogytiglani szabad­ságvesztésből történő szabadu­lás rendes - tehát a hazaival meg­egyező - módja. Ilyen volt ko­rábban a nyugatnémet jogrend­szer. Nemrég azonban a nyugatné­met alkotmánybíróság arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy az em­beri méltóságot sérti, ha valakit haláláig a rács mögött tartanak. Ezen a döntésen persze lehet vi­tatkozni, ám az tudott dolog, hogy Magyarország tagja kíván lenni az Európai Tanácsnak. Ez a szervezet pedig az Emberi Jo­gok Európai Konvenciójához kapcsolódó hatodik számú ki­kipróbálnám: vajon mit érezhet ő, mikor kezei közt enged a fácska ellenállása... és egyszer csak elrop­pan! Három-négy év rövid törté­nete, egy kis darabka élet a sivár, holdbéli vidéken. S a másik, sok­kal égetőbb kérdés, hogy megol­dás létezik-e? Igazi - azt hiszem - nem nagyon. Hajtóvadászat a gaz­fickók ellen? Általános felháboro­dás? Ki tudja, célt érhetne-e bármi­egészítő jegyzőkönyvében a ha­lálbüntetés békeidőre vonatkozó eltörlését javasolja. Ehhez már egy sor ország csatlakozott, s amennyiben ha­zánk hasonlítani akart Európa nyugati részéhez, ugyanezt kel­lett tennie.- Ezek szerint Nyugat-Euró- pában már nem létezik halálbün­tetés?- Egészen a legutóbbi időkig ebből a szempontból Európa tér­képén kirajzolódott a két tábor. A szocialista országok mind­egyike alkalmazta ezt a bünte­tést, az egységet csak 1987-ben törte meg az NDK. A tőlünk nyugatra fekvő országokban nem alkalmazzák a halálbünte­tést.- Viszont az Egyesült Álla­mokban igen, s ezt az országot bajos lenne diktatúrának nevez­ni.- Az Egyesült Államok eseté­ben ezt nem lehet átfogóan kije­lenteni, mert ott nincs egységes szövetségi büntetőjog, viszont az tény, hogy az országot alkotó államok többségében létezik a halálbüntetés.- Mi a véleménye az Alkot­mánybíróság döntéséről?- Én úgy vélem, hogy annak rendkívül nagy jelentősége van, hogy a magyar büntetőjogból el­törölték a halálbüntetést. Erre a magyar törvényhozás a történelem folyamán egyszer már vállalkozott: 1843-ban De­ák Ferenc közreműködésével készült az a büntetőtörvény­könyv-javaslat, amely a halál- büntetést feltétlenül eltörölni kí­vánta. Annak idején ezzel Európa csodálatát, a legkiválóbb jogá­szok elismerését váltottuk ki. Az alsótábla meg is szavazta ezt a javaslatot, a felsőházban viszont megbukott a főrendek ellenállásán. Végre 1990-re elérte Magyar- ország törvényhozása azt az er­kölcsi színvonalat, amit 1843- ban az akkori időszak reformer honatyái már elértek. Szeri Árpád lyen ellenerőszak. Szükségmegol­dások azért szép számmal kínál­koznak. Gondolom, az iskolának is előbb-utóbb jobban megéri majd éjjeliőrt alkalmaznia, mint hetente „újjáépíteni” az egész su­lit. Ám addig csak a jóisten, az ég angyalai és szabad idejében Pallas Athéné őrködik a környéken. Kí­vánok nekik nyugodalmas, jó éj­szakát!... -técsi­Bakos Csaba Fotó: I. CS. Grundélet *90 Van, aki törve szereti Az anyag nem vész el, csak kettéhasad, elhajlik, leszakad, darabokra törik A halálbüntetés eltörlése az európaiság fokmérője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom