Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-16 / 162. szám

1990.OKTÓBER 16. Néplap 3 Kunszentmártonban Ünnepi mise és egyháztörténeti konferencia a rend letelepedésének évfordulóján "Az ősi kármelita rend a XIII. században keletkezett a paleszti- nai Kármel hegyén. A hagyo­mány szerint Illés próféta óta él­tek itt remeték, tanulmányozták az írásokat, aszkézisben és imá­ban szolgálták Isten országát. Berthold keresztes vitéz gyűjtöt­te először össze a szétszórtan élő remetéket, szabályt pedig a jeru- zsálemi pátriárka, Szent Albert adott nekik. Egy ősrégi kis ká­polna körül csoportosultak, és ­ben a pincében jelenleg is hús­üzem van, az emeleteken pedig lakások. A kármeliták termé­szetesen szeretnék visszakapni az egész épületet, hogy megfele­lő körülmények között folytat­hassák tevékenységüket, ame­lyet tavaly ismét elkezdtek. A rendház kápolnájában dr. Takács Nándor püspök, a főis­kola egykori hallgatója celebrál­ta az ünnepi szent misét. Ezt kö­vetően megnyitották a kiállítást a múzeumban, majd délután a tudományos konferencián töb­bek között a kármelita rendház 1940 és 1950 közötti tíz évét, az egykori kunszentmártoni kár- melbúcsúkat elevenítették fel. Előadás hangzott el az alföldi kolostorokról, s a Magyar Egy­háztörténeti Enciklopédia Mun­kaközössége célkitűzéseiről és kutatási programjáról. T.G. Fotó: N.Zs. Jegyzetlapok Munkanélküli Ismerősöm taglalja, hogy nem csoda, ha ilyen helyzetben van ez az ország. Mert pazarolunk. Milyen sokat fizetünk például azért, hogy egyesek munkanélküli segélyt kapjanak. Nem jól van ez így. Nem csinálnak semmit, mégis kapják a pénzt. Közben meg válogatnak a munkahelyek között. Mert nem jó nekik akármi, a szakmájukban akar­nak elhelyezkedni! Miért lenne jó az országnak, ha mondjuk, a vízvezetékszerelő, szobafestő vagy mérnök elmen­ne kubikosnak? - kérdezem. Valójában az lenne pazarlás, ha a tanult szakembereket nem a szakmá­jukban foglalkoztamánk, ha a tudásukat nem hasz­nosítanánk. Ellenvetésemre megvan a válasz. Hogy a mezőgazdaságban rögtön el lehetne he­lyezkedni, ha valakinek megszűnik a munkaviszo­nya. Mert például tavasszal is ott rohadt meg a cseresznye a fán, nem volt, aki leszedje. És utána? - kérdem. - A cseresznyeszedés után mégis mit csinálnának egész évben? Erre már nincs válasz. Csak annyi: a mezőgaz­daságban mindig van munka. Mindenesetre, nem jól van ez így, hogy mi, dolgozó emberek csak fizetjük, fizetjük a munkanélkülieket. Bevallom, nem először találkoztam már a mun­kanélküliek ellen irányuló dühvei, hogy ne mond­jam így: gyűlölettel. Legutóbb például egy válasz­tási gyűlésen azt vetették föl, hogy micsoda visz- szaélésekre ad lehetőséget, hogy most már állam- polgári jogon és nem a munkaviszony után jár a családi pótlék. Mert erre egyesek kilépnek a mun­kahelyről, hiszen a családi pótlékból is meg lehet élni! Állítsák vissza a munkaviszony utáni jogo­sultságot! Hogy miért ilyen ingerült az emberek egy része a munkanélküliekkel szemben, annak gyökerei évekkel ezelőtti viszonyainkban keresendők. Ami­kor a munkanélküli meg a közveszélyes munkake­rülő kategóriák nem is estek olyan nagyon messze egymástól. Akinek nem volt munkahelye, szé- gyellhette magát, mint csavargó, lusta, naplopó, link alak. Csakhogy... egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott a helyzet. Szakképzett és szorgalmas emberek ezrei kerültek az utcára, pusztán azért, V ______________________________ m ert a vállalatukat felszámolták, vagy mert kide­rült, hogy a cégüknek nincs annyi szakemberre szüksége, netán kevesebb megrendelésük van, és a kevesebb munkát kevesebb emberrel végeztetik el. Vagy éppen csődbe ment a cég, és nem az illető szakember lustasága, hanem a vezetők hozzá nem értése, felelőtlensége, vagy a hátrányos népgazda­sági szerepük miatt. Szóval eljutottunk odáig, hogy szinte bármelyik pillanatban bárki az utcán találhatja magát. Bérből és fizetésből élők lévén, és évek óta fojtogató inf­lációban élvén, az emberek többsége nem rendel­kezik annyi spórolt pénzzel, hogy kihúzza addig, amíg munkát talál vagy más szakmát tanul. A munkanélküli ma már nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy valaki buta, lusta, naplopó. A munkanél­külieket övező gyanakvás és már-már irigységgel vegyes düh azonban nem igazodik a valósághoz. A pálya széléről bekiabálok - a ma még biztos­nak hitt munkaviszonnyal rendelkezők -, akik saj­nálják a munkanélküli segélyt a rászorulóktól, va­lójában egy csöppnyi empátiával se rendelkeznek, a gazdasági logikáról nem is beszélve. Vajon el­gondolkoztak már azon, mit jelent munkanélkülivé válni? Nélkülözni az eddig biztosnak hitt keresetet, a segély hónapról-hónapra kevesebbet érő össze­géből ruházni, etetni a gyerekeket? Közben nap mint nap kilincselni vállalatoknál? Vagy más vá­rosba, faluba költözni, felszámolni mindent, csak azért, hogy újra munkához jusson? Több százezer forintos kölcsönt fölvenni, beleugrani egy vállal­kozásba, amely vagy sikerül vagy' nem? Kockáz­tatni egzisztenciát, szívinfarktust? Az újra nekirugaszkodók, a harminc-negyven- ötvenévesen pályát, életet, lakóhelyet változtatók, a kölcsönt a nyakukba szedők inkább tiszteletet és elismerést érdemelnének, mint irigységet, megve­tést, gyanakvást. Vagy mint ahogy egy értelmiségi fogalmazott; inkább az én keresetemből fizessenek a munkanél­külieknek, mint nekem fizessenek azért, mert mun­kanélküli lettem. Hiszen már a régi mondás is megfogalmazta igen bölcsen; ma nekem, holnap neked. P.É. ________J "Kiszerkesztett" magánügyek Bevásároltunk a kazánokkal Közel másfélmillió köbméter földgáz a "spájzban" Bíztató előjelek a tél előtt amint a krónikák hírül adják - "nagyszerű kolostort építettek" - úja Puskely Mária Szerzetesek című könyvében. Később az iszlám terjeszkedé­se miatt el kellett hagyniuk a szent hegyet, Európába mene­kültek. A XV. században már a félig remete, félig lelkipásztor­kodó kármeliták - nevüket a pa- lesztinai hegyről kapták - kolos­torainak száma megközelítette az ezret. Magyarországon 1372- ben Budán jött létre az első kár- melita kolostor. Még ugyanab­ban az évben a pécsi is megnyi­totta kaput. Az ezt követő évek­ben pedig az ország több városá­ban is létrehozott kolostorokat a rend. Kunszentmártonba 1940-ben telepedtek le a kármeliták. Az ötvenedik évforduló, valamint Avilai Szent Teréz - az ősi kár- melita rend megreformálója - ünnepe alkalmából ünnepi szentmisét és egyháztörténeti konferenciát rendezett tegnap Kunszentmártonban a város kár- melita rendháza, a Magyar Egy­háztörténeti Enciklopédia Mun­kaközössége, a városi művelő­dési központ és a múzeum. Eb­ből az alkalomból kiállítás is nyílt a Helytörténeti Múzeum­ban, amely a kármeliták 1940 és 1950 közötti tevékenységéből ad ízelítőt. A rend tagjai rend­szeresen tartottak miséket a ta­nyasi iskolákban, lelkigyakorla­tokat vezettek, vallási tárgyú előadásokat tartottak a különbö­ző egyletekben, körökben. A kétemeletes rendházat 1941-ben építették fel mind­össze öt hónap alatt. A korabeli feljegyzések szerint november 9-én nyitották meg, s a Tiszántúl első kármelita rendháza volt. Benne működött a Kármelita Fő­iskola is. 1950-ben azonban a többi renddel együtt megszün­tették. Az épületnek csak a föld­szintje maradt egyházi kezelés­"A történet eleje 1985. július 15-hez fűződik, amikorra hosz- szas spórolás után összeraktuk a 18 ezer forintot, és sikerült az UNIOR Orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari szövetkezettől vásárolnunk egy Mini Super 18 elnevezésű gázkazánt. Az alsó­konyhába helyeztük el, hiszen fű­tésre kellett volna. Kaptunk egy év jótállást, és úgy látszott, meg­fogtuk az Isten lábát, mert semmi baj nem adódott vele. Hasonlóan kiszolgált még három telet, de 1990. január 2-án annyira meg­hibásodott, hogy szerelőt kellett hívnom. A helyi szakember javít­gatta is potom 571-ért, de a szer­kezetnek maradt egy szépséghi­bája: fűteni változatlanul nem le­hetett vele. Nosza, irány a Tigáz, ott viszont a cég szerelői kerek perec azt javasolták: komoly a baj, ezért forduljak a gyártó szö­vetkezethez. írtam egy ajánlott levelet Oros­házára, ahonnan még a mai napig sem válaszoltak. Azután telefon­áltam, de erre is fütyültek, hiszen a kért időpontban csak a postás érkezett - újságot hozott. Mit te­hettem mást, vonattal, busszal út­nak eredtem, és akkor már nem lehetett lerázni. A művezető megígérte, a következő héten Kaposvárra mennek a szerelőik, és útba ejtik a lakásunkat. Ezt meg is tették, javítottak, tisztítot­tak rajta valamit, és máris fogott a ceruza 1 ezer 721 forintot. Ak­kor nem fizettem ki, mert jogta­lannak tartottam, bár végül bead­tam a derekamat, és késedelmi kamattal együtt postára adtam 1 ezer 981 forintot. Azóta félve fű­tök vele, mert változatlanul rend­ellenes az égése. Erősen kormo- zódik, a láng kicsap a védőrá­cson, és robbanásszerűen gyújt be. Félünk, hogy egyszer szépen megemelkedünk, és a levegőbe repülünk. Számomra elfogadhatatlan, hogy miért gyártanak ennyire rossz kazánt? Elvégre nem fillé­res az ára! Nincs ott MEÓ, vagy valamiféle minőségellenőrzés? Jó, mondhatja valaki, egyedi a panaszom. Sajnos nem az, mert az ismerősömék Kátai Gáborék a Zöldfa utca 1 szám alatt ugyan­abban az évben vettek ugyanettől az orosházi cégtől egy Mini Su­per 25-ös kazánt. Ennek az ára húszezernél is több. Ez is remek szerkezetnek bizo­nyult, mert öt év alatt darabokra hullott, és ma letakarva a folyo­són árválkodik. Ugyanis mint ki­derült: kiégett az oldala, a biz­tonsági szelep kiolvadt, így élet- veszélyes. Javítani pedig nem le­het, esetleg olymódon, hogy az alkatrészcsere 8-10 ezer forint, plusz a szerelési költség. így Gá­borék vásároltak helyette egy újat, mivel a szerelő ezt javasolta. Igen ám, de ez további 23 ezerbe került, bár másik céget kerestek fel, ezt messzire elkerülték. Re­mélhetőleg, ez a masina nekik nem négy, öt évre szól. Most azt kérdezzük mindket­ten az orosházi gyártól: hogyan gondolják azt: csak négy évre ve­szik az emberek a drága berende­zéseiket? Ketten így jártunk ve­lük, de vajon csak tényleg ket­ten? Esetleg ennél hosszabb a névsor? Egyáltalán megérdem- lik-e a bizalom háromszögét, ami ugye a kiváló árukat jelzi! Elvég­re ez is kiváló, de más értelemben válik ki. Mindehhez még annyit fűzök hozzá, hogy nehéz munkával ke­restük meg ezt az összeget mind­ketten, és ma sem dúskálunk a javakban. Az én nyugdíjam 6 ezer 349 forint, a Gáboré 6 ezer 112. Noha mint említettem: jogi­lag letelt a garancia, de mindezek közlése után adnak e kártérítést, esetleg forduljunk a bírósághoz. Azért hogy kitudódjon: hanyag munkával, termékekkel is szépen lehet még keresni ma is kicsiny országunkban. Csak ennyit sze­rettem volna elmondani én Szabó Lajos, Martfű Liliom út 12 szám alatti lakos, aki kíváncsian várja válaszukat." Lejegyezte: D.Szabó Miklós *** Megjegyzés: mi is várjuk az Orosházi UNIOR Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet vá­laszát, és ígérjük, helyt adunk ne­ki. Elvégre érdekel miképpen re­agálnak a két martfűi kisnyugdí­jas panaszára, amelyek valódisá­gáról a helyszíneken is volt sze­rencsénk meggyőződni. (A szerk.) ( Folytatás az 1. oldalról) Ez azt jelenti, hogy Hajdúszo­boszlóról eddig az őszi "indulás" idején napi 10-12 millió köbméter nyáron betárolt földgázt lehetett kivenni, újabb kutak bekötésével, gázelőkészítő-technológia bőví­téssel a napi mennyiség 15-16 mil­lió köbméterre is növelhető. A hajdúszoboszlói gáztároló építési-szerelési munkálatainak befejezésénél tartanak. Remélik, hogy a novemberi indulásra elké­szülnek a gáztermelő objektumok. A Hajdúszoboszlón betárolt gáz- mennyiség majdnem 1,4 milliárd köbméter, míg az előző években csak 800-900 millió köbméter volt. Ha november elején megkezdődik a gázkivétel ebből a tárolóból, ak­( Folytatás az 1. oldalról)- Mivel magyarázza ezt a kiug­ró eredményt?- 1990-ben gyakorlatilag nem volt árvíz, valószínűleg a kevés téli csapadék és az előző évek aszályai miatt. Korábban, ha jött az árvíz, általában két hónapot állt az erő­mű, idén pedig folyamatosan dol­gozhattunk. Ráadásul a vízlépcső magassága több mint egy hónapig kilenc méter fölött volt, máskor ez a szint csak egy-két napig fordul elő. Az előállítható energiameny- nyiség pedig az átengedett víz kor a természtes nyomáscsökke­nés hatására pont a téli csúcsban, január végén, február elején követ­kezett be a nehéz helyzet. Akkor már a napi 10-12 millió köbméter gáz helyett csak öt-hatezer köbmé­tert lehetett kivenni. Ezért olyan gázkompresszorokat telepítenek Hajdúszoboszlóra, melyek nyáron besajtolnak, télen pedig nyomás­fokozást fejtenek ki az országos gázvezeték-rendszerben. Egy-egy ilyen gépegység (négy van belő­lük) teljesítménye közel 3,5 ezer kilowatt. Ha ezeket sikerül január végén, február elején üzembe állí­tani, akkor a jelenlegi óránkénti ötszázezer köbméternyi gázkivétel nyolcszázezerre emelhető. mennyiségétől és a vízlépcső ma­gasságától függ elsősorban.- Miért van az, hogy az erőmű­nek pontosan az árvizes időszak­ban kell állnia, amikor pedig ak­kor legnagyobb a vízhozam?- A turbinák működéséhez mini­mum kétméteres vízlépcső szüksé­ges. (Ennek nagyságát a duzzasz­tómé előtt és után mért vízszint nagyságának különbsége adja .) Ha nagyon sok vizet engedünk át, az alsó meder vízszintje emelke­dik, sok esetben kiegyenlítődik, így "eltűnik" a vízlépcső, a gépe­ket le kell állítanunk. Kiskörén rekordot állítottak fel Hatvanöt millió kilowattóra energia két hónap alatt A kármelita rendházban dr. Takács Nándor püspök celebrált ünnepi misét

Next

/
Oldalképek
Tartalom