Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-24 / 168. szám
2 1990. OKTÓBER 24. 1956 mérföldkő, de nem határkő Csendesen, szerényen ünnepeltek a megyében (Folytatás az I. oldalról) Az előadó kiemelt olyan lényeges forradalmi követeléseket, mint a köztársasági államforma, a sajtó- és szólás- szabadság megteremtése, a földreform vagy a tulajdonreform. A 34 év előtti tizenkét nap visszaadta a magyar nemzet önbecsülését, belső tartását, melyet sem harckocsival, sem géppisztollyal nem lehetett elvenni - mondotta a szónok, majd idézetet olvasva hozzátette: A tartós győzelmet a türelem hozza el és nem az erőszak. Az ember szabadságra van elhíva, csakhogy a szabadság nem lehet alkalom a bűnre. Az emlékművet a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Szocialista Párt, a városi tanács képviselői, valamint a magyar honvédség szolnoki helyőrségének vezetői koszorúzták meg, majd az emlékező szolnokiak helyezték el virágjaikat. Sz. Z. Kunszentmárton Gyászmise, koszorúzás (Folytatás az 1. oldalról) Ötvenhat annyiféle volt, ahá- nyan átéltük. Akkor azt hittük, s mert ezen a címen ítéltek halálra, szabadságvesztésre, száműzetésre bennünket, még jó darabig őriztük magunkban a hitet, hogy a forradalmat mi csináltuk. Sokáig tartott, s nehezünkre esett, hogy elfogadjuk a valóságot: nem mi csináltuk, hanem a forradalom csinált mibennünket. Ahányan részesei voltunk - s a részesei számát csak milliókban lehet mérni -, mind máshonnan jöttünk, más emlékeket hordoztunk magunkban, más család, más környezet, más élményvilág alakított azzá, ami akkor voltunk, amikor a forradalom áradata magával sodort. A közös elviselhetetlenség elleni tiltakozás - ötvenhat - erősebb volt, mint mi, erősebb, mint a résztvevői - a maga képére formált, s azt hittük - elhittük, hogy egyszer s mindenkorra meghatározza az énünket is. Évtizedbe telt, amíg először fedeztük fel, amíg mi, a forradalom legyőzött győztesei, legyőzőink hadifoglyai rádöbbentünk, hogy már csíkosban sem voltunk egyformák, hogy bár a forradalom sodra egyirányú volt, a máshonnan jöttékét mind egyfelé sodorta, megmaradtunk önmagunknak, hurcoljuk nemcsak a forradalom utáni, hanem előtti önmagunk maradványait is. S még azután is kétségbeesetten védelmeztük az egység emlékét - az „egyek vagyunk” közös indulatát -, ami több volt, mint a forradalom idején együtt vallott és vitathatatlan egy cél, a nemzet függetlensége, a semlegesség, az igazságos, minden szennyétől megtisztított, kizsákmányolást nem tűrő, szocialistának vélt közösségi társadalom megteremtése. Ahogyan azt a forradalmat vállaló újjáéledt pártokkal és a forradalmi szervekkel teljes egyetértésben Bi- bó István megfogalmazta. Védelmeztük, mert attól a kikerülhetetlen valóságtól, hogy ötvenhat annyiféle volt, ahány résztvevője, sőt, ahány ellenfele, mire a " hazugság áradatban fuldokló tényeit legalább rögzíteni tudtuk volna, lassan, de biztosan elmosódtak a körvonalai: a forradalom emlékét is kikezdte minden múlt átka, hogy az utódok tudatának változásával maga is megváltozik. Ennek az elkerülhetetlen folyamatnak ismeretében, mielőtt még ötvenhat emlékének ápolása az iskolai ünnepélyek kötelező frázisáradatává sekélyesülne, szeretném kimondani, hogy ötvenhat mindenkié: ha annyiféle volt is, ahány a résztvevője, ötvenhat egy volt és kikezdhetetlen: olyan, mint a csiszolt gyémánt, amelynek valamennyi síkfelülete másként töri, más szögben veri vissza a fényt: ötvenhatról leválaszthatatlanok a reformkommunisták, leválaszthatatlan az Irodalmi Újság, a Petőfi kör, leválaszthatatlan a nép mellett döntő, s a döntése mellett holtáig kommunista mártír miniszterelnök, s mindaz, aki mellette volt, leválaszthatatlanok az egyetemisták, leválaszthatatlan az utca, a kölyök felkelők, akik a győzelme oldalára billentették át a történtek mérlegét, leválaszthatatlanok a gyárat birtokba vevő munkások, a munkástanácsok, leválaszthatatlanok a földkönyvet égető falvak, a Budapestet élelemmel önként ellátó parasztok, a hadsereget hírekkel folyamatosan tápláló vasutasok, a szovjet erőkkel a harcot kétségbeesetten fölvevő katonák, a döntésüket bíróság előtt halálig vállaló főtisztek és olykor a parancs ellenére is tovább harcoló kiskatonák, a felfegyverzett és a bányát fegyverrel védelmező, sztrájkoló bányászok, az életüket az utcakövön áldozó kis csövesek, akik, ha el nem estek és föl nem kötötték őket, a börtönben Kossuth-címert tetováltak a szívük fölé, hogy újra és újra megverjék őket. Leválaszthatatlanok a szabadságharcosokat és szovjet katonákat a tűzvonalból egyaránt kimentő orvostanhallgatók, leválaszthatatlan Maiéter és Pongrácz, Angyal István és a Falábú Jancsi, Winner Mari és Marián István, Szigethy Attila és Donáth Ferenc, leválaszthatatlan a mo- sommagyaróvári és salgótarjáni sortüzek valamennyi áldozata, leválaszthatatlan Mező Imre és a Köztársaság tér minden halottja, leválaszthatatlan még az a kiszállásról gyanútlanul hazatérő gépkocsivezető is, akit huszonötödikén lőttek agyon a Földművelésügyi Minisztérium előtt. Leválaszthatatlan, aki újságot írt, aki fényképezett, aki rádióadót működtetett, s aki a szobája magányában vezette a történtek naplóját. Az emigráns, aki Strasbourgban vagy az ENSZ-ben vívta a forradalom utóvédharcát, aki Ausztráliában védelmezte a forradalom emlékét, az a magyar és a román, akit Romániában börtönöztek be ötvenhatért. Mindegyikük arca, mindegyikük tette ott csillog a kikezdhetetlen és üvegnél keményebb gyémánt, a mi közös ötvenhatunk egy-egy csiszolt és csillogó felületén. Szeretném ezt a mai napot - köztársaságunk első évfordulóján - azzal a gondolattal indítani, hogy bár senki ne próbálna ma senkit megfosztani közös kincsünktől, ötvenhat tiszta emlékétől. Annál is inkább, mert anélkül ma egy esztendeje nem vehette volna a birtokába az országot polgárainak az a sokszínű összessége, az a nép, amely közösen vívta meg forradalmát, amelyek az ország közös tulajdona, s amely együttesen, minden tagját beleértve - ma már elmondhatjuk - ötvenhat igazi győztese és hőse volt. Amely ma is a haza jövőjének kulcsa és biztosítéka. Annak a jövőnek, amely lehet, hogy ma nem úgy formálódik, amint azt mi ötvenhatban elképzeltük, hiszen azóta sok fogalom - szocializmus, Európa, semlegesség, magántulajdon - átértékelődött, s megváltozott - változik ma is - körülöttünk a világ. Mondjuk meg őszintén, ma is harcban állunk - parlament, kormány, Magyarország népe - a körülményeinkkel, önmagunkkal, a bennünk élő múltakkal. Harcunk ma is közös és oszthatatlan, csak éppen belátha- tatlanul bonyolultabb, mintha géppisztollyal harcolnánk fogható ellenség ellen. Az ellenség ma a szegénység réme, a létbizonytalanság- ne egymásból faragjunk tehát ellenséget. Ennek a harcnak ma éppúgy a jövőnk, a társadalmi szolidaritás a tétje, mint volt ötvenhatban.- Éljünk hát bátran jogos örökségünkkel, ötvenhat szellemével, mely arra tanít, hogy egy nép, ha talpra áll önmaga védelmében, ha közösnek érzi a haza ügyét, képes legyőzni előítéletet és ellenszenvet, képes felülemelkedni a kicsinyes érdekeken, képes közösen nemzetté nemesedni. S ha képes rá, csak a Pokol kapui vehetnek erőt rajta. Csak a Pokol kapui - fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Göncz Árpád.- Nehéz órákat, nehéz heteket élt át a nemzet akkor, amikor 1956. október 23-nak napja virradt ránk- kezdte beszédét az ünnepi ülés másik szónoka, Antall József miniszterelnök. Ezután arról beszélt, hogy október 23-ára emlékezni azt jelenti, hogy nemzeti mitológiánk egy fejezetét, egy időszakát kell nekünk újra megfogalmazni. Végezetül ezt mondotta:- 1956 közös eszmeiségének erre kell bennünket köteleznie, hogy a magyar Országgyűlés, az Országgyűlésnek felelős kormány- •zás mindent elkövessen azért, hogy a szükséges törvények gyors megalkotásával megteremtsük a súlyos válságból való kilábalás feltételeit. Ezt vátja tőlünk az ország, a világ, és csak így lehet rajtunk segíteni.- Hiszem azt, hogy nem élnek önpusztító vágyak e népben, nem élnek bennünk, és ha nem élnek, akkor egy új korszak erőt adó hitével, eszméinkhez, politikai hitvallásunkhoz híven, egymás nézeteit tiszteletben tartva meg kell kísérelnünk a kormányban, az Ország- gyűlésben, az önkormányzatokban együtt dolgozni, és küzdeni az ínség ellen, az ellen, hogy a közöny bacilusa ne roncsolja szét e népet, e nemzetet - mondotta Antall József. A miniszterelnök beszédét követően a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot, majd Szabad György bezárta az ünnepi ülést. (MTI) Kunszentmártonban az MDF és a Független Kisgazdapárt közös megemlékezésre hívta a városban működő pártokat, tömegszervezeteket és a város lakosságát az ’56-os forradalom évfordulóján. Reggel fél 8-korarómai katolikus templomban Nagy Ferenc, címzetes esperes-plébános celebrált gyászmisét a forradalom áldozatainak tiszteletére, majd a résztvevők együtt vonultak a templomkertbe, ahol - megfelelő kegyeleti hely híján - az I. világháborús emlékmű előtt dr. Szabó János, az MDF városi szervezetének elnöke tartott ünnepi beszédet. A koszorúk elhelyezése után a Himnusz közös eléneklésével ért véget az ünnepség. Karcag Október 23-a mindannyiunk közös ünnepe. Ezt jelképezte a karcagi pártszervezetek közösnek hirdetett műsora. A rendezvényre a művelődési ház mozitermét jelölték ki, tegnap este öt órai kezdettel. Az érdektelenség miatt azonban egy társalgó lett a helyszín. Karcag város lakói közül huszonötén érezték úgy, hogy jelen kell lenniük ezen az esten. Az díszvendég Filep István volt, szemtanúja, részese az ’56-os forradalomnak. A helyi gimnázium akkori tanára felidézte október 27-ét, amikor a városban az események elkezdődtek. Mint emlékezett: nemhogy vér nem folyt, de egy pofon sem csattant el a forradalom alatt Karcagon. A Karcagi Híradó nevű újságot is akkor indították, amely november végéig írta az Ezt követően a szervező pártok képviselői és a szűk családi kör a kunszentmártoni Alsó-temetőben tisztelgett Szabó József tánctanár sírja előtt, akit a forradalmi eseményekben való részvétele miatt 1957 februárjában a helyi rendőrség fogdájában brutálisan meggyilkoltak fogvatartói. A Tiszazug más településén nem rendeztek központi ünnepségeket. Tiszasason a református templomban hálaadó istentiszteletet tartottak, Csépán az önkormányzat és az iskola szervezett önálló ünnepséget, Cibakházán a munkahelyeken emlékeztek meg a forradalom évfordulójáról. H. F. igazságot, az országban utolsóként. A vértelen forradalom ellenére kevés város volt a megyében, ahol olyan durva lett volna az utána jövő megfélemlítés, mint Karcagon. Megemlékezett a mártírokról, közöttük is Kemény Pálról, akit kihallgatás közben vertek agyon. Felolvasott a Karcagi Híradó egyik ’56 novemberi maga írta cikkéből, amelyben azt a reményét fogalmazta meg, hogy valaha nemzeti ünnep lesz október 23-a. Harminchárom év után ez bekövetkezett. Hitvallásaként Pál apostolt idézte: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitemet megtartottam ”. Az est további része ünnepi istentisztelettel folytatódott a református nagytemplomban. Dorkovics Jászberény / Égő gyertyák a mártírokért Tegnap délelőtt ünnepi szentmisét tartottak a jászberényi nagytemplomban a forradalom mártírjaiért. Az 1956-os forradalomra, valamint a köztársaság kikiáltásának évfordulójára este hat órakor emlékeztek az ünnepséget szervező pártok (SZDSZ, FKgP, KDNP, MDF, Fidesz) és a város intézményei, polgárai. A Déryné utcából induló gyer- tyás tömeget cserkészek vezették a városháza épületén elhelyezett emléktáblához, ahol Lantos Krisztina, a Fidesz ügyvivője köszöntötte az egybegyűlteket. A Szózat eléneklése után egy szavalat következett, majd dr. Magyar Levente, az SZDSZ polgármesterjelöltje tartott ünnepi beszédet. Szólt a harminchárom éves várakozásról, amely ünneppé érlelte az 1956-os eszméket és köztársasággá tette a népköztársaságot. Az idő alatt pedig - mondta - a társadalmi alku mintha feledtetni tudta volna a nemzettel a hősöket, mártírokat. A mára megvalósult független, szabad Magyarország igazolja, hogy a hatalom igyekezete nem sikerült. Dr. Kis Zoltán, Jászberény országgyűlési képviselője az elbukott forradalom ünnepén emlékeztette a jelenlévőket, hogy az önkormányzati választásokkal az ország megalapozta a demokráciát, megvívta csendes forradalmát. A most épülő új rend nem kíván senkit másodrendű állampolgárrá minősíteni, mint a korábbi tette a hatalommal egyet nem értőkkel. Az emléktáblánál koszorút helyeztek el a mártírok hozzátartozói, a város intézményei, iskolái, az egészségügyi dolgozók képviselői, az önkormányzati hivatal dolgozói, a fegyveres erők, a rendező pártok és a zöldek, valamint gyertyát állítottak egyének, iskolások. Ezután az ünneplők a Fehértói temetőben lerótták kegyeletüket a mártírhalált halt Bóna Zsig- mond, jászberényi egyetemista sírjánál. L. P. Egy szemtanú visszaemlékezése A FOTK KISÁLLAT-FELDOLGOZÓ ÜZEME, Jászberény, pályázatot hirdet mezőgazdasági osztályvezetői munkakör betöltésére. ALKALMAZÁSI FELTÉTELEK:- agrártudományi egyetem vagy állattenyésztési főiskolai végzettség- vezetői munkakörben eltöltött 10 éves gyakorlat • liba-, pulyka- és nyúltenyésztésben jártas szakember előnyben részesül. A pályázathoz csatolni kell részletes önéletrajzot, 6 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat november 20-ig, Jászberény, Szelei út 1. szám címre, az igazgatóhoz kell benyújtani. A döntésről levélben értesítést küldünk. *38441/1 * SKALA V SKALA • SKALA \\ SKALA /-■ SKALA AKISKAIA ALKALOMRA, ÜNNEPRE, ! MEGEMLÉKEZÉSRE Színes és fehér, csavart, figurális díszgyertyák, mécsesek áruskáláját kínáljuk kedvező áron. A Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ SKÁLA, Bőség, Széchenyi, Jólét, Vasztok, Szolnok, Munkás, Ifjúság, Barátság ABC-áruházaiban, amíg a készlet tart! Várjuk szövetkezeti tagjainkat és kedves vásárlóinkat. -3*72® i* I WOkNOK ám VIDÉK» Arim* A azÖvaTV.nr. t——z-é.-, - ríy3 A SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT FELVÉTELT HIRDET Németországban (Hamburgban) történő tartós (három hónapot meghaladó) munkavégzésre, kiemelt bérezéssel A felvételre kerülő munkavállalók itthon forintban átlagkerestet, Németországban 1300-1800 DM/hó között költségtérítést kapnak. Szállás és egyszeri kiutazást díjmentesen biztosítjuk. Kiküldetés feltétele legalább 30 napos vállalati minőségi munkavégzés, és orvosi alkalmasság. Várjuk gyakorlattal rendelkező ácsok, kőművesek, betonbedolgozók, német nyelvet beszélő műszaki Irányítók jelentkezését. Korhatár: 50 év. Vállalatunkhoz történő belépés ese- s - tén a külföldi munkára, mely ez év * decemberében Indul, előszerződést L kötünk. n o1 K I Jelentkezés és felvilágosítás a M, vállalat személyzeti és e ■ munkaügyi osztályán történik. G, (Szolnok, Ady Endre u. 37. ^ ■ Telefon: 33-822.) *38073/1* I ■ A ÉV. Tegnap Újszászon emléktáblát avattak a második világháborúban elesettek emlékére A katolikus templom falán elhelyezett bronz domborműre - amelyet Meszes Tóth István szobrászművész készített - felkerültek a halottak nevei. A csendes szertartáson a hozzátartozók, az egyház és a pártok képviselői rótták le kegyeletüket. Fotó: Tarpai i
