Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-24 / 168. szám

1990. OKTÓBER 24. Néplap Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg az , Jsneklö Magyarország’ ’ díszhangversenyét Szolnokon Több szólamban a jövőnkért (Folytatás az 1. oldalról) Az elkövetkezendő évben, években arra van a legnagyobb szükségünk, hogy megtanuljunk mindannyian „több szólamban” együtt cselekedni a jövőnkért, az országért, a nemzetért - mondotta többek között köszöntőjében Göncz Árpád. A megnyitó után rövid beszél­getésre kértem Göncz Árpádot.- Mire ez a cikk megjelenik már október 24-e lesz, ezért bizonyára sokakat érdekli az, milyen gondo­latok, emlékek foglalkoztatják a Magyar Köztársaság elnökét októ­ber 23-a előestéjén.- Szinte lehetetlent kér, hiszen erről sokkal hosszabban lehetne csak beszélni, mint amennyire egy szünet lehetőséget ad. Október 23- a valóban sokféle emléket, gondo­latot ébreszt bennem, jóllehet az én tulajdonképpeni ’56-os tevékeny­ségem később, 1956. november 10-e után kezdődött. A sorsdöntő 12 napban nem volt jelentős szere­pem. Akkoriban az Országos Me­zőgazdasági Minőségvizsgáló In­tézetben dolgoztam, többször megfordultam vidéken, az embe­rekkel való találkozásaim sdrán éreztem, de benne volt a levegőben is, hogy valami készül. Amikor október 23-án kitört a forradalom, nem voltam biztos benne, hogy ez az én forradalmam. Ott voltam a Parlament előtt, amikor Nagy Im­rét akarta az összesereglett tömeg, de még nem voltam ott Rajk Lász­ló temetésén. Igazából nem tud­tam, hogy mi történik, nem lehetett tudni, hol van az események mag­ja. Csak igen éles képek, benyo­mások, hangok, hangulatok élnek bennem azokról a napokról, a vért, az üvegcserepeket, a kilőtt páncé­losokat sohasem tudom elfelejteni, kitörölni magamból. Szorongatta a torkunkat a lelkesedés, a sírás, ké­szen voltunk akár arra is, hogy meghaljunk. Aki részt vett a forra­dalomban, akár csak szemlélőként is, vagy akár a barikád másik olda­lán, annak egyszer s mindenkorra megváltozott az élete, a gondolko­dásmódja, a világhoz való viszo­nya. Számomra 1956 bebizonyí­totta, hogy egy ország talpra tud állni saját erejéből. Ezt persze csak később tudtam megfogalmazni.- Akkor már Bibó István eszmei köréhez tartozott...- A forradalom leverése után az utóvédharcban nagyon sokat adott nekem Bibó István munkájának is­merete, vele való együttműködé­sem. Bibó tanítása, türelme, meg­értése, bölcsessége napjainkban is modellértékű. A Köztársaság elnökének meg­nyitó szavai után kezdetét vette a nyitóhangverseny, melynek prog­ramján egyetlen mű: Kodály Zol­tán Psalmus Hungaricusa szere­pelt. A Psalmus rövid néhány hó­napon belül immár harmadszor hangzott el a megyében - ez az ünnepi előadás mégis többet jelen­tett az előzőeknél, ugyanis Fülöp Attilának, a Magyar Állami Ope­raház magánénekesének kivételé­vel a hatalmas létszámú előadó­gárdát a megyeszékhely együtte­sei alkották; így a Szolnoki Kodály Kórus, a Tiszaparti Gimnázium Leánykara, a_ Kodály Zoltán Álta­lános Iskola Énekkara és a Szolno­ki Szimfonikus Zenekar. A létszá­mában is lenyűgöző előadó-appa­rátust Báli József karnagy vezé­nyelte. A megrázó erejű előadás magához méltó sikert aratott. A délutáni órákban megtartott díszhangversenyt a nyitóhangver­senyhez hasonlóan a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskola növendé­kei kezdték meg ünnepélyesen fanfárzenével; tanáruk Kelemen építkezők Ezreket takaríthat meg, ha közvetlenül a gyártóműtől vásárol művi áron, engedményes fuvardíjjal, házhoz szállítással. A KÖSZIG Vállalat Szolnok megye területére vállalja a MÁTRA gázbeton házhoz szállí­tását, az építkezés területén lerakva. Az 500x300x250 mm falazóelemnél 1 négy­zetméter teherhordó falhoz házhoz szállítva 513,- Ft egységáron juthat hozzá, - ÁFA nél­kül. Egy átlagos lakáshoz szükséges gázbeton falazóelem mintegy 92.000,- Ft-ba kerül adó­mentesen. Megrendelhető; Kovácsné Végh Gabriella Szolnok, Vö­rösmező út 59.Telefon; 56/35251 MÁTRA Gázbeton- gyár3201 Gyöngyös, Pf. 155Telefon: 37/13-035 •ttttsixsfítmtmsi ..........| 1 A Nagykörű Községi Polgármesteri Hivatal pályázatot hirdet JEGYZŐI munkakör betöltésére. Pályázati feltételek:- büntetlen előélet- Igazgatásszervezői vagy állam- és Jogtudományi képesítés- államigazgatási szervnél eltöltött, legalább 2 éves államigazgatási szakmai gyakorlat. A pályázatot Dr. VERES NÁNDOR polgármester nevére és a nagykörűi polgármesteri hivatal elmére 1990. november 15-ig lehet beadni. *38681/1* A hangverseny egyik emelkedett pillanata: a résztvevők a Himnuszt éneklik. Fotó: T. Z. József. A koncerten fellépő kóru­sok - Kelet-Magyarország legkitű­nőbb, az „Éneklő Magyarország” minősítő hangversenyein „Feszti­vál”- és „Hangverseny’’-fokoza­tot elért énekkarai - ezúttal arra vállalkoztak, hogy a megmérette­tés idején kötelezőként megtanult műveket közösen adják elő leg­alább még egy, hasonló összetéte­lű együttessel karöltve. A fellépő kórusok csarnokbeli elhelyezése rendkívüli körültekin­tést igényelt: a mintegy ezer dalos mozgatása óhatatlanul káoszhoz vezethetett volna alaposan átgon­dolt terv nélkül - így azonban az egész hangverseny pergő ütem­ben, ragyogó tempóban zajlott. Első műsorszámként egy Bar­tók Béla gyűjtötte népdalcsokor hangzott el valamennyi résztvevő énekes előadásában, Lányi Lajos karnagy dirigálásával. A hangver­seny során az alábbi kórusok lép­tek fel: Városi Vegyes Kar, Makó; DÉMÁSZ „Erkel Ferenc” Mun- káskórus, Szeged; Szolnoki Ko­dály Kórus; Kábelművek Férfika­ra, Budapest; Járműjavító Férfika­ra, Szolnok; Movendo Kamarakó­rus, Eger; Verseghy-Kilián Madri­gálkórus, Szolnok; Palotásy János Vegyes Kar, Jászberény; a Dobó István Gimnázium Leánykara, Eger; a Tiszaparti Gimnázium és a TVM Kodály Zoltán Leánykara, Szolnok; a SZOTE Főiskolai Kar Kamarakórusa, Szeged; a Szolno­ki Bartók Béla Kamarakórus; Jász­berényből a Jászsági Áfész Szé­kely Mihály Vegyes Kara; a Kisúj­szállási Városi-Szövetkezeti Phoenix Vegyes Kar; Hódmező­vásárhelyről a Városi Kórus Egye­sület Vegyes Kara; a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Női Kara Szegedről. A vezénylő karnagyok névsora a fellépés sorrendjében: Dr. Mihál- ka György, Zongor Árpád, a ren­dezvény fáradhatatlan spiritusz rektora: Buday Péter, valamint Z. Juhász Irén, Rigó Éva, Szabóné Vass Márta, Bedőné Bakki Kata­lin, Dr. Ocskay György, Bartáné Góhér Edit, Delleyné Halama Pi­roska, Túri Márta és Molnár Éva. A hangverseny műsorát rendkí­vül változatossá tette az, hogy an­nak során különböző összetételű együttesek: színes hangzású ve­gyes karok, szelíd hangú leánykó­rusok, robusztus férfikarok, virtu­óz kamarakórusok váltogatták egymást. Nem túlzás azt állítani, hogy az elhangzott kórusművek az irodalom legszebb gyöngyszemei közül valók voltak, s a reneszánsz kórusmuzsikától a kortárs magyar zenéig íveltek. A nagyszerű rendezvény meg­szervezéséért - mely éltető elemét: a szereplés lehetőségét nyújtotta a fellépő kórusoknak - illesse köszö­net a rendező szerveket: a Kórusok Országos Tanácsát és Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei szervezetét, a megye és a megyeszékhely ön- kormányzati szerveit, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot, a rendezvénynek otthont adó Szé­chenyi István Gimnáziumot és a Széchenyi városrész Közművelő­dési Irodáját. A díszhangverseny közös ének­léssel végződött: Kodály Zoltán- Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című kánonját Vájná Katalin, a Szózatot pedig Thormanné Husz- nay Mária vezényelte. A megindí- tóan szép hangverseny a magyar amatőr kórusmozgalom erejét és jövőbe vetett hitét hirdette. T. G. és Sz. J. Vezetőválság utón Már nincs padlón a Ságvári körúti iskola (Folytatás az 1. oldalról) lemondását - mondja. - Az utóbbi években már jól érzékelhettük, hogy „elmennek” mellettünk az iskolák, az új kezdeményezések, az új kísérletek. A többi iskola nyitottabbá vált a megújulás előtt, mint a miénk. Ez különö­sen azért volt fájó pont a tantes­tületben, mert sok igen jó peda- gógus verbuválódott össze az is­kolában, aki szeretett volna sza­badulni az elfuserált 1978-.as tan- tervtől.- Az új kísérletekhez váló csat­lakozást kezdeményezhette vol­na a tanári kar is.- Azokban az években nem­igen születhettek kollektív dön­tések, más volt a bevált vezetői gyakorisa. Csak részben hono­sodtak meg nálunk új programok egy-egy tantárgy keretében, ho­lott az egész iskolarendszer fel­építése, tartalma már régóta vál­tozásért kiált. Ezt a gyökeres változtatást azonban már nem tudta elképzel­ni a tantestület dr. Majoros Ká- rolyné vezetésével, siki 23 évig igazgatta az iskolát. Már önma­gában ez utóbbi tény sem szeren­csés dolog. A leköszönt igazgatónő egész­ségi állapota mellett okként jelö­li meg beszélgetésünk során még azt is, hogy ő maga is úgy érezte: át kell adnia a helyét a fiatalabb munkatársaknak. . Szeretett volna korkedvez­ménnyel nyugdíjba menni, azon­ban nem sikerült. Nem jött létre ugyanis az a tervezett városi alap, amelyből kifizették volna ilyen esetekben a nyugdíjakat. Átvállalhatta volna persze a tan­testület, de mivel amúgy is siral­masan alacsonynak tartják a fize­tésüket, nem tették, de dr. Majo­ros Károlyné azt mondja, hogy ezt el sem fogadta volna. így a hátralevő két évben napközis ne­velőként dolgozik az iskolában, illetve egy osztályban történel­met tanít. Mint hangsúlyozta, minden­fajta sértődöttség, rossz érzés nélkül vette tudomásul hely­zete ilyeténképp történő alaku­lását. A „válás’ ’ tehát ebben az eset­ben - úgy tűnik - korrekten, kul­turáltan zajlott le. Tulajdonkép­pen másként nem is szabadna csinálni. De hogyan alakul az iskola jö­vője?- Szeretném hangsúlyozni, az iskola már nincs „padlón”. A tantestület tele van elképzelések­kel, lendülettel - jegyzi meg Bo­ros Mária. - A negyedik osztá­lyosok az idén már két nyelvből választhattak: az oroszt vagy a németet. Jövőre, ha minden igaz, első osztálytól angolt is tanulhat­nak diákjaink. Az anyanyelvi ne­velés a Zsolnai-, illetve a Bánréti Zoltán-féle program szerint tör­ténik. Ugyancsak jövőre tervezzük a híres japán - a Szorobán - mód­szer bevezetését a matematika- oktatásban. Éppen a napokban tárgyalunk erről Paksi Sándorral, a módszer hazai képviselőjével. A Vízügyi SE-vel közösen megvalósítjuk a mindennapos úszást a verseny­sportolásra alkalmas gyerekek­nek, s számukra speciális tanter­vet dolgozunk ki. Csak néhány a közeli terveinkből. Távlati el­képzeléseinkben pedig többek között a nyolcosztályos gimnázi­umi képzésben való részvétel is szerepel. Úgy gondoljuk, lehetne egy olyan változata is, hogy a gimná­zium első négy osztályában az általános iskolában tanítanák a gyerekeket. Mi szívesen vállalkoznánk er­re. A lényeg az, hogy nyissunk, vonzóvá tegyük programjaink­kal, szolgáltatásainkkal az isko­lánkat, hiszen előbb-utóbb ver­senyhelyzetbe kerülnek az okta­tási intézmények is.- Mikor lesz mindehhez vá­lasztott igazgatója az iskolának?- A pályázatok beérkezése után, februárban választunk igazgatót. T. G. Jászárokszálláson helyreállították a zsidó temetőt Vasárnap délelőttre, egy ke­gyeleti aktusra invitált a Jász­árokszállási Baráti Kör meg­hívója : a helyreállított zsidó te­mető és az auschwitzi emlékfal felavatására. A temetőt - amelybe először a 19. század ötvenes éveinek vé­gén temetkeztek először - társa­dalmi munkában a baráti kör tag­jai állították helyre; kiirtották a vadonná terebélyesedett bokro­kat, felállították a ledőlt sírköve­ket. Az eredetileg az ötvenes években emelt, de az idők során romba dőlt emlékfalat felerészt a község, felerészt a Magyar Izra­eliták Országos Központjának (MIOK) a pénzéből építették új­já­Jászárokszállásra 1850-ben települtek be német nyelvterü­letről az első zsidó családok. 1859-ben az árokszállási hitköz­ségnek már 47 tagja volt. Temp­lomot, iskolát, fürdőt építettek; élték önálló hitéletüket, és a falu mindennapjaiban is tevékenyen részt vettek. Számarányuknál jó­val meghatározóbb módon járul­tak hozzá a település boldogulá­sához. A zsidó közösség létszáma, legnagyobb népessége idején is, alig haladta meg a kétszázat. Szorgalmukkal, családszerete- tükkel, szociális érzékenységük­kel megbecsülést szereztek ma­guknak a kissé bizalmatlannak tartott, nehezen oldódó jászok között is. Árokszállás zsidó lakosságát 1944 augusztusában sodorta el a fasiszta-nyilas uszult eszmék forgószeléből támadt őrület. A deportáltakat a falu gettójából először a gyöngyösi gettóba szállították, majd a monori gyűj­tőben vagonírozták be a transz­portokat Auschwitz felé. Az újjáépített emlékfalon lévő hat kőtáblán százhetven, haláltá­borban elpusztult, mártíromság- ra jutott árokszállási zsidó neve olvasható. A kevés túlélő közül senki sem tért vissza szülőfalujá­ba. Szétszóródtak a nagyvilág­ban. Volt, aki a szomszédos Gyöngyösön, volt, aki New Yorkban vagy éppen Ausztráliá­ban telepedett le. A falu egyetlen élő, zsidó vallású lakosa, Leiters- dorfer néni a há­ború után költö­zött Árokszállás­ra. Két évvel ezelőtt temette el a férjét, ez a leg­frissebb sír a te­metőben. Az avatóün­nepségen a bará­ti kör nevében Macsi Sándor el­nökségi tag kö­szöntötte a meg­jelenteket, rövi­den ismertette az árokszállási zsi­dó közösség tör­ténetét. Az árok- szállásiakon kí­vül sokan jöttek Budapestről, Gyöngyösről a fa­luból elszármazott túlélők is, ro­konaik, ismerőseik emléke előtt leróni kegyeletüket. A község nevében Szikra Fe­renc polgármester, a Magyar Iz­raeliták Országos Központja ne­vében Lazarovics Emő avatta fel A helyreállított temető kapuja. Fotó: Botos Gáborné a helyreállított kegyhelyet. Bi­hari Andor zuglói főkántor pe­dig a vallási gyászszertartás sza­bályai szerint héber siratóének­kel adózott a temetőben nyug­vók és az Auschwitzban mártír­halált haltak emlékének. R. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom