Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-08 / 130. szám
Nemzetközi körkép 1990. SZEPTEMBER 8. Kuvaiti és iraki menekültek tábora, iraki-jordániai határövezetben. A két ország között húzódó semleges határövezetben tartózkodik mintegy 40 ezer, az iraki megszállás alatt álló Kuvaitból, illetve Irakból menekült ember. Határtalan környezetvédelem Nem túlságosan eredeti az a gondolat, hogy a környezet károsítása, a levegő vagy a vizek szennyezése, a földben a mérgező anyagok hatására lejátszódó folyamatok aligha ismerik a mesterséges országhatárokat. Körzetekben, régiókban már érdemesebb gondolkodni, de a leg- előrelátóbbak még ennél is nagyobb dimenziókat próbálnak áttekinteni. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a látszatra csakis Közép- és Kelet-Európát érintő környezetvédelmi központ felállításának gondolata a tengerentúlról érkezett vendégtől származik: Bush elnök tavalyi budapesti látogatásán vetette fel az ötletet, majd támogatta meg egészen konkrét pénzügyi segítséggel. Bush elgondolása most valósággá válik. S bár kétségtelen, hogy az óbudai székhelyű központ, amelynek alapító tagja az Egyesült Államok mellett Magyarország és az EK Bizottsága, hatáskörét tekintve valóban ebben a közép-kelet-európainak nevezett régióban fejti ki tevékenységét, ám a támogatók között olyan országok is találhatóak, mint a nem éppen közeli Kanada vagy Ausztrália. Az alapító okmányt aláírók köre az utolsó pillanatig bizonytalan, mert az eredeti felhívás a központ megnyitásának napját szeptember 6-ában jelöli meg határidőnek. De természetesen ez a kör csak bővülhet, az OECD valamennyi - 24 - tagországából, ők mindannyian pontosan ismerik a tervet, és időben megkapták a felhívást a csatlakozásra. A budapesti megnyitó már önmagában is érdekes találkozásokra nyújt lehetőséget. Hiszen, ha van sokszínű mozgalom, akkor ez a környezetvédőké, akik a legkülönfélébb pártok valamelyik csoportosulásában megtalálhatóak. Az ő ténykedésük elősegítése egyebek között az egyik célja ennek a maga nemében egyedülálló, gazdálkodásában is önálló, kormányoktól, nemzetközi szervezetektől egyaránt független regionális központnak. A döntéseket 15 tagú igazgatótanács hozza. Ennek tagjai sorába a legnagyobb képviseletet (3-3 tagot) a három alapító delegálja, de ott lesznek a régió országainak szakemberei is. Az összetétel rotációs alapon változik. A központ nem kezdeményez lépéseket, ám mindenki kérésére összegyűjt és rendelkezésre bocsát a környezetvédelem bármely területét átfogó adatokat. Feladata ennyi, nem több. A központ - mellesleg csak 15 - állandó munkatársának közömbös, hogy mire használják megbízói a kért tanulmányokat. Az alapfunkciók között nem kevésbé fontos az oktatás megszervezése, a problémák összegyűjtése, rendszerezése, s a környezetvédelem iránt érdeklődő intézmények, állami vagy magánkezdeményezések támogatása. Amit pedig világszerte várnak a központ puszta lététől és természetesen a hatékony és nagyon is nyilvános tevékenységétől: ez a szemlélet fokozatos változása. A világnak ezen a részén nagyon sokáig nagyon mostoha- gyerek volt a környezet, a természet védelme, s ennek súlyos következményei, országhatárt nem ismerve, feltartóztathatatlanul rombolnak, hacsak nem történik sürgősen valami. Az emberek tudatára kell tehát hatni, elérni azt, hogy mindig gondoljanak a környezetükre. Talán ez az a legnehezebb feladat, amit a kezdeményezők magukra vállalnak. Az ügy fontosságát jelzi, hogy sokan és sok pénzzel támogatják ezt a tevékenységet. Az alapítók közül az Egyesült Államok három év alatt ötmillió dollárt, a Közös Piac 2 millió ECU-t ígért. A magyar kormány, amely a helyet adta és a tevékenység összehangolását vállalta, egyelőre 50 millió forinttal járul hozzá a feladatok megvalósításához. A teljes költségvetés még távolról sem alakult ki. Sorra érkeznek a felajánlások, mert a központ csakis ilyen jellegű bevételekkel rendelkezik majd. Tudott dolog máris, hogy Ausztria 10 millió schillinget, Norvégia 500 ezer dollárt, Hollandia 750 ezer dollárt ajánlott. A kör nyilván tovább fog bővülni, amint híre megy a hivatalos megnyitásnak. Ezt - az ügyhöz méltóan - nem valamiféle szalagátvágás jelképezi majd, hanem fát ültetnek az esemény emlékére. Szászi Júlia A gyűlöletről - szépen A gyűlölet természetrajzáról a múlt héten tartott oslói konferencián a világ négy sarkáról összesereglett politikusok szónoki tehetségüket csillogtatták, a tudósok bölcs dolgokat mondtak, az írók pedig költői képekkel és szép hasonlatokkal lepték meg hallgatóságukat. Persze a szerepek időnként felcserélődtek. Nadine Gordimer dél-afrikai (fehér) írónő szenvedélyes vádbeszédet mondott az apartheid ellen, Günther Grass pedig a német egyesülés problémáit taglalva a keletnémetek idegengyűlöletét ostorozta. Wole Soyinka, a Nobel-díjas nigériai iró már egészen másról beszélt, Moncef Marzuki tunéziai orvosprofesszor viszont egyenesen a középkori arab misztikusok és a kínai ta- oisták filozófiájának összehasonlításával mutatta be a gyűlölet rombolását. A téma elvont feldolgozásában talán ő vitte el a pálmát, ahogyan a hatásos szónoklatban Mitterrand francia elnök és kulturális minisztere, Jack Lang, a tudós értekezés terén pedig Romila Thapar indiai történész és a lengyel Bronislaw Geremek professzor. (Romila Thapar a vallások manipulativ kiaknázását, Geremek pedig az osztályharcot hirdető kommunista ideológia konfliktusokat, gyűlöletet szító hatását ecsetelte.) Persze lehetne még sokáig sorolni a gyűlölet természetrajzának megvilágítását célzó kiemelkedő előadásokat, amelyek Oslóban hangzottak el. Mindenképpen említést érdemel például John Galbraith világhírű közgazdász igen érdekes dolgozata, amelynek felolvasását - - időhiány miatt - a tudós szikrázó- an szellemes rögtönzéssel helyettesítette. Ugyancsak szabadon beszélt Konrád György, akinek - a sok felolvasás között üdítően ható felszólalása néhány remek hasonlatot tartalmazott. Például szólt a kommunista uniformizálás „ömlesztett sajtjáról” vagy a tanítás után az iskolából kiözönlő gyerekekről - azaz a szovjet nyomás alól kikerült országok polgárairól -, akik válogatás nélkül püfölik egymást a boldog fel- szabadultságban. (Lásd sajtó - jegyezte meg a magyar író.) Á költői képek tekintetében a szónokok pillanatnyi ihletén kívül az ősi példázatok szépsége is hatásosnak bizonyult. Václav Havel csehszlovák elnök igen szép felszólalásának végén az indiai mondák egytestű, de kétfejű madaráról beszélt. A legendás lény két feje hosszú-hosszú idő után egyszeriben meggyűlöli egy- másty és bosszút esküszik. Mindkét fej kavicsot és mérget nyel, hogy a másiknak ártson. Es az eredmény? A madár maga iszonyú kínok között elpusztul, ám a jóságos Krisna isten feléleszti, hogy emlékeztesse az embereket: a gyűlölet nemcsak az ellenséget, hanem a gyűlölködőt is elpusztítja. A drámaíróból lett államfő szerint az újonnan létrejött európai demokráciáknak mindennap e mesét kellene felidézniük, hiszen aki enged a gyűlölet csábításának, úgy jár, mint a mondabeli madár...csak sajnos ezen a Földön nincs Krisna, aki megmenthetné a pusztulástól... A Nobel Békedíjas Elie Wiesel is egy madárról szóló példázatot idézett fel zárszavában. Az oslói konferencia ihletője és fő szervezője elmesélte azt a legendát, amely szerint hajdanában az egyik császár elhatározta, hogy próbára teszi a gondolatolvasó bölcset. Magához hivatta tehát, és felszólította: ha valóban belelát a gondolatokba, akkor mondja meg, hogy él-e a madárka, amelyet a császár a háta mögött a kezében szorongat. A bölcs féltette a madár életét, várt egy pillanatig, majd a császár szemébe nézett, és így felelt: felség, a válasz a te kezedben van. Nos, a mai világban a gyűlöletre adandó válasz a mi kezünkben van - fejezte be a nagy tetszést arató példázatot az erdélyi születéső író. Mezei Marianne Az önkormányzat árnyoldala Lengyelországban Az első szabad lengyel hely- hatósági választások után néhány hónappal már jelentkeznek az önállóság fájdalmas árnyoldalai is. A városok, falvak kasszái ugyanis üresek, mint az állampolgárok zsebe, nemes céljaik valóra váltásához pedig az új városatyáknak pénzre van szükségük. Ennek országszerte azt a megoldási módját találták a legszerencsésebbnek, hogy a privatizációs terveket is elősegítve árverésen forgalmazzák a helyi üzletek bérleti vagy tulajdonjogát, Utcai árus árulja a kenyeret a szovjet fővárosban, miután a cigarettaáru-féléket követően a kenyér is eltűnt a moszkvai üzletekből. A helyiek szerint az elmúlt 25 évben még soha nem tapasztaltak ekkora kenyérhiányt a szovjet fővárosban. illetve a csillagos égig emeljék a régi bérlők „lakbérét”. Ezek az akciók pénzt még nem szültek, elégedetlenséget és feszültséget annál többet. Wroclaw kereskedelmi dolgozói dühödt tüntetéssel és félnapos sztrájkkal tiltakoztak az ellen, hogy a nem limitált árverés gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy ők válljanak saját boltjaik gazdáivá. Az új tanács ezt demagógiának, a piacgazdálkodással ellentétesnek és hatalomátmentési kísérletnek minősítette. Arra azonban ők sem tudtak válaszolni, mi lesz azoknak a városrészeknek az élelmiszer-ellátásával, ahol az amúgy is gyenge bolthálózat valamennyi üzlete pénzzel rendelkező, de szakmai tapasztalatok híján lévő emberek kezén videokazetta-kölcsönzővé, butikká és hasonlóvá változik át. Aki Varsóban él, saját bőrén érezheti az átállás fájdalmait. A diplomaták által is lakott új lakótelepen például csaknem egyszerre zárt be a két élelmiszerbolt, követve a környék példáját, s így egy legalább öt kilométeres körzetben csak az időnként felbukkanó teherautókról lehet hozzájutni a legalapvetőbb élelmiszerekhez is. A kerületi tanács ugyanis az üzleteket bérbe adta, de az új gazdák még csak ígérik, hogy néhány hónapon belül megnyitják a boltokat. A patikák amúgy lassan haladó privatizálásának is egyelőre csak a negatívumai érezhetők. A magántulajdonosok ugyanis nem hajlandók ügyeletet tartani, így a hétvégeken előfordul, hogy százezrek lakta körzetekben nem lehet egyetlen nyitva tartó patikát sem találni. A kultúra sem jár jól - sorra zárnak be a könyvesboltok, mert a csillagászati bérleti díjakat a könyvterjesztők képtelenek megfizetni, pedig a könyvek eddig is majd kétszer annyiba kerültek, mint otthon. Varsó legnagyobb könyvárusító hálózata 112 üzletéből több mint hatva- nat kénytelen megszüntetni, a gdanski hálózat 110 boltjából az év végére 77 marad. Barabás T. János (Varsó) MÍG—29 típusú szovjet vadászgép száll fel a hagyományos brit légibemutatón, szeptember 2-án. 6
