Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-27 / 146. szám

>90. SZEPTEMBER 27. Néplap 3 Nagyobb önállóságot biztosító, új törvényt várnak a szövetkezetek Vagyonnevesítés az áfészeknél Amiről a jászdózsai téesz elnöke beszél Földközelben ígéretek nem segítenek Több, mint egy esztendeje vet- : kezdetét az általános fogyasz- ísi és értékesítő szövetkezetek­éi az a tulajdonreform, amely­ek alapvető célja, hogy az ér- ényben lévő jogszabályok kere- ;i között az eddig következete- :n csak közös vagy oszthatatlan űzővel emlegetett vagyon valós tlajdonosaivá tegyék tagjaikat. . megyei áfészek holnap kezdő- ő - ezúttal tizedik alkalommal arra kerülő - rendezvénysoroza­tra, az őszi áfész-napokra való észülődés finisében a reformfo- /amatok alakulásáról beszélget- ink Gazdag Sándorral, a me- yei szövetség titkárával.- Az utóbbi időben, az or- ságban végbement tulajdon- eform- törekvéseket figyelem- lel kísérve gyakran találko- iink az egyébként jó szándék­ai beindított folyamatoknak átat szabó, magával a tulaj- onjoggal kapcsolatos kétke- ésekkel. Megkérem, minde- ekelőtt tisztázzuk: az áfészek setében milyen jellegű, és a legyében milyen nagyságren- ű vagyonról van sző?- A jelenlegi törvény a szövet- ezetekben 1988 év végén nyil- ántartott, könyv szerinti vagyon 0 százalékának a nevesítését té­ti lehetővé. Nem könnyű ki- mnkálni, hogy milyen források­éi akkumulálódott a szövetke­zek eddigi működésének négy rtizede alatt ez a vagyon. Min- enképpen kiindulópontnak kell ■kinteni a valamikori földmű- es-szövetkezetek tagjai által be- zetett pénzt vagy bejegyzett ter- íék értékét. Korántsem meghá­mozó mértékű, de a most lebon- >tt és a mindenféle vagyont egy léig egységesnek tartott és ké­sit állami vagyonstruktúrából tármazó része is van a szövetke- sti vagyonnak. Itt említeném íeg, hogy természetesen a fo- yasztási szövetkezetek is cím- sttjei voltak különböző állami ímogatásoknak, mint például az dóvisszatérítés, az eszközlekö- :si járulék alóli felmentés, vagy éldául az áfészek is nyertek kü- jnböző céltámogatásokra kiírt ályázatokat. A vagyon legjelen- 5sebb hányada a szövetkezeti olgozó kollektívák értékterem- 5 munkájának eredményéből kkumulálódott. A megye 14 fészénél valamivel több mint étmilliárd forint, fele részben evesíthető vagyonértékről van ló, amit elsősorban ingatlanok épviselnek, de az árukészlet is íeghatározó.- A fogyasztási szövetkezeti jlajdonrenform megvalósítá­sban tudomásom szerint or- eágosan is élen jár Jász-Nagy- un-Szolnok megye. Végül is 01 tart ez a folyamat most, a zennégy szövetkezetnél?- Ha már országos össszeha- snlítás is szóba került, hadd em- tsem meg a tiszafüredi és a jász­erényi áfészt, ők az országban Isőként kezdtek hozzá a nevesí- ■shez és az arra kidolgozott íódszereik nemcsak a megyé­én számítanak példaértékűnek, i tulajdonreform egyébként már íind a tizennégy áfésznél napi- ;nden van, a szövetkezetek több lint a felében döntöttek is kül- öttgyűlésen a nevesítésre kerülő agyonhányad nagyságáról és a űosztási elvekről. Ahogyan a szövetkezetek vagyonának a nagysága is különböző - 30-400 millió közötti a szóródás -, ugyanúgy eltérő a nevesítés mér­téke is. Van ahol a vagyon 12 százalékba kerül, az öröklés álta­lános szabályain túl csak a tagok és a szövetkezet között forgal­mazható értékpapírok, azaz üz­■ A tagok részt vesznek a tula időn reformban letrészek formájában, tagi tulaj­donban. Van olyan szövetkezet is, ahol a törvény adta lehetősé­geket kihasználva, mind az 50 százalékot nevesítik. Meglehető­sen nagy, mintegy 95 ezres áfész- tagságról lévén szó, az üzletré­szek nem nagy, általában 5-10 ezer forint értékűek.- A jogszabályok szerint az 1988 év végén nyilvántartott, könyv szerinti vagyon felének a tulajdonjogához az akkor tagsági viszonyban lévők jut­hatnak hozzá, alanyi jogon. Nyilvánvalóan, nem minden tag egyforma mértékben járult hozzá a vagyon gyarapításá­hoz. Az üzletrészek megállapí­tásánál differenciálnak-e a szö­vetkezetek?- Természetesen, de mielőtt er­ről beszélnénk, hadd tegyem közérthetőbbé, elsősorban az áfész-tagok részére a nevesítés fogalmát. Bár e helyütt mi is kö­vetkezetesen, vagyonnevesítés­ről beszéltünk eddig, tulajdon­képpen a tagok részjegyének fel- értékeléséről van szó. Az egyik áfésznél 300, a másiknál 500 vagy 1000 forintos alaprészjegy után kaptak a tagok eddig, évente néhány százalékos osztalékot. A részjegyértékhez most hozzá­adódik a nevesített üzletrész érté­ke és ezután kapják majd, a kül­döttgyűlési határozatok alapján, az éves gazdálkodási eredmé­nyek függvényében az osztalé­kot. Az eddigi megyei gyakorlat szerint a részjegy felértékelésé­nek mértéke a négyszeres és a hússzoros nagyságrend között váltakozik. A kérdésére vissza­térve: a szövetkezet igazgatósá­gai az üzletrészek nagyságának megállapításakor elsődlegesen a tagsági viszony időtartama sze­rint differenciálnak, különösen az alapító tagokra. A szövetkeze­ti munkában az átlagosnál na­gyobb intenzitással részt vevő ta­gok megkülönböztetésére pedig az úgynevezett tisztségviselői üzletrész ad lehetőséget.- A tulajdonreform több mint egyéves tapasztalata alap­ján hogyan fogyadják a szövet­kezeti törvény biztosította le­hetőségeket a tagok, és a remél­hetőleg mihamarabb megalko­tásra kerülő új jogszabályoktól mit várnak az áfészek?- Érdekesek a fogadtatással kapcsolatos tapasztalatok. Az egy éve ilyenkor megtartott kül­döttgyűléseken még gyakorta na­iv értetlenséggel találkoztunk és egyfajta vagyonátmentéssel kap­csolatos aggodalmakkal is. Ha­mar nyilvánvalóvá vált, hogy szó sincs a szövetkezeti vagyonnak egy szűkebb körben történő át­mentéséről, hiszen a legkisebb szövetkezet esetében is a jagok ezreinek tulajdonhoz juttatásáról van szó. Az időközben megtör­tént rendszerváltással, a szövet­kezetek környezetében végbe­ment változásokkal - például a mezőgazdasági és ipari szövet­kezetekben végrehajtott tulaj­donrendezésekkel, a különböző vállalati átalakulásokkal - párhu­zamosan felerősödött a változta­tás igénye az áfész-tagság köré­ben is. Az utóbbi hetekben meg­tartott küldöttgyűléseken már nem csak az derült ki, hogy a tulajdonosok már nemcsak értik a tulajdonreform lényegét, ha­nem annak megvalósításában is aktívan részt vesznek. Túrkevén például, ahol az igazgatóság a vagyon 14 százalékának nevesí­tésére tett javaslatot, a küldött- gyűlés ennek háromszorosára növelte a hányadot. Egy új, egy­séges szövetkezeti törvénytől azt várják az áfészek, hogy ez a tag­ság kizárólagos jogává tegye a tulajdonával való rendelkezést; hogy a ma még korlátnak számí­tó 50 százalékos határ feloldásá­val az eredményes működést biz­tosító törzstőke és tartalékok ha­táráig a teljes vagyon nevesítését lehetővé tegye; és liberálisabb legyen a tulajdonreform- folya­matokat is befolyásoló, szerve­zeti változtatások terén.- A megye áfészeinek holnap kezdődő, egyhetes rendezvény- sorozatához sok sikert kívánva köszönjük a beszélgetést! A családok döntő többségénél a gyermekszületés várva várt, cso­dálatos esemény. Hónapokkal ko­rábban készülnek a jeles dátumra: megveszik a kiságyat, a babako­csit, tervezgetik, hová is kerül majd a parányi jövevény. Sajnos, a karcagi születésű Balogh Eszter­nek efféle gondoskodásban nem volt része. Amikor 1966-nak azon a sötét hajnalán megérkezett a vi­lágra, úgy tűnt, megpecsételődött a sorsa. Akinek, akiknek szeretniük kellett volna, olyannyira magára hagyták, hogy a szomszédok talál­ták meg. Kétségbeesetten sírt: ha már a saját családjában nem bízhat, talán a könnyek segítenek rajta. Segítettek, megmenekült. Kórház­ba, majd onnan állami gondozás­ba, csecsemőotthonba került. Erről a három évről kevés emlék kíséri: néhány fehér kiságy képe, olykor Kovács István elnökkel, a Jászdózsai Tárná mente Tsz "karmesterével" a téeszek sors- bizonytalanságának feszítő kér­déseiről kezdtünk beszélgetni. Az elnök elmondta, hogy bi­zony kell a vezetői lélekjelenlét a mai emberpróbáló időkben, mikor semmi sem végleges, inog a földművelő emberek alatt a vi­lág. Egy azonban biztos. Beru­házni, új évet alapozni mégis kell. Aki vezető és felelősséggel végzi munkáját, az belátja, hogy csak látszólagos megoldás e ki­látástalan helyzetben a költség- csökkentés. Műtrágya és megfe­lelő vetőmag nélkül felborul az egyensúly, gyakorlatilag tovább gyűrűzik az évszázad aszályá­nak közvetlen hatása. Sajnos már nyilvánvalónak látszik, hogy a kormány és a földműve­lésügyi tárca képtelen érdemben mérsékelni a gazdaságok mérhe­tetlen veszteségeit. Látszatígére­tekkel keltenek valamiféle ha­tást, általában a hozzá nem értők puszta megnyugtatását tűzve ki végső célul. Ezt támasztja alá félreérthetetlenül a bestseller té­mává pumpált bünetőkamatok elengedése, a takar­mánygondokat mérséklendő 600 ezer tonnányi kukorica im­portálása (értő fül rögtön rájön, hogy egy ilyen tétel mindössze csepp a tengerben), s valamiféle ködös hitelígéretekkel történő kecsegtetés. Mindez olyan lég­gömb, amely kipukkan és nem lesz benne semmi. A szorítás vi­szont nem látszik alábbhagyni. A szovjet MTZ-traktorköltemé- nyek dollárelszámolás mellett immár dupla áron, közel 1 mil­egy játékmaci, akihez esténként oda lehetett bújni, nem úgy mint a szüleihez. Szerencséjére harminchat hóna­posán olyan nevelőszülőkhöz ke­rült, akik szinte csak a csodákban léteznek. A csodákban, illetve en­nél is közelebb: Zagyvarékason, Faragó Béla és élete párja szemé­lyében. A házaspárnak nem szüle­tett gyermeke, így a kislányt úgy nevelték, mint a sajátjukat. Igaz, később az iskolában a gyerekek néha csúfolták, ahogyan ez lenni szokott, de otthon csitítgatták: ne hallgass rájuk kislányom, te a mi­enk vagy, az egyetlenünk. Ha ez sem használt, apuci felment az is­kolába, elbeszélgetni a csúfoló­dókkal. így rohant el sok év és fájdalom, de a rajongva szeretett apa örökre lehunyta a szemét. Ennek már ti­lióért lesznek beszerezhetők. Az elviselhetőség legfelső határait súrolják a műtrágya- és vegyszerárak, melyek 67, illetve 80 százalékkal emelkedtek nem­régiben. Vágtató kamatok, elér­hetetlen hitelek, hibbant közgaz­dasági mutatók, s ezek eredmé­nyeként túlélésre berendezke­dett gazdaságok mindenütt az országban. A bankoknál pedig nincs pardon, fizetni kell! Félő, hogy elvész a föld embe­re, a mai és jövőbeli gazda. A sokadik törvénytervezet után egyre közeledik az atyák állás­pontja a mindenki számára elfo­gadhatóhoz, de ki tudja, mikor teszik már ki a pontot a mondat végére. Önmagában a földtör­vény még nem old meg semmit, feltétlenül szükség lenne azzal párhuzamosan szövetkezeti tör­vény meghozatalára is. Csak így, együtt nyújthatnak megfelelő alapot a továbbjutáshoz. Vélhe­tőleg ugyanis a szövetkezeti for­ma (bár már a szó jelentése ön­magában félelmeket szül az egy­szerű falusi emberben) válik a jövő magyar mezőgazdaságának alapjává, hiszen a mai feltétel- rendszer mellett kevesen volná­nak képesek viselni az egyéni gazdálkodás összes terheit. Akárcsak eddig, nagyrészt a meglévő gépállomány fog a föl­deken dolgozni valamiféle szol­gáltató jelleggel, jól (és nem túl) szervezett, rugalmas szövetke­zetek keretein belül. Valami mégis megváltozik, de nagyon: Tulajdonosok fogják művelni, műveltetni saját földjüket! Amíg a mai normáknak megfe­lelve a termelőszövetkezetre zenkét éve, ami kihatott Eszter pá­lyaválasztására is, hiszen iskolai tanulmányai befejezése után dol­goznia kellett. Dolgozott is azóta megszakítás nélkül, amelyet csak egy várva várt jövevény érkezése ­aki most kétéves - módosított. Visszatérve a korábbi időkre: Eszter szemrevaló lánnyá csepere­dett, szája is adódott, amikor ki kellett nyitni, hiszen az élete, a sor­sa erre kényszerítette. Ma már Ti­hanyi Sándoménak hívják és egy apróság boldog mamája. Szinte minden filléofélreraktak, míg három éve megvehették ezt a tanácsi értékesítésű telket. Tény, ebben a gyiVi is segített, húszezer forintot utalt át nekik. Azóta annyit változott a helyzet, hogy belekezd- tek az építkezésbe. Jelenleg már tető alá került a ház, bár az utolsó fillérjük is elfogyott. Iszonyatosan munkáltatói kötelezettség hárul, addig nem efelé tartanak a dol­gok. Hozzátette még, hogy le­gyen csak a tagnak is alanyi joga a földhözjutás lehetősége, ha már 10-20 éven át hátán hordta az "akkor sem fenékig tejfel" mezőgazdaság igáját. Persze, még e kérdésen felül­kerekedve is marad sok-sok megoldatlan probléma. A nyug­díjasok helyzete, a föld gazdái­nak megkeresése, új igazságta­lanságok teremtésének elkerülé­se. Bár már ott tartanánk! Az idő viszont fogy, a következő gazda­sági évet már feltétlenül a végle­ges, új közegben kellene kezde­ni. A vége felé kötetlen beszélge­téssé "fajult" agrártereferénk, s főleg a "Tama mente" háza tájá­ról esett szó. Szóba hoztam ter­mészetesen a Kovács úr elnökké választása óta eltelt időszakot is. Elmondta, hogy azóta sok min­den megváltozott Jászdózsán. Túl van már a kényszerű szemé­lyi leépítéseken, amelyeket elke­rülhetetlennek érzett a továbbha­ladáshoz. Vezetési módszere nem a "jól bevált" kézi vezérlés. A megfelelő jogokkal és immár felelősséggel is felruházott veze­tői közvetlenül tartják a kapcso­latot a dolgozókkal. S hogy mi­lyen ezeknek a vezetőknek a sor­sa, a jelenlegi kemény és áldat­lan időkben? Erre Kovács István tréfásan megjegyezte: - Meg­szoktuk már, hogy olyan kártya- partit játszunk nap mint nap, ahol 19-re még lapot kell kérni! técsi spórolnak, hiszen 6 ezer 500 forint a havi törlesztőrész, amely után hárman ötezerből élnek. Már így is 520 ezerbe került az épület, így azután még a legszükségesebbekre se futja, mivel Sándor szülei sem bírnak segíteni. Fogalmuk sincsen, miképpen fejezik be a házat, mert nem hogy forint, de fillér sem kun­cog a bugyellárisukban. Nem tit­kolják, bizony bármerről jól jönne bármilyen támogatás. Mivel ez eddig krónikusan elke­rülte őket, ebből következik, hogy minden szabad idejüket a félig kész épület további csinosításán töltik. Ezen kívül segítenek anyu­nak Eszter húga nevelésében, aki most már első éves szakmunkásta­nuló, és Faragó Béláné akár Esz­tert, őt is magához vette, ha már a szülőknek nem kellett. Jelenleg még anyucinál laknak, de tervezik: ha minden igaz, jövő tavasszal köl­töznek. Jobban mondva költözni szeremének, de hát ennek még te­mérdek a híja. A napi nehézségek, a pénzszűke világ ellenére valaho­gyan úgy tűnik: Balogh Eszter ha nem is révbe, otthonra, családra talált Rékason. Amikor arról kér­deztük, lesz-e kistestvére Szimo- nettnek, Eszter ránézett Sándorra és így szólt:- Jaj, ne sokat mondjál már, mert fel is kellene nevelni! Ő csak tudja, mennyi igazság rejtőzik ebben a mondatban. Egyúttal derűsen közli: egynek még lenni kell pár éven belül, hi­szen támogatást is kaptak rá. Arról nem is beszélve, hogy az adott szó kötelez. Bár ahogy elnéztem őket, gyanítom, mindenfajta kötelezett­ség nélkül is meg fog majd érkezni az a kistestvér... D. Szabó Miklós Fotó: MJ. T.F Eszter meszel, Sándor pedig a téglasort csinosítgatja. Születése után a szomszédok leltek rá | A karcagi Balogh Eszter Rékason talált otthonra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom