Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-25 / 144. szám
1990. SZEPTEMBER 25. 3 / “ Keddi jegyzet Hát én immár kit válasszak... Minden maradt a régiben, semmi se változott - mondogatták az emberek a márciusi választások után. A kormány, a parlament messze van az átlagpolgártól, és ha azt látja, hogy környezetében még mindig ugyanazok vannak a vezető posztokon, akik eddig is - azt mondja, nem változott semmi. De most itt a helyhatósági, önkormányzati választások ideje. Most épp azért kellene letenni a voksunkat, hogy ne maradjon minden a régiben, és hogy változzék valami. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy melyik jelöltnek adjuk a bizalmat. Egészen addig reménykedhettünk, amíg nyilvánosságra nem kerültek az egyéni választókörzetek és a pártlisták jelöltjei. Mert amit abban itt-ott láttunk, az bizony erős idegrendszert igényelt, de minimum annyit, hogy ülve olvassuk végig. Láthattuk, hogy ismét megjelentek az elvtársak. így, idézőjel nélkül: elvtársak. Mert ők valóban azok voltak. Az ember persze nem azt várta, hogy egyetlenegy volt MSZMP-tagot se lát most viszont, dehogy! De azt gondoltuk, hogy legalább azok, akik a marxizmus-leninizmus élharcosai voltak, akik a párttitkárokat szolgálták ki készségesen, vagy maguk is párttitkárok voltak, akik saját kezükkel tolták ama bizonyos szekeret (hadd haladjon!), most jelöltként, listásként bizalmunkra apellálnak. Persze a pártok helyzetét is megértjük. Fulladoznak a hiánytól. A rátermett, okos, tisztességes emberek hiányától. Mert az MSZMP egyvalamit azért kiválóan tudott. A tehetséges emberek zömét előbb vagy utóbb (kit hitből, kit kényszerből, kit változtatni akarásból) a tagjai között tudhatta. Ezek többségében most van annyi tisztesség (szemérem?), hogy nem ajánlkoznak az ellenzéki vagy a kormánypártoknak. Hallgatnak. Háttérbe húzódnak. Nem vállalnak közéleti szereplést. Ki csalódott, ki óvatos, kinek egyszerűen a gyomra nem veszi be, hogy hol ilyen, hol olyan köpönyeget hordjon. Maradnak tehát azok, akikben eme erkölcsi fékek nem működnek. Akik akkor váltanak színt, amikor csak kell. Hol ezzel a szervezettel vannak jóban, hol a másik párt színeiben tündökölnek. De bármennyire is nyomasztó a rátermett emberek hiánya, az elvekből mégse lett volna szabad ennyit engedni. Mert bizony igen furcsán nézünk a pártokra, miután elolvastuk a jelölést. Igen furcsán nézünk például arra az MDF-re, amelyiknek jelöltje pártélharcos volt, vagy tavasszal még más szervezet színeiben indult. Miért baj ez? - kérdezhetnék. - Hogy higgyünk neki? - kérdezhetnénk. Es valahogy nem tudjuk megérteni a pártok „gyarlóságát’ ’. Azt a vágyat, hogy minél több saját jelöltjük legyen az önkormányzatban. A pártérdeV __________________________________________ k eket mégiscsak a lakosság érdekei mögé kellett volna sorakoztatni. így talán nem fordulhatna elő, hogy Szolnokon van olyan körzet, ahonnan három jelöltet is bejuttatnánk szívünk szerint, és van olyan, ahol azt se tudják az emberek, elmenjenek-e egyáltalán szavazni, mert egyetlen kedvükre való jelölt sincs. A pártok össze is foghattak volna. Megbeszélhették volna, hogy ne egymás tehetséges jelöltjét üssék ki egy-egy körzetben, gyenge választási lehetőséget biztosítva ezzel egy másikban. Hiszen az előbb mondtam, és a pártok maguk se tagadják: kevés a rátermett ember. Akkor miért e pazarlás? Miért nem született egyezség, hogy minden körzetben legyen rátermett, tisztességes jelölt, akár úgy is, hogy azokból a körzetekből, amelyekben több van, „átvitték” volna valakiket a „gyengébbekbe”? Csak az SZDSZ és a Fidesz támogatja következetesen egymás jelöltjeit ott, ahol az egyik vagy a másik nem tudott, nem akart senkit indítani. A márciusi választásokon - ne tagadjuk - még az egyéni listán is a pártokra szavaztunk. Hiszen sokan nem is ismertük azokat az MDF-es, SZDSZ-es, Fideszes, kisgazda, stb. jelölteket, akikre a voksunkat adtuk. Elég volt csupán az, hogy az illető párt, amelyben bízunk, öt jelölte! Csakhogy az márciusban volt. Most egészen más a helyzet. Nagyon oda kell figyelni, hogy kinek a neve mellé tesszük a jelet. Hogy kik azok, akiknek a kezébe adjuk falunk, városunk jövőjét. Hogy az illető neve mögött milyen párt szerepel, nem olyan fontos. Ha már a pártok bizalmát megszerezték nem odavaló jelöltek, legalább a mi bizalmunkig ne jussanak el! Csak az embert nézzük. Hogy ki ö, mit csinált eddig, tisztességes-e, megbízható-e, okos-e. Olyan, akire fenntartás nélkül rá meijük bízni a település sorsát. Bármelyik párt színeiben indul is, tudjuk róla, hogy a lakosság érdekeit fogja képviselni. Uram bocsá, még a pártlistákon Is szerencsésebb az egyéni választás. Nem biztos, hogy jól járunk azzal, ha vakon bízva a nekünk szimpatikus pártban, az ő listáját jelöljük meg. Először olvassuk el: ugyan kiket indított nagyra becsült pártunk azon a listán? Olyanokat, akiket szívesen látnánk a helyi önkormányzatban? Valóban olyanokat? Akadnak persze, akik legyintenek: ugyan már! Pont az én szavazatomon múlik? Igen, épp az „ő” szavazatán múlik. Sok-sok „ő” szavazatán. Vasárnap el kell mennünk választani. És olyan emberekre adni a voksunkat, akikben megbízunk. Mert ha közönyünk mellett születik egy önkormányzat, és nem úgy formálja a sorsunkat, ahogy kellene: csak magunkra vethetünk. Paulina Éva Versenyfutás a fogyasztókért Notórius vásárjáróként akár már behunyt szemmel is eltalálnék a SZOTÉV 17-es pavilonbeli standjához, hisz a cég 7-8 éve mindig ugyanezen a helyen mutatja be régebbi és legújabb termékeit. Barsy Lajos, a SZOTÉV Ipari és Építőipari Rész*- vénytársaságának kereskedelmi reskedelem kivételével mindenre van jogosítványunk. Mit foglalkoztunk mi korábban például a farmernadrágok vagy az órák értékesítésével? Jelenleg viszont ezeket is árusítjuk. Jól emlékszem, pár esztendeje megkérdezte tőlem, hogy érdemes-e itt lennünk? Öt évvel eze- \ szágon mi vagyunk az egyetlen kénsavgyártó vállalat. Pár évvel ezelőtt ennél kényelmesebb állapotot elképzelni sem lehetett volna. Jelenleg viszont a vásárló választhat. Könnyen mondhatja azt, hogy jó, jó a TVM terméke, de ugyanezt a minőséget olcsóbban meg tudom venni külföldről. Újdonság a SZOTÉV standján: a komplett konyhabútor, a variálható fürdőszoba-garnitúra meg a falióra. Csak egy telefon, és lesz segítség És meg is teszi, mivel senki sem ellensége a saját pénzének. Teljesen igaza van. Csak nekünk ebben a pillanatban máris a nyugattal kell versenyeznünk. Tehát én úgy látom, hogy a valóságos piac már számunkra nemcsak álom, hanem itt van közöttünk. Jóllehet, a SZOTÉV-nél és a TVM-ben már valódi versenyfutás kezdődött a vásárlóért, ám a krónikás mégis úgy véli, hogy nem minden területen van ez így. Hisz csupán a rendszerváltás kezdeti lépéseinél tartunk, s a gazdaság „művészi” szabályozása ma még csak papíron létezik. Hogy kéne a gyakorlatban? Egy zenei példával élve: az egész a fontos, a ritmusharmónia. Persze jól tudjuk, hogy egy zenekarban sem szól minden hangszer egyszerre. A belépést ki kell várni. Ám, ha eljön az idő - és most úgy tűnik, hogy eljött -, el kell csípni, nyakon kell ragadni az élenjáró technikát, ki kell használni az alkotókedvet, és fújni kell a „harsonát”. Méghozzá teljes erőből. N. T. Fotó: Nagy Zsolt Az ország valamennyi valamirevaló városában van már telefonos lelki segélyszolgálat. Él olyan telefonszám, amelyet fölhívhatnak a bajbajutottak. T anácsot kérhetnek, lelki segítséget kaphatnak, amikor egyedül maradnak a gondjaikkal, és elviselhetetlennek érzik terheiket, helyzetüket. Nemsokára Szolnokon is működik majd egy lelki segélyszolgálat - telefonon. Hasonlókkal - tanácsadások, stb. - már próbálkoztak a városban itt-ott, de a telefonos módszer eddig elmaradt. A segélyszolgálatot a megyei Köjál egészségnevelési osztálya menedzseli majd. Anyagi támogatást kaptak a városi tanács szociálpolitikai osztályától, a megyei tanács egészségügyi osztályától és a megyei egészségvédelmi tanácstól. Az így szerzett hatvanezer forint elégnek bizonyul a segélyszolgálat működéséhez az év végéig. A támogatók között az egyház is szerepel. A távközlési üzem pedig ingyen biztosított egy egyirányú telefonvonalat. Ennek az a lényege, hogy aki telefonál, ingyen kérhet segítséget, ugyanakkor a szolgálattól nem lehet kívülre telefonálni. Szó van arról, hogy később két telefonvonallal is a bajbajutottak rendelkezésére állnak. A munkában természetesen részt vesznek a szakemberek. A telefonos lelki segítségadásnak van módszertani útmutatója, melyet rövid idő alatt el lehet sajátítani, és alkalmassá tenni egy szakértőcsoportot arra, hogy részt vegyen a munkában. A szolgálat azonban nemcsak szakértőkkel működik. Laikusok (nem pszichiáterek, nem pszichológusok) jelentkezését is vátják. Olyan emberekre van szükség, akik alkalmasak arra, hogy a telefonvonal végén kapcsolatot teremtsenek a segítséget kérővel. Akik rá tudnak hangolódni másokra, van bennük együttérzés, baráti szándékkal közelítenek az emberekhez, képesek igazi segítséget nyújtani. Munkájukhoz természetesen segítséget kapnak a szakértőcsoporttól, és képzésben is részt vesznek. A telefonálónak nem kell bemutatkoznia, de ha meg is mondja a nevét, a lelkisegély-szol- gálat tagjának titokban kell azt tartania. Aki kedvet érez magában arra, hogy a segélyszolgálatban dolgozzék, dr. Parádi Leventénél jelentkezhet a szolnoki gyermek- ideg-gondozóban (Sóház u. 3/5), vagy pedig a 32-573-as telefonszámon. A segélyszolgálat ügyeletét egyelőre este 18-22 óra között és hét végén tervezik - néhány hét múlva. ■Pénapló Szombaton férjhez megy egy karcagi leány. Ez önmagában persze nem hír, hiszen sűrűn előfordul ilyesmi hétvégeken. Ami érdekessé teszi Nagy Emese házasságkötését, az az, hogy mindent a hagyományok szellemében intéznek, a lánykéréstől a lakodalomig. Játszik majd vagy négy-öt zenekar, szolnokiak, debreceniek, erdélyiek, természetesen népi muzsikásokra kell gondolni, és nagyon szép viseletben lesznek sokan még a vendégek soraiban is, akik közül Erdélyből érkeznek jó néhányan, de még a csángóktól is jönnek. Nem mindennapi látványosság lesz tehát, amíg a Deák kőrútról a városháza elé vonulnak, ahol két órakor mondják ki a boldogító igent az anyakönyvvezető előtt, fél háromkor pedig Isten színe előtt is örök hűséget fogadnak egymásnak a református nagytemplomban. Én régen láttam ilyen szép hagyományőrzést Karcagon. Az utóbbi évtizedekben az ilyesmi nacionalizmusnak számított volna, az internacionalista célok jegyében uralkodók bizony ilyen nemzeti demonstráció láttán összekapták a homlokukat ezernyi ráncba, mint a gatya korcát, s jó, ha csak ennyivel lett elintézve az ügy. Egy nép önazonossága vagy annak csupán a keresése ellenükre volt. És most? Most is rásütik majd egy-egy ilyen eseményre a magyarkodás bélyegét valakik, s én nem is tagadom, hogy némelyeknél valóban csak üres magyarkodásról lehet szó, de Emese esetében aligha! Ez a lány mindig a népi kultúra bűvöletében élt, állatokat gondozott, remekül lovagolt, gyöngyöt fűzött és csodálatosan énekelt. A vőlegénye is gazdálkodó, de egyben kiváló táncos is. Anyanyelvűk a népdal. A lehető legtermészetesebb, hogy a hagyományok szellemében ülik meg menyegzőjüket. És én azért írtam meg mindezt, hogy minél többen lássák az ifjú párt, és közülük néhányan esetleg kövessék Nagy Emeséék példáját. Minél több embernek jusson eszébe, hogy magyarok vagyunk. Hogy minél többen kezdjék fontosnak érezni a gyökereket. Mert anélkül nem megy. Körmendi Lajos igazgatója is régi motoros a BNV-n, így ismerősként fogad bennünket. Beljebb tessékel tárgyalószobájukba, s mellőzve a tiszteletköröket, azon nyomban belevág: - Légtechnikai berendezéseink listája - újságolja -, most már elmondhatjuk, hogy teljes körűvé vált, hisz kifejlesztettük a kifúvókat és az elszívókat is. Ezenkívül bemutatjuk faipari termékeinket, szalagparkettáinkat, kerítéselemeinket, komplett konyhabútorunkat, biobútorlapjainkat, különböző típusú ajtainlőtt valóban jogos volt a kérdés, mert akkor könnyen mondhattuk volna, hogy tényleg, minek jövünk mi ide? Hisz akkoriban még a vevők szinte maguktól beestek az ajtón, és nagyobb volt az igény, mint ami az erőnkből futotta. Mára viszont fordult a kocka, mivel jelenleg többet gyártunk, mint amennyi a kereslet. Pontosabban, kereslet volna, csak éppen pénzük nincs az embereknek meg a cégeknek. Ezért nekünk meg kell találnunk azokat, akiknek az igényeik mellett Az idei BNV-n a Tiszamenti Vegyiművek az általuk gyártott mosóporok teljes arzenálját is bemutatja. kát, s az idén elhoztuk a vásárra variálható fürdőszoba-garnitúránkat is. Most már komolyan el kell kezdenünk kereskedni, mivel napjainkban ez a terület az, ami a legdinamikusabban fejlődik. így aztán ebbe is belevágtunk, s nemrégiben megalakítottuk a SZOTÉVKER Kereskedelmi Kft.-t, elsősorban azért, hogy saját termékeinknek nagyobb piacot teremtsünk. Persze ez nem jelenti azt, hogy kizárólag csak ezekkel foglalkozunk. Viccesen azt is mondhatnám, hogy a kábítószer-forgalmazás és a leánykeforintjaik is vannak. Hát azért kell most itt lennünk, hogy azt a kis fizetőképes piacot, ami létezik, ne más vigye el, hanem mi szerezzük meg. Szinte ugyanezt hallom Vé- csey Zoltántól, a Tiszamenti Vegyiművek kereskedelmi vezérigazgató-helyettesétől, amikor a vásáron összefutok vele. A két szakember gondolatai akár édestestvérek is lehetnének.- A saját bőrünkön érezzük a valódi piacot - mondja, és egy példát is felhoz ennek bizonyítására. - Ma már MagyarorVásárnézőben
