Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-25 / 144. szám
4 1990. SZEPTEMBER 25. Válasz helyett Házépítés Tiszaburán © Kelemen Balázs ma már nyugdíjas Martfűn. Nehéz sorsú ember, aki mindenért iszonyatosan megdolgozott, hiszen neki ingyen az élet semmit sem adott. A szülei árva gyerekként házasodtak össze, majd urasági cselédként keresték a kenyerüket. Nem panaszkodtak, félrerakták a filléreket, és 1922-ben a temérdek spórolás eredményeképpen vehettek Cibakon egy darab földet. A vételár egy részét kifizették, a többit még évekig törlesztették. Ennyire futotta a szorgoskodásukból, bár boldogok voltak így is. Micsoda örömnek számított, amikor a szegény ember azt mondta: megyek a kertembe, kapálni a földemre! © Végre 1940-re, amikorra a fiúk is úgy ahogy félcseperedtek, elérkeztek oda, hogy a föld egy részébe szőlőt telepítsenek. Az édesanyja, az édesapja és ő is hetekig taposta az ásót, és szinte madarat lehetett volna velük fogatni, amikor az apró rügyekből levélkék pattantak. Nem szőlő a szőlő fa nélkül, ezért huszonhárom csemetét is elültettek. Jó órában végezhették, mert valamennyi megragadt. Évek jöttek, mentek, és sajnos ennek a szép kertnek a gyümölcsét már az apa nem ízlelhette meg, mert odamaradt a háborúban. A tőkék egyre többet adtak, a gyümölcsfák terebélyessé szélesedtek, amikor 1959-ben az 550 négyszögöl zártkertet tagosították. Hiába könyörögtek, hogy a szülők árva gyerekek voltak, és efféle kerteket, tőkéket aligha lehet nagyüzemi módon gondozni - nem számított az érvelés. Mivel Kelemenék feleségestől kívül maradtak a közösből, kiadták a szőlőt olyan embereknek, akik té- esztagok lettek. Két év alatt annyit rontottak a kerten, hogy egykori tulajdonosai alig ismerték meg. © 1962-ben a szövetkezet akkori háztáji illetékese segítségével édesanyjával Kelemen Balázs újra felfoghatta, művelhette saját szőlőjét. Évről évre rendszeres haszonbért fizettek azért, hogy dolgozhassanak abban a földben, amelynek az árát egy élet munkájával gürcölték össze a szülők. így ment ez egészen 1983-ig. Ekkor is kifizette pontosan Balázs bácsi felesége az esedékes bérleti díjat, amikor 1983. szeptember 20-án meglepetés érte őket. Elvették tőlük a földet, mondván: tovább nem művelhetik. Ok arra hivatkoztak, hogy a haszonbérlőt előnyben kell részesíteni, ezért levélben kérték az akkori elnököt, mivel szívesen gondozták volna tovább a sajátjukat. Hiába, jogtalan földhasználóknak nevezték őket, olyannyira, hogy a kertben lévő szer- számoskamrát is lebontatták velük. Sírva szedték darabokra a helyiséget, hiszen már ekkor sejtették: a földjük valaki másnak, esetleg másoknak nagyon kellene. Fordultak ők sok helyre, de érdemleges segítséget sehonnan sem kaptak. Állítólag elhanyagolt volt a szőlő, ez a hivatalos álláspont, amit Balázs bácsi kategorikusan tagad, mivel ő gondozta az egészet. Tette ezt azért, hiszen rokkantnyugdíjas volt már tíz-egynéhány éve, így bőséges ideje volt karbantartani a területet. © Furcsa véletlene a sorsnak, vagy talán nem is véletlen, hogy a hajdani gazdák egykori kispar- celláján megjelent az új bérlő. Akkor 1984. március 21-én Kelemen Balázs bement érdeklődni: mivel érdemelte ki ez az ember ezt a darab földet, ami nem az övé. A válasz: rendőrtiszt volt. Mit felelhetett volna ez az idős ember: kérem, én sem voltam soha hazaáruló. A teljességhez hozzátartozik, hogy kapott érte pénzt is, úgymond: megváltotta a téesz az árát. Olyan jókora summát, hogy másfél választási malacra futotta belőle. Balázs bácsi nem hagyta annyiban a dolgot: fellebbezett, amelyre meg is érkezett a válasz. Ennek az a lényege, hogy minden törvényszerűen történt, hiszen az örökösök nem voltak téeszta- gok, egyébként is a Cibakházi Vörös Csillag Tsz az egész területet megváltotta és megfizette, így azután annak sem lehetett akadálya, hogy 1988 februárjában az egész területet értékesítsék. © Kelemen Balázs azt írja nekünk: "Ha már valaki, valakik ezt így eldöntötték: a tulajdonosokat, azaz a haszonbérlőket is illett jobban mondva meg kellett volna kérdezni arról, mit szándékoznak tenni. Helyette őket kész tények elé állították. Ilyenek ezek az emberek még most is, azt csinálnak a hadiárvákkal, mint a padlássöpréskor", folytatja a levélíró. "Hogyan csinálnak iskolázott emberek ilyet", fejezi be keserűen a gondolatsort. © Az írásnak szinte minden mondatából kitetszik, hogy a Kelemen Balázs-féle emberek mellé az égvilágon senki nem állt, amikor bajban voltak. Beszélgetés közben is többször megkérdezte: ki az Úristenhez fordulhatna orvoslásért? Ezért írt nekem egy bánatos, hosszú levelet. Kedves Balázs bácsi: Ha én Úristen volnék, minden sérelmet ért Kelemen Balázst magamhoz kéretnék, hívnék. Leültetném őket pgy hosszú lócára, enni-inni adnék nekik, meghallgatnám a bajukat, és tüstént orvosolnám is. Mivel nem hogy égi, de földi hatalmasságnak sem számítok, orvoslás helyett közreadom a panaszát. Azzal a megjegyzéssel, hogy sok száz, meg ezer hasonló esetről lehetne írni, de mivel Ön keresett fel kérésével, ezt az emberi sorsot tártuk az olvasók elé. Remélve, hogy többé olyan rideg levelet már nem kap, amelyet az idén, március 20-án címeztek a lakására. Mert mint említette, nem is a kurtán-fur- csán elvett darab föld visszavétele, visszaadása érdekli. Nem, nem, művelje az, aki most is ezt teszi. De fizetség címén legalább valamilyen tisztességes árat adjanak érte. Teljességgel egyetértek a kéréssel, bízva abban, hogy az új földtörvény, amely megalkotása nyúlik, akár a rétestészta, a Kelemen Balázsoknak és a hozzájuk hasonlóknak is segít. Megérdemelnék, hogy végre védje őket is valaki, valami. Elvégre munkájuk eredményét, vagy annak az árát követelik vissza. D. Szabó Miklós A Tisza-parti településen fotóriporterünk azt kapta lencsevégre, amikor egy szegény cigánycsalád hozzákezdett otthona építéséhez. Az természetes, hogy a sár készítésében, amiből később vályog lett, a família kisebbjei is segítettek. Fotók: N. Zs. SZEPTEMBER 28-29-én TALÁLKOZZUNK A VÁSÁRBAN ŐSZI VÁSÁR - SKÁLA KIRAKODÓVÁSÁR a szolnoki Skála Áruház előtti területen REKLÁMÁRAS, ENGEDMÉNYES ÁRUK ÁRUSKÁLÁJA SZÓRAKOZTATÓ MŰSOROK: 28-án 15,30 órától TISZA TÁNCEGYÜTTES Szigligeti Színház művészei Divatbemutató SOK-SOK KELLEMES MEGLEPETÉS! VÁRJUK SZÖVETKEZETI TAGJAINKAT ÉS KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! *36419/ 1* Levelek a hazából a honba Egyetlen szavazatról Komám, jócskán zavarba hoztak engem ezzel a helyhatósági választással. Az utóbbi - egyébként elég rövid - időben jó néhány választást, illetve népszavazást éltem itt át, mindegyiket kényelmesen figyeltem a „páholyból”, ugyanis állampolgárságom nincs, szavazójogom sincs. Most meg kikézbesítették a kopogtatócédulát, noha az állampolgársággal ugyanaz a helyzet: sehol semmi. (Talán a rengeteg halaszthatatlan dolog miatt nem tudják még méltányolni, hogy több mint három éve kitartóan parkolok itt, és fizetem a hontalanság „parkolódíját”.) Azt hittem, tévedésből kopogtattak be hozzám, különösen amiatt, hogy a nejemnek is küldtek cédulát, pedig róla illene tudniuk, hogy politikailag (is) teljesen el van tájolva, az ő szavazata annyit érhet egy - véletlenszerűen kiszúrt - képviselőjelöltnek, mind döglött lónak egy patkószög. No nem mintha én nagyon otthonosan mozognék a rendszerátmenet labirintusaiban, ezért is gazoltam be a kezdetben még kérdőjeles lehetőségtől (feladattól?). Nem kérdőjeles az, Árpádom, tévedés nincs, szavazhatok. Talán kellene is, vagy illene. Előbb a rádióból tudtam meg, hogy ez esetben nem a bürokrácia természetes velejárója, a figyelmetlenség küldette el nekünk az Értesítés címet viselő papírkát. Egy hallgató kérdezte a rádiósoktól (nem pontosan ebben a fogalmazásban, de nyilvánvalóan ilyen felhangok kíséretében): hogy a túróba engedték meg, hogy ezek az állampolgárság nélkül itt-tartózkodó erdélyiek is szavazhassanak a helyhatósági választásokon?! A válaszadó nagyon is értette a kérdés élét: először is megnyugtatta a kérdezőt, hogy nem csak a romániai menekültek szavazhatnak, hanem minden más külföldi állampolgár, aki e hazában lakik (tehát a kevésbé irritáló arabok, dél-amerikaiak s a többik); másodszor meg különben is nyugi-nyugi, csak passzív szavazati jogot kaptunk, vagyis választhatunk, csak minket nem választhatnak. Úgyhogy ebben a hirtelen rám szakadt áldásban külön öröm, hogy az istennek sem lehetnék - mondjuk - polgármester Szolnokon. (Pedig rémálmomban ez is megjelent: a tömeg ritmikusan skandálja a nevem, rám akarja bízni, hogy rázzam gatyába, ami lehetetlen. Most már nappal tudom, hogy ez a népünnepély is lehetetlen.) Elég gond nekem komám, hogy szavazhatok (vagy kell, vagy illene?). Mert mondd meg, kire! Nézem ajelöltek listáját, nekem - nem úgy, mint a tájékozottaknak - egyik név majdnem ugyanannyit mond, mint a másik. Nem ismerem őket. Annyit már kifundáltam, hogy az égvilágon semmit nem jelent, melyiket melyik párt „támogatja”, illetve hogy valamelyikük azt hirdeti: „független”. Mondok néhány példát. A pártosság tekintetében: mit kezdjek azzal, akit - teszem azt - az MDF is és az SZDSZ is támogat? Állítólag ez a két társaság szemben áll egymással... Továbbá, ha a helyi tapasztalatokban nyilván bővelkedő „utca népe” egy kalap alá veszi a pártokat („mindegyik csak dumál, én meg a munkából nem tudok megélni”), milyen eligazítást adhat a magamfajta tájékozatlannak akár az az egyértelműbbnek tűnő kitétel is, hogy X-et csak Y párt „indít”? És ha valaki neve mellett a függőség hiányára, az el-nem-kötelezettségre utalnak?.. Itt, Szolnokon és közvetlen közelében három független jelöltet ismertem meg személyesen: az egyiknek, bár tagja az MSZDP-nek és - mint hangsúlyozta - a Cicciolinát is parlamentbejuttató Olasz Radikális Pártnak, nem sikerült kieszközölnie egyikük támogatását sem (ez utóbbiét talán érthető okokból), így lett független; a másik sem jószántából hagyta el pártja megnevezéséből mindegyik szót, kivéve az elsőt; a harmadik régi kommunista, legutóbb szocialista, ám esélyesebbnek látta, ha erről a tagságáról szemérmesen hallgat, vagyis önszántából „függetlenítette magát”. Reméltem, majd segítenek az eligazodásban maguk a jelöltek. Érkezett is a segítség, találtam a postaládámban egy akkora önreklámozó fecnit, mint egy autóbuszjegy kétszer. Az illető neve, lakcíme és pártja mellett található egy Kölcsey-idézet (ez az idézgetés amúgy egy elég lejáratott módszer, az alkalmazza, akinek semmi eredeti ötlete nincs): „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” Hát köszönöm szépen! Vagyis megint engem - próbálom beleélni magam a szerepbe -, az állampolgárt szólít fel jövendő helytartóm, hogy hassak, alkossak. Hasson és alkosson ő - ezért voksolnék rá!... Ja, még hozzátette a sajátját: „Az Önök részvételével én is ezt akarom.” Tegyük fel, nekem tényleg csak valamicske részt és nem oroszlánrészt kellene vállalnom a „programjából”, nekem akkor is túl általános ígéret ez a haza fényre derülése. Olyasmit nyilván nem helyezhet kilátásba, amiről csak a kormány meg a Jóisten tehet, de ha már kerületem képviselője, ne a hazát derítse fényre megfoghatatlanul és számonkérhetetlenül, hanem „hasson” oda, hogy ne legyen több csótány a lakásomban (én hiába irtom őket, ha a helyhatóság nem indít lépcsőházakra kiterjedő irtóhadjáratot), ne kelljen órákat sorban állnom kéthetenként egy egyszerű orvosi receptért (itt vénynek mondják), legyen több óvó néni az oviban, hogy bár hetente egyszer foglalkozzon valaki a fiammal is (nekem már a megtaslizására is alig jut időm), legyen rendőr a Széchenyin (mert minden este és éjjel „esemény” van: betörés, verekedés, hangoskodás, telekakilják a lépcsőházat, stb.) és legyen csendóra, amikor nem fúrnak, nem kalapálnak. És ne vándoroljon a pénzem (mert adót állampolgárságra való tekintet nélkül fizetek) henyélők és ügyeskedők zsebébe, hanem azt valóban a közjavára fordítsák. Na, ezt ígérje, és főleg valósítsa meg valaki! Mert a választópolgár adóinak titokzatos útjairól - az eddigi gyakorlatra vonatkozóan - viszonylag kiterjedt és abszolút megbízható értesüléseim vannak, ha majd a leszámolási hullám elül, talán még meg is írom, hisz elszámoltatni is kellene némelyeket... Ennek a helyhatósági választásnak sok vesztese lesz. Ha arra gondolok, hogy - a lista szerint - egy-egy helyen heten-nyolcan pályáznak arra az egyetlen polgármesteri élvezetre, akkor ezekből hat-hét szomorú, netán nagyon kiábrándult lesz. Hisz már képzeletben nagyon benne ült abban a székben. Tudod, mi a talán sértő igazság? Őket sajnálom majd a legkevésbé. Az Isten azt mentse meg, akinek a megválasztásához csak az az egyetlen szavazat kellene, amit lead komád, Lajos
