Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-22 / 142. szám

1990. SZEPTEMBER 22. 3 Müncheni (vásári) anziksz Az idehaza nálunk is közkedvelt kalóriamentes üdítőitalokat forgalmazó stég standján - ahol kétóránként tartottak show-müsorokat - láthatóan nemcsak a Deites üvegek voltak formatervezet­tek. nek tűnt mosószerek előállításá­ra alapozni a termelést, ami he­lyes felismerésnek is bizonyult. A szakember szerint ez a mos­tani krízis rövid idő alatt is tönk­reteheti az amúgy sem fejlett mű­trágyaiparunkat, s a hazai mező- gazdaság egy újabb fellendülé­sekor a leépített üzemek már képtelenek lesznek kielégíteni komolyabb igényeket. Herczeg Gyula véleménye szerint a kez­det kezdetén túlműtrágyázás volt országszerte jellemző, a gyártás méretei is erre rendezkedtek be. Farmergazdaságok megjelené­sével továbbgyűrűzhetnek az ér­tékesítési gondok, ugyanis vél­hetőleg csökkentik a kijuttatott műtrágya mennyiségét, már nagyüzemeink közül is egyre több fontolgatja az öreg, sokáig elfeledett szerves trágyázás fel- támasztását. Hogy mivel zárul le á nagy kérdés, állandósul-e a vákuum gyártó és fogyasztó között? Ezt úgy gondolom ma még sejteni sem lehet. Mindenesetre örülhet­nek a termőföldet féltők és kör­nyezetvédők, jövőre már bizto­san sokkal kevesebb műtrágya kerül a talajba... técsi . i > - •> • I . ?■ Véget ért Münchenben az IMEGA néven, 33 ország részvé­telével megrendezett Nemzetkö­zi Élelmiszeripari és Gasztronó­miai Szakvásár. A műszaki és de­korációs stábok azóta már kiürí­tették a világélvonalbeli élelmi­szerárukat, élelmiszer-, vendég­látó- és szállodaipari eszközöket, berendezéseket beumutató 25 pa­vilont. Közvetlenül a vásárváros mellett pedig hozzáláttak hatal­mas sörsátrak felállításához, mert máris kezdődik egy másik nagy, látványos rendezvény, az Okto­berfest, azaz a müncheni sörfesz­tivál. Az IMEGA hangulatát pe­dig - remélhetőleg sok sikeres üz­leten kívül - már csak a fényké­pek őrzik. Hogy miből volt a leg­több a szakvásáron? Termé­szetesen a sörözőkből - felső ké­pünk -, amelyek mindegyikénél "két csapból" folyt a kitűnő bajor sör, minden sörgyár forgalmaz ugyanis már nyugaton alkoholf­rei vagy alkoholarm feliratú ter­méket. Temesközy F. Nincs pénze a gazdaságoknak - Kevesebb műtrágyát rendeltek - Válságban a termelés és a forgalmazás aszálykáraik, visszafizetendő hi­telkamataik szorongatásában. Az Agroker eddigi felmérései rémisztőek, augusztusig mint­egy 120 millió forint értékű ter­méket mondtak vissza a megren­delők, ami az éves forgalom 20 százalékát teszi ki. S még ez nem is a végleges mérleg! A for­galmazó vállalat ott tart, hogy megrendeléseit nem tudja továb­bítani a gyártókhoz, mivel még a megye 55 vevőjéből 10-en nem jelezték vissza igényeiket. Ilyen sokáig még soha nem húzódott el a következő évi adatok begyűjté­se. Szöllősi Ferenc speciális gondnak nevezte, hogy a szilárd műtrágyák raktárra gyakorlati­lag nem termelhetők nagy hely­igényeik és a felmerülő vesztesé­gek miatt. S mivel a folyamatos termelés mellett a felhasználás erősen szezonális, veszteségei­ket elkerülendő: fuvarkedvez­mények, idényárak bevezetésé­vel próbálkoznak a fogyasztók számára is kedvező feltételeket teremteni. De már ez sem min­dig segít. Míg a Vegyiművekben tíz évvel ezelőtt az össztermelés 80 százalékát képezte a műtrá­gyagyártás, mára ez harmadára zsugorodott. Ezt a mértékű vál­tozást Szöllősi Ferenc katasztro­fálisnak nevezte. Kifizetődőbb­i ;• tr a ' f I v :■ •> ■ Az ízek nemzetközi találkozója is volt a müncheni vásár: egy héten át minden nap tartott kóstolóval egybekötött sütő-főzö bemutatót a kiállító 33 ország valamelyike - képünkön éppen az argentinok. Coca-Coláéknál viszont min­den csak a szemnek! - mármint a pult túloldalán. (Folytatás az l. oldalról) Eljuthat addig a folyamat, hogy mindennemű állami támo­gatás megszűnik e területen, s végképp magukra maradnak a gazdaságok, a magas árak, = napló A vonat mellett ismerős táj rohant, Szolnok felé haladtunk. Erzsiké néni tartott szóval, aki beteg férjéhez igyekezett a megyeszékhely egyik kórházába. Műtötték a papát, mondta, az­tán elmesélte az utóbbi hónapok kemény meg­próbáltatásait, milyen nehezen szánták rá magu­kat a kórházba való bevonulásra, beszélt a félel­mekről, idegeskedésről, s mindarról, amivel egy ilyen komoly betegség jár. Aztán a fiára és a lányára terelődött a szó, de még inkább az uno­káira, Lilla babára, Tamásra és Lacikára, akik­nek viselt dolgaiból immár én is roppant felké­szült vagyok. Szeretem hallgatni az ilyen nagy- nagy szeretettel, mondhatni rajongással előadott történeteket. És közben egyebet is megtudok. Kisújszállásnál hosszan nézte a várost Erzsiké néni, aztán megszólalt: "Hazanéztem". Majd hozzáfűzte: "Ez a legszebb város". Kisújszállá­son született, ott nőtt fel, ott voltak megbecsült polgárok a nagyszülei és a szülei, később ott vették el a házukat, a földjüket. Mégis ez a legszebb város neki, itt kereszteltette meg az unokáit is. Ahogy tud, segít a gyerekein, hol az egyiknek, hol a másiknak, boldogan unokázik, de még távolabbi rokonok is számíthattak min­dig a segítségére, közben-közben meglátogatja a kórházban a papát, amikor csak teheti. A sző­kébb és a tágabb családért dolgozik, ő ugyan nem így érzi, de mégis egy önfeláldozás az élete. Erzsiké néninek azonban ez maga a boldogság. A megtartó asszonyok közül való ő, aki össze­tartja acsaládot jóságával, önzetlen munkájával. Visszafele jövet a szolnoki állomáson ismét találkoztunk. Sugárzó arccal újságolta, hogy a papa jól van, sokat javult, a jövő héten hazaen­gedik, aztán az unokákról, a családról beszélt, miközben én arra gondoltam, ha sok-sok ilyen Erzsiké néni lenne Magyarországon, hamarabb kikerülne ez az ország a válságból. Körmendi Lajos A nyugatnémet piacon válto­zatlanul jó pozícióban van a szegedi termék, a Pick-szalámi, de a kétméteres kiállítási példá­nyaik láttán az IMEGA ma­gyar látogatói bizonyára felsó­hajtottak: kár, hogy nálunk egyre rövidebb a kolbász... í / • ‘ t i . Bürokrácia, vagy valami más Csodák pedig nincsenek Mai világunk a csodát várók vi­lága. Ez talán érthető is, hiszen az emberek egy részét mélyen meg­alázták, s szabadulni igyekeznek ettől a helyzettől. Mások a gazda­sági csőd áldozataivá váltak - ők vannak a legtöbben -, s talán elfo­gadható, hogy ők is hisznek a gyors változásokban. A csodavá­rók indokai tehát sokfélék, felso­rolni ezért nem is érdemes. Most az önkormányzati választások előtt ezek a hangok újból felerő­södtek, s ezek még a politikai rek­lámokban, újságokban fel-felbuk- kannak. Pedig éppen ilyenkor kel­lene egy-egy józanabb hang, amely figyelmeztet, miként bo­szorkányok sem voltak, csodák sincsenek. Mondhatná valaki, hogyha a békés átmenet nem hoz­za ezt meg, akkor legyen forrada­lom. Ennek azonban eddig sem volt értelme a szó „mindent kifor­gatni” értelmében, ma pedig vég­képp több kárt okozna, mint hasz­not. Maradjunk tehát abban, hogy csak a békés átmenet a legjárha­tóbb út, viszont tudnunk kell, mi­vel is jár ez. A legfontosabb az, hogy a valódi, gyökeres rend­szerváltozás igen messze van, sok feladatot kell még addig megolda­nunk. Rendpárti követelések a régi ideológia alapján A feladatok között most nem el­sősorban a gazdaság rendbetételét hangsúlyozom, ezt nap mint nap megtesszük, magam is írtam erről néhány cikket. Itt a gazdaságra hi­vatkozás legfeljebb arra jó, hogy mindenki számára egyértelmű le­gyen, a rendszerváltás hosszú fo­lyamat lesz. A privatizáció nehe­zen halad, az embereknek magát a vállalkozást, mint olyat, meg kell tanulniuk, de tudniuk kell önma­gukat is „eladni”, s ez sem megy máról-holnapra. Amire most sze­retném felhívni a figyelmet az az, hogy talán a legnehezebb lesz a gondolkodásmód átalakítása, a múlt ideológiai „nevelésének” a fejekből való kigyomlálása. Ná­lam hozzáértőbbek tudják bizo­nyítani: a fejekben sokkal nehe­zebb rendet tenni, mint az egyéb területeken. Nem irigylem tehát a jelenlegi vezetést, amikor látszó­lag rendpárti követelések fogalma­zódnak meg, de a régi ideológia visszamaradott elméletei, elvei alapján. Talán nem is szerencsés egy-egy párthoz kapcsolni az ezzel kapcsolatos problémákat, mert hi­szen ezekkel az MSZP-től kezdve a KDNP-ig minden pártnak meg kell küzdenie. Az azonban szá­momra nyilvánvaló, hogy a legne­hezebb helyzetben a kormányzó­pártok vannak. A dolog lényegé­nek a megvilágítását legjobban egy példán keresztül lehet megol­dani. Ebben segítségemre volt az Új Néplap egyik olvasói levele, amely nemrégen jelent meg a lap­ban. Lehet, hogy az észrevétel be­küldője a következtetések levoná­sával teljesen másra gondolt, mint ami végül is sikeredett. Minél inkább fizikai, annál igazibb? A levél írója a rendszerváltozás híve. Viszont nem híve annak, hogy ez a változás a kiterjedt szol­gáltatások irányába mozdítja el az ország gazdasági szerkezetét, mert ki fogja akkor a nehéz fizikai mun­kát elvégezni? Úgy véli, jelenleg rossz irányba haladunk ezen a té­ren, mert így csak szaporodnak a bürokratikus szervezetek. Szá­momra ebből visszacsengenek a sematikus marxizmus régi tételei, amelyek már a maguk korában sem voltak igazak, nem is elsősor­ban marxizmusuk, hanem sema­tizmusuk miatt. Hozzátéve, hogy éppen a munkásosztály szerepével kapcsolatosan, véleményem sze­rint Marx is sok téves következte­tésre jutott. A sematikus megköze­lítés szerint az igazi munka a fizi­kai, s minél „fízikaibb”, annál „igazibb” tehát. Ez többek között a produktív-improduktív munka pejoratív értelmű szembeállításá­ban is testet öltött. Az akkori lé­nyeg szerint az improduktív mun­ka alacsonyabb rendű munka volt, azonosították a bürokráciával, ami üldözendő, holott a szembeállítás eleve hamis volt, s a klasszikus improduktív munkának is csak egy része volt a bürokrácia. Ez utóbbi pedig szintén nem önmagá­ban haszontalan, csak akkor, ha beindulnak önmagát szaporító me­chanizmusai, s tevékenysége így öncélúvá válik. A felvetés azért is hamis, mert a világ fejlettebbik ré­szén régen tudják, csinálják is, hogy ha minél fejlettebb országot akarunk, annál kisebbnek kell len­nie a fizikai munka arányának, s annál szélesebb körűnek a részben szellemi munkára alapozott szol­gáltatásoknak. Ezért én például az adminisztratív vállakozásokat, azok növekedését nem tudom el­ítélni, sőt üdvözlendőnek tartom. Még akkor is, ha látszólag haszon­talanok, de ha kereslet van rá az országban, s a törvényeinkkel sem ütköznek (az erkölcsieket is figye­lembe véve), akkor ezeket jobbik esetben támogatni, kevésbé szim­patikus működés esetén tudomá­sul venni javaslom. Azt nem vit­atom, hogy nagy bürokráciát örö­költünk. Ennek egy részét valóban célszerű leépíteni, de a pénzügyi tevékenységgel, az elszámolással, biztosítással, közvetítéssel, tőzs­dézéssel és még százféle egyéb szolgáltatással foglalkozó vállal­kozásokat, csoportosulásokat, kft.-két nemhogy felszámolni, sokkal inkább bővíteni szükséges. Talán érthető most már, miért védem az új rendszert saját hívei­től is adott esetben, miként az em­lített példa kapcsán is ezt teszem. Tudat alatt, vagy néha tudatosan is, egy sor ideológiai dogma hoza­kodik elő belőlünk. Nehéz ezekről leszokni. Hosszú évek kellenek, bármennyire is igyekszünk. Ezért sem hiszek a csodákban. Ha vi­szont ezt tudjuk, talán remélhet­jük, hogy nemcsak egy illúzióval lettünk kevesebbek, hanem jobban is tudunk védekezni a csodavárók illúzókergetésével szemben. Mert, mint jeleztem, az a szélsőbal és a szélsőjobb kivételével senkinek sem használ. Füle István Föld alól föld alá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom