Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-22 / 142. szám

4 1990. SZEPTEMBER 22 Néplap * Az Uj Néplap vendége Amikor megkérdeztem, ki a főnök a csárdában, azt hittem tréfálnak, egy fiatal lányra mutattak. Ha már ilyen jókedvükben vannak, gondoltam, nem veszik sértésnek, ha érdeklődöm a kisasszony életkora felől. Huszonegy éves, és tényleg ő a vezetője az étteremnek. Ráadásul, Szilvia a keresztneve. Nem vitás, megleltem az élő Csárdáskirálynőt Vendégünk tehát ezúttal egy vendéglátó: Sáji Szilvia.- Miért hívják Csücsök csárdá­nak a birodalmát?- Mert itt a község sarkán van, a csücsökben. Viszonylag fiatal a csárdánk is, az idén, július máso­dikén nyitottunk. Tulajdonképpen ez egy családi vállalkozás, apu van benne, anyu, meg én.- Elég furcsa, hogy a kislány hirtelen a szülei főnőké lesz. Hogyhogy nem anyu a vezető?- Hát valójában mi anyuval mindent megbeszélünk, közösen döntünk a fontos dolgokban. De amikor elhatároztuk, hogy ebbe belevágunk, érdeklődtünk, hogy a pénzen és a szándékon kívül mi kell ehhez. Megtudtuk, hogy szükséges a szakmai végzettség, ez nekem van meg, és kell még öt év szakmai gyakorlat.- És ez az öt éve is megvolt?- Meg bizony. Több helyen is dolgoztam Szolnokon, a legutóbb pedig Hollandiában. A nővérem nyolc éve ott él, ő intézte el a munkahelyet, és ő meg a félje ta- nítgatott a nyelvre, mert anélkül nem alkalmazzák az embert. Ola­szul már beszéltem jól, angolul és németül is valamennyire, így vi­szonylag hamar, három hónap alatt megtanultam hollandul a legszükségesebbet. Aztán dolgoz­ni kezdtem egy étteremben, ame­lyik nagyon nívós helynek számí­tott, ezüstből volt az étkészlet... Nagyon klassz volt, szerettem ott dolgozni. Egy éjszakai mulató volt, legkorábban este nyolckor nyitottunk, és volt rá eset, hogy hajnali ötkor zártunk. Oda nem azért jártak az emberek, hogy le­igyák magukat és még csak nem is azért, hogy éhségüket csillapít­sák. Főleg beszélgetni és szóra­kozni jöttek, valami Bingó-játé- kot játszottak egyszerre százan is, meg egy ruletthez hasonló sze­rencsejátékot. Az, hogy közben ettek és kortyoltak valamit, olyan szertartásféle volt: egy kis előétel zöldségekből, de nagyon ízlése­sen tálalva, utána egy kis szelet hús és desszert, de úgy szervíroz­va, hogy például, a tortát is kisko­csin tolták oda, és előttük szele­telték fel... Ott láttam, hogy más az, ha valami sajátja az ember­nek, mert akkor jobban vigyáz rá. A személyzetet jól megfizették, tiszteletben is tartotta a konyhát, mindent. Nem pocsékoltak, mint itthon tapasztaltam az állami ven­déglátóknál, hogy leszórják a lisztet, nem számít, nem az enyém, úgyis kicsi a fizetésem... Nagyon megtanultam a tisztasá­got és a rendet is. Akármilyen fá­radt volt az ember, amikor befe­jezte a munkát, szépen el kellett pakolni, nem volt az, hogy na, úgy hagyom, majd jön valaki és megcsinálja helyettem, vagy úgy marad reggelig. És mégsem kel­lett keményen, egyhuzamban haj­tani, nem kergették az embert. Munkaidő közben voltak kávé­szünetek, beszélgettünk tíz-tizen­öt percet, és ez úgy telt el, hogy valóban lazított az ember. Munka után, vagy akár munka közben meg lehetett inni egy üveg sört vagy egy pohár más italt, persze nem lehetett vederszámra vedel­ni. A munka is könnyebben ment így... Ezt itt, a mi csárdánkban is bevezettem, itt van Zsolti, a cuk­rászfiúnk, ő is megihat munka közben egy pohár sört, és ma­gunknak is engedélyezek kávé­szünetet...- Atmentett-e ide olyan hollan­diai tapasztalatot, ami a vendé­gek kiszolgálásával van szoro­sabb kapcsolatban?- Igyekszem, de sokszor nehéz alkalmazni. Ott például, nem is­merték azt a szót, hogy nincs. Ma meg, amikor Kőbányai sört kér­nek, muszáj ezt mondanom, mert még nem szállították ki. Kinn fel vannak készülve mindenféle kí­vánságra, extra óhajokra is; a fa­gyasztóban van mindenféle hús és egyebek, akkor veszik ki, ami­kor a vendég kéri. Ezt bizonyos ételekkel én is meg tudom tenni, van fagyasztónk, és ott tárolunk olyan ételekhez alapanyagot, amit otthon nem minden nap főz az ember.- Mennyi ideig dolgozott Hol­landiában?- Előbb úgy volt, hogy egy évig maradok, de fél év után ha­zajöttem, kellett a segítség ehhez a vállalkozáshoz, nekifogtunk a Csücsöknek. Régebben volt ez kocsma is, mészoltó telep is, la­kóház is. Nem tószegi volt a tu­lajdonos, de kinyomoztuk, hogy hol lakik, és megvettük tőle az épületet... Minden csupa gaz sze­mét volt itt, előbb nagytakarítást végeztünk, elégettük a gazt, ki­ütöttük a lakóházzá alakításkor felhúzott közfalakat, tataroztuk az egészet. Lapátoltam én is a ce­mentet, hordtam a téglát, de sokat segített a család, a munkatársak, ismerősök. Közművesíteni is kel­lett, mert még a víz sem volt be­vezetve. Aztán meszelés, festés, díszítés, bebútorozás. Hoztam Hollandiából mikrohullámú sütőt, habverőgépet és egyebeket, és beszereztünk egy igen értékes sü­tőkemencét... Még díszítő élősö­vényt is ültettünk, sajnos azt köz­ben tönkretették.- Két és fél hónap után meg le­het-e ítélni, mennyire sikeres ez a vállalkozás?- Egyelőre úgy tűnik, sikeres. Persze, nekünk is sokat kell még fejlődnünk, de egyszerre, egy év alatt mindent nem lehet. Jövőre szeretnénk rendezni az épület kö­rüli parkot, kerthelyiséget is nyit­nánk a csárda körül, talán még az épületet is tudnánk bővíteni. A je­lenlegi két helyiségben negyven­ötven embert tudunk vendégül látni, ez például, zártkörű rendez­vényekre is ideális lehet egy kö­zepes nagyságú társaságnak.- Vőlegénye van?- Nincs. Még jelölt sincs.- Pedig talán jól jönne, ha be­társulna valaki a családi csárdá­ba...- Lehet, mert a segítség elkel. De ilyen komoly szándékaim egyelőre nincsenek. M.H.L. Pincérnők bugyiban Sexy bár nyílt a cserkeszőlői Turzó panzióban, és erotikus masszázst is igénybe lehet venni. Amikor legutóbb - jó fél évvel ezelőtt - arra jártam, még híre- hamva se volt a szexi-szolgáltatá­soknak, akkor csupán a tulajdo­nos terveiben szerepelt. Emlék­szem, Turzó Imre nagyon várta a nyarat, a szezont, hátha az több vendéget csalogat ide. Fontos a forgalom, hiszen a magánvállal­kozásban épült panziót bankhitel terheli. Hát ez a szezon aztán... Elmúlt a nyár, időszerű a kér­dés; milyen volt a szezon?- Hát ha ez volt a szezon, akkor inkább a tél, - fogalmazza meg Turzó Imre elégedetlenségét. - Cserkeszőlőre ezen a nyáron fele annyi turista érkezett, mint ta­valy. Én engedtem az áraimból, és műsorokat is szerveztem, még­se volt telt ház a panzió tíz szobá­jában. A magyaroknak nincs elég pénzük hogy nyaraljanak, a kül­földieknek is drága már ez az or­szág, inkább máshová mennek ennyi pénzért. Aki pedig mégis hozzánk jön, az inkább kemping­ben keres szállást.- A helyiekre se lehet számíta­ni? Hiszen a panziónak ízléses, kulturált étterme van.- A harmadosztályú kocsma, ahová gumicsizmában is be lehet menni, jobban megél... Ide csak kulturáltan öltö­zött embereket várunk és enge­dünk be. A hely színvonalából nem engedek. Ez nem lesz kocsma.- Gondolom, a szexi-szolgáltat ásókat is azért vezették be, hogy újabb bevételhez jussanak, illetve, hogy a pénze­sebb vendégeket idecsalogassák.- Egy hónapja kínáljuk ezeket a lehetőségeket. A Sexy bár helyén korábban disz­kóbár volt - sok gonddal. A fiatalok megrongálták a berendezést, a székeket, és a fo­gyasztás is kevés volt.- És mi van a Sexy bárban?- Ide pénzesebb emberek jön­nek. A generáció is más. A disz­kó a tizenéveseké, a Sexy közön­sége harmincéves és annál idő­sebb.- Mitől szexi ez a bár?- Topless kiszolgálás van és hétvégén műsor is: erotikus tán­cok. A kozmetikus házhoz jön Két hölgy ül velünk szemben, egy szőke és egy vörösbama. A szőkét nevezzük Ritának, a mási­kat Szilviának. Szilvia bemutatja, hogyan történik a topless felszol­gálás; fekete fürdődresszhez ha­sonló ruha van rajta, amelynek csipkézett része látszani engedi a mellét. Hozzá fekete - vörös vi­rággal díszített -harisnyát visel, természetesen harisnyatartóval.- Vagy így szolgálunk fel vagy pedig félmeztelenül - egy szál bu­gyiban.- A vendégek nem érnek magá­hoz? Nem élnek vissza a helyzet­tel?- Egy felöltözött pincémővel inkább szemtelenkednek - szól közbe a tulajdonos. - De itt le van vetkőzve a hölgy - látja, hogy mi­lyen, minek csipkedje?- És mi történik, ha valaki ero­tikus masszázst rendel? Szilvia:- Negyven percig masszírozza a férfit az általa választott hölgy. Természetesen az erogén zóná- kat^anyakat, a kart, a hátat, a fe­neket,.. Háromezer-ötszáz forint­ba kerül. Előre megmondjuk, hogy ezért mit kap, nehogy vala­ki tévedésbe essék, és mást vár­jon a pénzéért.- No de még­is... ha valaki­nek az erogén zónáit masszí­rozzák, az ese­tek többségé­ben máshoz is lesz kedve. Mi történik ilyen­kor?- Ha köl­csönös a szim­pátia, megbe­széljük a dol­got... ,- És mond­ják, hogyan le­het elsajátítani az erotikus masszázst? Ta­nítják ezt vala­hol?- Ez ösztö­nös dolog. Ta­lálékonyság kérdése is. A lányok átadják egymásnak a tapasztalatai­kat. De a ven­dégek is sokat segítenek, meg­mondják, hol, hogyan masszíroz­zuk őket.- Az emberek többsége általá­ban azért jön, mert gyöngédségre vágyik - mondja Turzó Imre. - És ezt a gyöngédséget otthon nem kapja meg. Ismét a lányokhoz fordulok:- Önök hogyan vállalták el ezt a munkát? Szilvia:- Én hirdetésre jelentkeztem. Egyébként felszolgáló vagyok. Rita:- Én ismerősök révén jutottam el ide...Egy játékkészítő maszek­nál dolgozom.- És miért vállalták el a ma- százst? Szilvia:- Kíváncsiságból... meg hát a pénzért is.- Jól lehet keresni?- Hát többet keresnek, mint egy gyári munkás - így a tulajdonos.- Hogyan telik egy napjuk? Hogyan élnek itt?- Délelőtt tíz-tizenegy óra kö­rül kelünk fel. Utána a külsőnkkel foglalkozunk. Szolárium, szauna. A kozmetikus és a fodrász ház­hoz jön. Tévézünk, videózunk, vagy pihenünk a szobában. Este a Sexy bárban szolgálunk fel. Az erotikus masszázsra általában éj­jel kettőig van igény. Aztán le­fekszünk aludni. A lányok - tudom meg a tulaj­donostól - egy-két hétre vállalják ezt az alkalmi munkát. A panzió­ban hétköznapokon általában há­rom lány van, hétvégén - amikor műsort is adnak - nyolc-tíz. Pest­ről jönnek. Bátortalan hölgyek- Hogyan választják őket? A “felvételi vizsga" ?..- Természetesen sokat számít a külső. Jól nézzen ki, csinos le­gyen, ápolt, tiszta, kulturált, egészséges. A felvétel bikiniben történik, hiszen meg kell nézni a lány testét is. Lehet, hogy valaki ruhában remekül fest, a teste meg tele van sebhelyekkel.- Van-e “korhatár" ?- Huszonnyolc évesnél semmi­képp nem lehet idősebb. De álta­lában 18-24 éves lányok jönnek. Elmondhatom magamról, hogy jó emberismerő vagyok, egy beszél getésben ki tudom szűrni, hogy k alkalmas, ki nem... Nem szabad hogy a lány buta legyen, hiszen < férfiakkal társalogni is kell. Nen lehet pletykás, fecsegő, hiszel szolgáltatásainkhoz a diszkrécit is hozzátartozik.- És ha valaki meggondol magát? Egy-két masszázs utál azt mondja, hogy köszönöm, di nem folytatom?- Volt má olyan, aki meg gondolta magát.. Az hazamegy, é jön egy másik.- Úgy tudom hogy nemcsai férfiak jöhetnei erotikus masz százsra, haner, nők is.-Megbeszélt időpontra Peströ hozunk fiút. Te lefonon érdek lődtek már höl gyek, de bátoi ságuk még nen volt eljönni A hölgyekté foglalót kérünk vagyis az össze; egy részét meg kell előlegezniük mert ők megbízhatatlanabb ven dégek. Meggondolhatják magú kát.- Hogy a férfiak közül ki igénylik a masszázst, az nyilván való. Akiknek van rá pénze, és va lami exkluzívra vágynak. Mi gondol, a nők közül kik fognak el jönni? A csúnyák? Vagy a maga nyosak?- Ezt nem lehet tudni. De úg gondolom, hogy férjesek is.- Mondja, hogyan "veszi be magukat a környék? Hiszen Csei keszőli5 mégiscsak falu.- Sokszor följelentenek a te nácsnál. Már akkor is, ha más ke csival járok, mint eddig. Nem új jal, csupán mással. Nemrég épi tettem egy betonutat a panzi előtt, hogy legalább itt normáli úton közlekedjenek az autósol Mert látta, ahogy jöttek, hogy eg homokos dűlőn lehet idejutni, i betonutat le akarja zárni a tanác: mert a szomszédokat állítólag zi varja az autózúgás. Akkor pedig vendégeimnek még hosszabb he mokos úton kell zötykölődniül amíg ideérnek. Ülünk az étteremben. Két fai memadrágos lány jön be. Leü nek egy asztalhoz, a tulajdonol keresik. Turzó Imre komoly art cal lép hozzájuk. A két lány nt hány perc múlva távozik. A tula donos visszaül hozzánk.- Csúnyák voltak - sommázza.- Ök is “masszőrnek" jelen keztek?- Persze.- Mondja, arra gondolt má hogy nyilvánosházat üzemelte: sen?- Ha a törvény megengedi, < lesz rá kereslet, akkor arra is vá lalkozom. Paulina Év Fotó: Tarpai Zoltá A csárdáskirálynő Befejezéshez közeledik Jászapátin a római katolikus parókia építése. Az épület terveit Makovecz Imre csoportja készítette, a kivitelezésre pedig a helyi Velemi Endre Tsz építőrészlege vállalkozott. Az építkezéshez szükséges pénzösszeget a hívők adományaiból gyűjtötték össze, de sok társadalmi munkával is hozzájárultak a mielőbbi befejezéshez. Képünkön a parókia nagytermének belső szerelése. Fotó: Illyés

Next

/
Oldalképek
Tartalom