Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-13 / 134. szám
4 Néplap 1990. SZEPTEMBER 13. A szerkesztőség postájából Tigris kaszinó és az elsősök Ez év tavaszán született meg az a gondolat, hogy eladják a kisújszállási Vörösmarty iskolát, mely egytantermes, városszéli, régi épület. (A környéken lakó elsősök jártak ide.) Az elképzelés szerint a 700-800 méterre lévő, úgynevezett Tigris kaszinóban kezdtek volna az idei elsősök, ám az ügyben egész nyáron nem történt semmi. Augusztus 27-én fogtak hozzá a költözködéshez, s az iskola felszerelését (padok, szekrények, táblák, szemléltető eszközök stb.) átvitték a “Tigrisbe”, az ottani székeket, asztalokat pedig az iskolába. Ettől a naptól kezdve - ha szülőkkel találkoztam, azt mondtam, most már biztos, hogy az új helyen kezdjük a tanítást. A takarítónéni három nap alatt rendbe hozott mindent. Ebben az épületben, egy kis irodahelyiségben működik a városi MDF, s a leendő tanteremben tartották volna taggyűléseiket. Azonban gyorsan rájöttek, hogy az elsősöknek szánt padokban nem fémek el a felnőttek, ezért augusztus 29- én visszavitték a székeket, mivel az MDF-tagoknak másnap este már szükségük volt rá. Az ügy közelről érintett, mert én lennék az, aki huszonnyolc kis elsőst várt ide, s szerettem volna feldíszíteni a tantermet, elhelyezni a szemléltető eszközöket. Szomorúan állapítottam meg, hogy ami törékeny volt, a hétfői költözködéskor összetört. Ám pénteken reggel ért a “hidegzuhany”: a régi iskola marad, vissza az egészet! A festők egész nap dolgoztak, néhány szülő segített a takarításban, így szombaton visszapakolhattuk a hétfőn “megszellőztetett” bútorokat, tartozékokat, és vasárnap fejeztük be a munkát. Nem tudom, hogy a szóban forgó hercehurcának ki vagy kik voltak az értelmi szerzői, de állítólag azért költöztünk vissza, mert a munkahelyeken és az iskolákban nem működhet semmiféle párt. No de erre a tanévkezdés előtti napokban jöttek rá? S az, hogy a ‘Tigrisben” nincs megfelelő udvar a gyerekek számára, senkit nem érdekelt? Ezek után azzal zárom soraimat, hogy délelőttönként - az elsős kisgyerekek társaságában - bárki megtalálhat a Vörösmarty iskolában, de ha mégsem, keressenek a Tigris kaszinóban, hátha “valakinek” megint eszébe jut, hogy mégis költözzünk oda. Kovácsné Eckert Anikó Kisújszállás Egyéni vélemény volt Nem mindegy, “milyen nyúl kerül a szatyorba" - Vélemények a választásról cím alatt (augusztus 25.) megszólaltattuk a jászalsó- szentgyörgyi Szabó Józsefet is, aki a Szikra Miibútor és Faipari Kisszövetkezet villanyszerelője. Többek között elmondta, hogy náluk a Kisgazdapárt, az MDF és az SZDSZ közös polgármesterjelöltei indít. Nevéről, kilétéről nem szólt. Megemlítette, hogy személy szerint Maczkó Sándor állatorvost Járná legszívesebben a polgármesteri székben. E megjegyzésére az MDF és SZDSZ jászalsószentgyörgyi szervezete nevében Baranyi Kálmán és Kátay István szóvivők levelet juttattak el hozzánk - a “téves, rosszindulatú, hamis információ" helyesbítését kérve. Véleményük szerint a független kisgazdapárti Szabó József kijelentése félrevezető, mivel a helyi MDF és SZDSZ - közös megállapodással - Gajdosné Röch Klárát, a helyi termelőszövetkezet agrártudományi egyetemet végzett dolgozóját indítja, és támogatja polgármesterjelöltnek. A szóban forgó írásunkban egyéni véleményeket közvetítettünk, melyeket tiszteletben tartunk - köztük Szabó Józsefét is. Nincs mit helyesbítenünk, a polgármesterjelölt személyére vonatkozó tájékoztatásuknak viszont szívesen helyt adtunk. (A szerk.) Traktorosok pihenője. Felvételünk a kunhegyest határban készült. (Fotó: Mészáros) A kaméleon és az MDF sítsam: amikor ez a “belépés” történt, az MDF még nem létezett. 1988-ban Lakitelken, majd a Jurta Színházban együtt kaméleonkod- tam Lezsák Sándorral, Király Zoltánnal, Bihari Mihállyal, Lengyel Lászlóval és a többiekkel egy gyönyörű, ígéretes mozgalom bölcsőjénél. Szomorú, hogy ezek a tiszta és lelkes emberek azóta egymást püfölik a parlamentben, és a mozgalom körül gombamód szaporodó, úgymond “tiszta múltú ellenállók”, “antikommunista” könyöklők és habzó szájú törtetők a mozgalom erkölcsi tőkéjét a hatalom megragadására használják fel. A levélíró felrója, hogy egyszer úgy nyilatkoztam: noha az MDF tagja vagyok, az SZDSZ gazdasági programja jobban tetszik. Hadd idézzek az MDF lakitelki nyilatkozatából:"... a mozgalom... adjon fórumot és nyilvánosságot a gyűlölködéstől, a politikai szélsőségektől mentes különféle nézeteknek és gondolatoknak...” A mozgalmat tehát nem szemellenzős, bigott szerzetesek alapították, hanem szabadon gondolkodó, önálló véleményre jogosult polgárok. Az időközben párttá alakult szervezet azóta is többször leszögezte - néhány napja Antall József miniszterelnök -, hogy nem ideológiapárt, hanem programpárt. Tagjaitól nem követelhet kritikát- lan hajbókolást és szüntelen dicsérő zsolozsmákat. Ezt az alapelvet jó lenne újratanulni minden rendű és rangú kardforgatónak. A levélíró felrója: azt állítottam, hogy a képviselőválasztás nem volt tudatos, aztán egy gusztustalan csúsztatással megvádol, hogy ostobának nézem a tiszaföldvári embereket. A két dolog összekapcsolása nem más, mint egy logikai és etikai bukfenc. Az állítás első fele ugyanis igaz: az összemosódott, átfedésektől terhelt, sokszor A parlamentbe került képviselők területi delegálásáról, a parlamenti munkamódszerről, arról, hogy a képviselő térben, időben, anyagilag elszakad az általa képviselt területtől stb., az ország minden polgárát érintő témáról írtam az Új Néplap július 12-i számában. Véleményem kifejtésekor a jobbító szándék vezérelt. Az, hogy szólásra ingereltem másokat, azért jó, mert úgy gondolom, a közös vélemény kialakítása csak vitában születhet meg. Sajnálom, hogy Halász István képviselő 44 soros válaszában (Julius 19.) csupán 4 sorban foglakozott - érintőlegesen - az országos jelentőségű felvetés megválaszolásával. Kis Zoltán dr. képviselő pedig 120 sorban reagált az írásomra, és a konkrét kérdésre adandó konkrét válasz nála sem éri el a 10 százalékot. A “hiteles” és a zavaros, ellentmondásos programok között nehéz volt eligazodni. Ezen a mégoly lelkes agitáció sem. tudott számottevően segíteni. Az azóta eltelt idő pedig könyörtelenül igazolta: a nem kellően kiérlelt gondolatok és tervek megvalósítása enyhén szólva döcög, a zűrzavar napról napra nő és a társadalom - bármilyen keserves is ezt beismerni - bizony szomorúbb lett. A tiszaföldvári embereket pedig ne tőlem védje meg Nagy Zoltánná. Közéleti tevékenységem az elmúlt években a széles nyilvánosság előtt zajlott, bármit letagadni, vagy szégyenkezni nincs okom. Aki figyelte a parlamenti munkámat, és olvasott újságot, jól tudja, hogy rólam mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy “lelkes és elvhű tagja volt az MSZMP-nek”. Szerettem és mindmáig szeretem a nyílt, kemény harcot és megvetem azokat, akik a megfelelő pillanatban előóvakodnak párnázott rejtekhelyükből, és nagy diadalüvöltéssel a döglött oroszlánba rugdosnak. Végezetül még két megjegyzést az ígéretes rendszerváltás korszakában született tiszaföldvári MDF- határozathoz: 1. Ezt, az immáron közkincssé vált stilisztikai gyöngyszemet tanárok fogalmazták és írták alá! Inkább nem fűzök hozzá megjegyzést! 2. Egy valós vagy vélt hatalomhoz görcsösen ragaszkodó szűk csoport szabályosan soha meg nem választott “bizottsága” kizáró határozatot hoz anélkül, hogy az érdekeltet meghallgatná. A szervezet tagságát a kész határozatról tájékoztatják. Kész! Úgy látszik, mégiscsak a bolsevista módszerekkel vezethetünk a leghatékonyabban! Legfeljebb a pirost átfestjük fehérre! Király Ferenc “nagyobb bizalmat élvező” képviselőktől azt hiszem, ez igen kevés. Feltűnő, hogy mindkettőben kemény figyelmeztetés van: 1. “ne próbálkozzon a munkásérdekvédelem élharcosaként sikert elérni; 2. ”a tömegek nevébe ne buzdítson proletár összefogásra a hatalom ellen." Úgy tudom, a demokráciában szabad tisztességesen élni a nyilvánosság adta eszközökkel. Az elmúlt rendszer pocskondiá- zása, a figyelmeztetések osztogatása a hitelességhez, a nagyobb bizalomhoz már kevés. Mindannyiunk elé kellene végre tárni azt az utat, amelyet bizalommal végigjárhatunk, és amelyen nem lesz félelem, munkanélküliség, áremelkedés, amelyen gazdagabbak leszünk anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Dr. Jánosi Gábor A takarmány árát is közöljük Tóth Imre törökszentmiklósi olvasónk vetette föl: jó lenne, ha a szombatonként megjelenő Piaci szemlénkben - a baromfi, a tojás és zöldségfélék mellett - a takarmány, szemestermény árának alakulásáról is tájékoztatnánk az állattartókat, kistermelőket. Minthogy az információ megszerzésének semmi akadálya,a legközelebbi piaci helyzetképet már ennek megfelelően állítjuk össze. Javaslatát köszönjük. (A szerk.) Hozzászólás cikkeinkhez Imitt-amott sántít a megállapítás Határozatot hozott az MDF tiszaföldvári szervezete, melynek tárgya a párttagsági viszony megszüntetése volt - a következő szöveggel: “A tiszaföldvári MDF szervezet Etikai Bizottsága Dr.Ki- rály Ferencet a mai napon kizárta. Indoklás: A nevezett jún.28-i gyűlésünkön kijelentette: Nem tekinti többé MDF tagnak magát. Ezt többször is megismételte. A Néplap 1990. aug.8-i számában a helyi szervezetet befeketítette és az MDF hitelét rontotta valótlan állításaival. Tiszaföldvár, 1990.aug.27. - Molnár Istvánná, Szöllősi Jánosné Et.Biz.tagja, Nagy Zoltán Et.Biz.elnök.” Az Új Néplap augusztus 30-i számában Nagy Zoltánná tollából megjelent egy dolgozat, “Kaméleon az MDF-ben?” címmel. Ebben a szerző - a szokatlan szellemi erőfeszítéstől bő verítékben úszva - összeállítja a bűnlistámat, ami a helyi MDF-szervezet uralkodó elitjét erre a radikális lépésre kényszerítette. A levél állításai szándékos félremagyarázásokból, durva csúsztatásokból, a politikai és általános kultúra hiányaiból eredő félreértésekből és jó adag személyeskedő rosszindulatból álltak össze. Ha az ember az utcán egy ilyen produktumot lát, félre lép és kikerüli, de úgy gondolom, hogy vannak az ügynek általános és nagyon nyugtalanító elemei, amelyekkel érdemes foglalkozni. A levélíró felrója nekem, hogy jó szimattól vezérelve, idejében beléptem az MDF-be. Hadd pontoNem kis meglepetéssel olvastam a “Mire épülhet kis falvaink- ban az önkormányzat?” című, az Új Néplap ugusztus 28-i számában közölt írást, mely egy sorozat befejező része volt. Hogy miért lepődtem meg? Olyasmiről is ír benne Szabó László, a cikk szerzője, amiről a személyes beszélgetésünk során szó sem volt. Idézek: “A jelenleg tanácsnál dolgozók (elnök, titkár, beosztottak) mindenütt nagy szakértelemről tettek bizonyságot, ismerték községüket, s immár - megszűnvén a pártállam nyomása, az állandó félelem és presszió - nem kellett papírokkal igazolnunk, kik-mik vagyunk. Szabadon, felszabadultan szóltak, érveltek, tájékoztattak, s kiderült, hogy az elA tárgyalóteremből Biztonságérzetüket növelte a balta A vádlottak padján elszántan próbálták elhitetni, hogy azon a napon - este kilenc óra után - a baltát azért vitték magukkal, mert kölcsönkérték, és éppen vissza akarták adni. Az esti portya során azonban messze elkerülték a balta állítólagos gazdájának a házát, de útba ejtették a tanácsházát, ahová betörtek. Mindez azt sejtette, hogy a védekezésre, de a támadásra is alkalmas szerszámot azért vitték magukkal, mert arra gondolhattak: jó ha kéznél van. Abaltás ember egyike Oláh István, Jászapáti, Ilona út 11. szám alatti lakos. Az aránylag fiatal, még csak 38 éves Oláh már többször volt büntetve. Legutóbbi büntetése - 3 év 6 hónap fegyház volt, s mint többszörös visszaeső, lopás bűntette miatt kapta - az elmúlt év október 15-én telt le. A szabad életet nem sokra becsülte, mert szabadulása után két hónappal újabb bűn- cselekményt követett el. Ráadásul úgy, hogy bűntársnak fiatalkorú fiát választotta. Oláh István tavaly december 21-én, az esti órákban indult el fiával, O.G-val városnézőbe. A kölcsönkapott baltát a gondos apa javaslatára vitték magukkal, de hogy múlt időszak jó szakembereket, hivatalnokokat nevelt, csak a félelem, nyomás, állandó gyanú és fenyegetettség vétetett fel velük személytelen magatartást, álarcot.” Szeretném megkérdezni, hogy e megállapításait mire alapozta? Örményesen a tanácselnökkel és velem először találkozott, s nem tartom valószínűnek, hogy a kuncsor- bai dolgozókkal már korábban is beszélt, hiszen egy részük csak az önállóvá válás óta tevékenykedik a tanácsnál. Mihez képest állapította meg, az útba eső tanácsházára törjenek be, mert majd csak akad valami elvinni való, már a fia ötlete volt. Átugrottak a kerítésen, betörték az udvari üvegajtót és máris az épületben voltak. Jól jött a balta, mert még három ajtót kellett “kinyitniuk”, de a szekrények feltörésénél is hasznos szerszámnak bizonyult. Nagy bánatukra azonban csak értéktelen papírokat, aktákkal megtömött dossziékat találtak, amit mérgükben szanaszét szórtak. Nem adták fel, kutatták, keresték a vaskazettát, amiben egy kis pénzt sejtettek, és talán elő is került volna, ha a rendőrjárőr nem éri tetten őket. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Oláh István és társa ügyében. A felelőtlen apát lopás kísérletének bűntette és kiskorú veszélyeztetése miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év börtön- büntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A fiatalkorú O.G. büntetése 2 év próbára bocsátás és a pártfogói felügyelet elrendelése. Az ítélet jogerős.- ésal hogy mi a pártállam nyomása, az állandó félelem alól felszabadulva voltunk közvetlenek és segítőkészek? Lehet, hogy eddig is ilyenek voltunk, csak Ön nem ismert bennünket. Véleményem szerint semmi szükség a “hatásvadász” szövegre, főként arra, hogy település- neveket emleget, mely alapján az államigazgatási dolgozók szűkebb csoportjára vonatkoztathatja az olvasó. Kudelka Éva gazdálkodási előadó Örményes Vám- és devizaszabály Vámon veszett autók A magyarországi hiánygazdálkodás egyik legjellemzőbb mutatója az autópiac beszűkülése. Eddig is hosszú várakozási idő után lehetett állami vállalattól új gépkocsit vásárolni, de az utóbbi időben bekövetkezett politikai változások miatt még az eddigi beszerzési források is elapadnak, illetve ezután a legtöbb ország csak kemény valutáért lesz hajlandó gépkocsit szállítani. Ennek egyenes következménye, hogy az árak a csillagos égig emelkednek. így természetes, hogy újabban külföldről elsősorban gépkocsit hoznak a devizaszámla-tulajdonosok. A vámjog szabályairól szóló, többször módosított 39/1976.(XI. 10.) PM-KkM. együttes rendelet felsorolja azokat az eseteket is, amikor vámmentesség vehető igénybe. így például vámmentes a mozgáskorlátozottak részére érkező, a 2500-3000 köbcentit meg nem haladó benzinvagy dieselüzemű személygépkocsi, valamint mikrobusz - ha a jogosultságot a lakóhely szerint illetékes megyei (fővárosi) tanács szakigazgatási szerve igazolja. Ám ezt a lehetőséget - a kiskapu megkerülésével - sokan próbálják kihasználni. Mégpedig oly módon, hogy a vámmentességre jogosult mozgáskorlátozottal állapodnak meg, nevére hozzák be a kocsit, s amiért a nevét adja az ügyhöz, általában 50 ezer forintot fizetnek. Közben így gondolkodnak: a vámmentesen behozott autó 3 évig nem adható el, de azt már senki nem ellenőrzi, hogy ténylegesen ki használja; a 3 év letelte után egy fiktív ajándékozási vagy adásvételi szerződéssel hivatalosan is a tulajdonukba kerül; az átíratási illeték viszont jóval kevesebb, mint a vám összege. Az ilyen esetben csempészet vétségéről van szó, hiszen a vámfizetésre kötelezett hamis árunyilatkozatot adott, megtévesztette a vámhivatalt. Meg kell említeni, hogy a bűncselekményt az követi el, aki a vámmentességre vonatkozóan valótlan nyilatkozatot tesz a vámhivatal előtt. Álljon itt erre egy érdekes eset: a félj intézte az “üzletet”, ő egyezett meg a mozgás- korlátozottal, és hozta be az országba a személygépkocsit, ám a vámhivatalba a feleségét küldte, hogy intézze el a formaságokat. A feleség adott valótlan nyilatkozatot, így ellene indult büntetőeljárás, melynek súlyos következménye, hogy a csempészet vétségére kiszabott büntetés mellett a gépkocsit is elkobozzák. Tehát óvakodjunk a csábítástól, mert a vámon könnyen elveszítjük, amit a réven nyerhetünk.- Bence Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Hitelesség és bizalom
