Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-09 / 105. szám
1990. AUGUSZTUS 9. Néplap A tudomány világa Befogott napsugarak A Nap éltető melege szakadatlanul árad a Földre, és az emberiség eközben energiagondokkal küzd. Mi sem kézenfekvőbb tehát, mint megragadni a Nap energiáját. Ezt teszi a strandon napozó ember, a nagyítóüveggel papírlapot gyújtó gyerek is. Az elmúlt századok során változó érdeklődés mutatkozott a Nap energiája iránt, de mindig csak járulékos szerepe volt az egyéb energiaforrások mellett, elsősorban azért, mert az energia koncentrálása nem könnyű technikai feladat. Fazekasok napon szántották a kiformált tárgyakat, mások a napmeleggel sót pároltak le a tengervízből, s ha igaz, Arkhimédész hatalmas tükrökkel gyújtotta fel a Szürakuzára támadó római hajóhadat. A Földre érkező napenergia mennyisége valóban hatalmas, az emberiség jelenlegi energia- igényének kielégítésére a tized- része is elegendő lenne. Játsz- szunk a számokkal: egy magyar- országnyi aktív napenergia-felvevő felület elegendő lenne az egész világ ellátására. Ha... és itt bizony számos ellenérv és nehézség sorolható fel a napenergia energetikai alkalmazhatóságával kapcsolatban. Az egyik igen komoly gond, hogy a napsugárzás mértéke ingadozó, nagy mértékben változik a földrajzi, időjárási viszonyokkal, és messzemenően nem áll összhangban az egyes országok energiaigényével. Vagyis a napsugárgyűjtés mellett feltétlenül gondoskodni kell az energia rö- videbb-hosszabb idejű tárolásáról is. A másik nehézséget az jelenti, hogy a Föld felszínén kicsi a napsugárzás energiasűrűsége: a méresékelt övben négyzetméterenként átlagosan csak 130- 150 watt, és a trópusokon sem több 300-500 wattnál. Ez azt jelenti, hogy egy vasaló és egy hajszárító együttes használatához szükséges 1 kilowatt teljesítmény 10-15 négyzetméterről gyűthető össze. Mégis, a prognózisok szerint néhány évtized múlva az energiaellátás esetleg 20-25 százalékát napenergia biztosítja. A fejlett országok nagy anyagi ráfordítással keresik a gyakorlati megvalósítás lehetőségét. Még az olyan, napfényben szegényebb országok, mint Dánia, Svédország is jó befektetésnek tartja a kutatásra fordított sok tízmillió dollárt. Kézenfekvő lenne a közvetlen energiaátalakítás fényből mindjárt elektromossággá. Ilyen közvetlen energiaátalakítók a napelemek. Sajnos ezek ára még meglehetősen borsos, kilowattonként ezer dollárra tehető. De ezt érdemes összehasonlítani azzal, hogy 1972-ben a Skylab űrállomás napelemes energia- forrása még kilowattonként 300 ezer dollárba került! A jó hatásfokú (10-20 százalék), de drága alapanyagú napelemek helyett rosszabb hatásfokú, de olcsón előállítható polikristályos szilícium alapú cellák, bevezetése hozhat majd jelentősebb áttörést. Kőkorszaki szobor 1868-ban az észak-spanyolországi Santander közelében nagy kiterjedésű barlangot fedeztek fel, az Altamira-barlangot, amelyben rendkívül érdekes falfestményeket találtak. Sokáig vitatták a festmények eredetét, míg 1902-ben eldőlt a tudományos vita: a festményeket a kőkorszaki ember festette. Időközben Franciaországban és Spanyolországban más barlangokból is kerültek elő falfestmények, faragott kőszobrocskák, agyagfigurák és díszített kőszerszámok ugyanebből a korból. Európából és Ázsiából máig több mint tízezer kőkorszakbeli művészeti emlék került elő. A lelőhelyek többsége Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Portugália, a Szovjetunió és Mongólia területén van. Ezeket a rajzokat, festményeket és szobrokat vizsgálva megállapították, hogy tartalmukban, felfogásukban és technikájukban nagyon változatosak. Mai ismereteink szerint tízezer, de lehet, hogy negyvezezef évesek ezek a műalkotások, amelyeket különböző tudományágak szempontjából vizsgáltak meg. Például francia zoológusok a falfestményeken ábrázolt ősállatok különféle formaváltozataiból a szarvasmarha háziállattá válásának folyamatát igyekeznek felfedni. NSZK-beli vegyészek a kőkori festmények festékanyagának elemzésével a kémiai tecnnoiogia tegeiso tepéseire kívánnak fényt deríteni. A legérdekesebb e műalkotásoknak a művészet oldaláról való megközelítése, hiszen az ember esztétikai felfogása mindenkor tükrözi a saját korát. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a mai művészetnek a ma emberére gyakorolt benyomása - igaz, nagyon gyengén - azt a varázslatszerű hatást tükrözi, amely az őskori embert megragadta, ha a festett képeket nézte. Ismét mások a kőkorszak művészete mögött valamiféle isteni kinyilatkozásnak a tényét sejtik, amely - úgymond - az akkori embert művészi alkotásra ihlette, sőt vannak, akik ezeket a képeket és szobrocskákat valamilyen ősi egyistenhit bizonyítékának tekintik. Mindebben azonban nyilvánvalóan sok a túlzás és a tévedés. Ha e régi műalkotások egy része számunkra érthetetlen, annak az a legfőbb oka, hogy többnyire töredékes maradványokról van szó, olyan képekről, szobrokról, amelyeknek nagyobbik fele hiányzik. A századforduló táján az a felfogás terjedt el, hogy e műalkotások egy részével a valóságot igyekeztek ábrázolni, más részük pedig a képzelet szüleménye. Francia kutatók a kőkori művészet fejlődését a gyermek- rajzok természetes fejlődési folyamatával próbálják párhuzamba állítani: a gyermek is először a valóságban megismert tárgyakat vagy eseményeket ábrázolja, és csak később rajzol képzeletből. A kőkori ember határozottan fejlett művészete körülbelül tízezer évvel ezelőtt véglegesen megszűnt. Erre is többféle elmélet van, de az biztos, hogy ösz- szefügghet az életforma megváltozásával. Dél-Európában ez időben pontosan egybeesik a földművelés megjelenésével. Képünkön: a kőkorszakból származó 38 centiméteres szobrot találtak Jugoszláviában. A gyilkos légy támadása A Karib-tenger térségében él egy félelmetes parazita, egy gyilkos légy, amely kissé nagyobb, mint a közönséges házilégy, teste kékeszöld, szeme narancsszínű. Virágnektárral táplálkozó, ártalmatlannak látszó állat, utódokat azonban csak más életek elpusztításával tud létrehozni. Nősténye három-négy naponként maximum 400 petét rak. A friss vértől vagy nyiroknedvektől csábítva emberen és állaton keresi a külső sebeket, rovarcsípést, karmolást, harapást vagy a nyálkahártya rejtett sérüléseit a Tengerek vándorai, a jéghegyek Ismeretes, hogy a tengervíz sótartalma elég nagy, ezért nem nulla fokon fagy meg. Nagyobb hidegben azonban a tengervíz is megfagyhat, de mielőtt a fagyás beállna, a tengervízből a só nagyobb része kicsapódik. A tengeri jég kezdetben különálló táblákból álló jégmezőkben jelentkezik, és az áramlásokkal úszik, ez az uszadékjég. A hatalmas területet elborító uszadékjég tábláinak összefagyásából keletkezik a jégtakaró. Tél végére egyes tengereken 3-3,5 méter vastagságú ajég, de hófelhalmozódással, a felszínre való ráfagyással 4-5 méterre hízhat. A jégnyomással egymásra tolt jégtáblák 10 méteres vastagságot is elérhetnek. A tenger felszínén keletkezett jégen kívül sok édesvízi eredetű jég is bejut a sarki tengerekbe. Behordják a folyók, főként az északi sarkvidéken, Szibériában. Sokkal nagyobb mennyiségű édesvízi jeget termelnek a sarkvidéki gleccserek. A tengerbe nyúló gleccserekből töredeznek le a magas szélességek félelmetes vándorai, a jéghegyek. Ajég- hegyeknek az északi szélességeken Grönland, délen az Antarktisz a legnagyobb termelője. A jéghegyek a tengerbe nyúlóglecs- cserek sokszor igen meredek és magas homlokfaláról töredeznek le, amikor a víz felhajtó ereje nagyobbra nő a vízbe nyúló jég szilárdságánál. A letöredezést boijadzásnak nevezik. A rendesen szűkebb, fjordos öblökben a jéghegyek leszakadása nagy hullámveréssel jár. Ezért telepednek az eszkimók a vízszinttől bizonyos távolságra és magasságra. A jéghegyek télen és nyáron egyaránt borjadzanak, de csak a nyári félévben, amikor a fjord nincs már befagyva, úsznak el az áramlással. Az északi sarkvidékről származó jéghegyek, mivel völgyi gleccserekből szakadnak le, erősen csipkézettek, szabálytalan alakúak. Magasságuk 60130 méter, de ez a jéghegynek csak a víz feletti része, és az egész jéghegy magasságának csak körülbelül egynyolcada, mert a többi a víz alatt van. A délsarki jéghegyek viszont tábla alakúak, mert ezek nem völgyi gleccserek, hanem a nagy belföldi jégtakaró töredékei. Friss állapotban meredek falak szegélyezik, a fal magassága 50- 60 métert is elérhet, de a legtöbb alacsonyabb; közepes magasságukat 30 méterre becsülik. Akad olyan délsarki jéghegy, amelyiknek kiterjedése néhány négyzet- kilométer. Amíg a jéghegy a magas szélességekben tartózkodik, különösebb veszedelmet nem jelent. Bajt csak az alacsonyabb szélességeken, a jártabb tengereken okozhat. Ajégyhegyen a hullámzás úgynevezett abráziós peremet váj, maga a jéghegy a melegebb környezet levegőjét lehűtve ködbe burkolódzik, és így ködköpönyegbe burkolva megtörténhet, hogy egy-egy gyorsjárású hajó ráfut a padkára, és a hajó összeütközik a jégheggyel, így járt például 1912. április 15- én éjjel a Titanic óceánjáró, Amerikába vezető első útján. Képünkön: 1989. június 20- án a Maxim Gorkij nevű szovjet utasszállító hajó ütközött jéghegynek, és léket kapott. A sűrű köd okozta baleset következtében személyi sérülés nem történt, a hajó nem süllyedt el. szemen, az orrban. A háziállatokon sebet okoz a nyírás, a tüzes vassal való bélyegzés vagy a he- rélés. A sebekbe rakott petékből csavarhúzó alakú kukacok kelnek ki, amelyek mélyen beeszik magukat az eleven húsba. A seb egyre nagyobb lesz, gyulladásba jön, és további nőstényeket vonz magához. Az áldozat egyre jobban legyengül, és kezelés hiányában többnyire elpusztul. A gyilkos légy eddig soha nem hagyta el szülőföldjét, a Karib-tenger térségét, Dél- és Kö- zép-Amerika országait. Észak felé egészen Texasig nyomult, ahol szerencsére nagyrészt kiirtották. Most azonban - valószínűleg egy marhaszállítmánnyal - átkelt az Atlanti-óceánon. Az elmúlt évben találtak rá első ádozataira Líbiában: marhák, juhok, tevék, kutyák - eddig kétezernél több állat pusztult el. Líbia fővárosa, Tripoli körül már nagy területet megfertőztek ezek a legyek, amelyeket Amerikában is a legveszélyesebb élősdi- ként tartanak számon. A gyilkos légy alig 200 kilométert tud csak repülni, de halászhajókon eljuthat az Óvilágba is: Spanyolországba, Görögországba, Itáliába, ahol az éghajlat még elég meleg a számára. A Szahara sorompóját megkerülve nyugat felé eljuthat Tunéziába, Algériába és Marokkóba, míg keletre terjedve eláraszthatja Egyiptomot, Izraelt, az arab államokat, sőt még Ázsiát is. Ezzel az emberek és haszonállatok milliói kerülnek veszélybe, de a nagyvadállományt is a teljes megsemmisülés fenyegeti. "Ha most nem sikerül ellenőrzés alá vennünk ezt a válságot, akkor soha" - mondja Edouard Souma, a FAO, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének vezérigazgatója. A FAO azonnal elindított egy programot, amelynek során kézikönyveket, videoszalagokat, valamint a sebek kezeléséhez szükséges rovarellenes szereket küldött a fenyegetett országokba. Tanfolyamokat szerveztek, és felszólították az érintett kormányokat, hogy minden gyanús esetet a legpontosabban regisztráljanak. Elsősorban Líbiát és a vele szomszédos országokat fenyegeti az a veszély, hogy a legyek ellenőrzése kicsúszik a kezükből. A katasztrófától való félelmet csak a legyek teljes kiirtása oszlathatja el, és ez csak levegőből történhet. A FAO szakértői szerint minden héten 80-100 millió steril hímet kellene a fertőzött területeken repülőgépről szabadon engedni. Számuknak tíz-húszszo- rosan felül kell múlni a termékeny _hímek számát. Minél magasabb ez a faktor, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a monogám nőstények steril hímekkel fognak párosodni. A nőstények ezután terméketlen petéket raknak, és ezzel a szaporodási ciklus megszakad. Dél-Mexikóban van a világon az egyetlen gyár, amely steril hímeket "állít elő". Kapacitása heti 500 millió rovar. Ezeknek az an- ti-legyeknek a millióit kellene minden héten Líbiába szállítani, ott kisebb repülőgépekre átrakni, és két éven át meghatározott rendszer szerint kibocsátani a fertőzött területek felett. A várható költségeket a FAO 84 millió dollárra beccsüli. A FAO néhány héttel ezelőtt Rómában tájékoztatta az érintett kormányokat és segélyszervezeteket a tervről. A helyzet annyira drámai, hogy az USA kormányzata, amely a mexikói üzem társtulajdonosa, ebben az esetben kész halálos ellensége: Kadhafi Líbiája elleni bojkottját is felfüggeszteni. Hosszas vonakodás után márciusban egyeztek bele a steril legyek Líbia részére történő eladásába, miután többféle biztosítékot kaptak, hogy ez csak a veszélyeztetett embereknek és állatoknak lesz hasznára, de a líbiai rendszer nem kovácsolhat magának belőle politikai előnyöket. "Nincs más választásunk, ki kell irtanunk őket - mondta Brian Hursey FAO-szakértő -, a legyek bármelyik nap áttörhetnek valahol. Ha már elterjedtek, akkor minden késő. Akkor olyan világméretű és állandó problémával kell szembenéznünk, amely még a sáskaveszélynél is nagyobb." Napenergiával hajtott autó. Már gyorsasági világbajnokságot rendeztek az idén az ilyen autóknak Svájcban.
