Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-08 / 104. szám

1990. AUGUSZTUS 8. Néplap Július elsejétől az ipari részleg ki­vált a Szolnok és Vidéke Áfésztől, és Technocoop Kft.-ként üzemel tovább. A kft.-hez tartozik a szolno­ki nyomda, fertőt­lenítő, tüzoltóké- szülék-töltő és -ja­vító, valamint a ti- szavárkonyi pa­pírvágó üzem. (Képünkön) Vár- konyban az ősszel új gépet állítanak üzembe, addig is két műszakban két gépen gyárt­ják a pénztárgép­szalagokat. Fotó: Mészáros A támogatások csökkenésének következményeként Borotvaélen táncol a mezőgazdaság Az idei esztendő valószínűleg a kellemetlen meglepetések éve­ként vonul be a nagyüzemi me­zőgazdaság történelemkönyvé­be. Az évtizedek óta nem tapasz­talt száraz, aszályos időszak és a legutóbbi fergeteges szélvihar után a legújabb csapás az agrár­ágazatra a támogatások draszti­kus lecsökkentése. Ajúliusi kor­mányintézkedéssel több mint 50 százalékkal kevesebb árkiegé­szítést kapnak a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagy­üzemek, mint korábban. Meg­szűnt egyúttal akiegészítő (ipari) tevékenységek után járó kedvez­mény, és számottevően csökkent a konvertibilis export támogatá­sa. Ugyancsak csökkent a nyere­ségadó-kedvezmény, amelyet nyereségadó híján számos nagy­üzem nem tud igénybe venni. Or­szágosan mintegy 500 millió fo­rint - a Műszaki Fejlesztési Alap­ból származó - bevételtől esik még el az ágazat. A gabonaex­portban a 115 dollár tonnánkénti árbevétel feletti rész 80 százalé­ka ugyancsak elvonásra kerül. Az előzetes számítások szerint a termelői szférából a költségve­tési'hiánypótló csomagterv ré­szeként 20 milliárd forinto) von­nak el. A mezőgazdaságot 5 mil­liárd forinttól szabadítják meg, holott az ágazat a gazdaság egé­szének tevékenységében csak 20 százalékot képvisel, és az összes foglalkoztatottak csupán 13 szá­zaléka dolgozik a mezőgazda­ságban. Akár a nemzetgazdasági termelésre, akár a foglalkoztatot­tak arányára vonatkoztatjuk azelvonás mértékét, mindenkép­pen az agrárágazatot érte a legna­gyobb veszteség. A Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövet­ségének felmérése szerint 300- 400, egyébként is súlyos helyzet­ben levő települést sodor ve­szélybe az életbe lépett intézke­dés - tájékoztatta lapunkat Nagy János, a megyei tsz-szövetség közgazdasági főmunkatársa. A területi szövetség egyetért a MOSZ állásfoglalásával, mely szerint nemcsak termelési, jöve­delmezőségi és finanszírozási problémákat okoz a támogatások csökkenése, hanem sokhelyütt komoly foglalkoztatási feszült­ségek is keletkezhetnek. A MOSZ ezért tiltakozik a kor­mánynál, és mielőbbi intézkedé­seket sürget a súlyosbodó hely­zet megoldására, valamint köve­teli, hogy a mezőgazdaság szá­mára hátrányos megkülönbözte­tését szüntesse meg. A termelő- szövetkezetek érdekvédelmi szövetsége kívánatosnak tartja még az exportki vételi lista eltör­lését, a gabona hatósági árának megszüntetését, vagy a felvásár­lási ár emelését, a monopol jelle­gű felvásárló és feldolgozó vál­lalatok szétdarabolását. Megle­hetősen nagy szükség lenne arra, hogy a bankok - állami garancia mellett - legalább az év végéig finanszírozzák a termelőket, el­lenkező esetben ugyanis több gazdaság nem képes vetőmagot és műtrágyát vásárolni, így a kö­vetkező év termése forog koc­kán. Várhatóan az 1121 termelő- szövetkezetből az idén 206 gaz­daság lesz veszteséges. Szűkebb pátriánk 59 közös gazdaságában - 46 adatainak ismeretében - 295 millió forint nyereségkiesésre le­het számítani. Ez azt jelenti, hogy minden egyes téeszben eredményéből átlagosan 6 millió forint fog hiányozni. A kettős könyvvitelt alkalmazó nagyüze­mek közül pedig tizennégynek nem lesz annyi nyeresége, hogy éljen a nyereségadó-kedvez­ménnyel. A termelőszövetkezetek a te­lepülésfejlesztés és a szociálpo­litika terén eddig is nagy terhet vállaltak át az államtól. Az ipari üzemek a téeszekben foglalkoz­tatási kényszerből létesültek, hi­szen a tagságnak minden körül­mények között biztosítania kel­lett a kenyérkereseti lehetőséget. A megye több termelőszövet­kezete vesztesé­ges lesz az idén A kiegészítő tevékenység után járó kedvezmény csökkentése tehát a kistelepüléseken a növek­vő munkanélküliség veszélyét hordozza magában. Aggasztó méreteket öltött a bizonytalan­ság, ugyanis a szövetkezti dol­gozók nem tudják, hogy amit ősszel elvetnek, azt ők is fog- ják-e learatni. Még mindig jobb a biztos rossz, mint kételyek között élni - tartja a szólás. Megkérdőjelez­hető azonban a következő év ter­mésmennyisége és minősége is, hiszen a gazdaságok jó része - pénzszűke miatt - kénytelen a vetőmagon, a műtrágyán és a nö­vényvédő szereken spórolni. A magyar mezőgazdaságban elért - a nyugat által is elismert - ma­gas színvonalú termelés ilyen feltételek mellett úgy tűnik, már csak a múlt emléke marad. Az életbe lépett támogatáscsökke­nések hatásaként a gazdaságok elszegényedése a politika po­rondján nem szolgálhat a nagy­üzemi mezőgazdaság életképte­lenségének bizonyítékául, hisz szinte bárhol a világban minde­nütt komoly állami szubvenciók tartják talpon az élelmiszer-gaz­daságot. Az élelmiszerüzleteink jelenlegi árubősége ma még túl­nyomórészt a nagyüzemi mező- gazdaságnak köszönhető, és az ágazat jövedelmezőségének helyreállításával biztosra vehe­tő, hogy nem szorul rá hazánk - szégyenszemre - a marhahús vagy éppen a kenyérgabona im­portjára. L. Z. Két választás között Magyarországon Egymás hibáiból éltek VENDÉGSÉGBEN DR. KIRÁLY FERENCNÉL A parlamenti választásokon túl, az önkormányzati választásokon innen sokféle véle­mény elhangzott már a rendszerváltásról s azokról a félelmekről, gondokról, amelyek az egész folyamatot végigkísérik. Ám ugyanakkor kevesebbet lehetett hallani arról, hogy például miként zajlott le egy kisebb településen az országgyűlési képviselő-választás, s milyen szempontok alapján kellene az új önkormányzatokat megválasztani. Többek között ezeket a kérdéseket is megpróbáltuk körbe járni dr. Király Ferenc tiszaföldvári orvossal, az MDF tagjával, volt országgyűlési képviselővel, aki az előző parlament egyik legmarkán­sabb egyéniségeként maga is a rendszerváltás mellett kardoskodott.- Doktor úr! Valóban érdekel­ne bennünket, hogy például Ti- szaföldváron hogyan történt az országgyűlési képviselő-válasz­tás?- Úgy, hogy az itteni választók nemigen töprengtek sokat azon, hogy mondjuk az MDF egy jobbközép, keresz­ténydemokrata és nacionalista beütésekkel bíró politikai szer­vezet, s nyilvánvaló, hogy nem úgy értékelték az SZDSZ-t, hogy az a jobbközéptől egy kicsit bal­ra lévő neokonzervatív, az euró­pai szociáldemokráciához köze­lítő, urbánus jellegű politikai szervezet. Nem ez történt. A vá­lasztás a kisebb településeken leginkább az alvégi meg a felvé­gi legények harcához hasonlí­tott, s ennek megfelelően több­nyire "barkókkal" és nagyon ke­vés intellektuális tartalommal zajlott. Ki-ki megvívta a maga harcát. Nem véletlen, hogy vol­tak a községekben plakátragasz­tó meg plakáttépő brigádok. Te­hát a választás ilyen szinten folyt. S lett olyan, amilyen, a végeredményt valamiféle objek­tív sajátosságok és törvénysze­rűségek igaz, hogy befolyásol­ták, de több volt benne a szubjek­tív tényező. Vagyis az döntött, hogy mennyire volt szimpatikus, megnyerő a jelölt. Mondjam azt - ha egy kicsit rosszindulatú va­gyok -, hogy a községekben sen­ki sem nyerte meg a választást, hanem mindenki csak elveszítet­te. Óriási különbség- Ezt hogy érti?- Úgy, hogy itt nem nyert az egyik párt, hanem veszített a má­sik. Olyan volt, mint a fociban, amikor egymás hibáiból élnek a csapatok.- Arra gondol, hogy a képvise­lőjelölteknek nem volt megfelelő programjuk és határozott elkép­zelésük a jövőre nézve?- Valóban ezt szeretném hang­súlyozni, s emiatt a választási küzdelem abban merült ki, hogy miként lehetett a másik párt kép­viselőjét minél jobban lejáratni. Szóval csöppet sem könnyítették meg a választók dolgát, és nem az "igen" volt itt a lényeg, hanem az, hogy arra a jelöltre "nem" szavazunk.- Ezt nem úgy érzi, mintha a kifordítása lenne a dolgoknak?- De, ám mégis ez történt. S amikor lezajlottak a választások, a nyerteseket elöntötte a győzel­mi mámor. Na, most egy ilyen időszakban hallatlanul nehéz és igen ellenszenves azt fölvetni a győzteseknek, hogy tessék már egy kicsit tárgyilagosabban néz­ni a dolgokat, és próbálják elis­merni azt, hogy nem a markáns programmal nyertek, hanem tel­jesen más okok miatt. Magyarán: lássák be, hogy nem ők győztek, hanem a másik párt veszített - s ez óriási különbség. Miután olyan súlyos, nehéz történelmi helyzetben vagyunk, hogy a munka zöme még csak ezután kezdődik, semmi ok sincs a viga­lomra. Hogyha nagyon paradox módon akarom kifejezni ma­gam, akkor nem vagyok biztos abban, hogy nem kell-e a győz­teseket sajnálni. Mert ők fognak az első vonalban szenvedni, tipródni és netán elveszni. Tud­niillik, a meglévő gazdasági ba­jokat nekik kell(ene) megoldani. Helvi koalíciók ha tnmnriilvp- Magam is úgy láttam, mintha az egyik társaságon a választási eredmények kihirdetése után va­lamiféle eufórikus hangulat uralkodott volna el, a másikat viszont a revans vágya fűtötte, hogy majd legközelebb ők győz­nek. napló A kíváncsiság igen fontos tulajdonság, előbb­re vitte a világot. Ha ez igaz, akkor talán piron- kodás nélkül bevallhatom, hogy én fölöttéb kí­váncsi természetű vagyok. Talán ezért kaptam fel a fejemet, amint elolvastam az egyik karcagi újságban (mert van négy újság is a városban), mégpedig a hirdetési lapban, hogy működik már a helységben egy természetgyógyász is: Bődi Lászlóné, Kinizsi u. 14. Mondom, kíváncsi em­ber lévén nyomban elhatároztam, hogy kipróbá­lom ezt a néha bizonyára fájdalmas, néha talán kellemes talpsimogatást. Illetve masszázst. Nem mondom, volt bennem némi kajánság is, egyfaj­ta káröröm, hogy no, majd most levizsgáztatom a hölgyet, azaz Szilviát, s tehetem, hiszen ren­geteg problémám van az egészségemmel, ne­vezhetném megrendültnek is, tucatnyi kór gyö­tör legalább, nézzük, megtalálja-e őket? Leül­tem, Szilvia pedig simogatni kezdte a talpamat, lábfejemet - bokáig. Most megnézzük a tüdőt, mondta, s egy bizonyos pontot kezdett dörzsöl­ni. Aztán jött a vese, az epe, a máj, a gerinc, a csuklyás izom, a gyomor, a vegetatív idegrend­szer, s a többi, mind, egyik szerv a másik után, s mondhatom, elpárolgott belőlem a kezdeti ka­jánság, hiszen Szilvia sorban megnevezte beteg­ségeimet, még a súlyossági fokot is közölte, s én döbbenten ültem, mindent tud rólam ez a termé­szetgyógyász, a talpamból megállapította ten­gernyi problémámat, nyitott könyv vagyok előt­te. Öt perc alatt mi lett belőlem? A kajánkodó kételkedőből, hitetlenkedőből, íme, csak egy romló test lett, s egy önnön esendőségére, mú­landóságára rádöbbent tudat. Most hittem el iga­zán, amit a rendelőjébe lépő asszonyok mesél­tek: úgy fájt a lábuk, hogy felmenni sem tudtak a lépcsőn a kezelésre, de most már semmi fáj­dalmuk nincs, jól tudnak mozogni, rengeteget javultak néhány kezelés után. És jön a remény: lehet, hogy én is? Szilvia biztat. Körmendi Lajos- Ennek pedig óriási veszélyei vannak. Hisz a most következő politikai időszakban nekünk egy olyan önkormányzati választá­son kell keresztül mennünk, amikor helyileg az egyes telepü­léseken szükséges programot készíteni. Ha tehát mi továbbra is teret engedünk a pártcsatáro­zásoknak, és úgy véljük, hogy az önkormányzati választás egye­nes folytatása lesz az országos­nak, akkor nagyon súlyos hibát követünk el, mivel a kisebb köz­ségekben káderhiány miatt jó, ha két-három párt működik. S ha ezek mindegyike úgy gondolja, hogy az ő emberének kell beke­rülni a helyi vezetésbe - ebből semmi jó sem származna. Mert ebben a pillanatban nem a szak­mai alkalmasság lenne a legfőbb szempont. Én úgy vélem, hogy olyan helyi koalíciókat kellene létrehozni, ahol pártállástól füg­getlenül részt vehet a vezetésben bárki, feltéve, ha épkézláb, egészséges ötlettel áll elő annak érdekében, hogy az adott közös­ség minél inkább boldogulhas­son.- Ezzel bizonyára mindenki egyetért, csakhogy ennek érdeké­ben rengeteg olyan régi beideg­ződést, reflexet kéne legyőzni, ami még ma is munkál az embe­rekben. Hisz alig ült el a parla­menti választások harci zaja, a dobok újra megszólaltak: a pár­tok megkezdték elővég-csatáro- zásaikat az önkormányzati vá­lasztásokra.- így van, s én nyugtalanítónak tartom, hogy az őszre tervezett, vagy inkább óhajtott eseményre a régi fegyvereinket köszörüljük, holott ez a választás lényeges vo­násokban eltér a parlamenti vá­lasztásoktól.- Kifejtené részletesebben, hogy mire gondol?- A képviselő-választás máso­dik fordulójában, ahol a csata sorsa eldőlt, a választópolgárok már programra adták voksukat. Tették ezt még akkor is, ha a győztes - mérsékelt, óvatos, jobbközép, keresztény-liberális, MDF - program mögött sok he­lyen nem álltak ideális képvise­lőjelölt személyiségek. Nyerhetünk, de veszíthetünk is- Ebben egyetértünk, ám arra kíváncsi lennék, hogy az ön véle­ménye szerint mit ígér nekünk az önkormányzati törvény?- Először is ezt a törvényt mind a kormánykoalíció, mind az el­lenzék sarkalatosnak, kiemelt fontosságúnak tartja. Egyetlen racionális célja lehet: pártál­lásuktól függetlenül a legráter­mettebb embereket kiválasztani, mindössze egy szempont alap­ján: ki tud többet és jobban hasz­nálni az adott közösségnek!- Ilyen nézőpontból valóban értelmetlen és meddő erőfeszítés most azon fáradozni, hogy a le­endő polgármester ne az ellenfél, hanem a mi kutyánk kölyke le­gyen.- Pontosan erről van szó. Ezért sokkal fontosabb, hogy a törvény kereteit körültapogatva, helyi, ágazati programokon kezdjünk gondolkodni, és ezekhez vá­lasszunk azután végrehajtásra al­kalmas embereket és ne fordítva. Ha engedünk a régi reflexeink­nek és pártpolitikai szempontok motiválják a kiválasztást, szá­molhatunk azzal, hogy a merítés sekélyebb közegből történik és az szükségszerűen színvonal eséssel jár. Hiába lesz akkor tág horizontú értelmes és míves programunk, de nem lesz, aki végrehajtsa. Mert az nem kétsé­ges, hogy az önkormányzati vá­lasztásokon egy közösség sokat veszíthet és még többet nyerhet. Ám ez utóbbi csak akkor remél­hető, ha a bunfordi és oktalan pártdühöt józan, racionális, meg­egyezésre kész gondolkodás váltja fel. Ezen a választáson jó lenne, ha a zászlórudak emelnék fejünk fölé a sokszínű, de a szél­ben összesimuló zászlókat. Ez a zászlórudak feladata és nem az - minden ellenkező híreszteléssel szemben -, hogy az ellenfeleinket agyonverjük velük.- Köszönjük a beszélgetést! Nagy Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom