Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-07 / 103. szám

1990. AUGUSZTUS 7. Néplap 3 Országos mézvásár Jászberényben (Folytatás az 1. oldalról) sebb gyülekezet előtt nyitották meg a III. országos mézvásárt. Szombaton délelőtt 10 órakor az ifjúsági ház nagytermében, az ország szinte valamennyi részé­ről érkezett mintegy 20Ö kister­melő jelenlétében, dr. Zsidei Barnabás méhészeti szakíró nyi­totta meg a vásárt. Szólt a mé­hészkedés népgazdaságilag többszörösen is hasznos voltá­ról, mivel általa nemcsak több tízmillió dollár bevételhez jut az ország, hanem nélkülözhetetlen a növény- és gyü­mölcstermesztésben is. A kérni- ’ zálás következtében megfogyat­kozott, elpusztult vadon élő ro­varok miatt fokozott szerep há­rul a méhekre (és a méhészekre). A termés idén, mennyiségben, elmaradt a múlt évitől, a minő­ség azonban általában jó. Pedig az állományt betegségek (élős­ködők), meg a szakszerűtlen nö­vényvédelem pusztították, és a növekvő költségek a méhészeket sem kerülték el. Igaz, hogy a na­pokban emelkedtek ugyan a mézárak, de a külföldi felvásár­lók ezt nem méltányolják. Már­pedig a legnagyobb felvásárló szombaton az EGERTRADE (svéd-magyar) Kft., mely kizá­rólag nyugatra szállít, egymaga mintegy 20-30 vagon jó minősé­gű mézre volt vevő. Rajta kívül volt más, közvetlen nyugati fel­vásárló is a vásáron, és termé­szetesen a hazai forgalmazók. Az udvaron méhészeti eszkö­zök kiállítását és vásárát rendez­ték meg, és ftegyi Sándor hely­béli méhésznél szakmai bemuta­tó volt. Mindezt a tavasz óta egyesületté szerveződött Szat­mári László Jászsági Méhésze­gyesület és az ifjúsági ház közö­sen szervezte, de jövőre már egyedül a jászberényi egyesület lesz gazdája az országos ese­ménynek. Molnár György, az egyesület elnöke nénit vállalko­zott arra, hogy megbecsülje, mennyi méz cserélt gazdát szombaton, de többen 100 va­gonra tették a vásár forgalmát. Délután három órakor Népi méhészkedés a Jászságban cím­mel kiállítás nyílt a Jász Múze­umban, mely végigvezeti az ér­deklődőt a kezdetektől, a rabló, gyűjtögető gazdálkodástól, kö- pük, kasok bemutatásán keresz­tül a máig, a melléktermékek (gyertyaöntés) készítéséig, és bepillantást enged a mézeskalá- csos szakmába is. A kiállítás két hónapig tekinthető meg. L.P. Fotó: Illyés Csaba Beszélgetés dr. Vincze Máriával, a karcagi Egészségügyi Gyermekotthon főorvosával Helyzetkép a TVM-ben Környezetvédelem felhangokkal A hatvanas években három gyár is termelt Magyarországon kén­savat. Már akkor felve­tődött, sőt az előzetes megállapodásig el is ju­tottak, hogy ezek egy része leáll. Budapest. Szolnok, Peremarton volt az érdekelt fél. Vé­gül is az 1972-es szolno­ki új gyáregység létre­jöttével Peremarton állt le. Budapest - amely a legrégebbi üzemmel rendelkezett, s a korsze­rűsítések ellenére sem vált modernné - ekkor úgy döntött, hogy foly­tatja a termelést. Úgy vélte, saját szükségleteit olcsóbban elégítheti ki, illetve akkor a környe­zetvédelmi előírások sem voltak olyan szigo­rúak, mint ma. Három évvel ezelőtt Budapest ismét megkereste a szolnoki Ti- szamenti Vegyiműveket, hogy a profil leadásáról tárgyaljon. Ez nem jelentette akkor sem azt, hogy a környezetszennyező ka­pacitásokat áttelepítik. Csak a profil budapesti megszűnését, s ezt követően a használt gépek hulladékba adását jelentette vol­na. Végül is ez most következett be - húzta alá Kiss Péter, a TVM kereskedelmi vezérigazgató-he­lyettese. Szolnokon még nemrég is 600 ezer tonna kapacitás volt. A pirít alapú, környezetszennyező ka­pacitás leállításával ez lecsök­kent 500 ezer tonnára. A kon­junktúra idején, a nyolcvanas évek elején produkálták is a tel­jes kapacitást. Azóta azonban fo­lyamatosan csökkent az igény nemcsak Magyarországon, ha­nem a világban is. A konjunktúra idején a szolnoki gyár 90-100 ezer tonna kénsavat exportált fej­lett tőkés országokba. Ma a 350 ezer tonnás termelés mellett csak 20-25 ezer tonna az export. A maradék elég az itthoni szükség­letek kielégítésére. A szolnoki koncentráció a kénsavszármazé- kok termelésének megszervezé­sét is jelentette. Ehhez Szolno­kon közel 200 milliós új beruhá­zás valósult meg. E létesítmény megfelel a mostani környezetvé­delmi előírásoknak, bár az 1972- ben épült üzem is minimális szennyezést bocsát ki. Az igazi dilemmát ma már az alapanyag beszerzése okozza. Az ez évi len­gyel - dollárért kapott - szállí­tások már jelzik ezeket a gondo­kat. Igazi alternatíva jövőre sem mutatkozik. Csökken a termelés A Vegyiműveknél járva nem kerülhetjük meg a műtrágya- gyártás helyzetének áttekintését sem. Ittls a nyolcvanas évek ele­je volt a csúcs, azóta a termelés fokozatosan csökken. Először azért, mert a hazai árképzés miatt a mezőgazdaságnak olcsóbb volt az import - habár az országnak nem volt az. Később az import is csökkent. Ma az árak a hatékony­ságra vetítve egyensúlyban van­nak, így verseny ezen a területen nincs. Amezőgazdaság költségei azonban fokozatosan növeked­tek, részben az ipari árak emel­kedése miatt, részben a támoga­tások erőteljes visszaesése miatt. Ezért a termelt műtrágya eladása drasztikusan csökken. Amíg pél­dául 1989-ben 420 ezer tonnát értékesítettek, ez évben jó, ha en­nek 60-70 százalékát produkálni tudják. Ez is sok mindentől függ, így a gabona felvásárlási árától, a téeszek helyzetének stabilizá­lódásától stb. A műtrágya iránti igény csökkenése országos je­lenség, ami a Budapesti Vegyi­műveket is érinti. Mindez a kén- savprofil leadásával is összefüg­gött. A nyersanyag ellátás itt is kérdéses a jövő évben. Amit biz­tosan tudni lehet: a szovjet szál­lításokat nem valószínű, hogy le­het helyettesíteni. A Kola-félszi- getről származó foszfát ma is a legjobb minőségű, tehát dol­lárért is megéri behozni, míg pél­dául a nátriumtripoli-foszfátot csak onnan lehet beszerezni. Nyereség az idén is A TVM harmadik fontos ter­méke a mosópor. A Henkel csa­láddal való együttműködés már eddig is nagy nyilvánosságot ka­pott. Bérfeldolgozás a Henkel megbízása és technológiai leírá­sa alapján már 2-3 éve folyik. Itt történik - Henkel gépen - a cso­magolás is. A mosószerüzem 30 ezer tonna kapacitású, amelyből pillanatnyilag a Henkel mosó­portermelés 2-3 ezer tonna. Az igény azonban jóval nagyobb, ezért gondolkozik a cég a kapa­citás bővítésén. A Henkellel nem közös vállalatban gondolkoz­nak, de a közös bővítésről már szó van 60 ezer tonna kapacitást elérendő. A Henkel gyártási knov-how-t, szaktanácsadást, esetleg hitelt biztosít. A termelés egy részét át is vennék, egy ré­szét pedig a TVM közvetlenül exportálná. A mosópor termelése ma jövedelmező a gyárnál, bár összességében sincs gond. Amű- trágyatermelés visszaesése nem veszélyezteti a gyár nyereséges­ségét. Annyit azonban még hoz­zá kell tenni, hogy az igazi nye­reséget a tőkés exporton keresz­tül realizálják. Az új kapacitás kiépítéséhez nem véletlenül nyújtottak be exportfejlesztő pá­lyázatot. F.I. Segítő kezet nyújt az intézmény Versenyben a FOTK s Arakkal és konkurensekkel Galambot és tyúkot nem fogadnak az idén- Főorvosnál Ezt a beszélge­tést Ön kérte: segítsünk, hogy se­gíthessenek. Mondjon valamit a pályázatukról!- Ezt még a korábbi Egész­ségügyi Minisztérium írta ki, ki­fejezetten az értelmi fogyatéko­sok társadalmi beilleszkedését, gondozását célozva meg, tehát a mi területünket. Egy-két hete kaptuk az értesítést a Népjóléti Minisztériumtól, hogy a mi pá­lyázatunkat is elismeréssel és félmillió forinttal díjazták. Eb­ben a munkában az értelmi fo­gyatékos vagy mozgássérült gyerekek, fiatalok időleges gon­dozásával foglalkoztunk, a mos­tani beszélgetésünk témájával.- Tehát Önök időleges gondo­zást kínálnak fel?- Igen. Sok fogyatékos gyer­mek, fiatal él családi körben, s jó, hogy ott élhetnek. De a szülők, hozzátartozók a legnagyobb sze­retet mellett is néha elfáradnak, vagy napokra, esetleg hetekre ki kell mozdulniok otthonról. Mi, mint a megye egyetlen ilyen jel­legű intézménye, vállaljuk erre az időre az érintettek gondozá­sát. Ez szállást, étkezést, gyógyí­tást, foglalkoztatást, oktató prog­ramokat, kapcsolatteremtő sétá­kat, könyvtárlátogatást egyaránt jelenthet, a fokozatok az elhelye­zéskor tett szintfelméréstől függ­nek.- Mikor, hogyan lehet ide je­lentkezni?- Az elhelyezés folyamatos, te­hát nincs határidőhöz kötve. Az itt-tartózkodás időtartama vi­szont igen, ez maximum két hó­nap lehet. Hogy hány gondozot­tat tudunk az adott pillanatban felvenni, mindenkor az intézmé­nyünk állandó lakóinak a létszá­mától függ. Most éppen négy-hat fő elhelyezésére lenne mód. A hozzátartozóknak a lakóhely szerinti tanácstól kell kérniük az ideiglenes beutalást, a tanács ha­tározata jut el hozzánk. Gondo­zásba vételkor ún. gondozási dí­jat állapítanak meg, de hogy ez mekkora összeg, több tényezőtől függ: az anyagi, szociális háttér­től, az itt-tartózkodás idejétől - tehát meglehetősen változó. A felvétel egészségügyi feltétele a negatív székletpapír, mint min­den gyermekközösség esetén.- Az ideiglenes gondozásba vétel előtt Önök nem is találkoz­nak a hozzátartozókkal?- Erről nincs szó. Bárkit, bár­mikor szívesen látunk, ha csak érdeklődni, szétnézni jött is el. Annál is jobb, ha személyesen is megkeresnek bennünket a szü­lők, rokonok, mert így azonnal tájékoztatni tudjuk őket: van-e éppen felvételi lehetőség.- Sok sikert a munkájukhoz! Bízzunk benne, hogy az Önök se­gítségnyújtó kezdeményezése el­jut az érintettekhez! Dorkovics A Jászberényi FOTK (teljes nevén: a Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezetek Mezőgazda- sági Termékforgalmazó Orszá­gos Közös Vállalata) erre az évre egymillió nj^d. százezer pulyka és a múlt évinek megfelelő mennyiségű hízott liba feldolgo­zását ütemezte be. Tavaly még fogadtak galambot és tyúkot is, gazdaságtalanság és értékesítési gondok miatt azonban idén már nem vásároltak fel ezekből. A félév lényegében eredmé­nyes volt, mondja Szima János üzemigazgató, bár nem szívesen beszél gazdasági eredmények­ről, termelési gondokról, csak annyit árul el, hogy a nyereség a tervnek megfelelően alakult, a termelés volumene .pedig azt meghaladta. A félév legfonto­sabb jellemzője a felvásárlási és az értékesítési árak közötti ma­nőverezés volt. A kistermelőket, akikkel rendszeres kapcsolatban áll a vállalat, áremelésre szorította a takarmányárak növekedése. A FOTK igyekezett is méltányolni ezt a felvásárlási áraiban. Ugyanakkor a feldolgozott ter­mékekből a piacon túlkínálat van, ezért a fogyasztókra nem háríthatták át a termelés során az árura rakódó többletköltségeket. Igaz, hogy a feldolgozóipar az év elejétől általánosan emelte az árakat , de a termelő vállalatok az értékesítési gondok miatt nemegyszer leárazásra kény­szerültek. Jászberényben igye­keztek ugyan az áremelést diffe­renciáltan végrehajtani, a folya­matos értékesítés érdekében azonban különböző termékek­nél, készítményeknél jelentős ideiglenes leárazásra kény­szerültek ők is. A második félév még kedve­zőtlenebb feltételeket teremt. Egyrészt itt vannak az energiaár­emelések, de csökken az export- termékek szubvenciója is. így azután, még ha kelendők is a ter­mékeik külföldön, még kevésbé érdekeltek a valutakitermelés­ben. Az export aránya valame­lyest egyébként is csökkent a ko­rábbi évekéhez képest. Oda nem elegendő az előhűtés, fagyaszta­ni kell, nagyobb kiadással jár a csomagolás, és ráadásul a bevé­telek is lassabban realizálódnak, mint a belföldi értékesítésnél. Annyit pedig igyekezetük elle­nére sem hoz az exportpiac, hogy a fentieket kompenzálná. Éppen ezért nagyobb hang­súlyt fektettek a belföldi piaci pozícióik megerősítésére - nem is eredménytelenül. Atalpon ma­radáshoz, eredményességhez azonban ez nem elegendő, mondja az üzemigazgató, vagyis az exportról nem mondanak le. Az ősztől új termékkel jelennek meg a vásárlók előtt. A korszerű táplálkozás követelményeinek megfelelő energia- és koleszte­rinszegény zsírkrémeket fognak gyártani, melyeket különféle hú­sokkal, növényi és állati eredetű termékekkel ízesítenek. Növelik termékeik feldolgo­zottsági mértékét is. Az ezekhez szükséges fejlesztés, melyre az idén 15 milliót költöttek, hama­rosan befejeződik. Azután pedig a hűtési rendszer több évig elhú­zódó korszerűsítéséhez kezde­nek. Első ütemben bővítik az előhűtési kapacitást, illetve kor­szerűsítik a hűtőgépházat, majd később energiatakarékosabb, és a környezetvédelmi szempon­toknak megfelelőbb, egységes hűtési rendszerre térnek át. L.P. — napló A kíméletlenül kitartó kánikulában pecsenye­vörösre sült emberek jönnek-mennek az abádsza- lóki parton. Rengeteg az autó, parkolnak úton-út- félen, amolyan jó balkáni szokás szerint, szük­ségmegoldásként. Agát felé vezető út két oldalán az árusok kínálgatják portékáikat, már beljebb, a gát közelében, lehet hódolni a testi örömöknek is, van étel-ital, mi szem-szájnak ingere. Talán más­fél esztendős az a teljesen pucér és kétségtelenül igen csinos kislány, aki a szülei előtt bukdácsolt vörösre égett bőrrel. Nyilván keveset napozott az idén a pici, s most egész nap ez a tomboló hőség szinte megégette a gyenge bőrét. A szülei nem veszik észre. Egyébként sem figyel rá senki, min­denki a lányokat lesi, a nagyobbakat, szépségver­seny van, mondják, jó a felhozatal, ezért a kivé­telesen élénk érdeklődés. A zsűri éppen tanácsko­zik, amikor odaérünk, a lányok közben a szabad­téri színpad mögötti vézna árnyékban egyik lá­bukról a másikra állnak, leülni nem lehet, nincs hely, nem kínálnak oda nekik egy pohár üdítőt, állnak tikkadtan, és úgy tesznek, mintha nem hallanák meg egyik-másik férfi borízű megjegy­zését bizonyos éjszakai tervekkel kapcsolatban. A szépek szépei tehát ácsorogtak, s ahogy én láttam, elég kiszolgáltatottan álldogálltak a fal tövénél, pucéran, alig-fürdőruhákban, dombjai- kon-völgyeiken izgatottan matató pillantások ke­reszttüzében, az egyik leány riadtnak látszott, a másik aggódónak, a harmadik idegesnek, de ta­lán reménykedőnek is, összeterelt nyáj, akik fé­lénken pislognak a színpad felé, fájhat a lábuk a magassarkú cipőben, ám sehol egy szék, kiszá­radt torkok, izzadt nyakak, engedelmesen teszik a dolgukat, valóban szépek, de nem díszletek, hanem emberek, akik talán kicsit több figyelmet érdemeltek volna a színfalak mögött is. Körmendi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom