Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-04 / 101. szám

Néplap 1990. AUGUSZTUS A Rigában az oroszországi föderáció és a balti államok tárgyalásokat kezdtek a köztársaságok közötti közvetlen kapcsolatok alapelveit rögzítő szerződésekről. Erről megállapodást írt alá /B-J/ Vytautas Landbergis litván, Arnold Ruutel észt, Borisz Jelcin orosz és Anatolij Gorbunova lett parlamenti elnök.___________________________________________________ _________________ " Allah az én védőügyvédem n Anisz Nakkas úgy hitte, Allah, de legalábbis az ajatollah akara­tát teljesíti azon az 1980. júliusi reggelen, amikor négy társával együtt útnak indult Párizs elővá­rosa, Neuilly egyik elegáns bér­háza felé. A fegyver és a hamis igazolvány mindegyiküknél ké­szenlétben volt, s a kapu előtt álló két rendőr, aki az iráni sah utolsó miniszterelnöke, Sapur Bakhtiar életére vigyázott, el is hitte, hogy újságírók akarnak be­szélni a politikussal. Hárman indultak felfelé, ketten készenlétben marad­tak az utcán. A lépcsőfordu­lóban már előkerültek a gép­pisztolyok - de a kommandó eltévesztette az ajtót: a szom­szédos lakásba csengetett. Az ajtónyitáskor azonnal tüzel­tek, s Bakhtiar szomszéd- asszonya, Yvonne Stein hol­tan esett össze. Amikor rájöttek hibájukra, már késő volt: Bakh­tiar - egyébként páncélozott - aj­taja zárva maradt, hiába zúdítot­tak rá össztüzet, s a rendőrök is rohanvást indultak feléjük. Nak­kas és társai lőttek: az egyik rendőr holtan esett ősze, a másik súlyosan megsebesült, egész éle­tére béna maradt. De addigra már befutott a készültség, Nakkast és két társát a helyszínen fogták el - az elmenekült két terroristára másnap rejtekhelyükön csaptak le. Az öttagú terrorcsoport akci­ója egyszer s mindenkorra vé­gétért, - a Nakkas-ügy azonban igazában ékkor kezdődött el. ’’Egyedül Allah az én védőügy­védem” - kiáltotta Nakkas, ami­kor a bíróság elé került. Az egy­kori baloldali libanoni fiatal, a palesztin ügy lelkes támogatója, majd az iráni forradalom min­denre kész híve kikerült ugyan a tárgyalóteremből a botrány mi­att, de az ítélet így is megszüle­tett: Nakkas és három társa élet- fogytiglant, a negyedik húsz évi börtönt kapott a terrorakcióért. De az ügy korántsem ért véget. Párizsban a nyolcvanas évek kö­zepén egymást követték a véres merényletek, s szinte mind­egyiknél legalábbis az egyik, a terroristák által bejelentett motí­vum ez volt: bosszút állunk Nak­kas sorsáért, kierőszakoljuk ki­szabadítását. Franciaország re­megett, de nem engedett - a ter­rorista börtönben maradt. A terrorakciók nem jelentet­tek járható utat Nakkas kiszaba­dítására. Közben azonban egé­szen más csatornákon is folytak kísérletek az Iránnak a jelek sze­rint fontos kommandó-parancs­nok szabadságának megvásárlá­sára. Az akkortájt mélyponton levő francia-iráni kapcsolatok el­lenére voltak titkos tárgyalások a két ország között, - annál is in­kább, mert Libanonban az Irán- barát Hezbollah ekkor még fran­cia túszokat is fogva tartott. Bár Párizs hivatalosan elutasította az alkut a túsztartókkal, felmerült a csere lehetősége. Párizsnak egy feltétele volt: valamennyi francia túszt szaba­don kell bocsátani Nakkas sza­badsága ellenében. Az 1985. táj­ban megindult tárgyalások közel voltak a sikerhez: egy ízben állí­tólag a francia hatóságok foglyu­kat egészen a genfi repülőtér ha­táráig elvitték - a repülőtér egy része francia terület - sott várták a francia túszokat szállító iráni Eltévesztették az ajtót A túszok kiszabadultak, a terrorista börtönben maradt Megőrizték a látszatot gépet, de az nem érkezett meg... Komoly formában a túszcse­réről a nevezetes ’’kohabitáció” idején esett szó, a tavalyi francia elnökválasztás előtt. A szocialis­ta államfő, Mitterrand és a jobb­oldali centrum kormányának el­nöke, Jacques Chirac elé ismét odakerült a túszok kicserélésé­nek ügye. Chirac belügyminisz­teréről, Charles Pasquaról azt ál­lították, hogy meg is ígérte Nak­kas szabadságát a még fogság­ban levő franciákért, bár Pasqua, Chiraccal együtt tagadja ezt. A sajtó nyíltan írt akkoriban arról, hogy Chirac elnökválasztási hadjárata nagy adujának szánja a foglyok kiszabadítását, s végül a jelek szerint Mitterrand is elfo­gadta a cserét, humaliitárius okokból. A túszok ki is szabadul­tak - Nakkas maradt a börtönben. Hogy ki mit ígért, azt aligha lehet egykönnyen tisztázni, Nak­kas azonban úgy érezte, becsap­ták. Őszig várt ugyan, de ekkor elhatározta, maga vívja ki sza­badságát - éhségsztrájkkal. Szeptemberben megkezdte a koplalást, de a hatóságok hajtha­tatlanok maradtak. A terrorista kommandó vezetőjét intravénás úton táplálták, s bár ekkor már elég jelentős erők követelték - természetesen a színfalak mö­gött - szabadon engedését, Mit­terrand keményen válaszolt: nyomás alatt nincs tárgyalás. Hogy kik, és hogyan tárgyal­tak ezután, nem tudni, az azon­ban bizonyos: Teherán ígéretet kapott embere elengedésére, ha a látszatot sikerül megmenteni. Az üzenet megérkezett a börtönkór­házba is. Nakkas tavasszal felad­ta éhségsztrájkját, s Párizsban máris rebesgetni kezdték: július­ban, a francia nemzeti ünnepen kap majd kegyelmet. Ez ugyan 14-én nem következett be. Nyil­ván azért, mert ezt az alkalmat az elnök nem akarta ilyen célra fel­használni - csak két héttel ké­sőbb, de akkor villámgyorsan: mire a közvélemény tudomást szerezhetett az ügyről, Anisz Nakkas és társai már úton voltak Teherán felé. Az állítólagos alku tehát végre megvalósult: Nakkas és társai szinte napra tíz évvel a meghiúsult merényletkísérlet után szabadultak. A döntés így nem ’’külső nyomásra” történt, a francia túszok pedig már régen otthon vannak, vagyis nem történt közvetlen csereüzlet. Roland Dumas francia külügy­miniszter, egy kissé ködösen ugyan, de még egy lehetőség­re utalt: francia túsz már nincs Libanonban, más nemzetisé­gű azonban igen, s lehet, hogy Nakkas elengedése kedvező­en hathat ki sorsukra. A francia belpolitikában persze azonnal vita robbant ki az elnöki kegyelem ügyében. Igaz, a leginkább érdekelt, s egyben Mitterrand legheve­sebb bírálója, Chirac, nem na­gyon támadhatja a döntést, hiszen ismert, hogy annak idején éppen ő akarta ezt megvalósítani, he­lyette és rajta kívül is vannak azonban mások, akik most támad­ják emiatt az elnököt. Ám Fran­ciaországban szombattól ’’nyári szünetet” tart a politika - egyesek még azt is megpendítették a sajtó­ban, hogy az elnök éppen ezért időzítette péntekre döntését. Mire a politikai idény megindul, a Nak- kas-ügy hullámai is elcsitulnak majd. Kis Csaba A kábítószerkirályt még nem fogták el Felfüggesztették a rendőrség elleni támadásokat A kolumbiai kokainkereske­dők múlt hét végén tett tűzszüne- ti ajánlata a kormány sikereként is elkönyvelhető, ám a véres drogháború aligha ér véget, ha­csak el nem fogják Pablo Esco­bar kábítószerkirályt - véleked­tek a hét elején bogotai politikai elemzők. Egyoldalú ajánlat A Los Extraditables nevű cso­port - amely blyan kábítószer­csempészekből áll, akiknek ki­adatását az amerikai igazság­szolgáltatás kérte a kolumbiai hatóságoktól - az elmúlt hét vé­gén meghatározatlan időre szóló; egyoldalú tűzszünetet jelentett be, s ezzel reményt ébresztett sok kolumbiaiban: hátha véget ér a drogháború, amely a múlt évben százak életét oltotta ki. Virgilio Barco elnök tavaly augusztusban üzent hadat a kábí- tószerkartelleknek. Ezek a ’’nagyhalak” az amerikai piacon elfogyó kokainmennyiség 80 százalékát szállítják. Barco el­nök átfogó offenzíváját Luis Carlos Gálán szenátor 1989. au­gusztus 18-ikai meggyilkolása után hirdette meg: Gálán pályáz­hatott volna a legnagyobb eséllyel arra, hogy megválasszák Barco utódául. "Kolumbia összes városában felfüggesztjük a rendőrség elleni támadásokat, a pokolgépes rob­bantásokat, valamint a politiku­sok, újságírók, bírók és tisztség- viselők kivégzését" - állt a koka­incsempészek közleményében. A korábbi gyakorlatból ítélve most sem tudni biztosat arról, hogy pontosan kitől származik a közlemény, s vajon az összes nagyhatalmú drogbáró állás­pontját tükrözi-e. Nyugati diplomaták elképzel­hetőnek tartják, hogy a nyilatko­zat az amerikai igazságszolgálta­tás által üldözöttek csoportjának olyan, szakadár szárnyától ered, amely helyteleníti Escobamak - a medellíni kartell szökésbenjé- vő vezérének - erőszakos straté­giáját. Hasonló ellenszegülés ar­ra vallana, hogy siker koronázza a kormánynak a kábítószerkeres­kedők megosztását célzó erőfe­szítéseit. Ha viszont a tűzszüneti felhí­vás magától Escobartól szárma­zik, akkor arról árulkodhat, hogy a drogkirály lélegzetvételnyi szünethez akar jutni, meet fojto­gatja a nyomás, amelyet a bizton­sági erők az elmúlt hetekben fej­tettek ki a kokainkartellekre - la­tolgatták diplomaták. E hónap­ban rendőrök és katonák ezrei hajszolták és kis híján kézre ke­rítették Escobart Kolumbia köz­ponti vidékének egyik őserdejé­ben. A rendőrség az elmúlt hetek­ben gyanúsítottak tucatjait tar­tóztatta le és tonnaszámra foglalt le kokaint és dinamitot. színűtlennek tartják, hogy a kor­mány enyhítené a kartellekre ki­fejtett nyomását, amíg csak, Es­cobar - akinek számlájára a ha­tóságok pokolgépes merényle­tek tucatjait, valamint három el­nökjelölt és számos tisztségvise­lő meggyilkolását írják - szabad­lábon van. Kétkedő Cél: ä katonai beavatkozás elkerülése A tűzszünetet alig 11 nappal César Gaviria megválasztott el­nök augusztus hetedikéi beikta­tása előtt hirdették meg, ami arra utalhat, hogy a drogbárók új la­pot próbálnak nyitni az új elnök hivatalba lépésével. Gaviria a kábítószerkereskedők határozott ellenfelének számít ugyan, de ér­tésre adta: a drogkereskedelem elleni küzdelemben igyekszik el­kerülni a katonai megoldást. Az utóbbi időben elhangzott beszédeiben Gaviria különbsé­get tett a drogkereskedelem, il­letve a hozzá kötődő terrorizmus • között: hamarosan hivatalba lé­pő elnök szerint a terrorizmus ellen katónai eszközöket kell be­vetni, míg a kábítószer-kereske­delem elleni küzdelem hosszú tá­vú nemzetközi erőfeszítést igé­nyel. A diplomaták roppant való­belügyminiszter "Azt hiszem, folytatják a há­borút. A drogháború elmérgese­dett, ördögi köréből addig nem lehet kitömi, amíg el nem fogják Escobart, vagy el nem üldözik őt az országból" - vélte egy diplo­mata, és hozzátette: a biztonsági erők a tűzszüneti ajánlatban an­nak bizonyítékát látják majd, hogy felülkerekednek a háború­ban. A tűzszüneti bejelentés elle­nére, az erőszak újabb hullámo­kat vetett Medellin városában, amely Escobar szervezetének fellegvára. A hétvégén újabb rendőrgyilkosság történt: az idén már 220 rendőrtiszt életét oltot­ták ki. A leköszönő Barco-kormány tisztségviselői kétkedéssel fo­gadták a tűzszüneti közleményt. "Az állam nem nézheti ölbe tett kézzel a bűnözést, valahányszor hasonló közlemények látnak napvilágot" - jelentette ki Hora- cio Serpa belügyminiszter, aki visszataszítónak találta a nyilat­kozatot. Az El Tiempo című na­pilap által idézett biztonsági for­rások szerint a tűzszüneti ajánlat Escobar stratégiájába illeszke­dik, aki megpróbálja elérni, hogy a hatóságok mérsékeljék ellene folytatott hajtóvadászatuk intenzitását. Ám a liberális napilap más elemzők véleményét is közölte, akik föltételezték: a tűzszünet válasz lehet a kormány múlt heti megmagyarázhatatlan döntésé­re, hogy föloldotta a katonai igazgatást Medellin három elővárosában, amelyeket a koka- inkartell akcióinak bázisaiként tartanak számon. Ha minden jól megy, a lett­országi Ventspilsben nyílik meg a jelenlegi Szovjetunió te­rületén az első legális, a Balti­Limában rendkívüli biztonsági intézkedések közepette július 28-án beiktatták tisztségébe Fujimori perui köztársasági elnö­köt, aki Alan Garda örökébe lépett. tenger partjain pedig a legele­gánsabb nyilvánosház. Az öt­venezer lakosú város kikötőjé­ben évente háromezer hajó vet horgonyt, és legénységük most sem nélkülözi a helyi széplá­nyok kegyeit. A kilencven tagú városi tanács azonban megelé­gelte, hogy a hölgyek saját zsebre dolgoznak, és tetemes devizabevételre tesznek szert, amiből a városnak semmi sem jut. A polgármester úgy tudja, hogy a tarifa alkalmanként 30- 50 dollár, amit a feketepiacon 15 mbeles árfolyamon válta­nak át - ez a hivatalos kulcs két és félszerese. Alányok egy este többet megkeresnek, mint a polgármester havi jövedelme és egy hét alatt nagyobb a be­vételük, mint amennyi az or­szág első emberének kijár. tik alá és adófizetésre kötele­zik. Arra lehet számítani, hogy a prostituáltak 40 százaléka fog­ja bejegyeztetni magát, ts ez­zel legalizálni működését. Aki viszont az árnyékgazdaságban folytatja, arra szigorúbb bünte­tést lehet kiróni, eddig ugyanis mellényzsebből kifizethették az első lebukás után kiszabott száz rubelt, ismételt tettenérés esetén a háromszáz rubelt, mi­vel a lett törvények még csak kilátásba sem helyeztek ennél szigorúbb szankciót. A városatyák elképzelése szerint a kikötőben partraszál- ló matróz ezután taxiba ül, el­hajtat az állami engedéllyel működő, de magánkézben lévő mulatóba, ahol az állami enge­déllyel, de magánvállalkozás­ban működő lányokkal talál­kozhat, s ha megegyeznek, egy állami engedéllyel fenntartott magánszállodában tölthetik el az éjszakát. A lányokat természetesen nyilvántartásba veszik, rend­szeres orvosi ellenőrzésnek ve­Miután a lett törvényhozás május 4-én kinyilvánította a balti köztársaság függetlensé­gét, a ventspilsi elöljárók ab­ban bíznak, hogy ilyen kérdé­sekben is szabadabban lehel majd dönteni. A terv megvaló­sításához a köztársaság parla­mentjének jóvá kell hagynia a szükséges törvénymódosítást - erre valószínűleg szeptember­ben kerül sor - és Lettország­ban mindenütt nyílhatnak majd bordélyházak. A 700 éves kikötőváros rendőrfőnöke bizakodó. Puha­tolózott már a rigai illeté­keseknél, akik egyáltalán nen mutatkoztak elutasítónak, ső "nagyon újnak és érdekesnek’ találták az elgondolást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom