Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-04 / 101. szám

1990. AUGUSZTUS 4. 3 Német és magyar diákok Szolnok tisztaságáért Akkor tartanak * EGY KEZDEMÉNYEZÉS ÜRÜGYÉN Útközben szünetet, ha végeztek Hat éve tevékenykedik Szolnokon nyaranta a kör­nyezetvédelmi építőtábor a Közterületfenntartó Intéz­mény szervezésében. Az idén a tábor érdekes szín­folttal gazdagodott, hiszen a harminchárom Zala megyei diákon kívül huszonegy NSZK-beli fiatal is eljött hozzánk. Tévedések elkerü­lése végett nem pénzért, ha­nem olyannyira ingyen, hogy még inkább a nyugat­német kormány illetékesei vállalták a költségeket, azért, hogy tinédzsereik itt dolgozhassanak. Ők pedig buzgólkodnak keményen, szorgalmasan, állhatatosan. Jelenleg már a harmadik kéthetes turnus tölti itt a na­pokat: a fiatalok bokrokat nyír­nak, avart gereblyéznek, pado­kat festenek - mikor mi a feladat. Figyelemreméltó a német men­talitás, jobban mondva a hozzá­állás: legyen bármiről szó, egy­szer kell nekik megmutatni és már végzik. Azt is megfigyelték, ezeknél a 16 éves fiataloknál csak akkor van szünet, ha a ki­osztott munkát befejezték. Egy- részük Stuttgartból, másrészük egy észak-westfáliai kisvárosból Lübeckből érkezett. Egyébként fél nyolctól fél kettőig dolgoz­nak, utána kezdődik a szabad program. A 16 esztendős Nicole Hause, Ulrike Federle, Dagmar Ziegler és az osztrák Petra Aigner reme­kül érzik magukat. Összebarát­koztak magyar társaikkal, a nagykanizsai diákokkal, Mohá­csi Mirjammal, Mutter Henriet­tel, Halász Szilviával, Vörös La­cival és a többiekkel. A szalma­így dolgozik a német-magyar diákbrigád kalapos Dagmar Zieglerről annyit még mindenképpen el kell mondani, hogy.az anyanyel­vén kívül angolul, franciául, és most tessék megkapaszkodni: oroszul is remekül beszél. Ami­kor arról kérdeztük miért tanulta és tanulja az oroszt, a világ leg­természetesebb módján vála-/ szólta: mert világnyelv, hiszen vagy 150 millióan beszélik. Már ismerik őket városszerte, barátságosnak, segítőkésznek, szimpatikusnak tartják az itteni embereket. Ugyanakkor azt sem hallgatják el, hogy kevés az em­lékmű, a templom, a mutatós épület, sőt még a szép festmény is Szolnokon. Mit tehetnénk eh­hez hozzá? Sajnos, így van. Délutánonként jónéhány program között válogathatnak. Noha ők az evezőscsárda kör­nyékén, a kanizsaiak viszont a Student Hotelben laknak, együtt járnak fürdeni, napozni, evezni, meg este a diszkóba. Tegnap dél­Ezt a parkot ők rakták rendbe a Zagyva mellett, a Városjamor út végén Dagmar Ziegler 16 éves gim­nazistával a németen kívül angolul, franciául és oroszul is lehet társalogni után egyébként ezek a katolikus fiatalok a kálvinista Rómát, Debrecent keresték fel, ma pedig Pestre utaznak. Holnap újabb szorgos hét kezdődik részükre, egészen augusztus 11-ig. Mivel állítólag ez az egyetlen még "életben lévő" környezetvé­delmi építőtábor az országban, jövőre a szervezők szeretnék nemzetközivé változtatni, bár már most is az. Ezért a Zala me­gyeieken, meg a németeken kí­vül erdélyi magyarok meghívá- * sát is tervezik. Elvégre szükség van rájuk, a munkájukra, ezt ta­lán bizonyítani sem kell annak, aki ismeri a megyeszékhely köz­téri viszonyait. D.Sz.M. Fotók: I.Csaba napló Mostanában oly sokan vannak a vonatokon, mintha még mindig olcsó lenne az utazás, majd­nem azt mondtam, mint a boldog békeidőben, de csínján kell bánni az efféle megjegyzések­kel, mert ez a fenti, boldog békeidőre utaló kiszólás hangulatilag már ahhoz a megjegyzés­hez hasonlít, amit egy munkás kinézetű férfi tett ama gyászosan sikeredett népszavazás után a napokban, a televízió egyik fő politikai műso­rában, hogy tudniillik, meghalt Kádár oda az igazság. De maradjunk a zsúfolt vonatoknál, mert az iménti kijelentés messzire vezetne, e picinyke napló határain túlra. Tehát túl sok az utas, állunk a forróságban, ha kinyitjuk az ajtót, vagy lehúzzuk az ablakot, akkor lobog a szél­ben a hajunk, estére megfájdul a fülünk, na- most, mit tegyünk? Azok a szerencsések, akik ülnek, alszanak vagy beszélgetnek, fenekükön és combjukon az üléshez tapad a szoknyájuk, nadrágjuk az izzadtságtól, szóval ők igen jól el vannak a viharosan süvítő szélben, ami az ab­lakon át bevágódik és felkavarja a földön heve­rő napraforgó-héjakat. így utazunk mi. Egy fia­tal, tisztes szolidsággal öltözött nő megy utastól utasig, megkérdezi, hogy zavarhatja-e, kedvező válasz esetén megkérdezi, hogy érdekelné-e a T. Utast néhány képes kiadvány, vallásos tár- gyúak, ez már címéből, a képekből is kitetszik. Ha nem érdekli az utast, a hölgy elnézést kér és másik utashoz lép, kiderül, a Jehova Tanúi kö­zül való, számomra kellemes meglepetés, egyáltalán nem erőszakos, finom, kulturált je­lenség, s a füzetei érdekesek. Két holland lány ácsorog a vonaton, dinnyét kínálnak az utasok­nak, akik viszont rántotthússal lakatják jól a lányokat. S ekkor, csak a példa kedvéért, az ember megérkezik Szolnokra, elvégzi hivatalos ügyeit, délután már ismét az állomáson van, ahol az információ melletti kicsiny presszóban lát ücsörögni egy karcagi "ismerőst", verőle­gény volt 1957 után, pufajkás, mellette egy volt (?) nyomozó ül, aki vagy 15 éve igen tájéko­zottnak bizonyult e sorok írójával kapcsolat­ban, üldögélnek, néznek, én pedig azon töpren­gek, hogy mi járhat a fejükben? Talán az, hogy ki halt meg (mondjuk 1957-ben?), és, hogy hova lett az igazság? Tulajdonképpen csak most, őket nézve tűnt föl, hogy az ember szemei elöl vannak. Mint a ragadozóké. Körmendi Lajos a szociálpolitikáról A társadalom tagjai nagyobbik hányadának elszegényedése egyre nagyobb ütemben folytató­dik. Nincs könnyű helyzetben te­hát a kormányzat, amikor olyan intézkedéseket tervez, amely ezt a folyamatot elmélyíti, ugyanak­kor eszközei a nehézségek enyhí­tésére végesek. Ebben a helyzet­ben minden kis lépés, helyi kez­deményezés számít, még akkor is, ha ezen lépések megelőzik az önkormányzati választásokat, amikor is új emberek, új módon fogják irányítani a szociálpoliti­ka területét is. Viszont éppen itt nem késlekedhetünk, hiszen az. érintettek, akiken segíteni kell, sem tudnak várni. Ebédért, va­csoráért, a vízért, a lakásért, a közlekedésért, az energiáért és más dolgokért most is fizetni kell. A betegséget most kell gyó­gyítani, a ^veszélyeztetett gyer­mekek sem várhatnak az ősz kö­zepéig. Egyszóval ez az a terü­let, ahol párt és egyéb megfonto­lásoktól függetlenül, egységesen és sürgősen lépni kell. A fentieket ismerte fel az MSZDP Szolnoki Szervezete, hozzájuk csatlakozva a többi par­lamenti párt helyi szervezete, amikor azt kezdeményezték, hogy jöjjön létre egy szociális bi­zottság, most még jobb híján ne­vezzük őket így, amelynek fel­adata lenne többek között akciók szervezése, koordinálása, a kü­lönböző, a témában érdekelt szervezetek összehozása, stb. A nagy érdeklődést és várakozást kifejezve az első összejövetelre szinte minden érintett a nagycsa­ládosoktól kezdve, az értelmi fo­gyatékosok képviselőjén keresz­tül egészen azon kisvállalatokig, amelyek a mozgáskorlátozottak­nak adnak munkát, megjelentek. De nemcsak egyszerűen megje­lentek, hanem szenvedélyes hoz­zászólásaikkal jelezték is milyen nagy szükségük van a táradalom segítségére, értő támogatására. Sajnos a segítség messzemenően elkél. Kinél csak egy klubhelyi­ség, kinél a tevékenység támoga­tása, kinél a torokszorítóan ala­csony állami támogatás emelése, másoknál elég lenne egy jó szó. Felsorolni is nehéz mi minden kellene. Minderről talán legin­kább a városi tanács egész­ségügyi osztályának vezetője tudna legtöbbet beszélni. Ezért is kérdeztük meg minderről dr. Ur- bán Máriát, az osztály vezetőjét, aki maga is részt vett ezen a talál­kozón. A főorvos asszony melegen üdvözölte a kezdeményezést, hi­szen ez egybeesett a városi tanács szociálpolitikai alapja kuratóriu­mának összejövetelével is. így a város ebben a nehéz helyzetben egyszerre többet is tehet mint azt eddig megszokhattuk. Maga a kuratórium is érzékenyen reagált a szociális problémákra, s már ott is érzékelhető volt az a pozitív szemléleti változás, amely abban is kifejezhető, hogy ma már nem csak az idős embereket veszik Nagy az érdeklődés Fordítva igaz Szociális térképre lenne szükség figyelembe ezen kérdés hallatán. Az is jó, hogy ma már nem csu­pán pénzben gondolkoznak, hi­szen ez adott esetben nem sokat segít. A pénzt ugyanis sokféle módon lehet felhasználni, míg például az éhes ember étkezteté­se bizonyosan célt ér. Persze a cikk szerzője is tudja, az éhezőt nem hallal kell etetni, hanem meg kell tanítani halat fogni. Sok esetben azonban ezzel a bölcses­ségei nem jutunk messzire. A ku­ratórium döntött pályázatok oda­ítéléséről is. Különböző egyesü­letek pályáztak az alap 10 millió forintjára, s legtöbben elégedet­ten vehetik tudomásul a napok­ban postán érkező kiértesítést a döntésről. Magát a pályázati rendszert a főorvos asszony is azért tartotta jónak, mert rajta ke­resztül ráirányul a figyelem a legkritikusabb területekre, hi­szen maguk az érdekeltek tárják fel gondjaikat. Itt reagálunk arra a városban is elterjedt hírre, mi­szerint a szociálpolitikai alap az ifjúsági alapítványból került vol­na át. Nos ez pont fordítva igaz. Az alap maradványa került át az alapítványba. Ezzel is az volt a szándék, hogy egy fillér se le­gyen felhasználatlan. Maga az alap a város költségvetéséből adódott, de később számítanak külső támogatásra is, és így ala­pítvánnyá is fejleszthető. A szociálpolitika termé­szetesen nem merül ki az említett alap szétosztásában. Ez rendkí­vül szerteágazó feladat, sok em­bernek, sok szervezetnek kell benne résztvennie. A pártok által létrehozott bizottság egyik fel­adata is lehetne ezek munkájának koordinálása - véli a főorvos asszony. Természetesen a jó ötle­tek, s azok megvalósítása is min­dig jól jön. Remélhetően ezek szerepelnek is a pártok program­jában. Ez azért is szükséges, mert az önkormányzat nagyobb lehe­tőséget ad ugyan, de nagyobb fe­lelősséget is jelent. A bizottság segíthetne a város szociális tér­képének összeállításában is. Ezen a térképen valószínűleg szerepelni fog, hogy a déli ipar­vidék, a Pletyka-falu, az Abonyi út, a Motor utcai lakótelep, a kül­területek térsége a legveszélyez­tetettebbek szociális szempont­ból. Sajátos módon ide kell so­rolni a Széchenyi lakótelepet is, amely komplex módon vonultat­ja fel a küszködő emberek külön­böző csoportjait, modernkori szegénységünk mintegy bizo­nyítékaként. A térképen "termé­szetesen" a nyugdíjasok is szere­pelnek. Közülük is nagy szám­ban az egyedülélők, a hetven éven felüliek, a szociális otthon­ra utaltak, amelyek kapacitása igencsak véges. Még szerencse, hogy a hálózat, élükön a 23 hiva­tásos gondozóval, megfelelő in­formációval rendelkezik ezen ré­tegről. A térképen szerepelni fog a családok nagy része is. A Család- segítő Szolgálat, részben a Kon­takt Menthalhygieniai Szolgálat korhatár nélkül, komplexen fog­lalkozik a veszélyeztetett csalá­dokkal, mindig a kritikus ponto­kon beavatkozva. Ezen pontok sokasodnak, hiszen az áremelke­dések, a gyermeknevelés költsé­gei, a lakáslehetőségek hiánya, a munkanélküliség, a vállalati és egyéb támogatások elmaradása mind megannyi Damoklész kardja a törékeny békéjű csalá­dok feje felett. S egyre szaporo­dik az ilyen család. A család és benne egy külön fejezet: a gye­rek. Szerencsére egyre több gyermekintézmény a korábbinál is nagyobb mértékben kapcsoló­dik be a jelzések továbbításába, a konkrét tevékenységbe. A sze­rencse itt persze nem túl vigasz­taló, hiszen a sokasodó problé­mák késztetik a pedagógusokat is a hatékonyabb beavatkozásra. S itt eljutottunk a legfontosabb gondolathoz - húzta alá Urbán Mária. A különböző rétegeket nem külön-külön, hanem a csa­ládból kiindulva kell segíteni. A gyermektől egészen a nagyszü­lőkig. Ehhez persze nemcsak szemléletváltozásra van szük­ség, hanem az anyagi feltételek változására is. Füle István Megjelent a Szolnoki séták című fotóalbum, amely Kardos Tamás fo­tóművész képeivel, Varga Ferenc írásával és szer­kesztésében mutatja be városunkat. A könyvet a Városi Tanács és több he­lyi vállalat támogatásá­val az AS-B Kft. Szolnok gondozásában adták ki. Elsőként az Áfész 100 Széchenyi ABC-ben áru­sították. Ez alkalomból dedikálták konwuket a szerzők. Fotó: l.Cs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom