Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-04 / 101. szám
4 Néplap 1990. AUGUSZTUS 4. Szombati jegyzet Európaiak, de nem feltétlenül házasok Még szerencsésnek is mondható a szerencsétlenségében. Merthogy örökölt egy házat. Hogyan áll eme objektum kapcsolatban azzal a bizonyos európaival? Nem kellene házalni, hogy hozzá hasonló házas, illetve most már "háztalan" embert találjunk. Bár tudom, nagy levelező, azt hiszem, olyan levelet ími, amelyről a későbbiekben esik szó, sosem lenne képes. Vagy tévednék? Most úgy látom, sohasem tudnám meggyőzni őt. Nem olyan típus, aki csak úgy meggyőzhető. Kiváltképp azért se tudnám meggyőzni Bélát, mert érzelmi kérdésekben nincs helye semmiféle racionalitásnak. Arról például, hogy finoman szólva nevetgélnek mögötte, amikor elpanaszolja miként is "vitték", jobban mondva vették el a feleségét, aligha lehetne vele úgy beszélni: legyen tartásod, ez a te ügyed és nem a megyeszékhelyé. Azt felhozni pedig, hogy minden elcsábulásban ott van a csábuló hibái mellett az úgynevezett másik fél megannyi ballépése - erről esetében szó se lehet. így aztán marad a háttérben a somolygás, esetenként a vigasztalás: majd a második házasságod, az lesz a remény győzelme a tapasztalat felett. Béla ordenáréságáról - mert ez az egyébként civilizált embernek mondott férfiú enyhén szólva közönségessé válik, ha az imént említett ügyletére terelődik a szó - egy levél kapcsán kell beszélni. A borítékot, amelyből ez kikerült, egy közhivatal osztályvezetője juttatta el hozzánk, útitársként egy semmitmondó kísérőszöveggel, ami valami olyasmit sugallt: nem árt azért tudni róla. Amiért most mégis nyilvánosságot kap ez a nehezen minősíthető iromány, annak oka éppen az, hogy szemétkosárban lenne a helye. Az, hogy szerkesztőségünk figyelmébe ajánlanak egy pecséttel és szignóval ellátott kísérőlevéllel egy mocskolódó papiruszt, ennek nyilván a közhivatali bizonytalanság érzete az oka. Korábban is tanúi lehettünk megannyi alkalommal annak, hogy valaki elkészíti azt a bizonyos bőrpapírt, hátha történik valami, ő megtette amit lehetett, az üzenetet - tartalmazzon az bármit -, továbbította. Mit is ír a felszarvazottak csapatának képviselője? Színesen ecseteli annak az embernek az ügyeit, akit több alkalommal közügyei kapcsán lapunk is exponált, kivel, mikor volt kapcsolata, majd így folytatja: "Mi a megcsalatott férjek nevében közöljük, nem tűrjük magatartását, további garázdálkodásának végett vetünk saját eszközünkkel. Tudomására hozzuk itt a Néplap útján, hogy amennyiben ez év augusztus 1. után Ásatás az ónodi várban Az ónodi várban hatodik éve folytat ásatást a Herman Ottó Múzeum. Ebben az évben a Miskolci Ifjúsági Szövetség szervezésében 24 középiskolás tanuló érkezett a csehszlovákiai Nagykaposról, és 40 hazai diákkal közösen segítik Révész László régész munkáját. A sár palotaszárnyának keleti felében XII.-XIII. századból származó temeőre bukkantak, mely egykor a vár jelenlegi helyén terült el. MTI FOTÓ: Kozma István itt találjuk önt, megszabadítjuk gátlástalan férfiasságától..." Fontos hangsúlyozni, nem azért kell e levél kapcsán beszélni a közönségességről, mert ma augusztus 4-e van. A dolog ellen talán nem is lenne érdemes kirohanni, mert az ilyesféle felszólalásokat éppen azok nem olvassák, akiknek szólnának. Fontosabb talán azon elgondolkodni, milyen az az állapot egy emberben, egy családban, amikor már minden mindegy alapon nincs tekintettel a másikra, amikor a férj vagy az asszony - egyikük sem deviáns, egyikük sem társadalomból kivetett - eljut arra a pontra, amikor már nem szent előtte semmi, nem létezik a másik. Amikor egy iskolázott, tanult, egyéb viszonylatokban kulturáltságáról tanúbizonyságot tett személy emberi kapcsolataiban képtelen európai módon viselkedni. Az elmúlt héten történt: nézegettük Az év lakóháza pályázat díjat nyert épületeinek fotóit, melyik kerüljön a lap első oldalára. Kedves ismerősöm megjegyzi: nincsenek jó házak, csak rossz életek. E nézőpont elfogadható, hiszen ki-ki maga alakítója e jónak, illetve rossznak. Kérdés az, mikor írandó már a társadalom számlájára az a feszültség, amelyben képtelenek a felek - férj és feleség, anyós és meny, apa és fiú - rendezni közös dolgaikat. Talán fejemre is olvasható, hogy az elvált úriember, akinek még háza is van, ügyével foglalkozom eme levél kapcsán, akkor, amikor másoknak betevő falat is alig, vagy csak nehezen jut. Mentségemül szolgáljon, olyan heteket, hónapokat élünk, amikor a napi megélhetéssel kapcsolatos kérdések mellé kerülnek az egyéni és társadalmi sorskérdések is. Vannak, akik egy nép lecsúszásáról, mások f>edig a magyarság reneszánszáról beszélnek. Mindkét változat bekövetkezhet, hiszen nem létezik olyan adományozó, aki - minden haszon nélkül - az említett kérdésekre válaszokat adjon. Olyat pedig, aki cselekszik is helyettünk, sorsunkon fordítandó, aligha találunk. Nem tűmi kell, s nem elviselni. Viselkedni azonban nem árt! Ha másért nem, azért, hogy a keserű ne keserűbb legyen. S mi mást is lehetne a levél s az említett úriember, nevezzük így, példája kapcsán végezetül ajánlani, mint az egyszeri trafikos megjegyzését: vigyázni kell a nők után való rohanással, mert könnyen összeütközünk azzal, aki előlük szalad. Igen, ott az Európa Ház felé vezető úton. Kis adó, nagy adó minden eladó Ez csak egy szerény töredéke a jászberényi piac hirdetésfalának. Földi pályafutásom eddigi leg- meghökkentőbb hirdetését Kunhegyesen olvastam. A Kossuth utca egyik utcafronti ablakában kurta papírlap adta tudtul: "Használt koporsó sürgősen eladó.” Amikor bementünk, kiderült: a "használt" szó csalóka, hiszen a benne tárolt száraz babon kívül nem feküdt abban még egy teremtett lélek sem. Szerencsére hiába vették meg jó előre az alkalmatosságot, a halál másfelé kószált, a pénz meg kellett volna. Ezután a házigazda úgy módosította a kiírást, hogy a közlemény elé a nem szócskát is odabiggyesztette. Később el is kelt ötszázzal olcsóbban, mintha hivatalos helyen vásárolták volna. Ezen bevezető sorok után ugorjunk egy nagyot, és nézzük meg megyénk másik nagy tájegységét: a Jászságot, mit is árulnak arrafelé ebben a pénzhiányos világban? Jászladány nem kimondottan gazdag település, de a piaca ugyancsak élénk. Messzi földről, Kecskemétről, Nagykőrösről, Hatvanból járnak ide kereskedők a piacra, aki viszont a helybeliek közül valamit el szeretne adni, a hangoshirdető húsz forintért háromszor bemondja. Itt napjainkban egy régi parasztházat 300 ezerre tartanak, de egy-, másfél milliót is elkérnek egy központi fűtéses, modem épületért. Hogy olcsóbb tételekről is essék szó, a választási malac ezernyolcszáz, egy liba négyszáz, a pecsenyekacsa százhúsz, a tojás darabja négy, a hízó pedig lábon kilónként hatvanhét-hetven forint. A körte kilója 25, a paradicsomé 18, a dinnyéé 12. Érdekességképpen említem meg, hogy akad itt gáztűzhely tízezerért, olyan női ruha, amelyet negyven! forintért vihet az ember. Slágernek ezen a szerdán az a női bugyi számított, amelybe akár fejest is ugorhatott a kíváncsiskodó. Itt kérem kétszáz forintért tetőtől talpig felöltözhet az ember, és sajnos mindennapjaink romló voltát igazolja az is, hogy a helyi nyugdíjasok közül egyre többen innen öltözködnek. Megnéztünk egy hat és félezres települést, nézzünk meg egy kisebbet is, mondjuk Jászalsószentgyör- gyöt. Szentgyörgyről az első ránézésre látható: módos falu. Igaz, mindez nem a vakvéletlen műve, hiszen aki errefelé emelni bírja a kezét meg a lábát, szó szerint látástól vakulásig dolgozik, termel olyannyira, hogy a felesleget például mákból, hagymából Szolnokra, illetve Salgótarjánba is elviszik. A tehetősebb viszonyok látszanak a házakon is, hiszen itt átlagosan egymillióért lehet venni egy otthont, vagy nem egyszer ennek a duplájáért. Telek is akad: ha tanácsi, hatvanezer körül, ha maszek kétszázezer környéki az ára. Egy jó tehenet ötvenezerre tartanak, ahízó lábon kilónként 80 forint, és 150160-ért kap az ember egyet a már levágásra ítélt hibridtyúkokból. Temérdek itt a kisállattenyésztő, kistermelő. Gyümölcs viszont kevés van, azt is máshonnan hozzák, és az árakon is látszik. A dinnye 15, az alma 30, a barack is annyi, a körte 30-35 forint. Hagyma, mák, köles, fénymag, napraforgó, jószágok - íme a főbb helybeli árukínálat. Nem lenne teljes a körkép, ha a tájegység fővárosában, Berényben nem néznénk körül. Benn, a fedett csarnok tőszomszédságában virul a lengyelpiac, ahol rekamétől szivattyúig, kaszamenetvágótól ame- rikánerig minden akad. A drótkefét így reklámozza az eladó: "akit ety- szer effel megkefélnek, nem fátyik rá, ismétlésbe." A piac benti részén egy hatalmas falat beborítanak az öntevékeny hirdetők cédulái: közművesített telek, férfikerékpár, varrógép, olasz babakocsi, 11 sor szőlő 16 ezerért, harmonika, tanya, 500 cserép, nyolc mázsa kőpor, száz galamb, három matrac, vörös perzsacica, íme a korántsem teljes lista. Egyetlen személynél vehet aki akar: polcrendszert, kis mázsát, akváriumot és kukoricamorzsolót. Máshol egy cserép, 8 nagy levelű filodendron, ’barna nutriabunda, sőt gyermekbútor is vevőre vár.. A felsorolt magánhirdetőkön, az állami meg a szövetkezeti szektoron kívül 361 kisiparos és mintegy nyolcvan kiskereskedő kínálja a portékáit. Akad közöttük hordókészítő, régibútor-kereskedő, papírboltos, hanglemezboltos, látsze- rész. Az itt lakók mondják: az áraik olcsóbbak az átlagnál. A hirdetésnek másféle módja az, ha bejön az ember a lap szerkesztőségébe a hirdetésfelvételi csoporthoz, és ráírja egy lapra mi az eladó, illetve mit vagy kit is keres. Hétfőn például nyolcvanheten fordultak meg itt. Mit is kínálnak az ide betérők? Például Szolnokon egy 66 négyzetméteres lakást 1,8 millióért, kertes házat másfél millióért, hároméves Ladát 300 ezerért, Skoda Favoritot ennél drágábban, biogilisztát csőstül. A házassági hirdetések zömét férfiak adják fel, de van, aki sokallja az árat érte, mondván: nagy a "kockázat". Mit mondhatnánk erre? A holtomig- lan-holtodiglan hirdetés nélkül se "kockázatmentesebb". Burkolt szexhirdetések is érkeznek: nő keres nőt segítőnek, és az sem mindennapi eset, amikor a galambősz anyóka az unokáját hirdeti meg. "Amúgy fáin, csak máié egy kicsit, de ezt ne tessék beírni a jelige mögé" - mondja. A kérés az kérés, azért ezek a hirdetések zömmel csupa szép és jó tulajdonságokat sugallnak viselőjükről. Egyiket, másikat olvasva olykor elmerengek: ha nekem ilyen jutott volna... A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen sorokat böngészve életem párja is elmondta már ugyanezt párszor... D. Szabó Miklós Fotó: Korányi É. Vegye meg, kedves, majd belehízik.
