Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-04 / 101. szám

4 Néplap 1990. AUGUSZTUS 4. Szombati jegyzet Európaiak, de nem feltétlenül házasok Még szerencsésnek is mondható a szeren­csétlenségében. Merthogy örökölt egy házat. Hogyan áll eme objektum kapcsolatban azzal a bizonyos európaival? Nem kellene házalni, hogy hozzá hasonló házas, illetve most már "háztalan" embert találjunk. Bár tudom, nagy levelező, azt hiszem, olyan levelet ími, amely­ről a későbbiekben esik szó, sosem lenne képes. Vagy tévednék? Most úgy látom, sohasem tudnám meggyőzni őt. Nem olyan típus, aki csak úgy meggyőzhető. Kiváltképp azért se tudnám meggyőzni Bélát, mert érzelmi kérdésekben nincs helye semmi­féle racionalitásnak. Arról például, hogy fino­man szólva nevetgélnek mögötte, amikor elpa­naszolja miként is "vitték", jobban mondva vet­ték el a feleségét, aligha lehetne vele úgy be­szélni: legyen tartásod, ez a te ügyed és nem a megyeszékhelyé. Azt felhozni pedig, hogy minden elcsábulásban ott van a csábuló hibái mellett az úgynevezett másik fél megannyi bal­lépése - erről esetében szó se lehet. így aztán marad a háttérben a somolygás, esetenként a vigasztalás: majd a második házasságod, az lesz a remény győzelme a tapasztalat felett. Béla ordenáréságáról - mert ez az egyébként civilizált embernek mondott férfiú enyhén szólva közönségessé válik, ha az imént említett ügyletére terelődik a szó - egy levél kapcsán kell beszélni. A borítékot, amelyből ez kikerült, egy közhivatal osztályvezetője juttatta el hoz­zánk, útitársként egy semmitmondó kísérőszö­veggel, ami valami olyasmit sugallt: nem árt azért tudni róla. Amiért most mégis nyilvánosságot kap ez a nehezen minősíthető iromány, annak oka éppen az, hogy szemétkosárban lenne a helye. Az, hogy szerkesztőségünk figyelmébe ajánlanak egy pecséttel és szignóval ellátott kísérőlevéllel egy mocskolódó papiruszt, ennek nyilván a közhivatali bizonytalanság érzete az oka. Ko­rábban is tanúi lehettünk megannyi alkalommal annak, hogy valaki elkészíti azt a bizonyos bőrpapírt, hátha történik valami, ő megtette amit lehetett, az üzenetet - tartalmazzon az bármit -, továbbította. Mit is ír a felszarvazottak csapatának képvi­selője? Színesen ecseteli annak az embernek az ügyeit, akit több alkalommal közügyei kapcsán lapunk is exponált, kivel, mikor volt kapcsola­ta, majd így folytatja: "Mi a megcsalatott férjek nevében közöljük, nem tűrjük magatartását, to­vábbi garázdálkodásának végett vetünk saját eszközünkkel. Tudomására hozzuk itt a Néplap útján, hogy amennyiben ez év augusztus 1. után Ásatás az ónodi várban Az ónodi várban hatodik éve folytat ásatást a Herman Ottó Múzeum. Ebben az évben a Miskolci Ifjúsági Szövetség szervezésében 24 középiskolás tanuló érkezett a csehszlovákiai Nagykaposról, és 40 hazai diákkal közösen segítik Révész László régész munkáját. A sár palotaszárnyának keleti felében XII.-XIII. századból származó temeőre bukkantak, mely egykor a vár jelenlegi helyén terült el. MTI FOTÓ: Kozma István itt találjuk önt, megszabadítjuk gátlástalan fér­fiasságától..." Fontos hangsúlyozni, nem azért kell e levél kapcsán beszélni a közönségességről, mert ma augusztus 4-e van. A dolog ellen talán nem is lenne érdemes kirohanni, mert az ilyesféle fel­szólalásokat éppen azok nem olvassák, akiknek szólnának. Fontosabb talán azon elgondolkod­ni, milyen az az állapot egy emberben, egy családban, amikor már minden mindegy alapon nincs tekintettel a másikra, amikor a férj vagy az asszony - egyikük sem deviáns, egyikük sem társadalomból kivetett - eljut arra a pontra, amikor már nem szent előtte semmi, nem léte­zik a másik. Amikor egy iskolázott, tanult, egyéb viszonylatokban kulturáltságáról tanúbi­zonyságot tett személy emberi kapcsolataiban képtelen európai módon viselkedni. Az elmúlt héten történt: nézegettük Az év lakóháza pályázat díjat nyert épületeinek fotóit, melyik kerüljön a lap első oldalára. Kedves ismerősöm megjegyzi: nincsenek jó házak, csak rossz életek. E nézőpont elfogadható, hi­szen ki-ki maga alakítója e jónak, illetve rossz­nak. Kérdés az, mikor írandó már a társadalom számlájára az a feszültség, amelyben képtele­nek a felek - férj és feleség, anyós és meny, apa és fiú - rendezni közös dolgaikat. Talán fejemre is olvasható, hogy az elvált úriember, akinek még háza is van, ügyével foglalkozom eme levél kapcsán, akkor, amikor másoknak betevő falat is alig, vagy csak nehezen jut. Mentsége­mül szolgáljon, olyan heteket, hónapokat élünk, amikor a napi megélhetéssel kapcsolatos kérdések mellé kerülnek az egyéni és társadal­mi sorskérdések is. Vannak, akik egy nép lecsú­szásáról, mások f>edig a magyarság reneszán­száról beszélnek. Mindkét változat bekövet­kezhet, hiszen nem létezik olyan adományozó, aki - minden haszon nélkül - az említett kérdé­sekre válaszokat adjon. Olyat pedig, aki cselek­szik is helyettünk, sorsunkon fordítandó, aligha találunk. Nem tűmi kell, s nem elviselni. Viselkedni azonban nem árt! Ha másért nem, azért, hogy a keserű ne keserűbb legyen. S mi mást is lehetne a levél s az említett úriember, nevezzük így, példája kapcsán végezetül aján­lani, mint az egyszeri trafikos megjegyzését: vigyázni kell a nők után való rohanással, mert könnyen összeütközünk azzal, aki előlük sza­lad. Igen, ott az Európa Ház felé vezető úton. Kis adó, nagy adó minden eladó Ez csak egy szerény töredéke a jászberényi piac hirdetésfalának. Földi pályafutásom eddigi leg- meghökkentőbb hirdetését Kunhe­gyesen olvastam. A Kossuth utca egyik utcafronti ablakában kurta papírlap adta tudtul: "Használt ko­porsó sürgősen eladó.” Amikor be­mentünk, kiderült: a "használt" szó csalóka, hiszen a benne tárolt szá­raz babon kívül nem feküdt abban még egy teremtett lélek sem. Sze­rencsére hiába vették meg jó előre az alkalmatosságot, a halál másfelé kószált, a pénz meg kellett volna. Ezután a házigazda úgy módosítot­ta a kiírást, hogy a közlemény elé a nem szócskát is odabiggyesztette. Később el is kelt ötszázzal olcsób­ban, mintha hivatalos helyen vásá­rolták volna. Ezen bevezető sorok után ugor­junk egy nagyot, és nézzük meg megyénk másik nagy tájegységét: a Jászságot, mit is árulnak arrafelé ebben a pénzhiányos világban? Jászladány nem kimondottan gaz­dag település, de a piaca ugyancsak élénk. Messzi földről, Kecskemét­ről, Nagykőrösről, Hatvanból jár­nak ide kereskedők a piacra, aki viszont a helybeliek közül valamit el szeretne adni, a hangoshirdető húsz forintért háromszor bemond­ja. Itt napjainkban egy régi paraszt­házat 300 ezerre tartanak, de egy-, másfél milliót is elkérnek egy köz­ponti fűtéses, modem épületért. Hogy olcsóbb tételekről is essék szó, a választási malac ezernyolc­száz, egy liba négyszáz, a pecse­nyekacsa százhúsz, a tojás darabja négy, a hízó pedig lábon kilónként hatvanhét-hetven forint. A körte kilója 25, a paradicsomé 18, a dinnyéé 12. Érdekességképpen említem meg, hogy akad itt gáztűz­hely tízezerért, olyan női ruha, amelyet negyven! forintért vihet az ember. Slágernek ezen a szerdán az a női bugyi számított, amelybe akár fejest is ugorhatott a kíváncsisko­dó. Itt kérem kétszáz forintért tető­től talpig felöltözhet az ember, és sajnos mindennapjaink romló vol­tát igazolja az is, hogy a helyi nyugdíjasok közül egyre többen innen öltözködnek. Megnéztünk egy hat és félezres települést, nézzünk meg egy kiseb­bet is, mondjuk Jászalsószentgyör- gyöt. Szentgyörgyről az első ráné­zésre látható: módos falu. Igaz, mindez nem a vakvéletlen műve, hiszen aki errefelé emelni bírja a kezét meg a lábát, szó szerint látás­tól vakulásig dolgozik, termel oly­annyira, hogy a felesleget például mákból, hagymából Szolnokra, il­letve Salgótarjánba is elviszik. A tehetősebb viszonyok látsza­nak a házakon is, hiszen itt átlago­san egymillióért lehet venni egy otthont, vagy nem egyszer ennek a duplájáért. Telek is akad: ha taná­csi, hatvanezer körül, ha maszek kétszázezer környéki az ára. Egy jó tehenet ötvenezerre tartanak, ahízó lábon kilónként 80 forint, és 150­160-ért kap az ember egyet a már levágásra ítélt hibridtyúkokból. Temérdek itt a kisállattenyésztő, kistermelő. Gyümölcs viszont ke­vés van, azt is máshonnan hozzák, és az árakon is látszik. A dinnye 15, az alma 30, a barack is annyi, a körte 30-35 forint. Hagyma, mák, köles, fénymag, napraforgó, jószá­gok - íme a főbb helybeli árukíná­lat. Nem lenne teljes a körkép, ha a tájegység fővárosában, Berényben nem néznénk körül. Benn, a fedett csarnok tőszomszédságában virul a lengyelpiac, ahol rekamétől szi­vattyúig, kaszamenetvágótól ame- rikánerig minden akad. A drótkefét így reklámozza az eladó: "akit ety- szer effel megkefélnek, nem fátyik rá, ismétlésbe." A piac benti részén egy hatalmas falat beborítanak az öntevékeny hirdetők cédulái: köz­művesített telek, férfikerékpár, varrógép, olasz babakocsi, 11 sor szőlő 16 ezerért, harmonika, tanya, 500 cserép, nyolc mázsa kőpor, száz galamb, három matrac, vörös perzsacica, íme a korántsem teljes lista. Egyetlen személynél vehet aki akar: polcrendszert, kis mázsát, akváriumot és kukoricamorzsolót. Máshol egy cserép, 8 nagy levelű filodendron, ’barna nutriabunda, sőt gyermekbútor is vevőre vár.. A felsorolt magánhirdetőkön, az állami meg a szövetkezeti szekto­ron kívül 361 kisiparos és mintegy nyolcvan kiskereskedő kínálja a portékáit. Akad közöttük hordóké­szítő, régibútor-kereskedő, papír­boltos, hanglemezboltos, látsze- rész. Az itt lakók mondják: az áraik olcsóbbak az átlagnál. A hirdetésnek másféle módja az, ha bejön az ember a lap szerkesz­tőségébe a hirdetésfelvételi cso­porthoz, és ráírja egy lapra mi az eladó, illetve mit vagy kit is keres. Hétfőn például nyolcvanheten for­dultak meg itt. Mit is kínálnak az ide betérők? Például Szolnokon egy 66 négyzetméteres lakást 1,8 millióért, kertes házat másfél mil­lióért, hároméves Ladát 300 eze­rért, Skoda Favoritot ennél drágáb­ban, biogilisztát csőstül. A házas­sági hirdetések zömét férfiak adják fel, de van, aki sokallja az árat érte, mondván: nagy a "kockázat". Mit mondhatnánk erre? A holtomig- lan-holtodiglan hirdetés nélkül se "kockázatmentesebb". Burkolt szexhirdetések is érkeznek: nő ke­res nőt segítőnek, és az sem min­dennapi eset, amikor a galambősz anyóka az unokáját hirdeti meg. "Amúgy fáin, csak máié egy kicsit, de ezt ne tessék beírni a jelige mö­gé" - mondja. A kérés az kérés, azért ezek a hirdetések zömmel csupa szép és jó tulajdonságokat sugallnak viselőjükről. Egyiket, másikat olvasva olykor elmeren­gek: ha nekem ilyen jutott volna... A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen sorokat böngészve éle­tem párja is elmondta már ugyan­ezt párszor... D. Szabó Miklós Fotó: Korányi É. Vegye meg, kedves, majd belehízik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom