Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-25 / 118. szám

2 1990. AUGUSZTUS 25. Hadüzenet az illegálisan árusítóknak (Folytatás az 1. oldalról) szélést tartottak, ahol, az állator­vosok mellett, többek között megjelentek a Köjál, a rendőr­ség, a városi tanács, a piacintéz­mény képviselői is. A helyszín megválasztása sem volt véletlen, ugyanis az összehangolt akciót az állomás irányítja majd. Az ellenőrzés kiterjed, a ha­gyományos élelmiszerpiacok mellett, a tanácsok által kijelölt úgynevezett KGST-piacokra, de a közterületeken - autóparkolók­ban, aluljárókban, ABC-áruhá- zak közelében - árúsító külföldi­ek sem érezhetik magukat ezen­túl biztonságban, mert ha náluk élemiszert találnak, azt a tiltott forgalmazás miatt elkobozzák, és a lehető leggyorsabban dena- turálással fogyasztásra alkalmat­lanná teszik. Ha a szabálysértő netán magyar állampolgár, akkor az elkobzás mellett ellene még eljárást is kezdeményeznek. Az ellenőrzést a helyileg illetékes állatorvos, a piacfelügyelőség, a rendőrség, a Köjál szakemberei együttesen végzik. A nyelvi ne­hézségeket a csoport tagjai úgy hidalják majd át, hogy magukkal visznek román, lengyel és orosz nyelvű szórólapokat, amelyeket az ellenőrzés során bemutatnak. Mint hallottuk, a Népjóléti Minisztérium azért fogta össze és indította el ezt a akciót, mert rengeteg jelzés érkezett hozzá, persze nemcsak az állategész­ségügyi gondokkal, hanem azzal kapcsolatban is, hogy a piacok általános higiéniai állapota eny­hén szólva már-már katasztrofá­lis. A megbeszélésen külön fel­hívták a figyelmet arra, hogy is­meretlen származású sertéseket ne vágjanak, az ilyen termékek vásárlásától is tartózkodjon min­denki. A tájékoztatót követően a hoz­zászólók abban egyetértettek, hogy ennek a kampánynak az el­indítója a sertéspestisjárvány volt, amely igencsak fölborzolta a kedélyeket. S azt is többen han­goztatták, hogy a külföldről szár­mazó vírus továbbterjedését csak úgy lehet megakadályozni, ha már a határon kiszűrik, mert ellenkező esetben az ellenőrizet­len és az itthoninál olcsóbb hús­termék úgyis vevőre talál. Annál is inkább, mivel ma már nemcsak a nagyobb városokban, hanem a kisebb településeken is javában folyik az illegális kereskedelem, s az ellenőrök mindenhol nem lehetnek ott. Hogy ma már mennyire rava­szul mennek a dolgok, erre egy példát is felhozott az egyik hoz­zászóló. Karcagon egyszer csi­náltak razziát, aminek az lett a következménye, hogy legköze­lebb a külföldiek már nem a pi­acra vitték a húst, hanem előre megbeszélve házhoz szállították azt. És ezt senki sem tudja ellenőrizni. Magyarán: ha az élelmiszer átjut a határon, akkor nagyon kevés kivételtől eltekint­ve megtalálja gazdáját. Némi túl­zással csak úgy lehetne megaka­dályozni az illegális húsforgal­mat, ha minden külföldi vagy ha­zai eladó mellé rendőrt állítaná­nak. Ez pedig egyrészt képtelen­ség, másrészt pedig lehet, hogy nem is hatásos. Hisz mint hallot­tuk, Kisújszálláson a rendőröket megtámadták a külföldi turisták, amikor felszólították őket, hogy hagyják el a piac területét. Mint a résztvevők hangsú­lyozták, nem akarnak riogatni senkit, de az említetteken túl arra is felhívták a figyelmet, hogy a külföldi árusok általában gépko­csikkal érkeznek, s jó pár napig a piac közelében ténferegnek, autóikban alszanak. Mivel leg­több helyen nincsenek nyilvános illemhelyek, vagy ha mégis, azo­kat éjszakára bezárják, így a tu­risták a közterületeket minősít­hetetlen módon szennyezik. S maga ez a tény újabb járványok kialakulásához vezethet, amit mindenképpen meg kell akadá­lyozni. Ezzel kapcsolatban Márton Ernő, a Szolnok Városi Tanács Termelési- Ellátásfelügyeleti Osztályának vezetője megje­gyezte: hiába takarítanak a me­gyeszékhelyen lévő KGST-pia- con, két óra múltán ugyanolyan szennyes, piszkos minden, mint a takarítás előtt volt. Éppen ezért egyrészt ő is központi intézkedé­seket sürgetett, másrészt pedig a lakosság felvilágosítását tartotta fontosnak annak érdekében, hogy ne vásároljanak ellenőri­zetlen húsféleségeket. Ez persze meglehet, hogy pusztába kiáltott szó marad, hisz amíg itthon ilyen drágák a hústermékek, az illegá­lis forgalmat aligha lehet csök­kenteni. A tanácskozás résztvevői, mint már említettük, egytől- egyig egyetértettek abban, hogy csakis akkor akadályozható meg a betegség hazai terjedése, ha már a határon megfogják a ví­rust. Akár úgy is, hogy elegendő szakembert - állatorvost - rendel­nek ki a határállomásokra a tu­multuózus jelenetek elkerülése érdekében. Hiszen, ha Ausztria és az NSZK 1963-ban és 1970- ben hasonló okok miatt hatéko­nyan le tudta zárni a határát, ak­kor mi miért nem tudjuk ugyan­ezt megtenni? Ezt a kérdést a tudósító is felteszi. Mindenesetre addig is, míg valamilyen hathatós központi in­tézkedés születik, a résztvevők megegyeztek abban, hogy már a közeli napokban megkezdik a megye különböző településein megjelenő illegális élelmiszer­forgalmazók hathatós és szigorú ellenőrzését. Szennyeződés közeledik Szolnokhoz (Folytatás az 1. oldalról) lyó felső szakaszán, pontosab­ban a Bodrog feletti részen, a Tisza hihetetlenül kis oxigéntar­talmát észlelték. Ez valószínűleg annak a következménye, hogy a szennyeződés hatására túlzott al­gaképződés indult meg. A töme­ges algatermelődés a folyó oxi­génháztartását felborította. A szennyvíz és az algatömeg természetesen nem maradt egy helyben, hanem kezdett lefelé haladni a Tiszán. Az algásodás okozta barna vizet lehetett ész­lelni a Tisza-tóban, de csak a fo­lyómederrészben. Hogy a tóba ne kerüljön szennyeződés, a szakemberek lezárták az öblítő- csatornákat. A szennyeződés el­ső hulláma lassan közelíti Szol­nokot. A lassú vízmozgás miatt hosszú levonulással kell számol­ni. A szakértők szerint azonban mire a “dugó” eléri a megyeszék­helyet, veszélyes tartalma le- bomlik. A következő hullám az észlelések alapján még nincs a kiskörei tározóban. A szennyeződés miatt és ami­att, hogy a folyón labilis a vízmi­nőség, az igazgatóság készültsé­get rendelt el, és állandó, szoros kapcsolatban áll a felső és alsó szakaszok igazgatóságaival. Több alkalommal, több helyen vesznek vízmintákat. Egy ilyen, Tiszakeszinél vett mintát elküld­ték tegnap a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre szer­ves és szervetlen mikroszennye- zők vizsgálata céljából. Az igaz­gatóság laboratóriumában vég­zett vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy a folyó vize 20-30 százalékkal több sót tartalmaz, háromszorosára nőtt a nitrition, duplájára a foszfátion koncentrá­ciója. A vízügyesek már megkezd­ték a folyó oxigénháztartásának javítását: Tiszalöknél elrendel­ték a felső átbuktatást, ennek kis­körei elrendeléséről döntöttek Szolnokon is. A Köti-Kövízig szoros kapcsolatban áll a szolno­ki felszíni vízmű üzemeltetőjé­vel, és ott a víz minőségének megtartása érdekében bármikor készek beavatkozni a technoló­giai folyamatba. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen kapott eredményekről a Köti-Kövízig tájékoztatni fogja lapunkat. T.A. Sorsdöntő lépések következhetnek (Folytatás az 1. oldalról) lévő szovjet katonai szakértők továbbra is helyükön maradnak. A szóvivő úgy vélte, hogy az ENSZ-szankciók a segítségnyúj­tásnak erre a formájára is vonat­koznak. Az iraki egészségügyi minisz­ter csütörtökön felhívással for­dult az ENSZ három szakosított szervének vezetőségéhez, hogy gyakoroljanak nyomást a világ- szervezetre és más országokra, az Irak ellen elrendelt embargó feloldása érdekében. Az INA ira­ki hírügynökség beszámolója szerint az egészségügy-minisz­ter az ENSZ Élelmezési és Me­zőgazdasági Szervezetéhez (FAO) és Gyermekalapjához (UNICEF) küldött levelében fel­hívta a figyelmet arra, hogy a blokád sérti a nemzetközi tör­vényeket, és éhínséggel fenyege­ti az irakiakat, elsősorban a gyer­mekeket és az öregeket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) igazgatájónak küldött üzenetében pedig a gyógyszer­utánpótlás leállításának veszé­lyeit ecsetelte. Jordánia tegnap délután ismét megnyitotta az előző napon le­zárt határát az Irak felől áradó menekülők előtt. A belügymi­nisztériumban bejelentették, hogy az ország napi húszezer személy fogadására áll készen. Mivel azonban a menekülők rendkívüli tömege erősen próbá­ra teszi a közel-keleti ország gaz­daságát, Jordánia segítségért for­dult az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéhez. A kataszrófák áldoza­tainak megsegítésére alakult hi­vatal (UNDRO) genfi központ­jában már be is jelentették, hogy a jövő hét elején Olaszországból repülőgép indul Jordániába, fe­délzetén 30-40 tonna segélyszál­lítmánnyal: élelmiszerrel, ivó­vízzel, takarókkal. A ciprusi kormány engedélyé­vel csütörtökön nyolc amerikai kiszolgáló helikopter szállt le Paphos nemzetközi repülőterén. A helikopterek üzemanyagot vé­teleztek, és pénteken Égyiptom úti céllal folytatták útjukat. A Kuvaitban működő nagykö­vetségek bezárására vonatkozó iraki ultimátum lejártának nap­ján, tegnap kora délutánig hét külföldi képviseletet - köztük a magyart - iraki katonák közre­fogtak, minden jel szerint az eva­kuálások előkészítéseként. LEVELEK AZ ÖNKORMÁNYZATRÓL A jászkun önkormányzat “Mit tartalmazott az új privilégiumlevél? Lényegében mindazt, amit királyaink korábban a jászoknak és kunoknak együttesen adományoztak: az önálló bírásko­dás jogát, pallosjogot; az önálló közigazgatást, az adó- és vámmentességet, kedvezményeket, illetve a szabad jövevények befogadásának lehetőségét; a kegyúri jogot a katolikus községekben; a nádori képviseletet és igazgatást. Mindezt pedig azzal a kikötéssel, hogy ”... a jászkun kerületek összes lakói és lakosai, amennyiben a kerületekben előrebocsátott kiváltságai és kedvezményei egyenlő feltételekhez kötöttek legyenek, egyenlő mentességet és kiváltságot élvezzenek..." (Mária Terézia 1745 évben kelt redempciós rendeletéből.) A jászok és kunok kerületei egészen 1745-ig különállóak voltak, külön - bár lényeg szerint azonos - privilégiumok biztosí­tották önkormányzatukat. A Jászkun kerületet régi privilégi­umok alapján Mária Terézia hoz­za létre 1745-ben. Egyetemesen területi önállóságot kaptak IV. Bélától, illetve Károly Róbert­tól, s ország voltak az országban (Cumánia, királyuk a mindenko­ri király, a Rex Cumaniae nevet viselte). Legfőbb földesuruk hű- béruruk (a feudális rend szerint) a király volt, de ő maga szemé­lyesen ritkán intézte ügyeiket, ezeket a nádorra bízta. A legfőbb kun és jász kapitány így a ná­dorispán lett, s képviselte a föl­desúr (a király) érdekeit. A föl- desúr-jobbágy (király-jobbágy) viszony tehát itt is fennállt, hisz a hűbéri rendszer ilyen viszonyt, efféle gondolkodást fogadott csak el. Ezen belül azonban önálló ve­zetőik, bíráik voltak, akik a ha­gyományos kun és jász rend sze­rint intézkedtek, s ebbe a király sem szólhatott bele. A nádor (ki­rály) csak olyan esetben avat­kozhatott az ügyekbe, amikor magyar-kun (-jász) ellentét me­rült fel, s ebben kellett dönteni. A két nép királynak való szolgál­tatásait pontosan megszabták, törlesztésének módját szabá­lyozták, de hogy kik, milyen mértékben járulnak ehhez hozzá a jászok, kunok egyeteméből, azt már a helyi, önálló hatósá­gokra bízták. Mindkét nép legfőbb közép­kori szolgáltatása a katonai szol­gálat volt. Katonanépként hívták az országba őket, s az Anjouk idejében, sőt Zsigmond korában is még legfőbb szolgáltatásuk, hogy vérrel adóztak. Már rég megkeresztelkedtek, áttértek a földművelésre, régi nyelvüket is csak néhányan beszélték, amikor még községi (és kerületi is) elöl­járóik a katonai rend szerint ta­gozódtak. Az egri vár összeírása­iban (1548-1567), de a török def­terekben is a község élén kapi­tányt vagy hadnagyot neveznek meg, aki irányítja ajcözösséget, bírói tisztet lát el. Őt segítik az úgynevezett tizedesek, akik kü­lönböző funkciók ellátói (kocs­mák, mészárszékek, puszták, stb. ellenőrei). Magyar települé­seken ugyanakkor feltűnnek a bírák (iudex), s mellettük a com- munitas vagy magistratus (vá­lasztott testület), akik a kerüle- tekbeli tizedesek funkcióinak felelnek meg, gyakran nem egyedileg, hanem inkább testü­letileg. A kapitányok (bírók) ve­zetik a közösséget, peres ügyek­ben intézkednek, s közvetítenek a király, a török hatóságok, illet­ve a vármegye vagy vilajet kép­viselői között, de belülről szer­vezik a közösséget, a helyi vi­szonyok ismeretében megterhe­lik szolgáltatásokkal a lakossá­got, s egyben (és ezzel) védik is őket. A korábbi katonai felépítés jó alap volt, ám idővel közeledett az általános magyarországi fej­lődéshez, bár a török időkben még e jász és kun szervezeti rend hatását figyelhetjük meg inkább az úgynevezett parasztvárme­gyék rendszerében, amely fegy­verviselési joggal rendelkező, önvédelemre berendezkedett pa­rasztok önigazgatási (magyar földesúraktól is elismert) rend­szere volt. A XVII. században a Jászság is (például Jászladány, Mihályte- lek) inkább bírákat, esküdteket emleget, s közeledik egymáshoz a két rendszer terminológiában is, jelezve Európához való újra- kötődésünket a török szorítás en­gedése után. A török alatt megjelenik kerü­leti falvainkban egy új név a köz- igazgatásban: “diák”, “gyiák”, azaz az írástudó ember a papon kívül. O a jegyző, a nótárius elődje, aki írástudó, sőt jogtudó ember. Eleinte mostoha a sorsa, de a XVIII. század második felétől már helyi nevelésű (jás­zsági vagy kunsági származású). A jegyző a Bach-korszaktól kezdve egyre inkább a hatalom, az állam képviselője, míg a bíró a közösség belső érdekeit védi. Velük, és a választott magistrá- tussal együtt, alakul ki a helyi önkormányzat valóságos kerete, s épül bele nemcsak az országos, de az európai rendszerbe is, kirá­lyi intézkedések és egységesíté­sek nyomán. A bíró, a jegyző, a magistrátus, amelyet a kerületek szabadon választhatnak (itt nincs földesúr, megyei hatóság), az önkormányzat olyan testületé volt, amelyben a közakarat nyil­vánult meg, s a közérdeket kép­viselték. (Folytatjuk) Szabó László Jobb minőséggel a versenyképességért! (Folytatás az 1. oldalról) résztvevők - az utóbbiak közül kilenc, önálló nemzeti kiállítás keretében mutatkoznak be - gya­korlatilag megtöltik a 82 hektár­nyi fedett és szabad kiállítási te­rületet. Az augusztus utolsó nap­ján, a meghívó szerint Göncz Ár­pád köztársasági elnök megnyi­tóbeszédével ünnepélyesen megkezdődő ágazati seregszem­le időpontja is eltér a hagyomá­nyostól: az augusztus eleje he­lyett az első “emberhónap” ele­jén zajló szakmai programokat szervezetten megtekinthetik így majd az agrár- és élelmiszer-ipari közép- és felsőfokú intézetek hallgatói, az ágazat leendő szak­emberei. Amíg korábban a ha­sonló rendezvények szervezésé­nek fontos pillére volt egy-egy éppen egzisztáló ágazati minisz­terkörlevele, 1990-ben már más­féle kényszer, a piaci kényszer hozza össze a 611 magyarországi és 180 külföldi kiállítót. Hasonlóan fontosak a kiállítás és a vásár rendezőinek a tartalmi változtatás igényét üdvözlő tö­rekvései. Szeretnék, ha az idei OMÉK hűen tükrözné az új, re­formszellemű agrárpolitikát. Az egyhetes rendezvény mottója: Jobb minőséggel a versenyké­pességért! Ennek szellemében a korábban elsősorban mennyiségi szemléletű bemutatók helyett az eladhatóságot, az exportképessé­get fokozó kutatási eredménye­ket, termesztési, gyártási techno­lógiákat, értékesítési szisztémá­kat népszerűsíti a nemzetközi rendezvény. Mindezek nagyüze­mi eredményei mellett a növény- termesztési és az állattenyésztési témakörben egyaránt az eddigi­eknél nagyobb teret kapnak a kis- és magántermelést, a külön­böző vállalkozási és érdekeltségi formákat reprezentáló bemuta­tók. A szakmai ismeretek bővíté­sén túl, a természettől sajnálatos módon mára meglehetősen el­szakadt felnövekvő nemzedék tájékoztatását is szolgálják majd a különböző élőállat-bemutatók. Nagy jelentőséget tulajdoní­tottak az OMÉK rendezői, szer­vezői a biotechnológiai és tech­nikai eredmények népszerűsíté­sének. A szakmai és az érdeklődő vásári közönségnek egyaránt ér­dekes élményt ígér a kiállítás megnyitásának időpontjára idő­zített lombikborjúellés, valamint az embrióátültetési bemutatók. Nem kisebb fontosságú az ága­zatban a környezetvédelem, az ezzel kapcsolatos legújabb tech­nológiákkal, eszközökkel is megismerkedhetnek az OMÉK- re látogatók. Elsősorban a 6 és fél ezer négyzetméternyi fedett standon 56 vállalatot képviselő, 41 magyar, valamint 75 külföldi kiállítónak bemutatkozási lehe­tőséget biztosító élelmiszer-ipari kiállításhoz kapcsolódik az OMÉK-kel egy időben megnyíló XXI. Budatranspack nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási szakkiállítás. Jelentőségét, és a két rendezvény szoros kapcsola­tát bizonyítja az a tény, hogy a hazai éves csomagolóanyag­szükséglet több mint a felének az élelmiszeripar a felhasználója. A növénytermesztési kiállítás keretében sorra kerülő szőlésze­ti, borászati bemutatókon nem a “mindent csak a szemnek” szemlélet érvényesül, ugyanis a borok utcájában történelmi bor­vidékeink legjobb nedűit kóstol­hatják majd kapacitásuk és pénz­tárcájuk diktálta mennyiségben a vásárlátogatók. A Magyar Pos­ta pedig Magyar borvidékek cí­men bélyegsorozatot bocsát ki az OMÉK megnyitásának nap­ján. A tegnapi sajtótájékoztatón egyébként már szó volt az öt év múlva sorra kerülő, 72. hasonló kiállításról és vásárról is, annak megrendezését a Bécs-Budapest világkiállítás idején Gödöllőre tervezik. Elhangzott a sajtótájékoztatón egy olyan újságírói kérdés, ami­re divatosan azt szoktuk monda­ni mostanában, hogy ez jó kér­dés: nem zavarja-e a kisgazdák szeptember első vasárnapjára - tehát a vásár harmadik napjára - a Parlament elé meghirdetett de­monstrációja az OMÉK-progra- mokat, és azokat felhasználja-e vajon a párt a választási kampá­nyához? A Hungexpo képviselői megnyugtatták a sajtót, hogy az OMÉK, mint minden hasonló rendezvény, depolitizált, a Föld­művelésügyi Minisztérium kép­viselője pedig annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy sike­rül elérniük a kisgazda-meg­mozdulás elhalasztását. A sajtó- tájékoztatón már közreadott ki­állítási katalógus szerint Jász- Nagykun-Szolnok megyéből ki­lenc cég mutatkozik be a vásá­ron, hogy mivel, arról hétfői lap­számunkban adunk ízelítőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom