Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-03 / 100. szám
2 Néplap 1990. AUGUSZTUS 3. A parlament ma választ köztársasági elnököt / Folytatás az 1. oldalról / Mint ismeretes, a 89 éves tábornok - a ház doyenje - úgy vélekedett parlamenti felszólalásában, hogy a horthysta hadsereg lényegében igazságos harcot folytatott a bolsevizmus ellen. A szabad demokraták nevében felszólaló Solt Ottilia szerint e kijelentés olyan súlyos tartalmat hordoz, hogy arra a parlament plénuma előtt kell választ adni. Ennek megfelelően leszögezte: a szabad demokraták kategorikusan visszautasítják azt a beállítást, amely a hitleri-Német- országgal való szövetségbe torkolló Horthy-féle politikának bármiféle értéket tulajdonít. Napjainkban nincs Európában olyan parlament, amely ehhez hasonló gondolatokat vallana. A szabad demokraták azt követelték a Magyar Demokrata Fórum frakciójától, illetve a kormánykoalíciótól, hogy határolják el magukat Kéri Kálmán eszméitől. A kialakult parázs vitában Kónya Imre, az MDF frakció- vezetője azzal utasította vissza a követelést, hogy a képviselő magánvéleményét fogalmazta meg, s annak kifejtése egyéni szabadságjogainak részét képezi. Az MDF egyébként sem tartja kívánatosnak, hogy a frakciófegyelem megbénítsa a párthoz tartozó képviselők szabad véleményalkotását. A napirenden kívüli vita elmérgesedését az elnöklő Szabad György szavazás elrendelésével akadályozta meg. A törvényhozás nagy szavazattöbséggel úgy döntött, hogy berekeszti á vitát. Az elfogadott tárgysorozatnak megfelelően a képviselők elsőként tárgyalták meg az Országos Választási Bizottság jelentését, valamint a népszavazás eredményét megállapító határozati javaslatot. Az Országos Választást Bizottság jelentését és ezzel együtt a július 29-ikei népszavazás eredményének megállapításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot 262 igen, 1 nem szavazattal és 7 tartózkodással fogadták el a képviselők. Az elnöklő Szabad György a határozathozatalt követően bejelentette, hogy a köztársaságielnökválasztást augusztus 3-án, péntek 10 órára tűzte ki. A köztársaságielnök-választás időpontjának bejelentését követően alig néhány percet vett igénybe a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény módosítása. Majd az Országgyűlés munkájában egyre ritkábban tapasztalható rövid, a higgadtság légkörét árasztó törvényalkotás ismét szenvedélyes, személyeskedésig fajuló, az egyes pártokat, a benyújtott módosító indítványokat, a képviselők felszólalásait korántsem udvariasan minősítő, már-már a választási küzdelemre emlékeztető vitába csapott át, amikor folytatódott a három önkormányzati törvényjavaslat tárgyalása. Az ellenzéki felszólalások elsősorban az önkormányzatok működését garantáló kapcsolódó, a tulajdonreformról, a földről, a helyi adókról, a nemzetiség és etnikai kisebbségekről szóló törvények hiánya miatt aggályosnak érezték e ’’sovány” önkormányzati törvénycsomag elfogadását. A Szabad Demokraták Szövetsége például úgy vélte, hogy ezeknek is kétharmados törvényeknek kellene lenniük, miután fontosnak ítélik, hogy ezek elfogadásához is szükséges a lehető legszélesebb konszenzus. Viszont ebben nem sikerült egyezségre jutni, s mert véleményük szerint alapvető kérdések - gazdasági megalapozottság, működőképesség - nem tisztázottak, ezért nem tartják elfogadhatónak a törvénycsomagot. De mert nem kívánják megakadályozni e törvények elfogadását és a helyhatósági választások megtartását, ezúttal frakciótagjaik nem a frakciófegyelem, hanem saját lelkiismeretük szerint szavazhatnak. A nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletéről lezajlott, érzelmektől, indulatoktól fűtött vitához hasonló ütközet zajlott le ugyanezen kisebbségek ön- kormányzati képviseletéről. A vélemények, a javasolt megoldási módok, az érvek és ellenérvek sem változtak. A törvénycsomagot felbontva a képviselők elsőként az alkotmány az önkormányzatokkal kapcsolatos módosításait vették nagyító alá. A heves érzelemnyilvánításokkal fűszerezett részletes vita, illetve annak végkimenetele tükrözte az ellenzéknek azt az ellent- ‘mondásos megközelítését, amelyet már a csomag általános vitájában is megfogalmaztak: eszerint jó szívvel sem támogatni nem tudják az alkotmánymódosítást annak hiányosságai miatt, azonban akadályozni sem kívánják a sztálini típusú tanácsok demokratikusan építkező önkormányzatokkal való felváltásának folyamatát. Az alkotmánymódosítással kapcsolatban ez a dilemma az ellenzéki erőknek azzal a javaslatával kapcsolatban merült fel, hogy a módosított alaptörvényben az ön- kormányzatok gazdasági önállóságát is kétharmados szavazatarányt megkívánó jogszabályokkal bástyázzák körül. Ez gyakorlatilag azt az immár hetek óta tartó vitát hozta ismét felszínre, hogy milyen szélességig terjedjen ki az alkotmányerejű törvények hatóköre. Az ellenzék törekvése arra irányult, hogy az önkormányzatok önállóságának garantálása érdekében minél szélesebb legyen ez a keret. Ezzel szemben a kormánykoalíció pártjai azt az álláspontot képviselték, hogy a kétharmados parlamenti jóváhagyást megkövetelő törvények túlságosan széles köre feleslegesen akadályozza az operatív döntéshozatalt. E két nézet összecsapása volt tapasztalható az önkormányzatokkal kapcsolatos módosítás parázs vitáiban is. Az ellenzék ’’kétharmados igényét” ezúttal Ungár Klára (Fidesz) képviselő azzal a kompromisszumos formulával fogalmazta meg, miszerint a földtörvénynek, a privatizációnak, illetőleg az államháztartásnak az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályait is kétharmados jóváhagyás függvényévé kellene tenni. A kormányzat ezzel kapcsolatos véleményét tolmácsolva Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője határozottan leszögezte, hogy ez az elképzelés már túlmegy a kormány kompromisszumkészségén. A szócsaták után az egyes módosító indítványokat sorra vevő részletes szavazás végül is ismét igazolta az ellenzék ezúttal ambivalens magatartását. Ugyanis bár a törvényhozás leszavazta az önkormányzatok gazdasági önállóságát fokozott mértékben garantáló indítványokat, mégsem került sor szakítópróbára: elsöprő többségű jóváhagyást kapott az alkotmány- módosítás törvényjavaslata. Az eltérő nézeteket felszínre hozó kérdésben végül is a kormánypártok elképzeléséhez közelebb álló megfogalmazás került be az alkotmányba. Eszerint a helyi, önkormányzatokra vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai. Az alkotmánymódosítással befejezte csütörtöki munkanapját az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka. A törvényhozók pénteken a törvénycsomag másik elemének, az önkormányzatokról szóló törvénytervezetnek részletes vitájával folytatják munkájukat. (MTI) Csődeljárás hét vállalat ellen / Folytatás az 1. oldalról / , szisztémát kívánnak létrehozni, amely a minimálistól a teljes körű biztosításig terjedne. A továbbiakban László Balázs elmondta, hogy a kormány foglalkozott a nehéz helyzetben lévő iparvállalatok ügyével is. A kormány több kategóriába kívánja sorolni a hazai iparvállalatokat, s már a közeljövőben hét teljesen fizetésképtelenné vált cég ellen kezdeményezi a csődeljárást. A többi fizetésképtelen iparvállalat sorsát később, több lépcsőben rendezik majd, hiszen százegynéhány nagyvállalat sorolható az úgynevezett nehéz helyzetűek kategóriájába. A kormányszóvivő említést tett arról is, hogy mindamellett vannak olyan nagyvállalatok - mint például a Csepel Autógyár, az Ikarus, a Videoton - amelyek teljesen egyedi kezelést igényelnek. A szóvivői tájékoztatóból kiderült: a kormány csütörtöki ülésén döntött arról is, hogy október 31-e után az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelő bizottságot nevez ki az államigazgatási hatáskörbe tartozó vállalatok élére. A hat-hét főből álló felügyelő bizottság azonban nem helyettesíti az igazgatót, hiszen nem operatív, hanem stratégiai szerepet tölt be, azaz egyfajta szakmai jellegű felügyeletet, szakértői kontrollt gyakorol az egyes cégeknél. (MTI) Magyar kötvény az eurodollár-piacon Magyarország először jelent meg kötvénykibocsátóként a fix kamatozású, hosszú lejáratú eurokötvények piacán, ahol csak a legjobb adósok tudnak kölcsönökhöz hozzájutni. Mindez úgy vált lehetővé, hogy az Állami Fejlesztési Intézet által kibocsátott 200 millió dollár értékű, 10 éves lejáratú, fix kamatozású kötvényekért a Világbank vállal garanciát. A Világbank ügyvezetősége 1 éve hozott döntést új programjának indításáról. Az úgynevezett ECO-programot (Expanded Cofinancing Operatinons) azoknak az országoknak a számára hozták létre, amelyek pontosan eleget tesznek nemzetközi fizetési kötelezettségeiknek, ám struktúrális gondjaik megoldásához külső segítségre szorulnak. A magyar szakértők 1 év óta dolgoznak a kötvénykibocsátás előkészítésén, s a magyar kötvény az első, amelyet az új program keretében világbanki garanciával piacra vittek. Ennek révén hazánk olyan feltételekkel jut külső forráshoz, mintha a legjobb adósok közé tartozó Világbank saját nevében hozta volna forgalomba az értékpapírokat. A kötvényeket várhatóan francia, német, japán és angol befektetők vásárolják meg. Az így nyert külső forrást Magyarországon különböző világbanki programok finanszírozására, többek között a közlekedés fejlesztésére, az ipari szerkezetátalakítás gyorsítására használják. (MTI) Lottószámok 16, 18, 28, 35, 82. A Fortunával Kárpátalján / II. / A végekre százszorosán is Vasárnap este a hatszáz nézőt befogadó gáti művelődési ház csaknem teljesen megtelt. A kezdés, mint általában máskor is, este hét órakor lett volna, de ez rendszerint eltolódott negyed, félórával. Ezúttal nem volt különösebb technikai akadály, hanem a nézők késtek. Ez egyébként jellemző volt végig a vendégszereplés idején. Az előadás utolsó perceiben is nyílt az ajtó, és kíváncsian letelepedett valaki a hátsó sorokban. Nem mintha nem lettek volna kellő tisztelettel a magyarországi színjátszók iránt, inkább valami keleti szokás érvényesült. Még Beregszászon is, ahol pedig régóta tevékenykedik magyar nyelvű társulat, általános volt előadás közben a jár- kálás, beszélgetés, közbekiáltás. A gigantikus művelődési házak színpadáról valószínűleg csak az igét hirdették eddig, mert nem szokott hozzá a közönség az előadás kulturált végighallgatásához. A nézők torkát sírás fojtogatta Técsőn (Tyicsev) aztán a dolog odáig fajult, hogy Kovácsné Rozika néni a nézőtér ajtaját bezáratta, s maga fogta belülről a kilincset. Hiába szabadkoztak a szülők, hogy a gyerek megijedt a villogó fényektől, hanghatásoktól, vagy nekik kell rövid időre szellőzködniük odakint. (Mind közül talán mégis ott aratott legnagyobb sikert a Fortuna. Vastapssal hívták vissza őket a színre, s a nehezen távozó nézők torkát még odakint is a sírás szorongatta.) A pontatlan kezdésnek oka az is, magyarázkodtak mindenhol a vendéglátók, hogy senki sem tud eligazodni az időszámításon. Július 1-vel ugyanis bevezették az ukrán időszámítást, ami a Pest, Moszkva közötti kétórás eltérést felezi. Hivatalosan az lett volna Kárpátalján is az érvényes, de mióta az eszüket tudják, a magyarok órája mindig a pesti időt mutatta. Még ezt megkavarta a nyári időszámítás úgy, hogy a gáti pedagógusok körében bármikor lehetett heccelődő vitát szítani a napkelte meg a napnyugta idejéről. Van, aki két órát hord azóta magával. Egyik rendesen a közép-európai időt mutatja, a másik pedig Kijev szerint jár, mert a menetrend ahhoz igazodik. Hétfőn útrakelt a fényszarusi csoport, hogy elvigye az üzenetet a végekre, ahol már településen belül is kisebbségbe szorult a magyarság. Útközben megálltunk az arculatában Vásárosnaményhez hasonló Beregszászon, ahol azért nem volt látható az a fellendülés, mely aTisza-par- ti települést az elmúlt évtizedekben várossá emelte. Minden lomposabb, piszkosabb, elhanyagoltabb. Az üzletek, áruházak nagyok, de a polcokon kelletlen áruk lézengenek. Az árubőségre készülő gazdaság nem tudta megtölteni boltjait, legfeljebb sorbanállókkal, és előbb csak emeletrészeket, majd teljes szinteket zártak le az áruházakban. Egy magyar nyelvű felirat állított meg a széles lépcsőházban: "Július 15-től a fokozott keresletnek örvendő élelmiszereket és iparcikkeket csak olyan állampolgárok vásárolhatják, akik a területen élnek." Ez leginkább nekünk szólt, akik a 19 forintos IBUSZ-árfolyamon túl 6-8 forintos lengyel piaci rubelekkel megrakva igyekeztünk szerencsénket megcsinálni Olcsóországban. A boltok nyomasztó szegénysége miatt azonban végképp le kellett mondanunk a kecsegtető üzletről. Már csak azért is, mert idehaza a lengyeleknél, meg az ágról szakadt kárpátaljai árusoknál gazdagabb a kínálat és alacsonyabb az ár. Ott jegyre adják a cukrot, másfél éves előjegyzésre a tévét, nem láttunk sehol vajat, húst, de még vodkát Sör Vendéglátóinknál mégis terülj asztalkám várt. A beszerzésnek megvannak a fortélyos útjai, mosolyogtak, pénzért, ha ezért sem vodkáért, mindent el lehet intézni. Kapcsolatok nélkül, amire persze áldozni kell, megállna az élet. Beregszász főterén virágot helyeztünk el Illyés Gyula szobránál, a Petőfi emléktáblánál, majd nézelődés után indultunk Péterfalvára (Petrovo). Az egybeépült Tisza menti öt falu különös szigetet képez Kárpátalján. Nem pocsolyás árok, hanem betonszegély kíséri a főutat, jól karban tartott igényes házak, gondozott kertek, udvarok vezetnek végig a településeken. Bús düledékein embernyi bozótban Vendéglátóink, Nagy Bélánéék, hogy fokozzák ámulatunkat, saját falumúzeumukba vezettek, mely egy kastély társaságában egy halastó partján áll. A patics- falú, szalmatetős szegényparaszti házat, az iskolával egybeépített tanítói lakást, és egy múlt század végi első, hátsó házból és pitvarból álló középparaszti házat a környékben gyűjtött tárgyakkal rendezték be. A fogarasi báró kastélyát, miután volt kórház, iskola, majd dohányfeldolgozó üzem, s kellően tönkrement, ugyancsak helyreállították és kiállítást, helytörténeti gyűjteményt rendeztek be termeiben. Bíró Andornak, a Határőr Agrárcég elnökének nevét már ismeri a Panorámát néző hazai közönség is. A péterfalviak neki tulajdonítják a pihenő és sportkombinátot, a vidámparkot, a jólétet, a túris- taközponttá kiépülő, összesen nyolc magyar falut magába foglaló boldogság szigetét. Péterfalván minden jó volt. A Magyar Drámapedagógiai Társaság képviseletében a Fortunát elkísérő dr. Előd Nóra szerint szakmailag itt volt az együttes csúcson. Az éjszakai Tisza-parti szalonnasütés, meg a hajnalig tartó baráti beszélgetések hatására a társaság másnap a fáradtságtól félájultan ért Aknaszlatinára (Szolotvi- no). Közben azért néhányan megmásztak Husztnak romvárát. A bús düledékeket ellepő embemyi bozótban keserűen idéztük Kölcsey szellemét.- Itt vagyunk a végeken - vert életet a csoportba az együttes vezetője, amint Ak- naszlatinán a sóbánya üzemi étkezdéje előtt döcögve megállt a busz. - Ha valamilyen küldetés hozott minket Kárpátaljára, hát akkor ide százszorosán. Ide már nem jutnak el a hazai énekesek, magyar együttesek, ide csak mi jövünk, itt csak ti játszotok. Akármilyen fáradtak, kimerültek is vagytok, most adni kell: hitet, erőt, reményt. A kultúrházban megjavítottuk a függönyt, letakartuk a háttérben feszítő Le- _ nint. Körmünk szakadt a díszletezésben, de mindenki fegyelmezetten tette a dolgát, a szereplők is tűztek, rajzszegeztek, szereltek, vasaltak, hurcolkodtak és söp- rögettek. Görcsösen, de tisza szívvel kezdett a csapat, ám játék közben oldódott a fáradtság, megszabadultak a felelősség súlyától is. A játék segítette át őket a következő két fellépésen is. így tudták megoldani a váratlan színpadi helyzeteket, improvizáltak, szórakoztak és szórakoztattak: Aknaszlatinán természetesen nem lehet kihagyni a sóbányát. Zombori István nyugdíjas brigádvezetőt követve bolyongtunk a 430 méter mélységbe vájt alagutakban. A talpunk alatt, a fejünk felett minden só, száz-ezer méter vastagságban, száz kilométeres hosszúságban. A felszínre is kitüremkedő kifogyhatatlan sómezők kibányászása IV. Béla idején kezdődött meg, azóta már a kilencedik bányában dolgoznak. Több közülük beomlott, emiatt a települést is teljesen át kellett építeni. Továbbindulás előtt ott is megkoszorúztuk a ’44 őszén málenki robotra elhurcolt áldozatok emlékét, egy vaskeresztet. Az utolsó nap, péntek a pihenésé, kirándulásé volt. Munkácsnak vettük az irányt, rögtön a várba, ahol 1978 óta folyik a helyreállítás. Tizenkét év alatt újra fel lehetett volna építeni a Rákócziak fészkét. Az igazgató megértve csodálkozásunkat, csak ennyit mondott:- Csapnál, ahogy átjöttek a határon, van egy árok. Addig minden rendben van, attól keletre az embereknek máshol nő ki a kezük. Mindenhol gond és baj terem. Verecke híres útján Azután a Latorca völgyében kapaszkodtunk felfelé, de a hegyek a történelmi levegőnek megfelelően nem akartak összeérni, égbe nyúlni. Igazi szerpentin se vezetett a tetőre, csaknem egyenesen vitt az út a lankás hegyoldalakon. A ve- reckei hágón sem véltük hat ökrök nyögését, szekerek nyikorgását. A gerincen, a fenyvesektől elhódított területen virágzó krumplitáblát lengetett a szél. Verecke kevesebbet adott, mint reméltük. Kárpátalja azonban nem maradt adós élményekkel, s a hittel, hogy menni kell, mert várnak minket. Lukácsi Pál
