Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-03 / 100. szám

1990. AUGUSZTUS 3. 3 Csak a városi önkormányzat egyet­értésével Agrárelképzelések Tenyőszigeten nem lesznek zártkertek / Folytatás az 1. oldalról / Az építésügyről szóló 1964. évi III. Tv. 7. paragrafus (2) bekezdése szerint a város területét felhasználni csak a ren­dezési tervnek megfelelően szabad és a terv módosítására - a Tv. végrehajtásá­ról rendelkező 30/1964.(XII.8.) Korm. rendelet 5/B paragrafusa szerint - csak a tanácstestület jogosult. A zártkerti hasznosítást engedélyező rendezési terv hiányában az ilyen célra történt értékesítés, a zártkertek kialakí­tását célzó földhivatali tervek megren­delése, a beruházás és minden olyan tevékenység, ami a vállalat elképzelése szerinti további hasznosítást szolgálta, lényegében meghaladta a megengedhe­tő kockázatvállalás körét. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Főügyészség a vizsgálatról készített összefoglaló jelentést a felügyeleti in­tézkedés megtétele végett megküldte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanács elnökének. A tanácselnök felhívására a Megyei Tanács VB Építési, Közleke­dési és Vízügyi Osztálya vállalatfelü­gyeleti hatáskörében értékelte a fő- ügyészségi vizsgálat megállapításait és ennek eredményeként az 1990. június 14-én kelt levelében a következőkről tájékoztatta a főügyészséget: A vállalat kifogásolt tevékenységét olyan vállakózásnak tekintette, amely a tanács által jóváhagyott tevékenységi körbe illeszthető, a vállalat pénzügyi, gazdálkodási helyzetére tekintettel a befektetés megengedhető kockázatvál­lalás volt. A felügyeleti szerv felhívta a vállalat igazgatóját, hogy a jövőben a hasonló vállalkozások esetén körülte­kintőbben járjon el az engedélyhez kö­tött munkálatok megkezdése előtt, to­vábbá arra, hogy a megvásárolt földte­rület bármilyen irányú tulajdonjogának megváltoztatása, a jelenlegitől eltérő hasznosítása csak a városi önkormány­zat egyetértésével történhet meg. A me­gyei szakigazgatási szerv vezetője to­vábbá arról is tájékoztatta a főügyész­séget, hogy a vállalat az érintett földte­rületen mindennemű kivitelezési mun­kát leállított. A leírtak alapján megállapítottuk, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Főügyészség intézkedése jogszerű és megalapozott volt. Mivel az ART mó­dosítására végülis nem került sor, a te­rületet nem minősítették zártkertté, a telekfelosztás nem történt meg, és a te­rület további értékesítése is függőben van, az államigazgatási szervek eljárá­sával kapcsolatban további ügyészi in­tézkedés megtételére nincs szükség. A vállalati kockázatvállalás ésszerűségé­nek vizsgálata ugyanis kívül esik az ügyészi általános törvényességi fel­ügyelet hatáskörén." Szorul a hurok a mezőgazdaság nyakán Ahogy az államtitkár látja A két hónapja megalakult An- tall-kormány mezőgazdasággal kapcsolatos elképzeléseiről tar­tottak sajtótájékoztatót szerdán a MUOSZ székházában Sárossy László és dr. Mándy Endre, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkárai, akik először sze­mélyi kérdésekről tájékoztatták a sajtó képviselőit. Mint el­mondták, az új főosztályveze­tők kinevezésénél nem a politi­kai, hanem a szakmai hozzáér­tést vették figyelembe. Két új főosztályt hoztak létre: a műsza­ki fejlesztési és az élelmiszer-el­lenőrzési főosztályokat. Hama­rosan létszámvizsgálatot tarta­nak a minisztériumban, és bizo­nyosan egyes részlegek dolgo­zóinak számát csökkenteni fog­ják. Az ágazat rosszabb helyzet­ben van, mint azt a minisztérium munkatársai gondolták - fogal­mazta meg dr. Mándy Endre közigazgatási államtitkár. A je­lenlegi apparátus azonban alkal­mas arra, hogy az "agrárfron­ton" kialakult egyre nyomasz­tóbb feszültségeket feloldja. Meglehetősen nagy szükség lesz egy ütőképes szakigazgatá­si rendszer kiépítésére, amely azonban a leendő önkormány­zatoktól függetlenül működne, hiszen például a polgármester nem lehet felettese az élelmi­szert ellenőrző állatorvosnak. A mezőgazdaság az iparhoz képest eddig is "alulszabályo­zott" volt, noha ezt nem így érezték a téeszek és az állami gazdaságok vezetői. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ágazat­ban minden rendben van. A kor­mányzat elszánt törekvése, hogy közeledjünk Európához. Ennek azonban feltétele, hogy a közöspiaci országok törvénye­ivel összhangban kell kialakíta­ni a jogszabályokat, ezért az élelmiszertörvény, a vetőmag­törvény és más jogszabályok módosítása szükséges. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor külkereskedelmünk gátak közé kerül. A legfontosabb feladatok egyike a földtörvény megalko­tása, amelynek tervezetét úgy akarják a parlament elé terjesz­teni, hogy abban nemzeti kon­szenzus testesüljön meg, és mi­nél kevesebb érdekellentétet szüljön. A törvénytervezet már elkészült, de Szent István ünne­péig nem várható döntés e témá­ban. A magyar agrárgazdaságot nagyerejű csapásként éri a tá­mogatások további csökkenése. A költségvetési hiánypótló cso­magterv jó része ugyanis az ag­rárágazatra hárul és újabb tíz- milliárdos terhet kell elviselnie. Az FM államtitkárai tiltakoznak az ezirányú intézkedések ellen. A jelentős költségvetési hiány meglepetésként érte az új kor­mányt - hangsúlyozta Sárossy László politikai államtitkár, - és a legkézenfekvőbb megoldás­nak a mezőgazdasági árkiegé­szítések és támogatások csök­kentése tűnt. Szűkebb pátriánkban számos nagyüzem rendkívül kedvezőt­len adottságok között kénytelen gazdálkodni. A támogatások nagyarányú elvonásával pedig nemcsak egyes téeszek mennek tönkre, hanem falvak néptele- nedhetnek el, és összeomolhat a jelenlegi agrárstruktúra. Kérdé­semre, hogy mi lesz ezeknek a gazdaságoknak a sorsa, dr. Mándy Endre közigazgatási ál­lamtitkártól kaptam választ. Mint mondotta, új alapokra kell helyezni a támogatási rendszert, amely nemzetközi viszonylat­ban is elfogadható. Elképzelhe­tő lenne olyan megoldás is, hogy a bankok a mezőgazdaság jövedelmezőségét vennék szá­mításba, a hitelek kamatainak különbségét pedig az állam biz­tosítaná. A kormányzatnak azonban mindenképpen a költ­ségvetésből kell finanszíroznia a mezőgazdaság és élelmi­szeripar részére nyújtott támo­gatásokat. A jelenlegi helyzet úgy fest, mint amikor süllyed a hajó, és ahelyett, hogy a vizet mernénk ki, még többet engedünk bele. A kérdés csupán az, hogy az agrár- gazdaság törékeny csónakja meddig képes még ilyen feltéte­lek mellett a víz felszínén ma­radni! L.Z. A levegő persze ezzel sem lesz tisztább "Őszinte és nyűt tájékoztatást szeretnénk" Munkástanács a szolnoki fehérjefeldolgozó üzemben / Folytatás az 1. oldal­ról I _- Úgy tudom, környe­zetvédelmi okból már de­cemberben be akarták zárni az üzemet, de ez nem történt meg.- De nem látjuk bizto­sítottnak azóta sem mun- kahelyün, s a magunk sorsát. Az üzemre szük­ség van, a községekből az állati tetemeket el kell szállítani, fel kell dolgoz­ni, és valakinek ezt is csi­nálni kell. Egészségre ve­szélyes terület ez. Sokan nem érik meg a nyugdíj- korhatárt, és még többen nem élvezik sokáig a nyugdíjas élet nyugal­mát. A mi egykori 30 szá­zalékos veszélyességi pótlékunk már régen ér­tékét veszítette, beleépí­tették az alapbérbe. Most azt is rögzítettük, hogy ez a munka nincs kellően megbecsülve.- Voltaképpen miért jött létre a munkásta­nács? Mire van jogosít­ványa?- A beadványunkat el­fogadta a bíróság, a be­jegyzés tíz napon belül várható, akkor válunk hi­vatalosan is társadalmi szervezetté. Nem látunk más olyan szervezetet magunk körül, amely jo­gos érdekeinket képvi­selné. A mi célunk a tehe­tetlen érdekképviselet megújítása, munkatársa­ink felrázása, önvéde­lemre késztetése, a dol­gozók körében a védelem és szolidaritás megte­remtése. Szakértőinken keresztül bele kívánunk szólni a vállalat - ezzel a dolgozók - sorsát érintő kérdésekbe. Nem a válla­lat irányításába! Csupán képviselőink szavazati jog nélküli részvételét akarjuk, hogy őszinte és nyílt tájékoztatást kapja­nak a dolgozók. Elítéljük a titkolódzós, antide­mokratikus vezetés mód­szereit. Érdekeink védel­mére nem fogadjuk el a vállalat jelenlegi szak- szervezetét. Nem akarjuk tetézni a vállalat nehéz gazdasági helyzetét fe­lesleges kiadásokkal, de küzdünk azért, hogy az önhibáján kívül, létszám- csökkentés miatt elbo­csátásra kerülő dolgozó kapjon végkielégítést. Követeljük, hogy az ille­tékes vezetők kiemelt fe­gyelmet fordítsanak a dolgozók egész­ségvédelmére, munkakö­rülményeik javítására, a műszakban dolgozók fo­kozott anyagi megbecsü­lésére. Azt is megkíván­juk: szűnjön meg a volt párt- és KISZ-vezetők, politikai munkatársak so­ha nem volt állásokba va­ló elhelyezése. Az átme­neti időszak minél kisebb nehézségekkel való átvé­szelése érdekében dol­goztuk ki alapszabályun­kat.- Tulajdonképpen olyan érdekvédelmi szer­vezetet hoztak létre, ami­lyennek a mai, korszerű szakszervezetet képzeljük .£>/. - Igen. És ebben szö­vetségesnek tekintjük a vállalaton belül, más üze­mekben megalakított munkástanácsokat és a független szakszerveze­teket. Zsákutcák és más, nagyon fontos egyebek Szolnoki vita a földtörvényről A Vízügyi székház el­ső emeleti nagyterme vé­gül is szűknek bizonyult, olyan nagy volt az érdek­lődés a földtörvény vitája iránt. A vitát - mint arról már beszámoltunk - a Földhivatal szervezte meg, így a rendezvényen is Darázs,László, a me­gyei földhivatal vezetője elnökölt. A Földművelésügyi Mi­nisztériumot dr. Harza Lajos helyettes államtit­kár képviselte. A helyze­tet nem könnyítette, hogy maga a törvényter­vezet is megváltozott az utolsó pillanatban, s a je­lenlevők természetesen nem ismerhették a tör­vény indokolását és a végrehajtási utasítást, minthogy ezek nem ké­szültek el. Az előzmé­nyek ismeretében heves vitára, s az ellentétek fel- izzására lehetett számíta­ni. Az, hogy ez végül is nem következett be, di­cséri a jelenlevők tárgy- szerűségét, azt, hogy mindvégig a témára és nem egymásra koncent­ráltak. Jó lenne, ha a par­lament is így tudna mű­ködni. A magyarázatot talán abban is lehet ke­resni, hogy az itt megje­lentek pártállástól füg­getlenül ismerik egy­mást, s céljaik is azono­sak voltak. A cél pedig: a föld hatékony művelésé­nek biztosítása, aminek alapja a magyar paraszt ősi földszeretete. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem volt vi­ta. Szinte mindenki vitat­ta a tervezet egy vagy több passzusát, lett lé­gyen az illető kisgazda- párti, örökös vagy téesz- tag. Mi terjedelmi okok­ból sem tudunk minden­ről beszámolni, így csak az általunk legfonto­sabbnak tartott vélemé­nyeket emeljük ki. Félni nem kell Az első véleményt egy magángazdálkodó fejtet­te ki, aki végig járta az egész kálváriát a négy­napló Aprócska vidéki strand, nagyon kellemes, csak azért nem csinálok neki reklámot, mert szeretném, ha legközelebb is ilyen kellemes lenne, tehát csak így, anonim, egy aprócska vidéki strand, nehogy megrohanják a magányra vágyó emberek, mert ettől ez a fürdő is éppen olyan elviselhetetlen lenne, mint a többi. Tehát nagy csend, póznák végére szerelt hangszórók nem ordítanak a fürdőzők közé olyan zenét, amit nem ők választottak, amit talán utálnak is, ám kénytelenek hallgatni. Itt semmi erőszak, vidáman lubickol néhány gyerek, egy sző­ke, hatéves kislány, akit egyébként Julcsikénak hívnak, többször átszeli az uszodát keresztben, a partról négyéves testvére, bizonyos Pocok, akinek még a szeme sem áll jól, látszik, hogy nagyon rossz kölyök, biztatja őt. Idilli. Van egy kicsi medence is, gyerekeknek, onnan is vidám zsivaly száll, ez a generáció még nem tétlenkedik, forr, zubog a víz, kacagás, kiabálás - a legszebb zene. Van még egy vízilóúsztató, ahogy egy éltes férfi nevezi, egy középkorú asszony viszont ugyanazt a medencét nemes egyszerűséggel csak tyúkszemáztatónak ti­tulálja, ez csendes, néhány idősebb ember áztatja magát a melegvízben, adják-veszik a szót a régi időkről. Néhány fiatal leány napozik, egyikük le­veti a melltartóját, süljön le ott is jó ropogósra, a mamája viszont fölöttébb helyteleníti eme cseleke­detét, hallom, még egy óra múlva is zsörtölődik, mit szólnak az emberek, ilyen szégyent... Az em­bereknek tetszik, a férfiaknak, rögtön arrafelé kell úsznia mindegyiknek, e hirtelen támadt érdeklő­dést látva vette észre a mama is leánya könnyelmű cselekedetét. Bikinifelső fel, minden visszazökken a régi kerékvágásba, kellemes csend. Néhány óra volt csupán. Egy délelőtt. Ám a fent említett két gyerek, Julcsika és Pocok, az idén először volt együtt mindkét szülővel néhány óra erejéig. Tud­ják, a munka... Körmendi Lajos ven év alatt. Kiállt a nagyüzemek és a kisgaz­daságok együttműködé­se mellett, s csak annak javasolja a föld visszavé­telét, aki tudja is, hogy mit kezdjen vele. A kor­mányzatnak abszolút versenysemlegesség ki­alakítását javasolja min­den területen. A bizottsá­gokba pedig szakem­bereket javasol. Vélemé­nye szerint nem az embe­rek lettek hűtlenek a földhöz, hanem a körül­mények kényszerítették őket a föld elhagyására. Egy idős nyugdíjas félel­mének adott hangot, amikor a földje vissza­igénylésének mértékén gondolkozott. A hivatal megnyugtatta, hogy ha igazolni lehet hitelt ér­demlően a volt tulajdont, 100 hektár erejéig min­det visszakérheti. Töb­ben fogalmaztak úgy, hogy a tervezet nem tük­rözi a pártok ígéreteit, miszerint ők a nép, a nemzet nevében szeret­nék a törvényt megalkot­ni. Sokan - köztük a kis­gazdák is - a nemzeti megbékélés szempontja­inak figyelembevételére tették a hangsúlyt. S ahol így történnek a gyakorla­ti lépések - példaként Tö- rökszentmiklós hangzott el -, ott nagy gondok nem lesznek. Sokan felhívták a figyelmet, hogy a tör­vénytervezetben nincs garancia arra nézve, mi lesz a lakosság ellátásá­nak biztosításával, a me­zőgazdasági dolgozók jövedelmi helyzetével. Kritikus pont a másfél hektár A legtöbb támadás a másfél hektár föld meg­vásárlási lehetőségét ér­te. A kisújszállási kisgaz­dák, de mások vélemé­nye szerint is sok az ezért fizetendő összeg. Mások szerint az alaptevékeny­ségben dolgozó, nem tu­lajdonos téesztagok szá­mára egyenesen sértő, hogy ők pénzért kapják, míg mások a nagyobb te­rülethez ingyen juthat­nak. Logikusnak tűnt ezek után az a javaslat, hogy ezt ingyen kaphas­sák meg az érintettek, s a polgári jog alapján meg­egyezés szerint bár­mennyit vásárolhassa­nak. Hasonló problémák merültek fel az örökösö­dési illetékkel kapcsolat­ban. Egyrészt szinte min­denki, aki szóba hozta sokallotta, másrészt rész­letfizetési lehetőség biz­tosítását javasolták. De elhangzott az is, hogy a negyven évi haszon- élvezetből bőven kifutja az illeték, tehát nincs is miért ezt kiróni. Az ille­ték fizetése sokak szerint nem teszi lehetővé a mű­velés megindítását, s emiatt a visszaigénylés­től is el fognak állni. Ki fizesse a felvett hiteleket? Sokan tartották fontos­nak az "időtényezők" fi­gyelembevételét abban az értelemben is, hogy felkészült-e az ország a törvény végrehajtására. Hitelek, gépek, épületek, anyagok kellenek. Van­nak-e-erre elképzelések? - teszik fel a kérdést. Kér­dés természetesen más­fajta is volt. Mi indokolja például a földtörvény ki­emelését a tulajdont álta­lában szabályozó tör­vényből? Talán az "oszd meg és uralkodj" elve - fűzte tovább a gondolatot egy felszólaló. Sokaknak csak az a bűnük, hogy ké­sőn születtek, miért bűn­hődjenek ők? - teszik fel mások a kérdést, egyéb­ként is a minisztérium­nak más problémákkal is kellene foglalkoznia. Vissza-visszatérő prob­léma, hogy honnan ve­gyék az emberek a pénzt a vásárláshoz, az illeték­hez, a gazdálkodáshoz, a bérleményhez, ha napi gondokkal, tőkehiánnyal kell küszködniük. Nem lehet tudni, ki fizesse a költségeket, a felvett hi­teleket. Ez utóbbi a bank- szakemberek szerint ko­moly gond lehet, hiszen néhol a tartozás eléri a vagyon mértékét. Ha eb­ből a vagyonból bármi­lyen címen visszaadnak, a bank kénytelen fel­mondani a hitelt. Ilyen­kor ki fog garanciát vál­lalni a visszafizetésre? Az állam szerepét hang­súlyozta itt a felszólaló. A bankhitelek az elhúzó­dó tulajdonviták miatt is veszélybe kerülhetnek. Hitel nélkül pedig nem létezhet a mezőgazda­ság. Néhányan az alkot­mány betűjével sem tar­tották összeegyeztethe- tőnek a javaslatot. Sérel­mesnek tartották a téesz- nél dolgozók megkülön­böztetését is. Volt, aki azt kifogásolta, miért te­kintik a világszínvonalú termelést biztosító tée- szeket, állami gazdasá­gokat zsákutcának. Az ilyen leegyszerűsítő érté­kelés nem segíti a nem­zeti megbékélést. Hiány­zik egy dátum is, amely eligazodásul szolgálna - vetődött fel -, hiszen ez érdeke a földjét jogosan visszaszerzőknek, s a kö­zös gazdaságoknak egyaránt. Mert - hangzott el érvként - ez a gazdaság ugyan tud 15 millió ton­na gabonát is termelni, de ha rákényszerül, ak­kor csak 6 millió tonnát termel. A probléma tehát rendkívül összetett, ek­ként is kellene kezelni, hogy a testvér ne legyen testvérnek ellensége - emelte ki az egyik felszó­laló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom