Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-24 / 117. szám

1990. AUGUSZTUS 24. »* 3 A Metripond Mérleggyár szolnoki kirendeltsége javítja öt kilogrammtól 30 tonnáig a mérlegeket a környezd megyékben is. Képünkön Hajnal István 500 kg-os optikai mérleg skálaütközőjének a beállítását végzi. Mivel egyre kevesebb a munkájuk, ezért mindent elvállalnak, még a távolabbi országrészekből is. Fotó: Mészáros Buborékban a tenger Olyan világot élünk, amikor az ember lépten-nyomon a politikába ütközik. Elég egy délelőtti üvegcsere a szikvizesnél, és máris részese egy gazdaságpolitikai szabadegyetemnek. Mert a derék szódás elme­séli, hogy az életét tette fel a szénsavas vízre: ebből kereste ki a kenyerét a háború előtt, és ebből él napjainkban is. Alighanem neki köszönhető, hogy Szolnokon egyáltalán még forgalomban vannak e vastag falú üvegek. Becslése szerint úgy hat-hétezer darab, holott valamikor 70-80 ezer üveg töltése adott munkát városszerte féltucat szakmabelinek. Gondolnánk, jött a szifon, látott és győzött, s ezzel a szakmának befellegzett. Valóban, jött a patron is, de ettől még bőségesen zubog­na a szikvízforrás, ha... Ha annak idején például nem veszik el a szódásoktól a kisteherautókat, mint az átkos kizsákmányolás bűnös eszközeit. De elvették, így a szódásüvegek ládáit lovaskocsikkal kellett volna pótolni. Az ám, csakhogy ehhez meg istálló kellene a város szélén, aztán a bakra egy kocsis, aki a lovakat dirigálja meg gondozza is, gyaníthatóan úgy, hogy az abrakból otthon még két disznót meg is hizlal. így hát a ló szóba sem jöhet. Ha ló nincs - szamár is jó. Csakhogy ez sem vált be: a szolnoki forgalom semmiképp nem tűr meg egy lassú járművet. De ha még mindezen túltette volna magát a szódás, úgy az eltelt negyven év adópolitikája teljesen megőijítette volna. Akik nem bír­ták, azok abba is hagyták a szikvízgyártást... Lám, egy szakma megszüntetésének mechanizmusa milyen pofonegyszerű volt: egy hivatalban egy aparátcsik fogalmazott egy felszólítást, amellyel el­rendelt, megtiltott, utasított, figyelmeztetett, büntetett, és a töltőgép már meg is bénult. Ha nincs szikvíz - nem gyártanak üveget sem. Ha nincs üveg, nyomófejet sem csinál már senki. Nem üzlet a töltőgép gyártása sem, ha nincs, aki a hatalmas kerekeket forgassa. A szóda tehát elapadt, és mindehhez elég volt egyetlen papírfecni a hatalom erődítményéből. Na mármost, elképzelem, hogy valaki kitalálja: az üveges szóda maga a vis vitális, a cseppfolyós életerő, és divatba jön ismét. Ehhez már "mindössze" egy üveggyár kellene, aztán újdonúj töltőgép, amit a jó ég tudja, hol lehet ma kapni, aztán egy bizottság, amely a gondolatot patronálja, munkaerő, szállítókapacitás - egyszóval mind­az, ami egyszer már megvolt, ám egyetlen tollvonással sikerült eltün­tetni a föld színéről. Rombolni gyerekjáték, de építeni... Leckét emlegettem gazdaságpolitikából. Én ebből a szódaügyből az ország mai állapotát levezetem magam számára. A bűnös minde­nért az a fránya pecsétes papír. Ja, és az, aki a pecsétet ráütötte.-pb­Segítséget kérnek a bortermelők A Földművelésügyi Minisztéri­um illetékese azt javasolja: töröl­jék el a bor fogyasztási adóját, hogy ily módon csökkenjen az ára. A bortermelőknek ugyanis az ex­port jelentős visszaesése miatt ér­tékesítési nehézségeik vannak - nyilatkozta az MTI érdeklődésére Tóth Sándor, a tárca főosztályve­zető-helyettese. Véleménye sze­rint az is jó megoldás lenne, ha a fogyasztási adóból - ez évi 700-, 800 millió forint - intervenciós ala­pot hoznának létre a termelők tá­mogatására. A dollárelszámolásra való áttérés az úgynevezett szocia­lista piaccal a magyar borexportot - hosszabb távon - kedvezően érin­ti, de ehhez a versenyképesség ér­dekében javítani kell a minőséget. Ehhez viszont a jelenlegi 6-8 hó­napról 10-12 hónapra kell emelni a bor kezelési idejét. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy technológiai vál­tozáshoz jelentős forgótőke szük­séges, s az is, hogy a termelők nem tudják megfizetni a rendkívül ma­gas hitelkamatokat. Mivel félő, hogy a bizonytalanság miatt sokan kivágják a szőlőjüket, fontos lenne központi támogatási alap mielőbbi létrehozása. Ezt sürgeti az is, hogy a termelőknek már most jelentős veszteséget okoz az, hogy az NDK az idén nem veszi meg a leszerző­dött 600 ezer hektoliter bort. Eddig 280 ezer hektót vettek meg tőlünk, a többit azonban lemondták, s jö­vőre is csak 80 ezer hektoliter bor­ra tartanak igényt. A magyar bor­termelőknek ez olyan jelentős veszteséget jelent, hogy kártérítést is kémek a szerződésszegés miatt. LEVELEK AZ ÖNKORMÁNYZATRÓL A városi és községi autonómia hazai történetéről "Önkormán.vzat (autonómia): Az államon belül - annak részeként - bizonyos, szélesebb vagy tágabb funkciókörre és leggyakrabban területre is kiterjedő, rendszerint helyi érdekű, jogilag kodifikált igazgatást jelent. Ilyennel rendelkeztek Magyarországon egyes nagyobb történeti-földrajzi egységek (pl. Horvátor­szág, Erdély), mindenütt meglévő kormányzati területek (pl. a Hajdú és Jászkun kerületek, vármegyék), települések (pl. különböző szintű városok, falvak), azután testületek (pl. céhek, ügyvédi és kereskedelmi kamarák), valamint oktatási és vallási intézmények (pl. egyetemek, református és evangélikus egyházak). Modem nemzetiségi autonómia nálunk csak tervben merült fel." (Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II., Eger, 1980.) A történeti szempontú megha­tározásból világosan kiderül, hogy önkormányzatról csak a Szent István-i államalapítás óta beszélhetünk hazánkban, attól a pillanattól kezdve, amikor be­léptünk Európába, szilárd álla­mot s jogrendet alakítva ki. Olyan korszakokban, amikor a központi hatalom túlzottan erős, abszolutisztikus vagy éppen dik­tatórikus volt, az önkormányzat minden szinten visszaszorult, s mindannyiszor kivirágzott, ami­dőn az, biztosítva és fenntartva a jogi kereteket, partnernek tekin­tette az önkormányzatokat. Szent István megkoronázása után elkezdi az ország világi és egyházi szervezését, lerakja a te­rületi autonómia alapjait. Má- lyusz Elemér szerint a várispán- ságok (megyék) egy-egy jól kö­rülhatárolható földrajzi egység­ben (folyóvölgy, medence, ki­sebb önálló tájegység) jöttek lét­re, míg az egyházszervezet a ki­rályi birtokok elhelyezkedése szerint tagolódott, minthogy ezek központjait (püspökségek) saját birtokain hozta létre. Az al­sóbb szintek (városi, falusi) ké­sőbb épülnek ki, de hat rájuk a vármegyei és egyházi autonó­mia. A városi önkormányzatok ma­gánföldesúri birtokokon jönnek létre a XI-XII. században, míg a falusiak eredetre későbbiek, de gyökereiket tekintve ugyanolya­nok, azaz a földesúr és jobbágy viszony testesül meg bennük sa­játos módon. Az államszervezés, de a földesúri hatalom sem hatolt le ugyanis a legmélyebb rétege­kig. A földesúr magára hagyta a közösséget, s azzal megbízottjai útján tárgyalt csupán, benyújtva nekik igényeit (adó, egyéb szol­gáltatások). Falvainkban a XI-XII. század­ban tűnnek fel szórványosan elő­ször a bírák és falunagyok (iu­dex, villicus), akik bár a földesúr érdekeit képviselik, de biztosí­tékai a jogrendnek is, s közvetí­tői a falu igényeinek. Az így ki­alakult tisztségek egyre inkább állandósulnak, s nemcsak a föl- desúr-jobbágy, földesúr-városi polgár, hanem az állam-jobbágy, állam-városi polgár összekötői­vé válnak. Ők szedik be az állami adókat, közvetítik a közösség igényeit az államot képviselő felsőbb hatóságok (vármegye, erdélyi vajdaság), sőt az egyház felé is (esperességek, egyházme­gyék). Városi önkormányzataink (szabad királyi városok: civitas; mezővárosok: oppidum) sokat köszönhetnek a nyugatról bete­lepített erdélyi és szepesi szá­szoknak, a vallonoknak, akik bi­zonyos, ott kialakult mintákat hoztak magukkal; illetve Zsig- mondnak, aki maga is nyugatot képviselve erős városfejlesztő politikát folytatott. A szerves fejlődés a török időkben a királyi Magyarországon elakad, ám an­nál inkább felvirul a magára ha­gyott alföldi és dunántúli falvak­ban, illetve a szabad székely te­rületeken Erdélyben. A városi és falusi közigazga­tásunk körvonalai már a török előtt kialakultak, s a kuruc har­cok elültével Mária Terézia egy­ségesíti rendjüket, közelíti a ha­zai hagyományokat a már műkö­dő európaihoz. Az urbárium (1767, 1770) szervezetileg is szabályozza a községi közigaz­gatást, s ennyiben európai, mo­dem; ám mert az urbáriumhoz kötődik, egyben konzervál is egy sereg feudális vonást azzal, hogy főhatóságnak, s a bíró jelölésé­ben döntő tényezőnek meghagy­ja a földesurat. Az 1836. évi IX. te. csak vala­mit oldott a kötöttségeken. Igazi változást az 1848. évi XVI., XXIII. és XXIV. te. hozott, meg­teremtvén a földesúrtól függet­len szabad közösség fogalmát s gyakorlatát. A helyi önkormány­zatokat a vármegyéhez rendeli főhatóságként, demokratikus választást ír elő, ugyanakkor biz­tosítja a bírók részvételét a me­gyei bizottmányokban. A kiegyezésig több módosítás történt, végül az 1871. évi, XVI- II. te. (amely lényegében 1950- ig meghatározó volt) szabályoz­ta a községi közigazgatást. Ez az 1848-astól annyiban különbö­zött, hogy a választásból a va­gyontalanokat kizárta, s a bíró jelölésébe a szolgabíró (főispán) beleszólását lehetővé tette. 1944-1949 között a demokratiz­must ezzel együtt több új szerve­zet (nemzeti bizottságok, pártok, más társadalmi szervezetek) biz­tosította, s emelte eddig nem lá­tott önállóságra az önkormány­zatot. Ez adta át helyét 1950 január­jától a tanácsrendszernek. (Folytatjuk) Szabó László Az üdülőterület vonzza a bűnözőket Abádszalók rendőrőrsben reménykedik POLITIKAI REKLÁMOK A TÉVÉBEN Jól áll a Suzuki- kooperáció Semmi akadálya sincs annak, hogy heteken belül aláírják a japán Suzuki és a magyar Autókonszem Részvénytársaság, a japán C. Itoh kereskedőház és a Világbank leány- vállalata, az IFC szerződését, amely alapján megkezdődhet a Suzuki-ko- operáció hazánkban. Lepsényi Ist­ván, az Autókonszern Rész­vénytársaság elnök-vezérigazgatója az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában ennek bejelentésé vei egy - idejűleg határozottan cáfolta a Ni­hon Keizai Simbun japán gazdasági napilapnak azt az értesülését, misze­rint a megállapodást azért nem írták még alá, mert a magyar alkatrészek minősége nem felel meg a partne­reknek. Lepsényi István elmondta azt is, hogy a 10 milliárd yenes alaptőkével létrejövő vállalkozásból a magyar partnerek összesen 40-45 százalék­ban részesednek, a végleges arány az IFC részvételétől függ. A Suzuki vizsgálata szerint jelenleg 34 ma­gyar vállalat képes olyan minőséget előállítani, hogy alkalmas beszállí­tóként való közreműködésre. E cé­gek állítják majd elő a Suzuki-alkat- részek 30 százalékát. A tervek sze­rint a magyar gyártási arány a későb­biekben jelentősen növekszik, s vé­gül eléri a 70 százalékot. Ennek technikai feltételeit fejlesztéssel, be­ruházással kell majd megteremteni. A Suzuki cég elnöke várhatóan szeptember első napjaiban Buda­pestre látogat. Akkor véglegesítik a magyar partnerrel a megállapodáso­kat, ezután kezdődhet meg az építke­zés. Mind a hat parlamenti párt, va­lamint az Agrárszövetség és a De- misz jelentkezett a megadott határ­időig, augusztus 22-ig, a Magyar Televízió Belkereskedelmi Igaz­gatóságánál azzal az igénnyel, hogy az önkormányzati választá­sok előtt politikai reklámjukat su­gározzák. Ezzel kapcsolatban az MTI kér­désére Pócsik Ilona, az MTV bel­kereskedelmi igazgatója elmond­ta, hogy péntek délután szeretnék a pártokkal egyeztetni a sugárzás feltételeit, illetve a műsoridő fel­osztását. Véleménye szerint való­színűleg csak sorsolással lehet el­dönteni, hogy a főműsoridőben hogyan kaphatnak helyet a külön­böző pártok reklámjai. Az önkormányzati választások­ról szóló törvény szerint augusztus 27-én kezdődik a választási kam­pány, így ettől a naptól lehet poli­tikai reklámot sugározni a televízi­óban. Meglehetősen rossz és meg­döbbentő hírek érkeznek Abád­szalók közbiztonságáról. Soro­zatosak a betörések, a szalókiak és az itt üdülők sem érezhetik vagyontárgyaikat biztonságban. Bállá Ferenc rendőr századost, a Tiszafüredi Rendőrkapitányság vezetőjét arról kérdezte az Új Néplap, hogy van-e remény a mind népszerűbb üdülőterület közbiztonságának gyors javulá­sára.- Egy héttel ezelőtt fórumot rendeztek a nagyközség közbiz­tonsági helyzetéről, ahol önnek sikerült "kordába" terelni a sok, szélsőséges véleményt...-Elfogadták a jelenlévők a tá­jékoztatómat, megértették a gondokat, véleményük egyezett abban, hogy az utcán a rendőr­nek kell rendet tartani. A rendőr­ség azonban egyedül erre képte­len, hiszen kevesen vagyunk, an­nak ellére, hogy létszámhiány nincs. Ezért kértem a lakosság segítségét. Támogattam a polgá­ri őrség megalakulását, de több­ször ki kellett emelnem a meg­előzés kérdését, valamint a fegy­vermentességet.- Már a korábbi falugyűlésen is felvetődött, hogy kevés a rend­őr Abádszalókon, miközben a nyári 4-5 hónapban az üdülőkkel tetemesen felduzzad az itt élők száma. Nem igényelné ez a hely­zet egy önálló egység kialakítá­sát?- Nagyon is indokolt lenne ez a megoldás. A héten elkészült egy új típusú rendőrőrs felállítá­sának terve, mely nagyobb rend­őri erőt biztosítana, és bűnügyi nyomozók alkalmazását tenné lehetővé. Állandóan lenne ügye­let, lenne Abádszalókon igazga­tásrendészeti előadó, hogy az őrshöz tartozó terület lakói hely­ben tudják ügyeiket intézni... Edig annyi bizonyos, hogy a fő- kapitányság vezetése támogatja a terv valóra váltását, remélem, hogy a Belügyminisztérium, il­letve az Országos Rendőr-főka­pitányság illetékesei is így véle­kednek majd. Nagyon jó lenne, ha a jövő nyáron a rendet már az őrs tagjai vigyáznák.- Hallhatnánk a terület gond­jairól?- Sajnos nem tudok az első félévről olyan értékelést adni, ami biztató lenne bűnügyi szem­pontból. Abádszalókon 1989 el­ső félévében 61, míg ez évben már 111 bűnügyünk volt. A sér­tettek 80 százaléka külföldi ál­lampolgár vagy ott pihenő ma­gyar személy. Elsősorban a kem­pingekben - ahol őrizetlenül hagyják értékes tárgyaikat - van komoly gond. Ez szinte csábítja a bűnözésre hajlamos személye­ket. Nagyon sok kerékpár, hor­gászfelszerelés, rádiómagnó és pénztárca tűnik el. Félelmetes emelkedést mutat az áruházak, boltok sérelmére elkövetett lo­pások száma. Abádszalókon szinte mindennap "korábban nyit valaki" valamelyik boltban.- Gyors javulásra van re­mény?- Csak a lakosság segítségével tudunk javítani a helyzeten. A tiszafüredi polgári őrséggel na­gyon jók a tapasztalatok. Szeret­nénk, ha hasonló formában Abádszalókon is létrejönne egy ilyen csapat. V. 1.1. r napló így hét végén, főleg pénteken és szombaton, sokszor felhallatszik hozzánk a lakásba a késő esti és éjszakai órákban a cigányzene, a sok-sok ma­gyar nóta, amelyeket a szomszédságunkban mű­ködő kocsmahivatalban időző, eszem-iszomba feledkező, egy-egy ifjú pár boldogságára koccint- gató, kapatos vendégsereg ad elő fölöttébb mély átéléssel és tiszteletet parancsoló hangerővel. Mit tehetnék? Türelemmel viselem a néha még reggel hatkor is ércesen zengő acsarítást. Amolyan hát­térzörejnek tekintem. Mulat a magyar. Néha. S ezt a ritka alkalmat valahogy nem akaródzik elronta­ni. Pedig, bevallom őszintén, én nem szeretem a magyar nótát, nem szeretem a cigányzenét, s nem állhatom az operettet sem. Ne vessenek meg érte, nekem is lehet hibám! Szóval, nem vagyok túl lelkes híve a fent említett populáris műfajoknak, de ezt magánügynek tekintem. A napokban azon­ban elvetődtem egy előadásra. Karcagi előadó- művészek énekeltek magyar nótát, operettet, ci­gánydalt. Nem akarom most sem hősnek, sem mazochistának tekinteni magam, amiért ellenér­zésem dacára fegyelmezetten végigültem az elő­adást, annál is inkább, mert kitűnő előadókat hall­hattam, olyanokat, akik feledtették velem a mű­fajokkal szembeni ellenszenvemet. Sőfi Időnként kifejezetten élveztem az előadást. Élveztem, ahogy Szabó Eszter kapcsolatot tudott teremteni a közönséggel, ahogy áradt az erő Monsinger Ferenc férfias énekéből, megejtett Kovács Mari­ka kecsessége, finomsága, érzékeny előadásmód­ja, továbbá Karcagi Nagy Zoltán sokszínű tehet­sége, természetes színpadi viselkedése. Minden műfajt lehet értékesen mívelni, ebből is látszik. Az emlegettem műfajokat persze továbbra sem fogom szeretni, keresni, de az előítéleteket sem. Mert miért ne szórakozna mindenki úgy, ahogy akar? Ha már nagy néha akad oka a szórakozásra ebben a besavanyodott világban. Körmendi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom