Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-01 / 98. szám
1990. AUGUSZTUS 1. Néplap 3 Túrkevén a Tiszántúli Autójavító Vállalat a személygépkocsik javítása, felújítása mellett továbbra is foglalkozik az IFA és TATRA teherkocsik teljes felújításával.-nzsVáltozó értékrend Tudás, hatalom, pénz, hasznosság A politikai és a gazdasági életben lezajló változások maguk után vonták az emberek értékítéleteinek módosulását is. Ez kifejeződik a foglalkozásokról alkotott véleményünkben, abban, ahogyan rangsoroljuk az egyes szakmákat. A megítélések változása hatással van arra, ki milyen foglalkozást választ, vagy gyermekét merre irányítja. A Központi Statisztikai Hivatal napokban megjelent Foglalkozások presztízse című elemzése azt vizsgálja, hogyan alakult szemléletünk öt év alatt, 1983-1988 között. A főbb megállapítások elgondolkodtatóak. Pénz beszél A foglalkozások társadalmi helyzetét, értékét alapvetően négy összetevő - a pénz, a tudás, a hatalom és a hasznosság - alakítjaJd. A kutatók közel harmincezer ember megkérdezésével elsőként arra kerestek választ, vajon az elmúlt évek hoztak-e valami változást a presztízst meghatározó összetevők között A vélemények szerint a foglalkozások értékelésében változatlanul legfontosabb tényezők az adott foglalkozáshoz szükséges tudás mennyisége és második helyen a foglalkozással gyakorolható hatalom áll: A harmadik és a negyedik helyen álló befolyásoló elemek egymáshoz viszonyított sorrendje azonban megváltozott. Harmadik helyre került a foglalkozással elérhető jövedelem nagysága és legkisebb súllyal vesz részt egy foglalkozás presztízsének kialakításában az, hogy az illető foglalkozás mennyire hasznos a társadalom számára, azaz a pénz tekintélye erődödőben van. A pénz meghatározó szerepe a falusi lakosok véleményében a legjellemzőbb, a foglalkozás hasznossága a községi válaszadók szemében nem annyira fontos tényező. A tudás szerepét a községekben és a városokban egyaránt a legnagyobbnak értékelték. Fent és lent Az emberek döntő többségének véleménye szerint a foglalkozási rangsor elején a gyárigazgató, a körzeti orvos, a megyei tanácselnök és a mérnök áll. Nagyra értékelték ezek mellett az agronómus, a pap, a tanár, és az újságíró foglalkozásokat is. Ezzel ellentétes irányban, a társadalmi ranglétra legalján a megkérdezettek háromnegyedének véleménye szerint a gyári segédmunkás és az utcaseprő volt. Viszonylag sokan mondták ugyanezt a növénytermesztőről, a portásról, a szövőnőről és a traktorosról, de a véleményt nyilvánítók nagyobb része ezen foglalkozásokat inkább a rangsor közepére helyezte. A gazdasági és politikai helyzet megváltozásával párhuzamosan nőtt az emberek szemében a kiskereskedő, a kőműves, a vendéglős, az önálló gazda, a pap, az újságíró foglalkozások értéke, ugyanakkor csökkent például az olajbányász, a tanácsi előadó, a katonatiszt, a rendőr presztízse. Valószínűleg annak következményeként, hogy az emberek - a vizsgálat időpontjában - kissé kiábrándultak a politikából, általában magasabbra értékelték a hatalomhoz nem kapcsolódó magas szintű szellemi munkát, mint a politizálást, és az ehhez tartozó hatalmi manőverezéseket. Tükröződik ez abban, hogy a hagyományos társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított rangsorában az első két hely felcserélődött. Az értelmiség, a "tudás" került az élre, a vezető réteg, a "hatalom" a második helyre szorult vissza. Ez ellentmondani látszik napi tapasztalatainknak. A tömegkommunikációs eszközöket hallva és látva azt gondolnánk, mindenki élénken politizál, és a politikának az emberek szemében nagyobb a presztízse. A társadalmi-foglalkozási csoportok rangsorában a továbbiakban az egyéb szellemi, a nem mezőgazdasági önálló, a szakmunkás, a mezőgazdasági önálló, a betanított munkás, a mezőgazdasági fizikai és a segédmunkás réteg követi egymást. Az elmúlt években csökkent a tekintélye az alkalmazotti munkának, nőtt ezzel egy időben a jövedelmezőbb és nagyobb mozgásteret adó önálló tevékenységnek. Jellemzője a folyamatnak az is, hogy a mezőny széthúzódott, nagyobb lett a megítélésbeli különbség a jobb helyre rangsorolt és az alacsonyabb presztízsű foglalkozások között. A Almok és valóság A lakosság többsége saját helyzetét a társadalom középtáján képzeli el, és természetesen szeretné ha gyermeke ennél jobb pozíciót érne el. Ezért a szülők olyan foglalkozást szánnak gyermekeiknek, amely a rangsorban sajátjukat megelőzi, sok esetben nem gondolják meg, hogy gyermekük valóban ezt szeretné, s jobban jáma-e, ha elképzeléseik szerint alakítaná sorsát. Már gyermekkorban elkezdődnek az álmok arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Ezek az álmok kevés embernél tartanak a felnőttkorig, a pályaválasztási kor kezdetéig. A legtöbbjükben a fiatalság különböző szakaszaiban változáson mennek át, többször is módosulnak. Az olló nyílása azon két foglalkozás között, amelyet elképzelnek maguknak az emberek pályájuk elején és amelyet ténylegesen választanak egyénenként különböző. Csak minden hatödik emberre jellemző az a helyzet, hogy a pályaválasztáskor elképzelt ideális és a tényleges foglalkozás megegyezik. Többségében vannak azok, akik nem azt a munkát végzik, amire ifjúkorukban vágytak. A férfiak helyzete valamivel jobb, mint a nőké, ugyanis huszonkét százalékuk mondhatja el magáról azt, hogy foglalkozással kapcsolatos vágyaik beteljesültek, míg nőknél a hasonló arányszám csak tizenkét százalék. Az ilyen szempontból ideális helyzetűek nagyobb része szakmunkás és a fiatal-középkorosztályhoz tartozó. Sándor István KSH megyei igazgatósága A föld azé, áld megműveli? A mezőgazdaság ma nehéz időket él. S most itt nem a több éve tartó folyamatokra utalnék, hanem jelen gondjaira, az aratás utáni helyzetre, az aszályra, a jövő bizonytalanságaira. Mindez azért is teremthet veszélyes helyzetet, mert a jövő évre most kell elkezdeni az előkészületeket. Ez utóbbi pedig csak akadozik, s sokan ennek okát a földtörvény körüli nehézségekkel magyarázzák. Tetézi ezt az a tény is, hogy a megyében búzából félmilliárd forint a kiesés, további félmilli- árdot jelent a kormány csomagtervének negatív hatása, amely főként az exporttámogatások egy részének megvonásából fakad. Mindezt a nagyüzemeknek kell elviselniük. De térjünk vissza a földtörvény megyei vonatkozásaira. Minderről Benedek Fülöpöt, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Érdekvédelmi Szövetségének titkárát, a megyei Agrárkamara alelnökét kérdeztük meg. A következőkben az ő véleményét foglaljuk össze. A húszezer ember földje A beszélgetést a számokkal kezdtük, hiszen ezen a területen most ekek jelentik az objektív kiinduló alapot. A téeszek kezén jelenleg 406 ezer hektár föld van a megyében. Ebből közös tulajdonban 280 ezer, az aktív dolgozóké 16 ezer, a dolgozó alkalmazottaké ezer, a nyugdíjasoké 55 ezer hektár. Állami tulajdonban van 18 ezer hektár, az örökösöké pedig 36 ezer hektár. Jelenleg az aktív tagok és az alkalmazottak száma 29 ezer 500, a nyugdíjasoké 20 ezer 100. A nyugdíjasok közül 18 ezer 800-nak, az aktívaknál 13 ezer 500 főnek van földje. Nincs földje tehát 16 ezer aktív dolgozónak és 4 ezer 300 nyugdíjasnak. Potenciálisan nem is lesz, minthogy a tervezet szerint ők kaphatnának másfél hektár földet, annak ellenére, hogy a mindennapi munkát az említett 16 ezer ember is végzi. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a törvénytervezet szerint "a termőföld azok tulajdonába kerül, akik annak megműveléséről gondoskodnak". Ha ezt a tervezetet valóban elfogadnák, akkor nem elsősorban az örökösöket keresnék, hanem azokat, akik megművelik a földet. A szövetség véleménye szerint a földtörvényt egyébként sem kellene kiemelni a tulajdonkérdéseket általában szabályozó törvényekből. Jogosan merül fel ugyanis, hogy a kisszolgáltatók, a kereskedők, a kisiparosok és mások miért nem kapják vissza volt tulajdonukat. A kisgazdák pártjának egyik érve a következő: /idézet a földtörvény-tervezetből/: "Az évről évre fokozódó hatékonyság romlása miatti csődhelyzet". Most nem szeretnénk azzal érvelni, hogy a növénytermesztésben a világon a. 4-11. helyek valamelyikét foglaljuk el, s hogy a világon csak két-három országban aktív költségvetési befizető a mezőgazdaság, úgy mint nálunk. De talán emlékeznünk kellene az agrárolló több éve tartó nyílására, és a jelen kormánynak a mezőgazdaságot, ezen belül is a nagyüzemeket sújtó intézkedéseire. Ezeknek az intézkedéseknek az lesz az eredménye, hogy a nagyüzemek kénytelenek magukról bebizonyítani, hogy nem hatékonyak. A pénzhiány miatt már eddig is lemondtak a műtrágyaigény mintegy egyharmadáról, a jó minőségű vetőmagrendelésnek közel feléről. Sok megválaszolatlan kérdés Visszatérve arra a 20 ezer emberre, aki pénzért vehet másfél hektárt, szemben a nem ott dolgozóval, aki ingyen akár 100 hektárhoz is hozzájuthat, el kell mondani, hogy ezeknek az embereknek valószínűleg nem lesz pénzük a földvásárlásra. Elég csak az átlag téesz-nyugdíjat megemlíteni, ami 1988-ban 4 ezer 349 forintot tett ki, s ma sem valószínű, hogy lényegesen meghaladja az ötezret. A jelenlegi háztájival messzebb juthat, ráadásul az ingyen van. Gond a szabályosan megvett téesz-föl- dek sorsa is, nem világos, ki viselje a hitelek terheit. A koncep- cióból nem tűnik ki, hogy mennyit és milyen szempontok szerint kell fizetni a földért, hogy a bevételt ki kapja meg, mi minősül hasznosításnak, netán egy parkoló létesítése az adott földterületen. Nem tudjuk meg, ki számít külföldinek. Nem tudjuk, ki veszi át a téeszek szociálpolitikai feladatait a nyugdíjasok esetében, az üdültetésben, a fiatalok letelepedésében, az egészségügy támogatásában, ki veszi át a falu támogató szerepét, ami az infrastruktúra fejlesztésétől, a sport és a közművelődés támogatásán keresztül sok mindent jelent. Nem tudjuk, mi lesz a nagyüzemek felhalmozott kapacitásaival. Sok hasonló kérdésre nincs ma még válasz! A szövetség véleménye szerint a pártoknak le kellene ülni mindenkivel, aki föld ügyben érintett, kezdve az egyszerű kétkezi munkással, akinek a törvény szerint reménye sincs a földre, habár egész eddigi életét ott töltötte, s inkább elszenvedte az eddigi társadalmat. Beszélni kellene a szakemberekkel, akik "csak" jól szeretnének dolgozni a mezőgazdaság, az ország javára. Most úgy tűnik, hogy egy szempont került csak előtérbe: "a jogtalan tulajdonelvonással sújtott állampolgárok földtulajdonának rendezéséről" szóló. Ez is kell, de nem csak ez! Füle István Szövetségbe tömörülnek a termelők ígéretes ágazat a gilisztatenyésztés A könnyű és gyors meggazdagodás reményében Jász-Nagy- kun-Szolnokban is sokan vállalkoztak a gilisztahumusz termelésére, illetve gilisztatenyésztésre. Az eddig leginkább kiváló horgászcsaliként ismert giliszták valóban rendkívül értékes humuszanyagok előállítására képesek. Persze csak akkor, ha a termelők betartják a tenyésztési technológiát. A humuszelőállító gazdálkodók szakmai hozzáértésének hiánya és egyes tisztességnapló Máig ható lelkifurdalásom van egy kismacska miatt. Gyerekkoromban egyszer végignéztem, hogyan vernek agyon féltéglákkal egy ártatlan macskagyereket az utcabeli embergyerekek. Én nem bántottam, de nem is védtem meg. Most, utólag, azzal vígasztalom magam, hogy nem is tudtam volna megvédeni, mivel nagyobb, erősebb kölykökkel szemben kellett volna a macska pártjára állni. E naponta visszatérő emlékkép, látszólag mihaszna tépelődés azért arra jó, hogy újra és újra eszembe idézze a kérdést, vajon vannak-e jogaik az állatoknak? Isten eme kedves és hasznos teremtményei jelenleg, szerintem, teljes jogfosztottságban élnek. Ha jó gazdájuk van, akkor jobban, ha rossz, akkor rosszul élnek. Életük is az ember kényétől-kedvétől függ. Ismerek olyan asszonyt, aki naponta felkeresi a sanyarú sorsú kutyákat a városban, némi ételt és simogatást lopva be nekik a kerítésen túlra. De a megoldás nem ez lenne. Egyes országokban keményen megbüntetik azt a gazdát, aki rosszul bánik jószágaival. Nem éheztetheti, nem kínozhatja őket. Nem csupán az állatok gazdáiról van szó, jól tudom. Szó van például arról a gépkocsivezetőről is, aki azzal szórakozik, hogy az útra tévedt és a reflektoroktól vagy a szerelemtől elvakult kutyákra vadászik az autó orrával, mindaddig, amíg el nem tiporja őket. A macskákról, fácánokról, egyebekről már nem is beszélek. És már semmiről sem beszélek, csupán az esténként előúszó emlékképről, az agyonvert kismacskáról. Aki ezen elgondolkozik, annak eszébe fognak jutni a megkínzott, kiszolgáltatott emberek is. Körmendi Lajos télén integrátor szervezetek, cégek csaknem válságos helyzetbe sodorták a mezőgazdaság ezen ígéretes ágazatát. A gilisztatenyésztés szakmai bázisának megteremtésére ezért megalakult gödöllői székhellyel a Gilisztatenyésztők és Gilisztahumuszt Termelők Országos Szövetsége. Az egyesület jogi személyeket, a termelést integráló szervezeteket tömöríti, és szakmai, üzletpolitikai, koordinációs, valamint érdekvédelmi feladatokat lát el. A szövetség felvállalja a termeléshez nélkülözhetetlen ismeretek terjesztését, az új kutatási eredmények minősítését, adaptálását, és egységes külkereskedelmi érdek- képviselet ellátását. Dr. Pacs István, a GOSZ elnöke szerint a gilisztatenyésztés és a humuszelőállítás jelenlegi helyzete anarchikus. Mint mondotta, nagyon szűk azoknak a termelést integráló szervezeteknek a köre, amelyek valódi piaci háttérrel működnek. A termelőknek hozzávetőleg a 25-30 százaléka rendelkezik olyan feltételekkel, amelyek szükségesek mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi termeléshez. Mint az állattenyésztés többi ágazatában, így a gilisztatenyésztésben sem lehet eredményt elérni a megfelelő gazdálkodási ismeretek hiányában. L.Z.
